Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-29 / 25. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. január 29., vasárnap Megalakult a Magyar Eszperantó Szövetség megyei bizottsága Békéscsabán, az Irodaházban a múlt hét csütörtökén tartotta újjáalakuló ülését a MESZ megyei bizottsága. Ez alkalomból a régi vezetőségen kívül megjelent a MÉSZ szervező titkára, Ruzsitsné elvtársnő, továbbá Papp Zsig- mond elvtárs, az országos elnökség tagja, valamint a szegedi vasutas eszperantókor elnöke, Vad Gábor elvtárs is. Miként arról már előzőleg beszámoltunk, a múlt év végén az Országos Eszperantó Tanács helyébe, országos egyesületként megalakult a Magyar Eszperantó Szövetség (Hungario Esperantó Asocio), mely az új Polgári Törvénykönyv és egyéb jogszabályok keretében, alapszabály szerint működik. Ez kimondja, hogy az egyesület célja és tárgya dr. Za- menhof Lázár Lajos által alkotott eszperantó nemzetközi nyelv terjesztése, továbbá a proletár internacionalizmus szellemében propagálni a népek békés egymás mellett élésének eszméjét, ismertetni a szocializmust építő népi demokratikus Magyarország társadalmi, gazdasági és kultúrális eredményeit a világ minden országának népével. Mindebből látható, hogy egyesek azzal a régi felfogással ellentétben, mely szerint az eszperantó csupán „időtöltő kedvtelés”, nagyon is hasznos nemzetközi összekötőkapocs és a békeharc egyik hatásos eszköze, hiszen szocializmust építő népünk közül mindazok, akik eszperantóul leveleznek a világ minden részével, a békés összefogás eleven szószólói, eredményeinek messzehangzó hirdetői. Jelentőségének megfelelően az eddigi még fejlődés előtt álló eszperantó apparátusunkat át kellett szervezni, ami országos szinten a múlt esztendőben meg is történt. A Magyar Eszperantó Szövetség megalakulásával egyidejűleg a mozgalom országos helyzete döntően megváltozott. A szövetség munkáját a Szakszervezetek Országos Tanácsa által biztosított tekintélyes erkölcsi és anyagi támogatással, mind eredményesebben végzi. A Békés megyei eszperantó-élet jelentőségére vall, hogy megyénkből két régi, lelkes eszperantista, Dumitrás Mihály, az orosházi járási tanács elnöke, valamint dr. Szemenyei Bálint a MESZ országos elnökségének is tagja. Ilyen előzmények 'után került sor a múlt heti választmányi ülésre. Dumitrás elvtárs megnyitó szavai után dr. Szemenyei Bálint megyei titkár beszámolt az eddigi munkáról. Megyénkben az eszperantó-mozgalom igen régi és eredményekben igen gazdag múltra tekinthet vissza — mondotta. Már a felszazadulás előtt voltak itt eszperantisták, méghozzá nem is akármilyenek, hanem munkás- mozgalmiak, mint például Dumitrás elvtárs is. Részükre igen alkalmas eszköz volt ez a nemzetközi nyelv az illegalitás közt emberek legális szervezésére. Ma pedig már művelődési házakban, iskolákban évek óta rendszeres nyelvtanfolyamok működnek, diákok és felnőttek részére egyaránt. Megyénk eszperantistáinak szerteágazó nemzetközi kapcsolatai vannak, s ezeket teljes egészében a békeharc javára aknázzák ki. Ezután Ruzsitsné elvtársnő, a t MESZ szervező titkára emelkedett J szólásra, majd Pápp Zsigmond J elvtárs, országos elnökségi tag j az eszperantó-mozgalom