Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
1961. január 29., vasárnap 7 „Merre tart a hajó?...“ NÉPÚJSÁG A harcnak még nincs rége! Kongóról és káoszról az elmúlt félévben nagyon sok hír, tudósítás és cikk jelent már meg a lapokban. Most azonban mindkét területen újabb, örvendetes fejlemények vannak kibontakozóban, érdemes tehát ismét elővenni e két sokat szenvedett ország problémáját. Kongó is, Laosz is jól példázza, hogy a gyarmatosítók mennyire foggal és körömmel ragaszkodnak régi kiváltságaikhoz, s továbbra is rabságban akarják tartani a gyengén fejlett országokat. Az imperialista beavatkozás e két országban különösen szemmellátha- tó. Ami Kongót illeti, itt nemcsak a volt gyarmatosítóknak, a belgáknak az agressziója folyik tovább, hanem valamennyi gyarmatosító hatalom együttesen, az ENSZ kék zászlaját használva fel kalózlobogónak, e világszervezet nevében lép fel, így védelmezi az imperialista érdekeket. Laoszban pedig az amerikaiakkal együtt a SEATO-hoz, a délkelet-ázsiai támadó paktumhoz tartozó országok imperialistabarát kormányai avatkoztak be a legdurvább módon a nemzeti erők ellen. Az agresszió tehát itt is, ott is igen goromba módon történt. Mégis azt tapasztaljuk — s ezt éppen a legutóbbi napok eseményei igazolják —, hogy a nemzeti erők mindkét országban győzelmesen törnek előre. A harctereken újabb és újabb területeket szabadítanak fel s helyeznek a törvényes kormány ellenőrzése alá. A harc persze nemcsak a csatatereken folyik. Legalább ugyanennyire fontos az éremnek a másik oldala, hogy ma már a gyarmatosítókat nyíltan támogató szűk reakciós rétegtől eltekintve, Kongóban is, Laoszban is a nép túlnyomó többsége a törvényes kormányt támogatja. S éppen ez az, ami ellen az imperialistáknak nincs orvosságuk. A volt gyarmatosítók és színesbőrű ügynökeik ‘ hiába alkalmaznak terrort, hiába vetették fogságba Lumumbát, hiába gyilkoltak halomra ezer meg ezer ártatlan embert Vientiane- ban, Laosz fővárosában — ez csak még jobban leleplezte őket, még inkább elszigetelődtek. Persze, ők Kongóban és Laoszban nemcsak a korbácsot csattogtatták, hanem az aranyat is megcsillogtatták, s ha szükségesnek látták, még a bukszájukat is hajlandók voltak kinyitni, de hiába volt a több mint háromszázmilliós „dollársegély” Laosznak, amely pedig annyit jelentett, hogy egy főre számítva az egész világon Laosznak jutott a legtöbb dollár — beigazolódott, hogy pénzen sem lehet mindent megvásárolni, s a Tanácstagi fogadóóra Békéscsabán Békéscsabán a 35. Számú városi választókerületben Molcsán Pálné tanácstag 1961. január 30- án 13—16 óráig a Vasvári utca 9. sz., a 73. sz. városi választókerületben Talabér Ferencné tanácstag 1961. január 30-án 14—18 óráig a Mátyás k. 11. sz. alatt fogadóórát tart. Választóik javaslatait, panaszait meghallgatják, azokra válaszolnak, illetve azokat a végrehajtó bizottsághoz továbbítják. Kérik, hogy választóik bizalommal keressék fel őket a fogadóórák alkalmával. nemzethez hű . erőket nem lehet lekenyerezni. S éppen ez az az örvenedetes fejlemény, amely az elmúlt napokban kezdett egyre jobban kibontakozni. Előre vetíti árnyékát, hogy Kongóban, illetve Laoszban nemcsak a belgák és nemcsak az amerikaiak fognak vereséget szenvedni, hanem a Kaszavubu, Mobutu, Nosavan és Boum Oum- féle hazaárulók is a történelem szemétdombjára kerülnek. Ez pedig