Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-25 / 21. szám

1961. január 25., szerda NÉPÚJSÁG 3 A Békési Gépállomás szerelői munkában Kalapácsütésektöl és a különbö­ző szerszámok zajától hangos a Békési Gépállomás javítóműhelye. A javítótér ugyancsak meg van ^terítve” javítás alatt lévő gépek­szorgoskodott gépe mellett Do­mokos János is, aki 120 százalékra teljesítette éves tervét. Domokos Mike Zsigmond brigádjának a tagja, annak a brigádnak, amely az őszi és az éves tervét is teljesí­tette. Az SZ—100-asnak szinte fel kellett újítani a hűtőjét és csak­nem teljesen újjá kellett varázsol­ni a lánctalpát is, amelyet az ál­landó sártaposás nagyon megkop­tatott. Az SZ—100-as szomszédságában Szabó Ferenc DT-traktorát javí­tották. Szabó Ferenc is részt vett a javításban Priskin János bri­gádszerelő mellett, hogy mielőbb üzemképes legyen a gép, s ha az idő engedi, mehessen szántani. Ö egyébként 150 százalékra teljesí­tette a múlt évi tervét, de a két csapágyat és egy fogaskereket, A gépállomás a saját erőgépei mellett még decemberben meg­kezdte a körzetébe tartozó terme­lőszövetkezetek erőgépeinek javí­tását is. Mikor ott jártunk, éppen Ez a képünk a Domokos János SZ— 100-as traktorának hűtőjét szerelő Kiss Sándorról, Elek Istvánról és Szalka István tanulóról (középen) készült. kel. Bizony az egyik betegebb, mint a másik, hiszen az elmúlt évi sok munka mellett nagyon igénybe vette és megviselte az erőgépeket a hatalmas sár. A sár jellemzésére csak annyit, hogy a Vas János vezette SZ—100-as traktor másfél méter mélyre süly- lyedt le a tarhosi Kossuth Tsz földjén, s csak másfél napi meg­feszített küzdelem után tudták ki­vontatni. Nem sokkal később el­süllyedt Bátori Károly SZ—80-as gépje is a békési Viharsarok Tsz határában. Ott-jártunkkor a két elsüllyedt gép még nem került a „műtőasz­talra”, ellenben éppen Domokos János SZ—100-as gépét javították a szerelők: Kiss Sándor és Elek István, a másodéves Szálkái Ist­ván tanuló közreműködésével. Ott Csaknem teljesen széjjelszedték Szabó Ferenc DT-traktorát, hogy a fellelhető minden hibát alaposan kijavítsák. Képünkön Szabó Ferenc és Priskin János brigádszerelő munka közben. * amit most pótolni kell, nem any- nyira a 150 százalékos tervteljesí­tés, hanem inkább a sár ette meg, a cukorrépa, a rizs és egyéb ter­més beszállítása közben. A eséplőszekrényeket javítják az asztalosok. a mezőmegyeri Egy akarat Tsz U—28-as gépét javította Oláh La­jos fiatal gépállomás-szerelő, Mur- zics Györggyel, az U—28-as trak­torosával. A főmérnök azt mond­ta, nyugodtan rá merte bízni a termelőszövetkezeti gépek javítá­sát a 23 éves Oláh Lajosra, mert nagyon lelkiismeretes, s jól kija­vítva kerülnek ki keze alól a gé­pek. (A címoldalon lévő kép az Egyakarat Tsz gépét ábrázol ja ja­vítás közben). Bár még soká kerül sor a cséplőszekrények munkájára, de javításukon már szorgalmasan dolgoznak az asztalosok. A gépál­lomás szerelőinek 24 erőgépet fő­javításban, 38 erőgépet főkarban­tartásban kell részesíteniük, ezen­kívül 16 cséplőszekrényt és há­rom kombájnt kell még megjaví­taniuk. A főjavításban és főkar­bantartásban részesülő erőgépek közül 13 a termelőszövetkezeteké. Jól dolgoznak a vésstöi I KISZ-fiatalok (Tudósítónktól) Vésztőn, a községi KlSZ-bizott- ság megválasztása után igen aktí­van dolgoznak a KlSZ-fiataJok. A helyi termelőszövetkezetekben is megalakították az alapszervezete­ket. Különösen szép eredménye­ket ért el az Aranykalász Terme­lőszövetkezet KISZ-szervezete. Egy háromfelvonásos színdarabot tanulnak be, melyet rövidesen be­mutatnak a közönségnek. A fiata­lok rendszeresen vesznek részt a KISZ-szervezet által rendezett kü­lönböző politikai foglalkozásokon