Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-13 / 268. szám
2 NÉPÚJSÁG! I960, november 13., vasárnap Kennedy valószínűleg november végén hozza nyilvánosságra az új kormány összeállítását Washington (MTI) A szombatom 02.30 óráig (magyar idő) összeszámlált szavazatok a következőképpen oszlanak meg Kennedy és Nixon között: Kennedy 33 627 229 (50,2 százalék), Nixom 33 348 397 (49.8 százalék). Ezeknek alapján Kennedy 300. Nixon 183 elektori szavazat felett rendelkelik. A kaliforniai és az alaszkai eredmények még nem érkeztek be. Mississippi és Alabama államok elektorai nem kötelezték el magukat a jelöltek egyike mellett, sem. Mississippi nyolc elektora úgy döntött, hgoy egyik jelöltre sem adja szavazatát, hanem „egv kiváló amerikai személyre szavaz majd, aki hűséges az alapító ősök hagyományaihoz és elveihez”. A Reuter a választási eredményekről írt beszámolójában megjegyzi, hogy noha a még hátralévő szavazatok változtathatnak az arányon Nixon javára, az alelnökinek mégsin csenek kilátásai arra, hogy megszerezze a többséget. Kennedy Floridába utazott, ahová elkísérte három tanácsadója is. Általában úgy hiszik, hogy floridai tartózkodása idején állítja össze leendő kormányát és választja ki a főbb miniszteri tárcák tulajdonosait. Az új kormánylistát azonban valószínűleg csak november 24-e után hozzák nyilvánosságra. A leendő miniszterekről sok találgatás folyik. Külügyminiszterként leginkább Chester Bowles-nek, az Egyesült Államok volt indiai nagykövetének nevét emlegetik, de szóba került Fulbright, David Bruce és Stevenson neve is. » Chester Bowles péntek este egy televíziós interjúban nyilatkozott. Kijelentette, hogy az Egyesült Államok a kínai kérdésben „ostoba politikát” folytatott. Azt a véleményét fejezte ki, hogy ezt a helyzetet csak úgy lehetne megoldani, ha Amerika „két Kína”-politikát folytatna, azaz elismerné a Kínai Népköztársaságot és Tajvant is. Hozzátette azonban, nem valószínű, hogy a pekingi kormány hajlandó lenne elfogadni ezt a politikát. Újabb jelentések a dél-vietnami felkelésről A nyugati hírügynökségek jelentései szerint Szaigonban, Dél-Vietnam fővárosában igen feszült a helyzet. A hír- ügynökségek elmondják, hogy a palotában megostromlott Ngo Dinh Diem elnök kérésére az ország más részéből katonai csapatok érkeztek, hogy leverjék a felkelőket. Pénteken a délvietnami 7. hadosztály csapatai behatoltak Szaigon északi részébe és tűzharcba is keveredtek a lázadást támogató ejtőernyős egységekkel. Nyugati megfigyelők attól tartanak, hogy Dél-Vietnamban bármely pillanatban polgárháború robbanhat ki. A Reuter értesülése szerint a Dél-Vietnamban tartózkodó amerikai tisztviselők felajánlották, hogy közvetítenek a Ngo Dinh Diemhez hű egységek és a felkelők között. Későbbi jelentések arról adnak hírt, hogy a 7. hadosztály csapatai szombaton hajnalban benyomultak a városba. Az ejtőernyősök visszavonultak az elnöki palotától fél kilométerre fekvő barakkjaikba. Az AP közli, hogy szombaton reggel megújultak a harcok, egyórás tűzharcban meghátrálásra kényszerítették a felkelő egységeket, Diem katonái elI foglalták a rádióállomást és a város ! több más kulcspontját. A felkelőket j rádión felszólították, tegyék le fegyverüket. A lakosságot arra kérték, őrizze meg nyugalmát és ne támogassa a felkelőket. Egy másik jelentés szerint Ngo Dinh Diem kegyelmet ígért azoknak, akik beszüntetik a harcot. A hírügynökségek egyöntetűen közük, hogy Ngo Dinh Diem egyre több katonát irányít a fővárosba. Szombaton reggel több ezer katona érkezett a 7. hadosztály megerősítésére. Az AFP és a Reuter legfrissebb jelentésében azt közli, hogy magyar idő szerint reggel 6 órára a Diem-hű csapatok elfoglalták a felkelők barakkjait. A felkelők nagy csoportokban ellenállás nélkül megadták magukat. A puccs irányítóinak holléte ismeretlen. Az AP viszont azt jelenti, hogy magyar idő szerint reggel 7 órakor az ejtőernyősök még mindig védelmezték barakkjaikat, sőt az ő kezükön van a repülőtér