Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-18 / 272. szám

2

I960, november 18., péntek

MÉPÚJSÁG

Szeghalmon is hasznosnak bizonyult az iskolán kívüli nevelés

Az UNESCO közgyűlése ülésszakának szerda délelőtti ülése

Szeghalom a Sárrét központja. Sár és víz uralkodott itt régen. A szeghalmiak megfékezték a vizet, s ma legyőzik a sarat. Lassan- lassan szorítják vissza: a szürke betonjárdák egyre hosszabban kígyóznak Szeghalom utcáin. Ilyen szívós munkával győzik le az értelem sötétségét, és hintik el a tudás magvait azok között, akik már elhagyták az iskola padjait, és szomjúhoznak a tudomány legújabb, legfrissebb eredményeire.

A szeghalmi értelmiség csakhamar megértette az ismeretterjesztés fontosságát, hatalmas népművelő jelentőségét: ahol két évvel ezelőtt egy ismeretterjesztő előadásról sem tudtak beszámolni, tavaly több mint ötven előadást tartottak, s az idén a különböző társadalmi szervek segítségével az előadások száma csaik növekedni fog.

A mozgósításbem különösen a nőtanács mutatott lelkesedést. Asszony! fürgeséggel és állhatatossággal megszervezték az anyák pedagógiai sorozatát.

— Nem is gondolják, mennyit kellett ezért a sorozatért harcolni — mondja büszkén Mikolikné, a nőtanács titkára, amikor felkeressük. Éppen órára készül, „civilben” pedagógus. Noha már nagy gimnazista fia van, fiatalos ügybuzgalmát bármelyik fiatal méltán irigyelhetné. — Nem azt néztük, a TIT adja-e az előadót, vagy más, hanem azt, hogy szocialista módon neveli-e a szülőket, szükség van-e rá. Mégis voltak ellenlábasai. Még F. Nagy elvtárshoz, a párttitkárhoz is el kell mennünk segítségért. Természetesen a párt támogatja.

Amint hallgattam ezt a lelkes beszámolót, arra gondoltam, hogy a szeghalmiak megízlelték az iskolán kívüli nevelés jó ízét. A fiatal nevelő az első óráján, amikor szembenéz az osztállyal, a húsz vagy negyven szempárral, meghatódva arra gondol, hogy tőle várják a tudást, azokat az ismereteket, amelyek egy új világot tárnak fel, és hirtelen súlyos felelősségérzet vesz erőt rajta. Ilyen felelősségtudat hatotta át az előadások szervezőit, s magukat az ismeretnyújtó előadásokat is. Sárrétet a letűnt rendszer valahogy kifelejtette, itt szó sem volt „kul- túrfölényről”. Szeghalmon egy nevelési intézményt sem az állam épített. A gimnáziumot is, az óvodát is, a mezőgazdasági iskolát is, ahol ma a lánydiákotthon van, szeghalmi gazdák alapították. A gimnáziumot alapító Péter András egész vagyonát erre áldozta. Az uradalmak árnyékában különben sem volt lehetőség magasabb fokú ismeretszerzésre. Van mit pótolni tehát.

Ez visszhangzott bennem a gimnáziumban is, ahol a járás előadói gárdájának magva van. Kicsi, de teli dinamizmussal, akaraterővel.

— November 3-án kimentem Kertészszigetre előadást tartani — mondja egy nevelő. — Nem volt megszervezve. Megérkezett a film, szabadkoztak, de ők nem gondoltak arra, hogy az előadó ma jön ki. Másnap kellett újra kiutaznom. Féltem, hogy hiába megyek ki, de tele volt a terem, és milyen érdeklődéssel hallgattak meg. Az első nap bosszankodtam, de az állami gazdaság munkásainak ez a tudásszomja, komoly kérdései kárpótolták a kétszeri kiutazást.

A TIT munkájába a gimnázium igazgatója is bekapcsolódott. Most is nevetve ugratja a járási titkárt. 1

— Hát aztán hétfőn megtartsam az előadást a TIT-nek?