nyilván megkönnyíti majd a nemzeti erők győzedelmes kibontakozását, s elősegíti, hogy e két ország gyorsabb léptekkel haladhasson majd előre a fejlődés útján. Ismeretes, hogy néhány hónappal ezelőtt, amikor Kongóban az ENSZ főparancsnokságának segítségével Mobutu ragadta magához a hatalmat, a Szovjetunió és Csehszlovákia ideiglenesen megszüntette kongói diplomáciai képviseletének működését, a szocialista országokból érkezett szakértők is hazarepültek, sőt még a szocialista országok újságírói is elhagyták Kongót. Akkor egyesekben nyilván felvetődött az a gondolát, vajon nem folytat-e túlságosan passzív politikát a Szovjetunió a kongói kérdésben. Nos, az azóta eltelt időszak világosan beigazolta a'szovjet politika helyességét. Éppen ez a lépés tette napról napra nyilvánvalóvá nemcsak a kongóiak, hanem Afrika és Ázsia népei számára,-hogy a szocialista tábor országainak nincsenek agresszív, szándékaik a gazdaságilag elmaradt országokkal szemben, hogy a szocialista országok még nyilvánvaló segítségüket sem akarják ráerőszakolni egyetlenegy országra, egyetlenegy népre sem. S míg közben az imperialisták erőszakossága egyre jobban lelepleződött, a Szovjetunió és a szocialista országok tekintélye, megbecsülése csak tovább fokozódott az afrikai és az ázsiai népek szemében. A Szovjetunió és általában a szocialista országok persze közben sem hagyták magukra a kongói és a laoszi népet. Rendkívül sokat nyomott a latban az a támogatás, amelyet a szocialista tábor országai az ENSZ-ben is és az ENSZ- en kívül is erkölcsileg nyújtottak e két sokat szenvedett népnek. A szocialista országok kíméletlenül leleplezték a belga és amerikai agresszorok valamennyi erőszakos cselekedetét és segítettek felnyitni a világ népeinek a szemét. A mostani helyzetről tehát kétségtelenül megállapítható, hogy a nemzeti erők Kongóban és Laoszban is csak megszilárdultak, megizmosodtak, s ma sokkal tevékenyebbek, mint az elmúlt időszakban. Hiba volna azonban ebből Olyan következtetést levonni, hogy most már azonnal teljes győzelem lesz a gyümölcse a nemzeti erők hősies harcának. Az imperialisták és bérenceik továbbra sem nyugszanak. Csőmbe összeszedi az emberiség salakját: SS-banditákból, közönséges rablógyilkosokból, megszökött börtöntöltelékekből idegenlégiót szervez, hiszen bőségesen kap hozzá anyagiakat belga gazdáitól. Csak zárójelben hadd jegyezzük meg, hogy ime, milyen gavallér módjára viselkednek a belga monopoltőkések, amikor Csomberól, kongói ügynökökről van szó, de ha a belga munkás- osztály azt követeli tőlük, hogy ne csökkentsék a dolgozók élet- színvonalát, akkor sortűz a válaszuk. Az ■ amerikaiak és SEATO-beli cinkosaik is egyre több repülőgépet, motoros járművet és sorkatonaságot is bocsátanak a lázadó Nosavan-klikk rendelkezésére Laoszban. A harcnak tehát még koránt sincs vége. De a történelem vaslogikája kétségtelenné teszi, hogy a nemzeti függetlenségért harcoló erők előbb-utóbb kiharcolják majd a győzelmet. S az esemé- mények egyre gyorsuló menete azt mutatja, hogy a kongói és a laoszi népnek nem kell már sokáig várnia a szabadságra. Romantikusnak tetsző, kalandba illő körülmények között bukkant fel a napi események tömegéből a Santa Maria-ügy. Ez a portugál óceánjúrő a maga 22 ezer bruttó regisztertonnájával láthatatlanul és mégis látványosan „beevezett” a világközvéleményt alkotó