Békés Megyei Népújság, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-04 / 3. szám
4 MÉPÚJ SÄG 1961. január 4., szerda A UutiiUa nyomába* Cs&utás&n Lassan vendégnek számítok Csorváson. Szeptemberben múlt 7 éve, hogy elindult velem a vonat az izgató ismeretlen felé. Hétszer vetkőztette azóta az ősz a fákat. Megszoktam a város kavargó, lázas forgatagát, az aprózott sietős lépteket, mindazt, ami Pesthez, a tősgyökeres pesti emberhez tartozik. Ám a falutól nem tudok és nem is akarok elszakadni. Sok-sok szállal húznak vissza az emlékek, szeretetével, örök derűjével visz- szahiv a szülői ház. Ha a munkám engedi, hazaruccanok. Ilyenkor járom hárs. és akácövezte utcáit, hallgatom susogó meséjét a hétköznapokról, az emberekről és azokról a változásokról, amelyek az utóbbi években végbementek életében. Az óév végén ismét otthon jártam. Régen foglalkoztat már a kérdés: vajon milyen ma a falu kulturális helyzete, mit nyújt az embereknek? Egy december végi napon elindultam hát Csorváson a kultúra nyomában ... I * Tíz-tizenhárom éves képek villantak fel előttem. Az egykori „zárdaiskolában“ — az apácák rendezésében — teltház előtt mutatják be a falu fiataljai Jézus végnapjait; az utolsó vacsorát, megidézését Pilátus elé és csodálatos feltámadását... Az előadás után kisírt szemű asszonyok lépdelnek bús-mogorva férjeik oldalán, szívükben egy „nagy” színdarab élményével... — Ez tényleg régen volt — egészítette ki szavaimat Miklya Sándor, az általános iskola igazgatóhelyettese vagy ahogy itt nevezik: a „többfunkciós” tanító bácsi, a falu kulturális életének legaktívabb irányítója. — Az embereket akkor még kielégítette az egyházi maszlagba áztatott „dráma”, nem vágytak többre ... A giceses tegnapnál nem sokat Időztünk. A mára terelődött a szó. — Mikortól számítjuk a csorvá- si kultúrforradalom kezdetét? — kérdeztem. — 1957-től. Ekkor tért helyes vágányra a mi „kultúrvonatunk”. Láttuk, hogy az új paraszti életforma térhódítása megköveteli az emberek tudatának átformálását, a műveltség színvonalának emelését. Elhatároztuk: az eddigi szűk réteget érintő ismeretterjesztő előadásokat kiterjesztjük a falu valamennyi lakójára. És a „többfunkciós” tanító bácsi, akivel most szerepet cseréltünk — jó pár évvel ezelőtt ugyanis ö kérdezett engem az iskolában — beszélni kezdett. I 2 1 — Kezdetben az ismeretterjesztő előadásainkat, amelyeket a helyi TIT előadó csoport — Szécsé- nyi László, Kiss Ferenc, Szilágyi Menyhért, Hegedűs János pedagógusok és Göcző András, a népfront-bizottság elnöke — és a meghívott előadók tartottak, átlagosan 47-em látogatták. Bizony ez a szám, a falu lélekszámával ösz- szehasonlítva — kevéske! Ám mégis előrelépést jelentett! Hiszen a 24 előadáson 1128 ember szeméről libbentették fel a fátylat és oszlatták el az évtizedek gyökeret eresztett sötét felhőit. Az ismeretterjesztés után meghánytuk-vetettük a művészeti munka terén elért eredményeket is. — A művészeti munka megszervezésénél az a cél vezérelt bennünket, hogy megszerettessük az emberekkel az igazi művészetet. Ne úgy vonják le egy-egy bemutatott műsorról a jó vagy rossz szentenciát, hogy mennyit lehetett nevetni... Ennek szellemében vette kezdetét a felkészülés a színjátszó és a népitánc-csoportban, valamint a földművesszövetkezet patronálta énekkarban. És az eredmény? Nem maradt el. Művészeti csoportjaink az elmúlt évben sikeresen szerepeltek a járási kulturális fesztiválon. A színjátszók Fejér István Bekötött szemmel c. drámájával még a megyei bemutatóra is eljutottak. Megtudtam azt is, hogy a k»l- túrotthon horgolás, hímzés tanfolyamot is indított'. Pintér Éva és Miklya Sándorné pedagógusok tanították a lányokat a fent említett női tudományokra. Hogy nem töltötték haszontalanul az időt, azt bizonyítja az április 4-i kiállításuk: 400 látogató adózott elismerő szavakkal munkájuknak. 