is. Jövedelmező melléküzemág A körösladányí Május 1 Termelőszö­vetkezet tavaly három homokkitermelő hajót vásárolt 70 ezer forint költséggel, amelyből 40 ezer forint saját erő be­ruházás volt. A három homokki ter­melővel a tsz 11 tagja az elmúlt évben 8 ezer köbméter homokot termelt ki a Körösből a különböző építőipari vát- lalatok és ktsz-ek számára. A homok­kitermelés jövedelmező melléküzemág­nak bizonyult, mert a 11 tag keresetén kívül mintegy 22 ezer forint tiszta jö­vedelemmel növelte a közös kassza pénzállományát. Ne féljen, Balogh bácsi! mint lesz, Balogh András bácsit a vál­lalatiak megtartják szeretetükben to­vábbra is és egy pillanatig sem fogja érezni, hogy „feleslegessé” vált. A mi életünkben ez nem is lehet másként, kedves Balogh bácsi. Egy évtizeddel ezelőtt, a Gyulai Bútoripari Vállalat alakulásakor a néhány alapító közt én is ott voltam. Kocsisként igyekeztem ki­venni részem az akkor még egyet­len műhelyből álló üzem munká­jából. Akkor még nemigen vettek £*******••****************' tudomást a mi kis vállalatunkról, ♦ legfeljebb néhány gyulai lakos * ó minap összetalálkoz- tudta, hogy élünk és dolgozunk. J tam e0V csabai barátom- Ma már pedig az egész országban, anal. Meghívott az asz- ismerik a vállalat gyártmányait. ♦ tálához. Beszélgettünk. Ahogy teltek-múltak az évek, * [ me^ínt a QW11' úgy nőttünk ki a kis üzem falai, taiak... kezdte ő, és közül. Le sem lehet Imi azt a küz- J ™dlfan tette “ delmet, amit kezdetben az a né-%Gyuai ír, p p hány asztalos-vezető és beosztott . pe ^nya ­egyaránt folytatott a bútorüzem | fennmaradásáért, s lám, az idő és{ ^ ° ?. m-ans i , 7. „ , « egy újabb mozgalom — az eredmények igazoltak, hogy ♦ totott # „Virágos mindez nem volt hiábavaló. A vá- , Gyula” című cikkre, mi- ros egyik legnagyobb üzemévé let- ♦ közben furcsán meg­tűrik. Öröm ez, de nekem egy ki- % nyalta a szájaszélét. Ez csit szomorúság is. Félre ne értse- » utóbbi mozdulatából sek, nem a vállalat boldogulása} megtudtam, hogy Benő bánt, hanem az, hogy egyszer csak ? zsigeréiben minimum ha­nem lesz szükség rám. A szállítá­sokhoz nem élég már a lovaskocsi, ; gépkocsik kellenek és ez így is 3 van rendjén, ezt követeli a fejlő-; dés. Kocsimmal, lovacskámmal! nyugalomba kell vonulni, pedig; nagyon, de nagyon hozzánőttem! Idényzáró ünnepség a vadászok körében ■ Január 21-én; szombaton este családias ünnepségre jöttek ösz- sze a Kondorosi Csárdában a kondorosi Dolgozók Termelőszö­vetkezet vadászai, és a hozzátar­tozók, valamint a meghívott ven­dégek. A vadásztársaság vacsorá­val egybekötött ünnepséggel zár­ta a vadászidényt. Az ünnepsé­gen Ladmyik Mihály, a vadász- társaság elnöke mondott üdvöz­lő beszédet. Többek között elmon­dotta, hogy az elmúlt vadász­idényben mintegy 500 darabbal maradtak le a tervezettnél. Az idén ennél sokkal jobb volt a vadászidény. Teljesítették a tervü­ket lőtt nyúlból és összesen 1800 nyulat adtak át a kereskedelem­nek. Fácánból a tervezett 600 darab helyett 850-et lőttek. Az élőfácán-befogást a napokban kezdték el, s eddig mintegy 50 darabot adtak át. Az élő fácán egy részét exportra szállítják. Mivel a vadászidény egy héttel meg lett hosszabbítva, így az élő- fácám-befogási tervüket is teljesí­teni tudják. A családias ünnep­ségen még éjfél után is vidám hangulatban szórakoztak a va­dásztársaság tagjai és a vendé­gek. Televízió falun A falvakban egyre népszerűbbé válik a televízió. Képünkön « zsadányi tanácsháza egyik termét mutatjuk be, ahol a közönség éppen a televízió műsorát nézi. A régi tsz-ek március, az újak május végéig megkapják a szerfás-épületek faanyagának nagy részét az erdőgazdaságoktól Az erdőgazdaságok az idén 7500 olcsón felépíthető szerfás épület