S hogy csak a tréfa kedvéből hangzik el a kérdés, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy amikor a gimnázium komoly nevelőhiánnyal küszködött, s a nevelőket maximálisan lekötötte a tanítás, nem gátolta tanárai ismeret- terjesztő előadó munkáját, sőt maga is tartott egy-két előadást.

A gimnázium tanári szobája észrevétlenül vált a TIT járási irodájává. Amikor a járási titkár megkapta a bélyegzőt, évődve jegyezték meg:

— Bélyegző már van. Hát az iroda?

— Itt az én irodám — mutatott asztalára.

Valóban itt beszélik meg a szünetben, a „lyukas órákon” az előadások problémáit, s ha segítség kell, innen keresi fel telefonon és sokszor személyesen is az általános iskolai pedagógusokat, a jogászokat és az agronómusokat, S jó ez így, sokkal közvetlenebb, élettel telítettebb.

Természetesen Szeghalmon még sok a probléma, az ismeretterjesztésnek még nagy akadályai vannak. Sokan nem a társadalmi

ügyet látják benne, amely közös összefogást követel. Vannak olyanok, akik nem a „mi csináltuk”, hanem „én csináltam” helytelen elvét hangoztatják. Nem veszik észre, hogy éppen az utóbbi elvtelen nézet alkotja a legnagyobb gátat pártunk művelődéspolitikájának egységes végrehajtásában, hogy népünk szocialista műveltségét, kultúráját az illetékes társadalmi és állami szervek közös együttműködésével lehet csak megteremteni. Ezért nem helyeselhető a szeghalmi Hazafias Népfront vezetőinek és a füzesgyarmati nevelők „külön utas” törekvésre való hajlama.

A kialakulóban lévő, fellendülő ismeretterjesztő munkára még szélesebb bázist kell összekovácsolni. S azt a lelkesedést, amely ma jellemzi a szeghalmi egyes társadalmi szerveket és az előadó értelmiségieket — s ez megyénkben nemcsak Szeghalomra jellemző — fel kell használnunk: minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a tettvágy és a végrehajtás heve még magasabb fokot érjen el.

K. A.

Párizs (TASZSZ)

Szerdáin az UNESCO-közgyű- lés 11. ülésszakának plenáris ülésén Thomas, a végrehajtó bizottság elnöke és Veronese főigazgató vázlatosan ismertette a szervezet programjának és költségvetésének tervezetet, amelyet részletesen megvitatnak majd az illetékes bizottságokban és ezt követően terjesztenek megvitatásra és jóváhagyásra a közgyűlés elé.

Ezután ismét szavazásra bocsátották a szovjet küldöttség javaslatát, hogy tűzzék az ülésszak napirendjére a főigazgató beszámolóját, milyen intézkedéseket tett az általános és teljes leszerelés kérdésében hozott régebbi határozat teljesítése érdekében.

Lapin, a szovjet küldöttség vezetője szavazás előtt ismertette a szovjet javaslatot, amelyet egyes küldöttségek nem egész helyesen értelmeztek.

Az UNESCO sem tarthatja távol magát a leszerelés és a béke ügyének előmozdítása kérdésétől — mondotta. A szovjet külMég mindig számlálják az

szavazatokat

amerikai

Washington. (MTI) |

Az Egyesült Államokban tovább folyik a szavazatok ösz- szeszámlálása több körzetben. Az újabb eredmények azonban már nem tehetik kétségessé Kennedy végső győzelmét. Tovább csökkent Kennedynek a szavazatok számában szerzett minimális előnye Nixonnal szemben.

Szerdán estefelé Kennedy már csak kb. 220 ezer szavazattal vezetett. Sőt Kaliforniában, ahol 32 elektort választanak, a távollevők szavazatainak össze- számlálása közben már Nixon tört az élre és vezet 1700 szavazattal. Még ha a kaliforniai 32 elektort Nixon szerzi is meg, Kennedynek akkor is — véglegesen — 300 elektora van a szükséges 269-cel szemben.