helyi és * szélesebbkörű jelentőségét vilá- \ gította meg. Vad Gábor elvtárs, J a szegedi vasutas eszperantókor * elnöke az IBUSZ eszperantó kiad- « ványait méltatta. ‘ Több hozzászólás után a régi \ megyebizottság leköszönt tisztsé- J géről, majd megtörtént az újjá- * választás. Ennek eredményeként | a Magyar Eszperantó Szövetség * 9 tagú megyei bizottságának elnö- * ke továbbra is Dumitrás Mihály, ! alelnök Jakó Imre, titkár dr. Sze- * menyei Bálint, pénztáros Jankó J Imre, gazdasági ellenőr Udvar- • helyi József, kultúrfelelős Bánáti > István, propagandista Tátrai Er- \ nő, ifjúsági és szervező titkár Ká- J dár Imre, sajtófelelős Új Rezső. • A vasutas szakcsoport részéről a » közeljövőben összekötőt választa- ' nak. J A MESZ megyebizottságának « újjáválasztása a központ jókíván- J ságának a tolmácsolásával ért vé- J get. J Huszár Rezső * Akik megpróbálták már — fel- szabadulásunk óta nagyon sokan vannak ilyenek —, hogy előrehaladott korral, a nagy figyelmet igénylő napi munka és a családi ! gondok mellett milyen nehéz! bármilyen oktatási formában részt venni, azoknak nem kell ezt különösebben ecsetelni. Mégis sokan tanulnak, sokan meg-1, próbálják deresedő, vagy ősz fejjel is az általános-, a közép-, sőt a főiskolai bizonyítványt, levelet megszerezni. Pártunk és kormányunk nemcsak ösztönzi a tanulásra azt a nemzedéket, amely elöl a kizsákmányolok érdekei és a nyomor elzárta a lehetőséget, hanem segíti is a rendelkezésre álló anyagi lehetőségek határáig, A napi munkával és a tudás várának bevételével sikeresen megküzdő felnőtteket tiszteli és becsüli a társadalom. Csakhogy akadnak olyan emberek a tanulók munkatársai és a vizsgáztatók között is, akik gáncsoskod- nak, akik nemcsak nehezítik ezt a küzdelmet, hanem sokakat el is kedvetlenítenek. _ Nem kitalált általánosítás 'ez.j Okányban 36 hallgató iratkozott be az Orosházi Mezőgazdasági Technikum kihelyezett első év-\ folyamú tagozatára. A hallgatók jó része termelőszövetkezeti tag,j s a technikum első évfolyamáig az általános iskola 7—8 osztályának és ezzel párhuzamosan a felvételi vizsga megszerzésével vezetett az út. Pontosabban megjelölve a hét négy nap jóm az általános iskola, ötödik nap-! ján a felvételi anyagot gyúrták: de megtörtént, hogy a vasárap jó részét is az iskolapadokban töltötték. A nagy nekibuzdulásukat látva a termelőszövetkezetek vezetői, akik közül csak egy elnök iratkozott a technikumba — azt kérdezték: Mik akartok lenni, hogy annyira tanultok? Az ilyen kérdés hideg zuhanyként érte a nekihevült embereket, könnyen arra következtettek, hogy egyes vezetők máris féltik tőlük pozíciójukat. A munka, az élet gondjai és a tanulás amúgy is igénybe vette minden idegszálukat. Tűrjék még azt is, hogy ferde szemmel nézzenek rájuk és macerálják őket, hogy pozícióért tanulnak, inkább kimaradtak. Az elő vizsgára 13-an jelentkeztek a beiratkozott 56 közül. Akik vizsgára jelentkeztek, azok egy részének a kedvét is elvette egy Budapestről jött vizsgáztató elnök, aki a hallgatók szerint nemcsak olyan magas követelésekkel lépett fel, mintha kollégiumban lakó és a tanuláson kívül egyéb gondokkal nem küzdő diákokat feleltetett volna, hanem goromba szavakkal, sértegette őket. Lehet, hogy a Budapestről küldött vizsgáztató elnököt az a jó szándék vezérelte, aki vizsgára jelentkezik, az tudjon, és hogy teljes tudás birtokában kapják meg annak idején az oklevelet. Elnézőnek lenni, érdemtelenül jó bizonyítványt adni még javakorbeli dolgozó embereknek sem szabad. De minden lojalitás nélkül magas mércét állítva, kedvüket szegni a tanulástól, nem helyes. Ezek az emberek nem 8—10 ezer holdas gazdaságok főagronómusi székeibe készülnek, hanem azért tanulnak, hogy a napi munka és a gond mellett megszerzett tudásukat majd gyümölcsöztessék termelőszövetkezetük tagjai, községük lakói javára. Ezek a rideg tények. Most az a kérdés, hogy napirendre té- rünk-e az egész felett, belenyugszunk, hogy Okányban elkedvetlenedtek, lemorzsolódtak a technikumi hallgatók, avagy a járási, a megyei és az országos oktatási szervek visszaadják ezeknek az embereknek az önbizalmukat, megértetik a tsz vezetőivel, hogy tanult emberek nélkül egy helyben topognak és inkább segíteni kell azokat, akik többet akarnak tudni ma, mint tegnap. Kukk Imre Böl csodál — Szovjet film — Bemutatja a békéscsabai Szabadság Filmszínház. Berci gyereket én kereszteltem el hősnek, mert alig 10 éves kisfiú létére hősiesen viselte el a naponta ismétlődő megaláztatásait, lelki gyötrelmeit. Ezek a szenvedések abból eredtek, hogy Berci tizediknek, de nem utolsónak érkezett meg egy ötholdas parasztcsaládhoz, nemvárt, nemkívánt véletlen gyereknek. — Hát csak megmaradt? — kérdezte fanyar képpel az aipja a bába nénit, mikor az ölébe rakta az egészséges, kövér, nagytorkú kisfiút. S mivel megmaradt, élt a többiekkel, nőtt, mint ama bibliai „mezők lilioma”, akit senki sem ruház, vagy „az ég madarai”, akiket senki sem táplál. No, azért szereti őt az apja, az anyja, de hát tanyahelyen a nagy családban nemigen van idő a dé- delgetésre, kínálgatásra: „mit ennél, innál aranyosom?-ra”, mint az „egyesekénél szokás. így hát Berci reggel felkel, vele együtt a bokomyi kisebb-nagyobb iskoláskorú testvére. Felrántanak magukra valami ruhafélét, ki mit lát, talál. Újságpapírba kristálycukrot, kenyeret esz valamelyik nagylány, aztán aló-mars, indulj! Mert vagy négy kilométer ide az iskola! Piros ta- nyérrózsa képpel, fülig húzott szájjal lép be a tanterembe Berci minden reggel. Gomb orrát egy kicsit jobbra-balra megmozgatja, gondolván, hogy így eltünteti az a'atta fénylő kis patakocskát — a zsebkendő használata helyett. De jókedve hamar lelohad. A kivétel nélkül jól öltözött gyerekek között mindig akad egy-kót „gőgös” (Berci kifejezése), aki megjegyzést tesz a rongyos férfizakóra, 6zőrét vesztett, nyakigérő kucsmára, ing helyett hordott piros pettyes női blúzra, az ellenfor. radalom után külföldi csomagból kapott kanárisárga, hegyesorrú félcipőre. Gyakran előfordul az is, hogy még üres kenyér sem akad tízórainak a táskában. Mert nemcsak az a baj Hőséknél, hogy kevés a föld, sok a gyerek — de még inkább az „egyszer hopp, máskor kopp” életmód. Van úgy, hogy narancsot, banánt majszolnak, a nagylányok szikrázó műékszerekkel pompáznak. És van úgy (és ez van gyakrabban), hogy 15 deka zsírt vesznek a boltban. így hát Berci gyerek az óraközi