százmilliók tudatába, és már nagyon benne él. Naponta többet és többet tudunk „a Hajóról”, és az okról is, ami miatt világhírre kellett vergődnie. Kezdetben, mikor még csupán az első bizonytalan hitre támaszkodhattunk, ha idézőjelben is, de átvettük a nyugati hírügynökségek e rosszindulatú jelzőjét: „kalózkodás”. A másik hírre azonban, arra, hogy amerikai, angol, francia, holland hadihajók és repülőgépek hajtóvadászatot indítottak a hajó után, bizonytalankodásunk elszállt, mint a füst. Különösen az amerikai „hajtők” részvételének hallatára, hiszen annak idején Guatemalában, aztán Kubában és később Laoszban ugyanezek a „hajtők” szerepeltek, illetve szerepelnek. Ha így, hát nézzünk utána alaposabban, kiket is üldöznek azok a hadihajók és repülőgépek? A távirati irodák nem is maradtak adósak a felvilágosítással. Megtudtuk a romantikus kö- rítésű, de annál reálisabb valóságot. Igen, igen — már hallottunk valamikor Galvao kapitányról, akit most oly hirtelen tengeri kalóznak kiáltottak ki az újfasizmus képviselői és minden rendű-rangú pártfogóik. Mikor a fasiszta Salazar-rendszer 1958-as elnök- választási komédiája alkalmával, Sala- zarék legnagyobb megrökönyödésére, nagy népi tömegek léptek fel az ellenjelölt Delgado tábornok mellett, a fasiszta kormányzat nyomban drasztikus eszközökhöz folyamodott, számos portugál hazafit elfogatott. Köztük volt Delgado híve, Salazar diktátor ismert ellenfele, az akkor 64 esztendős Hen- rique Galvao kapitány is. Tizenhat évi börtönnel sújtották, de kalandos módon sikerült megszöknie a fogságból, s a lisszaboni argentin követségre menekülnie, ahonnan Argentínába emigrált. Jóval előbb, közvetlenül az elnök- választási komédia után, Delgado is elmenekült hazájából Brazíliába. Ez volt az előzmény, illetve az igazi előzmény az emberi szabadságjogokat Portugáliában 35 éve lábbal tipró Sala- zar-féle fasiszta rendszer, melynek nemcsak Delgadoékhoz hasonló demokratikus gondolkodású bebörtön- zöttjei és emigránsai vannak, hanem a portugál munkásosztály és a nép érdekeinek legkövetkezetesebb szószólói, legkegyetlenebbül üldözött védelmezői, a portugál kommunisták. Közülük nem egy sínylődik életfogytiglanra ítélten Salazar hírhedt börtöneiben, és számtalan a halálra ktnzott áldozat. A világ haladó közvéleménye előtt mindez régóta ismert dolog. Éppen ezért hamar kibújt a szög a zsákból, gyorsan köztudomásúvá lett, hogy jelen esetben nem holmi kalózkodás folyik, mint amilyet az utóbbi időkben békés szovjet, lengyel, bolgár, jugoszláv és német kereskedelmi hajók ellen követtek el francia hadihajók, vagy mint aminőket évszázadokkal ezelőtt cselekedtek halálfejes lobogó alatt vitorlázó tengeri haramiák. A Santa Maria-ügy kirobbanásának már a második napján világgá röpítette az AP az Angliában élő portugál politikai emigránsok egy csoportja felhívását, amely leszögezi: „... Galvao kapitány nem kalóz, hanem politikus, aki a portugál nép által sohasem szentesítetett rendszer ellen harcol. Az angol és amerikai hajóknak nem szabad beavatkozniuk e tisztára portugál belső ügybe.” Caracasban (Dél-Amerika) a „Demokráciáért és szabadságért küzdő portugál bizottság képviselője”, Mario Mendez Fonseca kijelentette, hogy az akciót Venezuelában élő portugál hazafiak anyagi támogatásával hajtották , végre abból a célból, hogy „felébresz- szék a portugál nép harci szellemét