3 Egy falu kulturális helyzetének vizsgálatakor nem szabad figyelmen kívül hagyni a könyvtár látogatottságát sem. Hogy állunk e téren Csorváson? Náfrádi és Groscka elvtársakat, a két pedagógust kérdeztem. — „Üzelmelhetnénk” jobban is. 1958-ban könyvhiánnyal küzdöttünk; 790 kötetünk volt. Ez a szám a tanács jóvoltából azóta megváltozott. Ezerkétszáz kötet sorakozik a polcokon. A kölcsönzések fogalmát két számadattal illusztrálták: 1958-ban 6570 kötetet adtak ki, 1959-ben pedig már 8750-et. Beszéltek arról is, hogy az olvasóközönség „gerincét” gyerekek alkotják. — Mik a terveik a jövő évre? — Végleges lakást kapunk és 8000 forint értékű könyvvel bővül a könyvállományunk. Fő célunk: a felnőtt olvasók számának növelése. Ezt segíti elő a vándor- könyvtár, amely minden hónapban felkeresi majd a tsz-t és elviszi a tanyavilágba az igaz, a szép szót. — Hogyan jutnak oda, és nem lesz nehéz? — Kocsin. A nehézség nem számít, mert tudjuk, mi a feladatunk ... A postahivatalban is érdeklődtem: hány újság jár a faluba, hogyan alakult a rádió- és TV-ké- szülékek száma? E téren nincs panaszra ok. Nép- szabadság 480, Szabad Föld 790, Népújság 290, Rádió Újság 345, Nők Lapja 266 jár a faluba. 1429 rádióelőfizető van és a XX. század modem „gólyafészkeiből” — a TV antennákból — is láthatunk már 34-et a háztetőkön. 1 4 1 Távirati stílusban ennyit tudtam meg a falu jelenlegi kulturális helyzetéről. Ugye kedves olvasó, ez már több valamivel a giccses tegnapnál? Bizony, a tegnap és a ma Csorváson ma már összehasonlíthatatlan. Nehezen szakadtak a tegnap szálai, de végül a ma erősebbnek bizonyult. Legyőzte. A falu kulturális helyzete azt mutatja, hogy akik szívükön viselik a műveltség színvonalának emelését — és ezek sokan vannak — és támogatják a szocialista forradalom teljes győzelmét, azok elindultak azon az úton, amelyet pártunk VTI. kongresszusa meghatározott. 1 5 I Nem volna teljes a beszámolóm, ha nem szólnák az 1961-es év terveiről. Ismét átadom a szót Miklya Sándornak: — Harmincöt ismeretterjesztő előadás lesz ebben az évben. A parasztfiatalok részére 2 éves ezüstkalászos gazdatanfolyam indult. Tudja mit eredményez ez? Másképp nézik ezután a fiatalok a földet, megszerzik azokat az agrotechnikai ismereteket, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a rohamléptekkel fejlődő mezőgazdaságunk munkásainak. Az idősebb nemzedékről sem feledkezünk meg. Beindult az 9ktatás az általános iskola esti tagozatán. Itt több mint 100 férfi és nő pótolja a nem önhibájából eredő mulasztást. I 6 ) Gazdag program vár a művészeti csoportokra is. A színjátszók a Százházas lakodalom és a Balatoni csetepaté bemutatójára készülnek. Munkájuk új vonással gazdagszik: a szereplőkkel megismertetik azt a korszakot, amelyben a mű játszódik. Ezáltal remélik, mélyül jellemábrázolásuk és bővül ismeretük. Műsorukkal bemutatkoznak a helyi tsz-ben és a szomszédos falvakban is. A Fehér Ida tanítónő vezette népitánc-csoport a decsi üvegest, a tunyogmatolcsi és bodrogközi leánytáncot gyakorolja. A 60 tagú énekkar a falu rendezésében májusban sorra kerülő járási dalostalálkozóra készül. I 7 1 Nagyszerű tervek — de meg- valósulnak-e? Nem „markolt-e” sokat a programot összeállító kultúrtanács? Nem, mert Csorváson a népművelés társadalmi üggyé vált. Munkások, parasztok, értelmiségiek együtt dolgoznak a falu holnapjáért És ez nagyon jói így, közösen lehet megvalósítani az azonos célt: a szocialista falu megteremtését. így lehet eltüntetni örökre azokat az ellentmondásokat, amelyek ma még megvannak: — a kultúrház szomszédságában hívő szombatisták — közöttük néhány fiatal is — a földöntúli boldogságot keresik. Ám az emberek nagy többsége Csorváson is tudja: a boldogság itt van a földön, itt van a faluban és pár év múltával végleg letelepszik! I « | Persze, a sok szép változás mellett gond is akad még. Akikkel beszélgettem, elmondták: kicsi a kultúrház, új kellene. A régit kinőtték. Gyakrabban szeretnének tapsolni öregek és fiatalok a Thália új szekerén, az Ikarus autóbuszokon érkező művészeknek... A fiatalok meg több szórakozási lehetőséget keresnek; ám ha e tervek helyesen valósulnak meg, hiszem, hogy nem vágyódnak a ma még többet nyújtó városba. Megtalálják boldogulásukat itthon, a szülőfalujukban... 