szünetekben hol bíborvörös, hol falfehér. — Mögkenylek meglásd, hogy falhoz ragadsz — így a csúfolódók felé. — Köszönöm, nem kell — ezt meg az uzsonna-kínálóknak mondja. — Van nekem mit enni, — csak most nem hoztam magammal! S habár izmos, erős karjával bizony „falhoz kenné”, aki bántja — ő ritkán verekszik. Büszke, tiszta kis lelke ellenére inkább hazugságra, dicsekvésre vetemedik, hogy elejét vegye a csúfolódásoknak. — Senkinek sincs ilyen jó kabátja — mondogatja délben, miközben a rongyos bélésben keresi a kabát ujjún alt bejáratát. A földig ér, nem fázik a lábamszá- ra, kesztyű sem kell, mert befedi a kezem. — Ez valódi bőrtalpú, te mafla — védi a kanáriszínű lábbelit. — Svédországból való! Tudod is te hüle, mi az a Svédország? És mivel a csúfolódó igazán nem tudja „mi a Svédország” tisztelettel elhallgat. „Nincs olyan hosszú, hogy vége ne lenne” — mondja a közmondás. A hosszú, rossz évek is véget értek Hőséknél is. Egy éve már, hogy beléptek a tsz-be. Januárban írták alá a belépést, és vizsgáig még nemigen látszott semmi változás az iskolába járó, nagyszámú Hősökön. Az első melegebb tavaszi napon cipő nélkül jelentek meg, és a kis patak az orruk alatt még vígab- ban csordogált tovább. Még szeptember elsejére sem apadt el a tanévnyitóra, de viszont mind a négyen vadonatúj sötétkék mackóban sorakoztak fel. Új táska a háton, benne új „toktartó” és „la- dír”, hogy az 6 szavaikkal éljek. Decemberben félméteres kolbászdarabok kerültek elő a nylon uzsonnazacskóból. — Berci, Berci ez a kolbász mind belefér a kis hasadba? — ingerkedem vele. — Bele is az — nevet rám Berci.— Mondtam is anyunak, jobb, mióta tsz-ben vagyunk! Erről vallott aztán a következő fogalmazás órán Berci, a többi osztálytársával együtt. Kissé egyéni helyesírásával közölte, hogy r — „Othol azt mondták hogy job a tsz-ben mint még egyéniek voltunk, mert még egyéniek voltunk nem volt 10 hold kukoricánk meg 3 hold répánk, mogyoró meg még egy kadrát se volt. Most három disznót hizlaltunk, egy hízót kicseréltünk egyhasas kocáért. Így lett két hasas kocánk. Amit kicseréltünk az már leis fialt 6 malac let. Még egyéniek voltunk addig nem volt pénzünk ennyi ruhára és gumi csizmára.” Ezután bárki azt gondolhatja, hogy Berci gyerek most már szép, tisztán felöltözve jár az iskolába, szorgalmasan tanul és mérnöknek vagy orvosnak készül. Csak hát az a hiba, hogy csak a Gutman nadrágot hirdette elsza- kíthátatlannak a boldogult Gut- man-cég. Viszont, ha Berci annak idején Gutman-nadrágot kapott volna, vége lett volna a híres reklámnak. Kazalról való csúszkálás, varjúíészek-keresés a kiserdőben, hempergés a harmatos, zsenge búzában, a kitörő életöröm miatt — bizony nem egy mackó ruhát, de tízet is el- nyűne. Az új színesceruzák elcserélődnek csuzligumira, néha cigarettára. A leckét késő este, holtfáradtan a pusztában való csavargástól, már nem esik jól megtanulni. De azért csak ragad annyi a jó kis koponyába, ami átsegíti őt egyik osztályból a másikba. — Zetoros leszek — íogadko- zik, és vasmarkában máris úgy áll a szerszám, ásó, kapa, mint egy gyakorlott földművesében. Sok kedves Hős Bercit kívánok hazámnak és kartársaimnak. Huszár Istvánná Hős Berci
