Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-17 / 271. szám

BÉKÉS MEGYEI * Ara: 50 fillér * Világ proletariat, egyesüljetek! I960. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM KORMÁNYHATÁROZAT a termelőszövetkezetek állami támogatásának új rendszeréről A magyar forradalmi munkás* paraszt kormány határozatot ho­zott a termelőszövetkezetek gaz­dasági megerősítéséhez és fejlesz­téséhez nyújtott állami támogatás 1961. évi rendszeréről. A kormány megállapította, hogy a termelő- szövetkezetek számszerű fejlődé­sére és gazdasági megszilárdulásá­ra kedvezően hatottak az eddig megjelent 3004-es határozatok. A termelőszövetkezetek gazdálkodási színvonala tovább emelkedett és belterjes irányban fejlődött. A közös gazdaságok az 1959. évihez képest növelték a munkaigényes, belterjes növénykultúrák vetéste­rületét. A régebben alakult és gazda­ságilag erős termelőszövetke­zetek átlagtermései már el­érik az állami gazdaságok eredményeit, a tél folyamán alakult szövetkezetek termés­átlagai pedig már az első év­ben meghaladták az egyéni parasztgazdaságok átlagait. A 3004/3-as új kormányhatáro­zat továbbra is a legfontosabb fel­adatnak tekinti, hogy a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek szer­vezetileg és gazdaságilag minél előbb fejlett, korszerű mezőgazda- sági nagyüzemekké váljanak. E cél megvalósítása érdekében a szövetkezeteknek a lehető legtel­jesebben. ki kell használniuk saját erőforrásaikat. Törekvéseiket, erő­feszítéseiket a kormány továbbra is széleskörű állami támogatással serkenti. A határozat továbbra is fenntartja az új és területileg je­lentősen megnövekedett termelő- szövetkezetek differenciált állami támogatásának rendszerét, amely az előző években már jól bevált. A rendelkezésre álló anyagi erő­ket a kormány azoknak a célkitű­zéseknek magvalósítására összpon­tosította, amelyek elsősorban a mezőgazdasági fejlesztést szolgál­ják. Az új határozat fokozottabban érvényesíti azt az alapelvet, hogy a termelőszövetkezetek a mozgósított saját erőforrá­saik arányában kapjanak ál­lami támogatást. A növénytermesztés fejlesztése megköveteli, hogy a termelőszö­vetkezeték nagy gondot fordítsa­nak a talajerő pótlására. Ezért az állam továbbra is elősegíti, hogy a termelőszövetkezetek a szerves- trágyázás kiegészítéseképpen ke­vés költséggel növelhessék zöld­trágyázott területeiket. A terme­lőszövetkezetéknek az állam a somkóró vetőmagot mázsánként 500, a keserű csillagfüriöt 300, a szegletes ledmeket 300, a naprafor­gó-vetőmagot pedig mázsánként 380 forintos kedvezményes áron bocsátja rendelkezésükre. A termelőszövetkezetek gazdál­kodásának fejlesztése, a jövedel­mező gazdálkodás kialakítása ér­dekében az állam sokoldalú támo­gatást nyújt az öntözéses gazdál­kodás fejlesztésére. A határozat felhívja a termelőszövetkezeteket, hogy az öntözött területeiket el­sősorban a már meglévő öntöző- rendszerek és berendezések meg­felelő kihasználásával növeljék. Űj öntözőtelepek építésénél előny­ben részesítik azokat a szövetke­zeteket, amelyek olcsóbban épít­hető öntözőtelepeket kívánnak lé­tesíteni. A városi lakosság jobb zöldségellátása érdekében főként a zöldségtermelésre különlegesen alkalmas tájakon fejlesszék a nagyüzemi öntözéses zöldségter­mesztést. Termelőszövetkezeteink a helyi öntözéses lehetőségek ki­használásánál, továbbá a haszná­laton kívüli öntözőtelepek helyre- állításánál, az öntözőtelepek kor­szerűsítési miunkáinál ugyanazo­kat a kedvezményeiket kaphatják meg, mint az új öntözőtelepek lé­tesítése esetén, vagyis elengedik a teljes bekerülési költség 50 száza­lékát kitevő hitelösszeget. A víz­nyerés elősegítése érdekében a termelőszövetkezeték ellenszolgál­tatás nélkül kaphatnak vizet az olajkutatások során megnyitott, vizet adó kutakból. Hasonlóan fontos feladatnak te­kinti a kormányhatározat a talaj­javítási és talajvédelmi munkák fokozását, ideértve a vízrendezést is. A szükséges talajjavító anya­gokat az állam továbbra is térítés nélkül bocsátja a ter­melőszövetkezetek rendelke­zésére, sőt — gépi talajjaví­tás esetén — viseli a költsé­gek 50 százalékát, A vízrendezési munkák elvégzé­sében az állam hitellel segíti a termelőszövetkezeteket, a vízügyi szervek térítés nélkül adnak a kö­zös gazdaságoknak szaktanácsokat és műszaki irányítást. A növényvédelem fejlesztése ér­dekében a határozat továbbra is lehetővé teszi, hogy a szövetkeze­tek 8—10 éves hitelre vásárolhas­sanak növényvédelmi gépeket. A növényvédelmi munkák gépi díjá­ból az 1959. év őszén, továbbá az 1960-ban és az 1961. év folyamán alakult, valamint a jelentős terü­lettel megnövekedett szövetkeze­tek húsz százalékos kedvezményt kaphatnak. Azok a termelőszövet­kezetek, amelyek kártevőtől men­tes terményt vagy terméket állíta­nak elő, a növényvédőszerek árából 30 százalékos visszatérítést kapnak. Azok a szövetkezeték. amelyek növényvédőszert nagyke­reskedelmi tételben vásárolnak, a nagykereskedelmi árat fizetik. Az állattenyésztés fejlesztése, az állati termékek értékesítésének növelése érdekében a kormány felhívja a termelőszövetkezeteket, hogy a közös állomány gyorsüte­mű fejlesztése mellett használják ki minél teljesebben a háztáji ál­lattartásban rejlő tenyésztési és árutermelési lehetőségeket is. A közös állatállomány saját erőiből történő fejlesztésének elősegítésé­re a termelőszövetkezetek közös állatállományának alapja a bevi­tel és a tagok háztáji gazdaságá­ból történő közvetlen vásárlás. Kiegészítésképpen az állam, első­sorban az új és területileg megnö­vekedőit termelőszövetkezeteket állatvásárlási hitelekkel támogatja A régebben működő termelőszö­vetkezetek közül azok, amelyek eddig állatvásárlási hitelt nem vettek igénybe, vagy a meghatá­rozott mértéket még nem merítet­ték ki, ugyancsak kaphatnak hi­telt tenyészállatok vásárlására. A szövetkezeti közös állat­állomány fejlesztését — a kö­zéplejáratú állatvásárlási hi­teleken túlmenően — termé­szetbeni törlesztéses akcióval is segíti az állam. A termelőszövetkezetek 1961-ben tenyész- vagy vemhes üszőket kaphatnak, amelyek értékét ter­mészetben törleszthetik le hízott marhával vagy hízott sertéssel. A természetbeni törlesztéses akció keretében kocasüldő juttatását is kéahetik a közös gazdaságok. A juttatott kocasüldők többségét a juttatástól számított második év végéig 50 százalékban, a harmadik év végéig száz százalékban hízó-, vagy tenyészsertéssel törleszthetik le. Igen lényeges, hogy a termelő­szövetkezetek széles körben kösse­nek a szövetkezeti tagokkal meg­állapodást a háztáji állatállomány szaporulatának felnevelésére és átvételére. A