faanyagával segítik a termelőszövetkezeteket. A fa­kitermelő brigádok és az erdé­szeti rakodók dogozói minde­nütt munkához láttak. A szál­lításokat úgy kívánják megol­dani, hogy a szövetkezetek már a nagy tavaszi munkák megin­dulása előtt megkapják a fa­anyagot. Főleg a sertésfiazta- tókhoz, süldőszállásokhoz, hiz­laldákhoz szükséges anyagot akarják mielőbb eljuttatni a közös gazdaságokba, mert ezekre van legelőször szükség. A továbbiakban folyamato­san szállítják a baromfiólak, csibenevelők, növendékmarha- istállók és egyéb gazdasági épületek faanyagát. Az erdőgazdaságok úgy oszt­ják be munkájukat, hogy a ré­gebbi szövetkezetek március, az újak pedig május végé­ig megkaphassák az előresza­bott faelemeket az építkezés megindításához. Az Érdért Vál­lalat az idén is útbaindítja vándorbrigádjait, s a szakkép­zett ácsok elsősorban az újon­nan alakult termelőszövetkeze­tekben segítenek, hogy az épü­leteket mielőbb tető alá hoz­hassák. (MTI) hez. Mintha valami rém- ezek vagytok — szólt tettet akarna közölni, olyan hangsúllyal, hogy fojtott hangon beszélt jobbnak láttam, ha meg- tovább: „Tisztasági Hó- értő arcot vágok. ■nap”, „Múzeumi Hetek”, „Fürdővárosért Mozga­lom”, „Tiszta Gyuláért — Na látod... ,— dőlt vissza elégedetten, és azt hittem, végre megnyugo­V k Vetélkedés A rom féldeci törkölypálin­ka áramlik. A pálinka tehát áramlott, Benő be­szélt, és én figyeltem:- Ezek állandóan ja­vasolnak valamit. Ha valaki nem csajágröcsö- gei vagy almásfüzitői, ha- az én jó, szép munkahelyemhez, ♦ nem gyulai, akkor féltét- elhihetik. BALOGH ANDRÁS ; kocsics ; A szerkesztőség részéről annyit fűz- ; nénk a kedves levélhez, hogy valóban, ; a fejlődésben sehol sincs megállás, a ; Gyulai Bútoripari vállalatnál sem, de ; biztosak vagyunk abban, bogy akár­len javasol — magyaráz­ta. Kinek az istennek ju­tott volna eszébe „Mező­városi Napokat” csinálni, ha nem a gyulaiaknak... Itt abbahagyta egy pil­lanatra, és orrát egészen közel dugta az enyém­Mozgalom”, „Önkiszol­gáló Mozgalom”, „Dísz­növény Mozgalom...” — Ez még nem volt! — vágtam közbe, hogy meg­állítsam a lendületét, mert időközben az or­runk már egészen össze­ért. — De még lehet! — emelte fel figyelmeztető­en a mutatóujját Benő. — Vagy tagadod, hogy park-várost, virág-várost akarnak?! —> kérdezte ellentmondást nem tűrő hangon. — Nem tagadom én. Csak... — Semmi csak! Gyu­lai kolbász és valamilyen hét, vagy mozgalom, dott. A következő pilla­natban azonban ismét felcsattant a hangja: Mi közötök Chopin-hoz? Ki ő a gyulaiaknak?! — Hát mi is szeretjük a ... — Egy frászt. Erkel rendben van, de Cho­pint ellopják, ellopod, mert te is Gyulán laksz. Harácsoltok és javasol­tok, az agyamra mentek az állandó javaslatokkal. Most is itt van ez a vi­rágvárosi izé... — Mozgalom — segí­tettem ki a megfelelő ki-, fejezéssel. — Jujj...j — szisszent fel, mint akinek a tyúk­szemére léptek — ismét egy mozgalom. Nem szé­gyened magad? — Nem. De mi bajod a gyulaiakkal? — kér­deztem, mert nem értet­tem egészen, mit akar a szemrehányásaival. — Mi bajom? Mi ba­jom? Tulajdonképpen semmi bajom nincs ve­lük, csak túlságosan nyü­zsögnek. — Már ez is problé­ma? — néztem rá cso­dálkozva. — A, nem érted te ezt — intett lemondóan, mint aki úgyis hiába be­szél egy gyulainak, aki talán éppen most is ja­vaslaton töri a fejét. — Ha-ha — kacagott fel meglepő hangulatvál­tozással. A szeme diadal­masan csillogott. Lassan, tagolva ejtette ki a sza­vakat: De a kisvasutat azt mégis mi szüntettük meg előbb! Nálatok még zakatol, fütyül, vinnyog, mi?! — ütött megelége­detten a váltamra úgy, hogy a torkomra szaladt a törkölypálinka és nem ‘adtam válaszolni. Boda Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents