Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-19 / 273. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, november 19., szombat Mirna Pokorna zongoraestje November 16-án, szerdán este Békéscsaba zeneszerető közönsége az Állami Zeneiskola hangversenytermében. a csehszlovák interpretáló művészek egyik fiatal, igen tehetséges tagjával, Mirna Fokoméval ismerkedett meg. Műsorát igen érdekesen válogatta össze. A műsor legjellegzetesebb vonása az volt, hogy kivétel nélkül virtuóz darabokat szólaltatott meg. Lendületes, dinamikus egyéniségével sokszor nem a legismertebb és általánossá vált felfogással játszott. Vitathatatlanul muzikális és igen fejlett technikai készségéről tett tanúbizonyságot. Műsorát Frantisek Dussek cseh zeneszerző C-moll szonátájával nyitotta meg* A C-moll szonáta igen nagyigényű, világos megformálású, kitűnő mű. A művésznő előadásán elragadó technikai felkészültsége mellett, meg kell említeni a tempóvótélek kérdését. Ez nemcsak ennél a műnél, hanem kevés kivételtől eltekintve, műsorának nagy részére vonatkozik. Azt lehetett érezni, hogy robbanékony, túlfűtött temperamentuma sok helyen gátolja az arányos tempók egyensúlyának a megteremtésében. Érdekes lett volna néhány Bach-művet vagy Mozart-szo- nátát is hallani tőle. így érthető, hogy műsorát szinte kizárólag a romantikus nagymesterek műveiből állította ösz- sze. Chopin B-rnoll szonátája kifejező és igen meggyőző előadásban hangzott el. A mű felfogásával teljesen egyetéirthettünk, mondhatni ilyen tekintetben egyik legjobb száma volt a koncertnek. Ezután Chopin Fisz-moll és Á-moTl mazurkáit játszotta. Technikailag — mint az összes többi műsorszám is- - alaposan kidolgozott, tökéletes volt, Emellett azonban feltétlenül meg kell említem e két mazurka esetében, hogy mérsékeltebb, melegebb és poétiku- sabb előadást szerettünk volna hallani. Háromajtós szekrényből 840-et készítenek Gyomán (Tudósítónktól) A Gyomai Fa- és Vasipari Ktsz évente mintegy 3 millió forint forgalmat bonyolít le. A Budapesti Bútorértékesítő Vállalat részére 840 háromajtós szekrényt és 60 garnitúra fényezett miskolci hálószobabútort szállít. A vas és lakatos részleg a cipészkisipari szövetkezet részére 15 talpegalizáló gépet gyárt. Ezenkívül elvállalták a szalmaprésgépek javítását, valamint a Csepel és Danuvia motorok szervizszolgáltatását is. Ezt a körülményt mégis jó irányban befolyásolta a művésznő magasfokú muzikalitása, ami az előbbi kérdést némileg közömbösíteni és feledtetni tudta* Ezután két Chopin^etüd hangzott el, az F-dur és a H-moll. A művek jellegéből adódóan, ezeknek az előadása természetesebben hatott. A szünet előtt Schuman ABEVG variációit hallottuk. Igen nagy feladatot kellett megoldani, hogy a mű minden oldaláról teljes ragyogásában szólaljon meg. összhatásában igen kitűnő megformálási készségéről győződtünk meg. Szünet után Janácek cseh zeneszerző F-moll szonátájával folytatódott a hangverseny; A szerző egyetlen zongoraszonátáját a művésznő bámulatos rutinnal oldotta meg. Ez a mű igein szépen egyesíti magában a nemzeti zene vonásait, és az ebből a talajból nőtt romantikus stílusfoirmálást. Már a motelesebbek voltak, mint például a Cho- pin-mazurkák esetében. Kiváló megjelenítő készséggel érvényre jutottak Paganini szinte boszorkányosnak