Békés Megyei Népújság, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-23 / 302. szám
4 NÉPÚJSÁG Kucsera Mihály alezredes elvtárs nemcsak a katonaélet szépségeiről beszélt az esküt tevő katonáknak, arra is felszólította őket, hogy a haza védelme sokszor igen nehéz feladatokat ró rájuk. Azt mondotta: az eskü után már önálló feladatot kapnak a határőrök, parancsot, melyet hazánk határainak őrzése érdekében feltétlenül teljesíteni keli. De ez a parancs mindig a dolgozó nép parancsa, a dolgozó nép érdekében hangzik el. És amikor az ifjú katonák esküjüket mondták, szívükkel vállalták, hogy ezt a parancsot teljesítik. A kiképzés ideje alatt elsajátították már azt a tudást, amely szükséges határaink őrzéséhez. Czinege Ferenc határőr az eskü letétele előtt bebizonyította, hogy feladatait kiválóan el tudja majd látni. Az általános katonai és politikai kiképzésben igen jó eredményt ért el, és még arra is volt ideje, hogy bajtársait segítse a kiképzés alatt. Egy nagy pillanat, amikor Almási Gyula aláírásával is pecsétet ad esküjének hitelére, édesapja is ott áll mellette és boldogan nézi fiát. Ez esetben a fiú kötelességvállalása kétszeres. Közvetlenül határőr főhadnagy édesapja előtt is esküt tett. Határőreink esküje Esküt mond az egység. Esküsznek katonáink a haza védelmére, arra, hogy szent határainkat minden körülmények között megvédik. Felemelő érzés, ünnepi hangulat tölti el a katona szívét, amikor kötelességet vállal a nép országa iránt. Elsősorban szent határaink őrzésére tettek esküt határőreink: megakadályozzák, hogy bárki is büntetlenül megsértse határunkat. De nemcsak erre, hanem arra is, hogy a haza parancsa bárhová szólítja is őket, mindenkor és mindenütt, akár életük árán is teljesítik kötelességüket. Ezért zengett több száz torokból az elmúlt vasárnap, hogy „Én, a dolgozó magyar nép fia esküszöm, hogy hazámnak, a Magyar Népköztársaságnak hűséges katonája lesze ki* Az eskütételt a hozzátartozókon kívül a megye több vezetője is megtekintette. Képünkön Klaukó Mátyás elvtárs, az MSZMP Békés megyei bizottságának első titkára, az egyik esküttevő határőrt -Üí:-—hallgatja. hí., ; : Édesanyák, édesapák, testvérek és menyasszonyok figyelik szeretteiket, amikor azok feszes vigyázz-menetben elvonulnak a dísztrü- bün előtt. A kép előterében Barkó Pálék, fiúkat figyelik. A felsorakozott egység fegyverrel tiszteleg a parancsnoki és a csapatzászló előtt. Az eskü letétele után az alegység-klubokban határőrök, szülők, menyasszonyok felelevenítették az otthoni emlékeket. Az egyik édesapa, Lukács István dombiratosi tsz-tag ezért mondta: — Tessék elhinni, ilyen a régi hadseregben nem volt. Csak a tisztek hozzátartozói léphettek be a laktanyába. Most pedig itt vagyunk mi is... Ez csak a mi hadseregünkben lehetséges. va—ti— 1960. december 23., péntek Ezt nevezem különlegességnek! Nemrégiben Szegeden járva a Kárász utcai Édességboltban vásároltam egy „Dessert különlegesség” feliratú dobozt, melyen fehér elefántot ábrázoló desser- tes dobozt vivő néger gyerek és egy kis — az elefánt farkát fogó — majom látható. Előre örültem, hogy milyen kellemes meglepetést okozok majd nejemnek és lányomnak. A doboz ára egyébként 19 forint volt. Otthon aztán valóban kezdődtek a meglepetések. A dobozt kibontva legfelül egy kis cédulát találtam, a következő szöveggel: Figyelmeztetés! Szíves tudomásulvétel végett közöljük, hogy a meleg időben a csokoládé gyártmányainkon képződő szürkés réteg a dús vajtartalomnak következménye, mely szürkeség azonban az áru minőségében a legcsekélyebb változást sem idézi elő. Budapesti Keksz és Ostyagyár. Különösen a felkiáltójel gyakorolt rám komoly hatást, először szinte félve olvastam el, attól tartva, hátha valami leselkedő veszélyre figyelmezteti a gyanútlan, mit sem sejtő fogyasztót. A végén aztán megnyugodtam, hiszen kiderült, hogy a sok vaj okozta szürkeség miatt ne aggódjam, mert az a minőségben nem okoz változást. Be kell azonban vallanom, hogy az utóbbi időben a minőséget külsőségeivel együtt szeretem és a csokoládét — bár lehet, hogy kissé különcnek tűnök — leginkább barnán szeretem. A szürke csokit lehetőleg kerülöm, mert ugye csokoládéban elég ritka ez a szín és én ilyen vonatkozásban kissé konzervatív vagyok. Nem is hiába, mert a hártyapapírt kihajtogatva alaktalan, összeolvadt, kis barna papírocs- kákba beleragadt tarka-barka szürke színű, kőkemény valamiket találtam a dobozban. Az izére mi sem jellemzőbb, hogy még a lányomon is kifogott! 0. KOVÁCS ISTVÁN Tótkomlósi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet, Tótkomlós a lakosság szolgálatában Méretes részlegünk az 1961-es új esztendőben is szeretettel várja kedves megrendelőit. Javítórészlegeink úgy Tótkomlóson, mint Bé- késsámsonban mindennemű javítási munkát az új esztendőben is gyorsan és pontosan vállal. Egyben kedves megrendelőinknek és összes ügyfeleinknek kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kíván a Tótkomlósi Cipész Ktsz vezetősége 801 d(tijeíftfzctek a GTE négynapos tanulmány út járói Az Arany Csillag szállodában szálltunk meg. Az ízletes vacsorát is itt fogyasztottuk el. A gondosan megterített asztalnál a felszolgáló udvariasan figyelmeztetett bennünket: — Tessék csak nyugodtan használni a szalvétát! Gondoltunk a gyűjtőkre is — jegyezte meg tréfásan — és ezzel mindenkinek kiosztott még egykét pótszalvétát. Az éjszaka hamar elszaladt. Korán keltünk, és a reggeli után, ha kissé fájó szívvel is, de búcsúznunk kellett Sztálinvárostól, ahol pedig szívesen maradtunk volna még. Dehát a program másként szólt, tíz órára Székes- fehérvárra vártak bennünket. Még néhány percig gyönyörködtünk a városban, nézegettük a televízióantennákkal telitűzdelt épülettömböket, az épülő házóriásokat és a füstöt eregető gyárkéményeket. Aztán eltűnt a messzeségben az ifjú város. Az utolsó lovagvár és az iparosodó város Tíz óra lehetett, amikor Székesfehérvárra érkeztünk. Már várt ránk a Könnyűfémmű két műszaki dolgozója. Ök kalauzoltak bennünket ott-tartózkodásunk idején. Egy kis városnézéssel kezdődött a program. Sajnálattal hallottuk azonban, hogy a tervezett televízió-gyári 'látogatás elmarad, helyette az Általános Mechanikai Gépgyárba megyünk. Mit tehettünk, megadtuk magunkat a sorsnak. Még mielőtt azonban az üzembe látogattunk volna, vezetőink javaslatára a messze híres Bory várat kerestük fel. Az emberi akaraterő, a szárnyaló tehetség példaképe ez a légies vár, amelyet az ország utolsó lovagváraként emlegetnek. A története dióhéjban, amint Bory Jenőnétől, a „várúr” özvegyétől hallottuk, a következő. Bory Jenő építészmérnök és szobrász volt, de az ecsetet is mesterien kezelte. Majdnem két évtizedig tanított a Képzőmű- vi :eti Főiskolán. Az ő műve ez a vár. Nyaranként építgette — csaknem egyedül, csak néha segítettek az unokák. Harminc esztendeig dolgozott rajta, hogy a művészetnek ezt a hajlékát a maga és a festőművész feleség számára felépítse. Építészeti remekmű ez. Az egész egy betonelefánton nyugszik, ügyes megoldású körlépcsői, karcsú tornyai a mester tehetségét idézik fel a látoga-