Janio Quadros brazíliai elnök válaszolt Kennedynek, aki meghívta őt az Egyesült Államokba. Quadros közölte, hogy ő maga nem tud ellátogatni Amerikába, de meghívta Kennedyt Braziliába. Kennedy korábban már kijelentette, hogy nem szándékozik külföldre utazni.

Ne becsüljék le az elméleti képzést

ÚJKÍGYÓSON

Délelőtt az újkígyósi tanács irodájában felkerestem a községi párttitkár helyettesét (a titkár iskolán van) és Csík Péter elvtársat, a termelőszövetkezet elnökét. A kérdésre, hogy kik, milyen oktatási formákon, mikor és hol tartanak ezen a napon szemináriumot, egymással tanakodva bizonytalan választ adtak. Kissé nyugtalanított, hogy miközben az oktatásról érdeklődtem, Csík elvtárs nem tette le az újságot. Alig nézett fel belőle, mintegy kimutatva: jöhetett az elvtárs akár a megyei oktatási bizottságtól, akár máshonnan, itt nem okoskodhat, mert a dolgok rendben vannak!

A bizonytalan válaszaikból és a kapkodó félszavakból sikerült kihámozni, hogy este hét órai kezdettel a községi pártbizottság irodájában tartják Csík Péter elv- társ vezetésével az Időszerű kérdések tanfolyamának első szemináriumát.

Visszatérve Mezőkovácsházáról, öt óra tájban benéztem a pártirodába. A szeminárium helyéül kijelölt terem poros, rendezetlen és fűtetlen volt. A szomszéd helyiségben kályhát raktak és kopá- csoltak a kőművesek ...

Csík elvtárssal a tsz irodájában találkoztam. Nagy nyugalommal újságot olvasott. Szóvá tettem a tapasztalatokat. Azt mondotta, átmegy és befőttet.

Később, úgy hat óra tájban ismét bementem a pártirodába, ahol meglepetésemre nem az Időszerű kérdések tanfolyamának hallgatói gyülekeztek, hanem a Marxizmus—leninizmus tanfolyam résztvevői. Egyébként a teremben a hideg maradt hidegnek, a por pornak. Egyik kőműves a szobán keresztül rendületlenül hurcolta a maltert.

— Ki tartja ezt a szemináriumot? — érdeklődtünk Kendra elvtárssal együtt, aki a járás részéről ellenőrizte az oktatást.

— Tarthatja akármelyikünk — válaszolta Rácz László elvtárs és Botházy Károly elv társra mutatott.

— Ki készült fel az előadásra?

— Én — szólt Rácz elvtárs és mutatta a jegyzetét. Aztán a beszélgetésből kiderült, hogy nincs határozott álláspontja, ki is ennek a szemináriumnak igazi gazdája. Azaz mindkettőjüket megbízták, olyanformán, hogy Rácz elvtárs vezesse az oktatást, de mert ő még gyakorlatlan, tapasztalja a propagandista munkát Botházy Károly elvtárstól. Hol egyikük tartsa, hol másikuk, mikor hogy. Készüljenek fel mindketten. A pártbizottság részéről úgy tudták, hogy Botházy elvtárs volt a propagandista előkészítőn, de Botházy elvtárs hivatkozott arra, hogy Rácz elvtárs vett részt a tanácskozáson.

Az asztalon tíz darab könyv feküdt. Ezen a szemináriumon adták volna át a hallgatóknak, de kevesen jelentek meg, így e könyvek maradtak.

Egyesek úgy tudták, hatkor kezdődik a szeminárium, míg mások hétre gondolták...

— Hányán kellene itt lennünk? — kérdezte egyik hallgató odaát a tsz irodájában Csík elvtárstól, aki már elfoglalta helyét a szeminárium vezetésére, s előtte ott feküdt az előadás jegyzete is.