látszó megoldásai, melyeket Brahms a maga rendkívül nagyigényű és a technikai követelményekben „ szinte határt nem érző képességével komponált meg .A fölviharzó tapsokból is érezhető volt, hogy ezt az igen nehéz feladatot is kitűnően oldotta meg a művésznő. Ezután a szűnni nem akaró taps hatására néhány ráadás^számot hallhattunk. Chopin H-moll etűdjét, Smetana egy koncert etűdjét, ugyancsak Sme- tanának Menüett és tánc c. darabját, valamint Chopintől az Á-dur mázunkét. Méltán érdemelte ki a szűnni nem akaró tapsokat a hangverseny elejétől végéig. Mirna Pokorna igen egyéni és sokoldalú előadóművész, aki a müdem hangzások érződnek különösen a második tétel folyamán. A nagy felkészültséget és magasfokú zeneiséget kívánó művet mindezeknek a tulajdonságoknak birtokában hallottuk megszólalni; Az CSt hangulatát még jobban fokozta Brahms Változatok egy Pa- ganini-tómára c. zongoradarabjának előadása. Virtuozitásban szinte valamennyi előző művet felülmúlta és azt a benyomást keltette, hogy az egész műsorból ebben adhatta a művésznő leginkább saját magát, sok arcú színhatásait, a megdöbbentően kifinomult technikai készséget, azzal a könnyedséggel, amellyel csak kevesen rendelkeznek. Ennek a műnek érzelmileg finomabban megformált részei is hisoron szereplő műveket frissen és érdekesen tudta számunkra előadásán keresztül életre kelteni. Minden bizonynyal művészetének inkább az elején, mint a teljében lévő valakiről beszélhetünk, akiről nagyon sokat fogunk még hallani. Remekbe szabott hangversenyének értékét csak növelte szerény, egyszerű megjelenésével, közvetlen kedvességével. Sajnálatos, hogy ez a hangverseny nem egy nagyobb teremben hangozhatott el, mert ez sem akusztikailag, sem befogadóképességét illetően nem volt szerencsés, így csak kevesek hallgathatták meg.KALOTASZEGI ANDRÁS zeneiskola-igazgató, Gyula A brigád egyik legszorgalmasabb tagja o A Békéscsabai Téglagyár I. sz. telepén Papp Sándor brigádja is a szocialista cím elnyeréséért versenyez. Ez a kollektíva legutóbb 103 százalékra teljesítette tervét, ami a kemencénél jó teljesítménynek számít. A brigád tagjai rendszeresen fejlesztik politikai és szakmai ismereteiket, heten pedig állami oktatásban is részt vesznek. Felvételünk Seben Jánost, a brigád egyik legszorgalmasabb tagját mutatja be munka közben. Az irodában is... Nemcsak a mi társadalmunk fejlődésének egyik előre vivője a munka termelékenységének állandó fokozása, hanem minden társadalmi formáé. A kapitalizmusban a kegyetlen kon- kurrencia, a minél nagyobb profit zsebrevágása ösztönzi arra a tőkéseket, hogy minden eszközzel növelhessék a munka termelékenységét. Hajcsárokat állítanak a dolgozók mögé, akik arra kényszerítenek, hogy a munkás ereje megfeszítésével dolgozzon, minél több értéket termeljen a tőkésnek. Ilyen körülmények között a termelő nem érdekelt a termelésben, mert a többlet-haszonból neki csak morzsák jutnak, munkája gyümölcsét a gyártulajdonos veszi el. A szocializmust építő országokban, ahol köztulajdonban vannak a termelőeszközök, a munka termelékenységének fokozása szintén az egész termelés növekedését növeli, mert gazdaságosabbá teszi a termelést, olcsóbbá a termékeket. Következésképpen közelebb hozza a kommunizmus célját, hogy mindenki szükséglete szerint részesedjen az anyagi javakból. A munka termelékenysége nő, ha a dolgozók tökéletesítik a technikát, növelik szakképzettségüket, egyszerűsítik a munkafolyamatot, vagyis egy-egy cikkféle előállítását kevesebb munkaórával oldják meg, mint azelőtt. A munkások megértik — hiszen magukat is beleértve az egész nép érdekét szolgálják ezzel — ha az új termelési körülményeknek megfelelően új normákat állapítanak meg egy-egy munkadarab elvégzésére. Ez a fejlődés törvényszerű útja, a szocializmus csak akkor épülhet fel, ha a szocialista munka termelékenysége túlszárnyalja a kapitalista társadalom munkatermelékenységének a szintjét. Téglagyári munkások beszélgettek erről a minap és sehogy sem tudták megérteni, miért van az, hogy ezt a mély igazságot nem vonatkoztatják magukra egyesek az irodai dolgozók közül is. Talán azért, mert nem vesznek részt közvetlenül a termelésben? De hiszen az ő tevékenységük is társadalmilag szükséges munka, mert a termelést szolgálja. A legyártott téglák, cserepek az udvaron maradnának, ha az irodaiak nem adminisztrálnák a termelést, nem folytatnának levelezést a megrendelőkkel, nem rendelnék meg a termelés folytatásához szükséges kellékeket, szerveznék a szállítást, számítanák ki a munkabéreket stb. Tevékenységükre feltétlenül szüksége van a társadalomnak. S mégis a minap azt tapasztalták a szállító- munkások, hogy az irodai dolgozók közül hárman kerek másfél órán át beszélgettek az udvaron — sportról és egyebekről... Éppen a téglagyárban jártunk, amikor erre fordult a szó. A munkások kérték: segítsünk megmagyarázni mi is, hogy a munkafegyelem javítására, a termelékenység növelésére nemcsak az üzemrészekben van szükség, hanem az irodában is. Teljesen egyetértünk ezzel a véleménnyel. Varga Dezső Megkezdődött a szabás-varrás- és kézimunka-tanfolyam Gyomán A napokban kezdték meg az első foglalkozásokat Gyomán a nőtanács szabás-varrás- és kézimunka tanfolyamán. Ugyancsak hasonló szakkört szervezett a községi művelődési ház vezetősége is. Mindkét szakkörön igen szép számmal jelentek meg az asz- szonyok és lányok. A nőtanács megszervezte, hogy ezeken a foglalkozásokon ismeretterjesztő előadásokat Is tartanak. Többek között a Magyar Nők Országos Tanácsa által kiadott füzetekből olvasnak fel a hallgatóknak, amelyekben hasznos tanácsok vannak az otthon szépítésére, az egészséges életmód kialakítására. A tanfolyamkon készült anyagokból kiállítást is rendeznek a résztvevők. R orús őszi este van. Hideg szél kergeti az alacsonyan szálló fellegeket. Az eső is csapkod. Ilyenkor már szívesen húzódik az ember a meleg szobába. A Kovács család vacsorához készül. Az apa most tért haza. Őt várták. Az asztalon párolog a finom gulyás, amelynek szaga betölti az egész konyhát. A gyerekek, Katika és Pistike ott settenkednek az asztal körül. Nem mernek leülni. Régi szokás, hogy az apa ül először asztalhoz. Kovács János leveti esőverte kalapját. ,, Kutya idő van” ... mondja, s fáradtan leül. A feleség leülteti a gyereket is. A legidősebb, Jancsi a sarokban tanul. Lassan, gondolkozva lép az asztalhoz. Az anya szed mindenkinek. A családfővel kezdi, majd ő is asztalhoz ül. Csak a kanalak csörgése hallatszik. ízlik a jó vacsora. Künn élesen süvít a szél. A fiú hirtelen felugrik az asztaltól. Itt van...! — mondja. Szavait néma csend követi. Minden szem a sötét ablakra mered. A fiú tzinte ugrásra készen áll. A feszült csendet az apa sza- vai törik meg. Elgondolkozva mondja: „Nem jön az most erre, a múltkor majdnem megjárta.” Kovácsék tanyája ott fekszik az erdő mellett, alig százötven méterre. Az erdő melletti tanyákat egy kóbor farkaskutya látogatja végig. A baromfiólakból szedi a vámot. Nem tudták elfogni, pedig sokszor lestek rá. A múltkor az erdőt is meghajtották miatta, de nem sikerült puskavégre kapni. Hatalmas dög. Többen látták már nappal is. Leginkább éjféltájban merészkedik elő. Az ezerholdas erdő és a Körös-part csalito- sai millió rejtekhelyei nyújtanak számára. A folyón túlra nem jár. A múltkor egy széttépett rókát láttak az erdő szélén. Nemrégen meg egy vidra maradványait találták a parti füzesben. Veszedelmes híre van. Azt is mondják, hogy valódi farkas. „Csak az lehet, szólal meg újra a fiú. Most az apa is hallott valamit, de a szél kísérteties jajgatása miatt nem biztos a dolgában. A két kicsi kimeredt szemmel figyel. Az anya mellé húzódnak. A hároméves Pistikének hallhatóan vacog a foga. Kintről kaparászás hangja hallatszik. Az apa és a fiú egyszerre ug- /vwvwwwwvwwvwwv» A DÚVADi ) anak fel. Előkerülnek az ajtó mögé helyezett fütykösök. A lámpát lecsavarják. Elalszik. A sötét pillanatok alatt foglalja el a szobát. Az egyik gyermek halkan szipogni kezd. Az apa az ablakhoz lép. Szeme szinte átszúrja a sötétet. Mögötte a fia izgatott lélegzése hallatszik. „Nem látok semmit”... szólal meg. „A hátsó ablakon kimegyünk. A tyúkok felől jön a zaj” — folytatja suttogva. Előbb az apa, majd a fiú mászik át a kicsire méretezett, alacsony ablakon. Lehuppannak a földre. Lopva érik el a tanya végén lévő istállót. A fiú lába alatt nagyot roppan egy áruié gally. \ saroknál az öreg kiles. Oda- lát a tyúkólhoz. Ott van. Az ól előtt egy sötét tömeg mozog. Kapar. „Várjunk, míg beássa magát” — szól halkan az öreg. „Most nem menekül.” A „rabló” erősen dolgozik. A tyúkok mozgolódnak. A kakas ijedt kukorékolással jelzi a veszélyt. Vastagon ömlik az eső. A ruhájuk átázott, csapzott hajukról csordogál a víz. Várnak. Kezükben feszül a dorong. A tyúktolvaj átpréselte magát a szűk résen. Egyszerre ugranak oda. Szinte abban a pillanatban, amikor a tyúkól lármájába belehasít egy éles vértyogás, amelyet vad morgás kísér. A rabló, szájában vergődő zsákmányával kifelé igyekszik. Nem sejt semmit. Az öreg fütyköse sújt le előbb. Fájdalmas vonítás a válasz. A kutya visszabújik a résen. |3 ár pillanattal később a tyvik* ól ajtaja kivágódik, a rázúduló hatalmas test súlya alatt. A fiút, aki az ajtó előtt állt, váratlanul érte a támadás. Estében elkapja a súlyos testet. Dühös morgás hallik. Az öreg nem lát semmit, csak a fiú hangját hallja. „Megvagy... te.... dög...!” Keze ráfeszül az állat torkára. A morgás hörgésbe csap át. A fiú feláll és iszonyú erővel csapja földhöz a még vergődő hatalmas állatot. Az öreg bénultan áll. Elkésett a beavatkozással. „Megkaptad... a magadét...” monja lihegve a fiú, de hangja keményen csengett. A szobában kigyulladt a fény. A két gyermek még mindig az anyja szoknyáját markolja. Asztalhoz ülnek szótlanul. A gulyás még mindig gőzölög. Az eső elállt, csak a szél süvölt, és a szétriasztott tyúkok rikácsolása hallatszik. Kollárik János