termelőszövetkezeti tagok háztáji tehérttartását segíti elő az az intézkedés, mely szerint a tehénnel még nem rendelkező tagok kedvezményes feltételek mellett üszőt kaphatnak. Igen ked­vező a szövetkezetek számára a szerződéses borjúkihelyezési akció fenntartása. A nevelésre átvett borjúk árának kifizetésére a ter­melőszövetkezetek rövidlejáratú hitelt vehetnek igénybe, s a hat­hónapos kort elért borjúk után egy-egy mázsa korpát igényelhet­nek állami áron. A határozat új kedvezménnyel segíti a termelő- szövetkezeteket az állatok értéke­sítésénél: ha valamely termelőszövetke­zet egy tételben legalább 30 szarvasmarhát vagy legalább 50 hízottsertést ad át, az ál­latforgalmi vállalat a minő­ségi átvételt a helyszínen kö­teles eszközölni. Kívánatos, hogy a termelőszövet­kezetek még nagyobb figyelmet fordítsanak a közös sertésnevelés­re, a közös sertésállomány fejlesz­tésére. A saját tenyésztésű kocák számának növelése érdekében az állam minden saját tenyésztésű koca első ellésekor egyenként 800 forint összegű középlejáratú hitelt nyújt. A termelőszövetkezeti ta­gok az állatforgalmi vállalatoktól — süldővel való törlesztésre — tenyésztésre alkalmas kocasüldő­ket igényelhetnek. A határozat a jövőben is fenn­tartja a törlesztéses ju'htenyésztési akciót és tenyészbaromfi-juttatást. Erre a célra a termelőszövetkeze­tek középlejáratú hitelt igényel­hetnék. A kormány a termelőszövetke­zetek jelenlegi helyzetét figyelem­be véve fontosnak tartja a gépál­lomások munkáját: a termelőszö­vetkezetekben a jövőben is a gép­állomások feladata lesz az alap­vető gépi munkák elvégzése. Ugyanakkor kimondja a határo­zat, hogy a termelőszövetkezetek az ed­digi gyakorlatnak megfelelően vásárolhatnak mezőgazdasági gépeket. A közös gazdaságok traktor- és munkagépvá­sárlásait az állam legfeljebb a bekerülési költség 75 szá­zalékáig, 6—8 éves lejáratú hitellel támogatja. Az új és területileg jelentősen megnövekedett termelőszövetkeze- tak gépállomási munkadíj-tételeit a rendelet kedvezményesen álla­pította meg. Termelőszövetkezeteink nagy része felismerte a közös áruérté­kesítés fontosságát, és erőfeszíté­seket tett annak érdekében, hogy minél több árut adjon el a felvá­sárló szerveknek. Ezeket a terme­lőszövetkezeteket az állam az áruértékesítési tervek teljesítése után járó kedvezménnyel támo­gatja. Az új határozat tovább fejlesz­tette az úgynevezett áruértékesíté­si mutatók rendszerét. A termelő- szövetkezetek 1961-ben, ha a közös gazdaságból származó hízott- és tenyészsertéseknek, a baromfik- nak, a tojásnak és tejnek, valamint a háztáji gazdaságból származó, szerződéssel elkötött és idejében átadott hízott sertéseknek — álla­mi és szövetkezeti vállalatok, szervek részére történő — együt­tes értékesítésével elérik vagy meghaladják a megállapított szin­tet, hitelelengedésben részesül­nek. A határozat alapján a szövet­kezetek feldolgozó üzemeikből származó terményekre és termé­kekre is köthetnek előzetes szer­ződést. Hasonlóan kedvező, hogy a gyümölcs vagy a zöldség eladá­sánál a jövőben — ha az átadásra kerülő mennyiség a 25 mázsát el­éri vagy meghaladja — az áruk mennyiségi és minőségi átvételét a termelő-, illetőleg a feladóhelyen eszközük. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek az egész évben felmerülő kiadásaikhoz szükséges pénzügyi alapot áru lekötésével szerezhetik meg. A határozat felhívja a terme­lőszövetkezeteket, hogy első­sorban olyan beruházásokat végezzenek, amelyek a leg­gyorsabban elősegítik a kö­zös termelés és értékesítés növelését. A közös állatférőhelyek céljára az eddigieknél nagyobb mértékben építsenek egyszerű, olcsó és helyi anyagokból, saját építőbrigáddal gyorsan felépíthető épületeket. Fontos, hogy a termelőszövetke­zetek gondoskodjanak a járulé­kos beruházások — vízellátás, vil­lamosítás, stb. — megvalósításá­ról, mivel ezek elhagyása növeli az önköltséget, és az épületek a járulékos létesítmények nélkül gyakran nem is használhatók ki célszerűen. Az állam elsősorban azokat a termelőszövetkezeteket támogatja, amelyek egyszerű épü­leteket emelnek, saját munkabri­gádjaikkal és megfelelő mértékű saját hozzájárulással. A határo­zat életbe léptette az úgynevezett fix-áras vállalati építkezések rendszerét. A típustervek szerint készülő gazdasági épületek építé­sét a kivitelező vállalatok már 1961 január 1-től rögzített áron végzik. Ez megkönnyíti az épít­kezések lebonyolítását, csökkenti a bekerülési költséget. A hatá­rozat továbbra is érvényben tart­ja a saját erő beruházások után járó kedvezményeket. Azoknak a termelőszövetkezeteknek, ame­lyek a fel nem osztható szövet­kezeti alapot évről-évre növelik* jelentős kedvezményt nyújt az ál­lam. így a három éve, vagy annál régebben működő termelőszövet­kezetek — amennyiben a tagok között kiosztott természetbeni és pénzbeli részesedés 10 százaléká­nál nagyobb mértékben növelik a fel nem osztható szövetkezeti ala­pot — a tíz százalékot meghaladó résznek, az első és másodéves termelőszövetkezetek pedig a sa­ját érőből eszközölt beruházások teljes összegének megfelelő hi­telelengedési kedvezményt kap­hatnak. Ezen felül a termelőszövetkeze­tek az egyes létesítmények beke­rülési költségéből — a megállapí­tott feltételek teljesítése esetén — ugyancsak hitelelengedési kedvez­ményben részesülhetnek. A hitel­elengedés mértéke 15 százaléktól egészen 100 százalékig terjedhet. A határozat nagy súlyt helyez a termelőszövetkezetek segéd- és feldolgozó-üzemeinek fejlesztésé­re. A segéd- és feldolgozó-üzemi tevékenység keretében a terme­lőszövetkezetek az eddigieknél jobban kihasználhatják a helyi erőforrásokat, lehetőség nyílik to­vábbá arra is, hogy több termelő- szövetkezet közös vállalkozásként hozzon létre segéd- és feldolgozó- üzemeket. A közös üzemek létre­hozásával a termelőszövetkezetek — erőforrásaikat egyesítve — kor­szerűsíthetik terményeik feldol­gozását. Igen fontos, hogy a ter­melőszövetkezetek fejlesszék házi építési szervezetüket. Helyes, ha több termelőszövetkezet közösen szervez építőbrigádokat és ezt ki­sebb építőipari gépekkel látják el. A kormány továbbra is támo­gatja a szövetkezetekbe kihelye­zett szakembereket. A tervek sze­rint 1961-ben állami támogatással mintegy ezer agronómus és köny­velő kerül a közös gazdaságokba. Az ismertetett legfontosabb ked­vezményeken, az állami támogatá­sok rendszerén kihall a kormány számos más területen is segítséget nyújt a termelőszövetkezeteknek a közös gazdálkodás megszervezé­séhez, valamint a gazdálkodás színvonalának továbbfejlesztésé­hez. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents