Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

6 NÉPÚJSÁG J960. november 18., péntek HÍREK Megszólal a telefon — Halló! Kit tetszik? — A szerkesztőséget — hangzik a vonal túlsó végéről gyermeki han­gon. — Az vagyunk, mit kí­vánsz kispajtás? Hát.». Érezzük, hogy a „hí­vó fél” kissé lámpalázas. Bátorításunkra azonban meglepő, kedves vallo­más hangzik el: — Bácsi kérem, én azért telefonálok, mert itt, az iskolában most telefonálni tanulunk. !— Ne beszélj. — Igen bizony! Sok­felé telefonáltunk, hogy mindenki sorra kerüljön. Az előbb az egyik paj­tás az Állami Áruháztól megkérdezte, hogy mennyibe kerül egy gye­rek bőrkabát. — Ha beszélgettünk, majd add át szépen a hallgatót a kis társad­nak. — Köszönjük bácsi, de neki kell ám gyakorolni a tárcsázást. Ö majd az Ibuszt hívja fel és meg­kérdezi, mikor lesz tár­sasutazás Pestre. Még társalgunk kicsit, aztán kis barátunk meg­köszönve közreműködé­sünket, leteszi a hallga­tót. Csend m és ebben a csendben elálmélko- dunk azon, hogy mi min­den meglepőt, okosat ta­nulnak ezek a mi gyere­keink, — húr — — 12 EZER darab ukrán népi hímzésű gyermek ruhát exportál a Szovjetunióba az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezet. Ezenkívül mintegy 30—40 ezer horgolt kesztyűt szállít Angliába, Franciaországba és a Távol-Kelet­re. — HOLDANKÉNT átlag 200 má­zsa cukorrépatermést takarított be a szentetornywi Petőfi Terme­lőszövetkezet. — MEGYÉNK tájrendezési kérdései címmel november 21-én este 5 órakor Gyulán előadást tart Halmos Béla, a megyei tanács fő­mérnöke, tudományos kutató. — ULTRAHANGGAL folytat­nak kísérletet Dániában a köd el­oszlatása ellen. A laboratóriumi kísérletek már sikerrel járták, s amennyiben siker koronázza a gyakorlati kísérleteket is. az an­golok ugyanezt az eljárást alkal­mazzák majd az úgynevezett „an­gol köd” ellen. — DERKOVITS GYULA és Dési Huber István grafikai című kiál­lítás nyílik november 25-én Do­bozon a múzeumi hét keretében. A kiállítás december 2-ig lesz nyitva. — A BUDAPESTEN megtartott gyermekgyógyász konferenciáról tart beszámolót november 24-én, délelőtt 9 órakor Békéscsabán, a kórház előadótermében dr. Boros Gábomé gyermekgyógyász főor­vos. — A tanyasi asszonyok részére is szervez kézimunka szakkört a téli hónapokban a zsadányi nőta­nács. Ezenkívül működik majd a községben játékkészítő és báb- szakkör is. — KÖBÖL készítenek csöveket a dél-ukrajnai Sztálinéban. Egy- egy öntőgép óránként 10 darab csövet önt. E csövek szilárdságuk­ban azonosak a vascsövekkel, lé­nyegesen olcsóbbak és élettarta­muk a vascsövekének tizenötszö­röse. — NYOLCVANÉZDR forintos költséggel új hidat építenek Vész­tőn a mágori gépállomás és a ter­melőszövetkezetek földjén. A híd építését még ebben az évben be­fejezik. — AZ ASSZONYOK érdeklő­désének megfelelően megyénkben 40 helyen szervez a nőtanács mű­velődési kört, amelynek különbö­ző vezetőségi tagok és nőmozgal­mi aktívák vesznek részt. Üzemlátogatás a békéscsabai lapnyomdában A MÄV Békéscsabai nevelőin­tézetének tanulói látogattak el kedden este Békéscsabán a lap­nyomdába, hogy megismerkedje­nek a lap nyomdai elkészítésével. A tanulóknak a politechnikai ok­tatás keretében minden évben egy-egy üzemlátogatás is szere­pel —, most a lapnyomdát vá- lasztoták. A tanulók éppen akkor érkez­tek, amikor a lap előállításán szorgoskodtak a nyomda dolgo­zói. Először is megcsodálták a a címszedést, ahol Fercsik János elmondta, hogy nem is olyan ne­— Köszönetnyilvánítás. Köszö­netét mondunk mindazoknak — ismerősöknek* elv társaknak —, akik felejthetetlen jó férjem, édes­apánk, Madarász Pál temetésén megjelentek és ezzel fájdalmun­kat enyhíteni igyekeztek. Gyá­szoló család, Mezöberény. INTERJÚ Margaréta Petrovnával Tótkomlóson A tótkomlóst földművesszövet­kezet a Komló vendéglőben hal- vacsoráva! egybekötött dalestet rendezett november 10-én. Ezen a dalesten fellépett Margaréta Petrovna. A szovjet énekesnő magyar nótákat énekelt, s igen megnyerte a közönség tetszését, majd operettrészleteket adott elő, többek között Kálmán Imre Csár­dáskirálynő című operettjéből. A nagysikerű előadás után megkérdeztem tőle, hogy mióta van Magyarországon? — „Harmadik éve. Férjem ma­gyar származású, Takács István százados, Moszkvában ismerked­tem meg vele, ugyanis ő hat évig ott tanult. Nagyon szeretek itt lenni, mert látom azt, hogy a kö­zönség is szeret és éppen ezért szívből énekelek. A Filharmóniá­nál vagyok szerződtetve, és ígé­retet kaptam, ha jobban megta­nulok magyarul, akkor az Ope­rett Színházban kapok szerződést, ígérem, hogy hamar megtanulok azért, hogy még jobban megértse­nek a magyar emberek” mon­dotta a rövid interjú alkalmával. KANKA MARIA Tótkomlós héz ez a munka, csak pontosnak kell lenni. Innen a szedőgépekhez mentek a lányok, ahol legtöbbet időztek. Igrinyi Erzsi csodálkoz­va nézte Tóth Béla és Szarvas András szedők munkáját. Köz­ben tréfálkoztak, nevetgéltek. A két gépszedő bele is izzadt a beszélgetésbe. Nem is csoda, hi­szen a fiatal lányok úgy körül­fogták őket, hogy csak a hangjuk hallatszott ki közülük. — Tessék nézni, tanár néni — lelkendezett Visy Piroska, aki egy ólomsort nézegetett —, ezzel nyomják ki a betűket. Kovács Gyuláné nevelő moso­lyogva nézte a lányokat, majd megjegyezte: — Nagyon örültek a lányok, hogy idejövünk. Egy tanulócso­porttal már jártunk itt régebben. Elmesélték, hogy milyen kedve­sen fogadták őket, és mennyi ér­dekeset láttak. — Van is itt mit nézni — ne­vetett Demeter Ferenc mettőr, aztán ő is elmagyarázta a törde­lés csinját-bínját. — Sosem gondoltam, hogy így készül az újság — álmélkodott az egyik tanuló. Szép mesterség le­het ez! A látogatók ezután megcsodál­ták az öntő-részleget, majd a ro­tációs gépet. A kis csoporttal el­jött Földesy Klára harmadéves bölcsészhallgató is, aki ugyan­csak a MÁV nevelőintézetből érettségizett, s most látogatóba jött a régi iskolába. A lányok mintegy félóráig is­merkedtek a gépekkel és üzem közben is tanulmányozták a rotá­ciós gépet. Aztán kedyesen elbú­csúztak, majd megigéi'ték, hogy máskor is eljönnek, hiszen akár órákat is eltöltenének egy ilyen nyomdában. Jantyik Tibor Tanácslaoi fogadóóra Békésesabánj Jlff/l/f/t UiltU/ Ő J) S(í(/ ! TJáilrócnífniKóri o 1 íj OíálWHI iraiFACi 1 ^ ^ ^ ^ Békéscsabán a 10. számú városi választókerületben Stifter József- né tanácstag november 19-én 14— 16 óráig az Aradi u. 10. szám alatt fogadóórát tart. Választói javasla­tait, kérdéseit, panaszait meghall­gatja, azokra válaszol, illetve azo­kat a végrehajtó bizottsághoz to­vábbítja. Kéri, hogy választói bi­zalommal keressék fel a fogadóóra alkalmával. Erős éjszakai lehűlés Erős éjszakai lehűlés, különösen az ország keleti felében. Helyenként reg­geli ködképződés. Várható legalacso­nyabb éjszakai hőmérséklet mínusz 1— plusz é. Legmagasabb nappali hőmér­séklet G—10 fok között. Távolabbi kilá. tások: a bét végén az évszakhoz képest enyhe idő. BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG Az MSZMP megyei bizottsága és a megyei tanács lapja Felelős szerkesztő: Cserei Pál Szerkesztőség: Békéscsaba, József A o. 4., I, em. Telefon: 22—96. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba. Szt. István tér 3. Felelős kiadó: Lehoczky Mihályi Telefon: 10—21 Békés megyei Nyomdaipar! Vállalat. Békéscsaba, Felelős nyomdavezető: Kendra György Terjeszti a Magyar Posta; Előfizethető a postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési dtj I hóra U*-> Ft — Sanyi! Ért maga egyáltalán magyarul? — Akár hottentottául is Mihály bátyám, csak mondja. — Nahát akkor: egy nagyfröcs- csöt, szódával! — Már mérem is, amint félóra múlva feljövök a pincéből... — No, ne élezzük a helyzetet, első a vendég, aztán a pince... Jancsi, hogy is van az a nóta... Jancsi, a prímás már húzza is a Miska bácsi által komponált nó­tát: Százforintos sok van, Hor­váth Miska egy van, az angya­lát... Nyílik az ajtó. T. Szakács Ká­roly jön be, aki a T. előnevet tréfacsináló mivoltáért kapta. Látva, hogy Horváth „svungban” van, rigmussal köszön: Szerencsés jóestét, bort, búzát, békességet