Salazar diktatórikus rendszere ellen.” Ugyanez időtájt Galvao kapitány a Santa Maria fedélzetéről rádióüzenetet intézett a Brazíliában élő Delgado tábornokhoz: „Üdvözöljük a portugál népet, és az Ibériai-félsziget elnyomott népeit, és demokratikus felkelésre szólítjuk fel őket.” A továbbiakban filmszerűen peregtek az események. A megrémült portugál hajóstársaság, amelyiké a Santa Maria, látva, hogy az általa is szorgalmazott hajtóvadászat eredménytelen, kapkodni kezdett fűhöz-fához. Portugália argentínai követe megtiltana a Vera Cruz portugál utasszállító ottani kikötését, attól rettegve, hogy azt is elfoglalják a hazafiak. Négy holland hidroplán és az angol torpedórombolók végleg felhagytak a Santa Maria üldözésével. Lincoln White, az amerikai külügyminisztérium képviselője úgy nyilatkozott, hogy nem hajlandó válaszolni a kérdésre, vajon a portugál diktatúra megdöntésére törekvő hazafiak akcióját az Egyesült Államok kalózcselekménynek vagy politikai felqqosaijzs punt! '0-5í;lUí>:<Ji körben felmerült a Santa Marta ügy nemzetközi jogi kérdése, és ez nem az üldözők, hanem az üldözöttek javára alakul. Egy népnek ott és úgy szabad megragadnia a szabadság lábát, ahol és ahogyan tudja, ez az általános jogi és politikai felfogás uralkodott el pillanatok alatt a világon, kivéve a népelnyomók körét. — Hova tart a hajó? Ez Izgatta az emberek millióit. Egyenesen Portugáliába vagy Kubába talán? Hová hát? Erre Is választ adott a hajó távírója: Olyan semleges kikötőbe, ahol biztonságban partra tehetjük az utasokat és a legénységet. Tegnapelőtt hír érkezett arról, hogy egy amerikai repülőnek sikerült felfedeznie a ha)ót, s rádión felszólította, hogy Smith amerikai tengernagy utasítása értelmében térjen vissza Puerto Hico- ba. Az arcátlan, sértő utasításra Galvao azt üzente: „Mint hazánk függetlenségéért küzdő és portugál hajón tartózkodó portugál politikusok, nem vagyunk hajlandók egyetlen ország utasításait sem teljesíteni.” Táviratozott a kapitány az ENSZ-hez is, hogy a világszervezet ismerje el őket hadiállapotban lévő felkelőknek. Két délamerikai emigráns portugál politikai szervezet pedig arról adott hírt, hogy bízik egy, a közeljövőben megalakítandó portugál menekült konnány Brazília általi elismerésében. Erre az adott biztatást, hogy Quadros, Brazília kedden hivatalba lépő új elnöke, beutazási engedélyt ígért Galvao kapitánynak. Delgado, az UPI jelentése szerint, táviratilag kérte Kennedyt, szüntesse meg a Santa Mariának az ame rikai haditengerészet részéről még a puszta szemmeltartását is, mert ezzel sérti a hajó útjával kapcsolatos kellő titoktartást. • A Santa Maria pedig, mint az elnyomott portugál nép szabadságharcának élő jelképe, 8 ezer kilométerrel a háta mögött, nyomában a Seawolf (Tengeri- farkas) nevű nukleáris meghajtású tengeralattjáró által vezetett ,,nyomon- követőkkel’% hatalmas világérdeklö- dés közepette halad Szinte már nem Is a tenger, hanem a történelem óceánjának hullámain. Harmincöt sötét, véres rabszolgasorsú esztendő után ez az első szabad portugál terület. Hősi útjának folytatása elé gátat vethet az önkény, de ez már mit sem változtat azon, hogy a világszabadság napja egyszer a sokat szenvedett portugál népre is ráragyog, HÚSZAK REZSŐ Pongyolára matlasszé, 90 cm széles 67 forint Kínai tisztaselyem taft, bársony nyomással 90 cm széles 125 Ft