— Nem tudom. Nem kaptam meg a névsort — felelte Csík elvtárs meglehetősen közömbösen, és ránézett a három hallgatóra, akiknek száma ezen az estén nem is szaporodott, sőt... — Azt sem tudom, hogy ide vagyok-e beosztva, vagy máshová? — nyugtalankodott a három egyike, Szabó Imre vadőr. Kilenc órára megerősödött a gyanúja és átment a Marxizmus—leninizms tanfolyam hallgatóihoz (az előadás végére ért oda), akik a hideg párthelyiségből „átköltöztek” a szomszédba, egy meleg irodába.

Ami az irodalom szétosztását illeti, Csík elvtárs szemináriumán sem volt jobb a helyzet. Nekik is ezen az estén kellett volna a könyveket kiosztaniok, bár azok hetekkel előbb az alapszervezet birtokában voltak. A hallgatók ezen az első szemináriumon fizették volna be a könyvért járó pénzt is, amit elvtelenül valami

döttség azért terjesztette elő ezt a határozati javaslatot, mert a fegyverkezési verseny fenyegeti mindazokat az erőfeszítéseket. amelyeket az UNESCO tett a népművelés, a kultúra és a tudomány területén.

A szovjet küldöttség vezetője megjegyezte, amennyiben az ENSZ-ben nem tudnak megegyezésre jutni e kérdésben, az UNESCO-nak erkölcsi nyomást kell gyakorolnia azokra, akiktől függ a leszerelési probléma megoldása.

Thomas, a végrehajtó bizottság elnöke a szavazás előtt igyekezett nyomást gyakorolni a küldöttekre, hogy elutasítsák a szovjet javaslatot. Thomas azt hangoztatta, hogy az UNESCO semmit sem tehet e tekintetben, míg csak létre nem jön a leszerelési megállapodás.

36 szavazattal 26 ellenében és 20 tartózkodás mellett az ülésszak úgy döntött, hogy nem tűzi napirendre a szovjet javaslatot.

November 21-ig a közgyűlés különböző bizottságaiban folyik a munka.

Szerdán megalakították a bizottságokat. Első ülésein a bizottságok megválasztották tisztikarukat. Most érvényesült első ízben az az elv, hogy a bizottságok három alelnöke közül egy a NATO-államok, egy szocialista országok, egy pedig a semleges államok képviselői közül kerüljön ki. Ennek az elvnek megfelelően az UNESCO-közgyűlés adminisztratív bizottságában az egyik alelnöki tisztre Szabó Imre akadémikust, a magyar küldöttség tagját választották meg.

közös pénzből előlegezett a párt- szervezet.

Amíg ott várakoztunk, beszélgettünk. Közben megjött Papp elvtársnő, a járási pártbizottság ágit. prop. felelőse és ő is belekapcsolódott a vitába. (Nem a szemináriumi vitába.)

Kiderült, hogy a taggyűlés előtti vezetőségi ’ ülésein még Zsótér elvtárs vállalta a szeminárium vezetését addig, amíg a propagandista visszajön a hathetes iskoláról. Később a taggyűlésen eszébe jutott, hogy bizonyos elfoglaltsága miatt mégsem vállalhatja ezt a munkát. Akkor javasolták Csík elvtársat, aki erre nem tudott mást mondani, mint azt, hogy ha minden kötél szakad, hát elvállalja. Sajnos, a kötél tényleg szakadt. Volt elég dolga a tsz vezetésével, egy hétig pedig Debrecenben tartózkodott.

— Mikorra szervezik meg a ..pótszemináriumot?” — érdeklődtünk.

— Szerdán nem lehet, mert a békéscsabai Kossuth Tsz-szel tárgyalásra kerül sor. Csütörtökön valaki jön a megyéről. A tsz-t akarja megtekinteni. Vele is fontos tárgyalása van Csík elv- társnak. Pénteken otthon lesz dolog ... — Esetleg, ha valaki megszervezné, beszélne a hallgatókkal, talán akkor menne — mondotta Csík elvtárs, miután megjegyeztük, hogy úgy látszik, minden előbbrevaló, mint az elméleti képzés.

Nem ok nélkül beszéltünk így ebben a községben, ugyanis vita közben az is tudó-