és nyugodalmas szendergést a pi­henni térteknek. — Ügy legyen — monda az úr, miközben dühödten csapkodta magáról a szúnyogokat, melyből sok vala az olajfák tövében — viszonozza Horváth. — Azt hittem itt az egész falu, olyan zaj hallatszott az utcára — incselkedik T. Szakács. — Akinek nem tetszik vegyen egy csomag vattát a fülébe. Na­hát! Sanyikám, hozzon még egy í nagyfröccsöt, hogy Szakács úr leg­alább addig hallgasson, amíg te­le a szája! — Igenis, három decit tisztán Károly bácsinak! Miután koccintottak és ittak, azt kérdezi Szakács: Te vadítot­tad el a népet innen, vagy nem is volt itt senki ma este? — Vacsora van öcsém, zártkö­rű vacsora a ktsz-ben. — És te miért nem vagy ott? — Azért, mert itt felejtettem magam, és kész. — Hej, de megennék egy nagy adag paprikást, még ha kutyából főzték is! — Uram a kívánságod parancs. Máris megyünk és teleeheted a feneketlen mélységű gyomro­dat. Az én vendégem leszel, mi­velhogy én is ktsz-tag vagyok. Fizettek és el is indultak. Csak­hogy a kapu be volt zárva. A meghívottakat, a falu minden olyan lakói képezték, akik valaha egy cipötalpalást, egy ablaküve­gezést és a ktsz profiljába vágó egyéb javítási vagy rendelési munkákat végeztettek. Horváth hiába próbálta a zárba illesztem a saját kulcsát, belülről benne volt az elnök kulcsa, aki azt mondta: aki hétre nem jött, ma­radjon kívül. Nem is nyitottak aj­tót a dörömbölőknek. — Na, komám mi itt nem eszünk! — szólt lemondóan Hor­váth. — Dehogynem, várj egy pilla­natra — Szakács ezzel átugrott az úttesten, s néhány pillanat múlva egy pár mászóvassal tért vissza. — Figyeld meg, rögtön kibo­torkálnak — mondta Horváthnak, miközben felerősítette a mászóva­sakat. — Tudtam, hogy kevés ésszel áldotta meg a természet, de hogy ilyen kevéssel, ha ha ha, micso­da ribillió lesz odabenn mindjárt! Szakács már fel is ért az osz­lop tetejére és széjjelkapcsolta a ktsz székhazába vezető villanyhu­zalokat. — Szabad a csók! — hallatszott bentről egy borízű kurjantás. Sza­kács erre összeakasztotta a veze­téket, s ekkor azt kiáltotta vala­ki: csak a feleséged csókold mert... a többit elnyomta a han­gos hahotázás, Szakács újra széj­jelkapcsolta a vezetéket és várt, Horváth ott kuncogott nagy kár­örömmel a kapuban, s elképzel­te, hogyan lumyarintják körül az áramszolgáltatást vaskos meg­jegyzésekkel a kevésbé józan tár­sai. Bentről csoszogás hallatszott-. Horváth ököllel verte a kaput. — Ki az? — kérdezték belül­ről. — Én vagyok, akit az úr azért küldött, hogy világosságot, vagy sötétséget kérjek a gyarló lakmá- rozóknak. — Akkor kérjed azt a világos­ságot, mert Kökény Rozi helyett a kövér Hétszegi Sándort tapo­gattam meg a sötétben... — Momentó, szakramentó — szólt Horváth, s ment az úttestre, ahol megálló, s karjait a magas­ba emelve szavalta: Uram, aki ott fenn a magasban vagy, hallgasd meg kérésem: legyen világosság! Szakács abban a pillanatban összeakasztotta a drótokat, de a kapuban egyre növekvő számú mulatozó még nem tulajdonított jelentőséget ennek — a véletlen­nek és nem Horváth kérésének tartották a kigyulladó fényt. Hív­ták, tuszkolták befelé, de Hor­váth megkötötte magát: Csak az úrral együtt megyek be, hívjátok őt is. — Nem vagy észnél Mihály, nincs itt senki. Különben is ez zártkörű vacsora... — Van, ha én mondom... — Akkor maradj az uraddal együtt kívül. Horváth kiállott az út közepé­re, felemelte a karját, és szaval­ta: Uram, aki stb, stbt az a kéré­sem, legyen sötétség. Sötétség lett, mire egyik-másik gyengébb ideg­zetű jelenlévőt enyhe babonás fé­lelem szállt meg. — Fene az uradba, hívjad, csak legyen világosság. Horváth megint kiállott az út­testre, elmondotta az igét, de az­tán elkiáltotta magát: Megálljo­tok! Igazán behívjátok az urat? — Be hát, ha mondjuk. — No, akkor gyere le Károly, menjünk enni. » Megyénkben megtörtént esetet írtam Te, úgy, ahogyan hallottam, csak — költött nevekkel. Nem árulóik el titkot: népünk- ' öl forrásként buzog a természetes, vér- 'ö humor. Kukk Imre t

Next

/
Thumbnails
Contents