1 9 | Külön szólok azokról, akik valamennyi kulturális rendezvény megszervezésében elsők között vannak, a pedagógusokról. A Pásztor-házaspár, Fejér ta- nárnéni és a már említettek tudják, hogy ők a falu „lámpásai”. Elsősorban az ő segítségükre van szükség a szocialista kultúra mielőbbi térhódításához. És ők — betöltik a lámpás nagyszerű, nemes feladatát! * Egy napon át kerestem Csorváson a kultúrát és megtaláltam. Az éjszaka sötét leplét ráterítette már a falura, mikor hazafelé indultunk Miklya Sándorral. Pirosító szél fújt, a házak ablakaiból fény és muzsika szűrő-! dött ki. Mindketten szótlanul hal-1 gátiunk és éreztük: ez már az új falu új életének fénye és muzsikája. A mi új életünknek soha el nem halványodó fénye, soha el nem halkuló muzsikája... Bracsok István Szabályt csináló szabálysértő Békéscsabán, december 27-én, 6 óra 45 perckor a papírbolt elől induló 9-es autóbuszon történt ez a kis eset. A Jókai utcai megállónál az első ajtón (vagyis a leszállóhelyen) felszállt egy körülbelül 40—45 éves férfi. A kalauz ezt természetesen nem hagyta szó nélkül és figyelmeztette: — Nem ott van a felszállás! Tessék leszállni és a hátsó ajtón felszállni! Az utasok az intézkedéssel szemmel láthatóan egyetértettek. A férfi azonban csodálkozó tekintettel a kalauz felé fordult, és mint aki nem akar hinni a fülének, értetlenül bámult maga elé. A kalauz most már erélyesen figyelmeztette, hogy szálljon le, és a hátsó ajtón szálljon fel. Erre aztán hirtelen megfordult, gyors léptekkel leszállt, és a vezetőfülke felé tett néhány lépést. A kalauz — aki valószínűleg azt gondolta, hogy az utas sértődöttségében most már gyalog indult él — még egyszer utána szólt: — Tessék a hátsó ajtón felszállni! Ezt a felhívást azonban az utazóközönség előtt most már nevezetessé vált férfiú alig hallhatta, mert amire az utolsó szótag is elhangzott, ő már felugrott a vezetőfülkébe, és hátrafordulva, az üvegen keresztül utoljára még egy megvető pillantást mért a kalauzra, aztán szép kényelmesen elhelyezkedett a vezető melletti ülésen. Mivel pedig ez ellen a buszvezető nem tiltakozott, nyilvánvalónak látszott, hogy útitársunk olyan személyiség volt, aki ezt bármikor megteheti, mert odatartozik, ahová a kalauz, a buszvezető, sőt még a busz is, vagyis ahol a szabályokat hozzák arra vonatkozóan, hogy hol kel fel- és leszállni. Az utasoknak ezt a feltevését az is alátámasztja, hogy a szabálytalanság illusztris elkövetője a Kazinczy utcai megállóhelyen szállt le, sőt mi több, voltak, akik ismerték is. De ahogy a szavaikból kivettem, erről az oldaláról még nem. A termelőszövetkezetek vezetői tanácskoztak Békésen A békési járási tanács v. b. mezőgazdasági osztálya rendszeresen tart megbeszélést a termelőszövetkezetek elnökeinek. Ezeken az elnöki értekezleteken a legtöbb esetben a termelőszövetkezetek pártalapszervezeteinek titkárai is részt vesznek; A közelmúltban Békésen jártunk, és részesei voltunk egy ilyen értekezletnek. A termelőszövetkezeti elnökök és párttitkárok legutóbbi tanácskozásának három fontos napirendi pontja volt: 1; Az őszi miunkák értékelése. 2; A zárszámadásra való felkészülés. 3. A tervkészítés. A három napirendi ponthoz sokan hozzászóltak. Alaposan és részletesen taglalták közös problémáikat. A járási tanács vezetői, a járási tanács v. b. mezőgazdasági osztály vezetője és munkatársai segítettek feltárni a fogyatékosságokat, s helyes irányba terelni a vitát. A tanácskozástól két képet mutattuk bee * Á. Kovács Sándor, a muronyi Petőfi Termelőszövetkezet elnöke közös gazdaságuk őszi mezőgazdasági munkáiról, a tervkészítésről, a hizlalásról, a törzsállat- állomány kialakításáról számolt be a tanácskozáson. X X Hazai János, a muronyi Alkotmány Termelőszövetkezet elnöke és Gyenge Gergely, a mezőmegyeri Haladás Termelőszövetkezet elnöke elmélyülten figyelték a hozzászólásokat. Közben készültek véleményük, javaslatuk elmondására. Hiszen közös, valamennyinket érdeklő problémáról volt itt szó: még szervezettebbé tenni a békési járás termelőszövetkezeteiben is a soron következő munkákat, s továbblépni a többtermelésben.