és több más katonai kulcspont is. A hírügynökség hozzáteszi hogy bármikor teljes erővel fellángolhat a harc. Változtat-e Kennedy az amerikai A világ szeme néhány napon át az Amerikai Egyesült Államokra szegeződött. Nem kis jelentőségű kérdés, hogy ki lesz az az ember, aki négy éven keresztül megszabja a vezető kapitalista nagyhatalom politikáját, és ezzel jogot nyer a világ sorsába való beleszólásra. Nos, a harc eldőlt: az új elnök a 43 éves John Kennedy, a Demokrata Párt jelöltje, a tizenkét leggazdagabb amerikai család egyikének tagja lett. A Köztársasági Párt kormányzata azzal, hogy — amikor a vereség nyilvánvalóvá vált — Nixon gratulált ellenfelének és lefeküdt aludni, Eisenhower pedig másnap visszaindult golfozni, pontot tett a Fehér Házban folytatott nyolcéves országlá- sára, amely az utóbbi időben már amúgy sem volt fenékig tejfel, mert lépten-nyomon beleütközött az amerikai kongresszus két házának demokratapárti többségébe. A hónapok óta folyó látványos — zenebonás országjárással, televíziós párharcokkal és egyéb mutatványokkal tarkított — negyven- ötmillió dollárt felemésztő választási harc Kennedynek számszerűleg minimális győzelmet hozott. Rá 33 627 229-en szavaztak, Nixonra pedig nem is háromszáz- ezerrel kevesebben. Csak az amerikai választási rendszer bonyolultságát mutatja, hogy az elnök személyét végleg kijelölő 537 elektor közül Kennedy háromszáznak a szavazatát szerezte meg a maga számára. Már ez a kis arányú szavazatkülönbség is mutatja, hogy Kennedy győzelme nem any- nyira a demokraták programjának átütő sikerét jelzi, mint Eisenhower, Dulles és Nixon hosszú időn át folytatott hidegháborús és gazdasági pangást hozó politikájának kudarcát. Ez egyébként abból is látszik, hogy négy évvel ezelőtt tízmillióval többen szavaztak a köztársasági pártra, mint a demokratákra, most pedig az arány az utóbbiak javára tolódott el. Az is bizonyos, hogy az új elnök főleg a munkáslakta vidékeken szerzett nagy többséget, aminek az az oka, hogy a munkásnyúzó törvényeket helyeslő és a maccarthysta boszorkányt; ldözest támogató Nixon a lakosság e rétegei körében nem számíthatott támogatásra. A most következő hetvenegy nap alatt egyébként az Egyesült Államoknak tulajdonképpen nincs politikai vezetője, mert Kennedyt csak január 20-án iktatják be, és addig a hatalom formálisan továbbra is Eisenhower kezében marad, viszont Kennedy már megszerezte a döntő szót és — tekintélyt. Akármilyen kismértékű is — győzelem, az amerikai nép szavazataival elítélte azt a katasztrófa-politikát, amely nyolc esztendő alatt — hivatalos beismerés szerint is — mélypontra süllyesztette az ország tekintélyét. Az amerikaiak többször is kinyilvánították, hogy a nemzetközi feszültség enyhülését és életük könnyebbé válását várják vezetőiktől, s azok ehelyett meghiúsították a nagy reményekkel várt párizsi csúcs- értekezletet, egymás után követték el a külpolitikai baklövéseket, amelyeknek egyik következménye volt például, hogy a japánok ajtót mutattak az amerikai elnöknek és egymás után dőltek meg az amerikai pénzen fenntartott diktatórikus rendszerek. Nem volt eredményesebb Eisenhower—Nixon belpolitikája sem, amely miatt az amerikai pénzügyekben, gazdaságban és társadalmi életben inflációs jelenségek mutatkoznak. Re- der és Tarshis, két ismert ameri- I kai közgazdász nemrégiben állapította meg: „A gazdasági élet kocsija még dombnak felfelé tart ugyan, de a motor baljóslatúan | zörög, s ha nem akarjuk, hogy le-j álljon, át kell állítani az állami! kiadások és adók sebességváltó-; ját”. Ezek ellen a súlyos követkéz-! menyek ellen indult támadásra azt amerikai nép, amely november 8- án tulajdonképpen az Eisenhower —Nixon-féle politikát bélyegezte meg. Ahogy a Pravda szemleírója megállapítja, az amerikaiak nem azért szavaztak így, mintha a demokraták programja világos választ adna a fontos kérdésekre, hanem azért, mert többségükben elítélik a republikánus kormány jelenlegi politikáját. Ez a kormány ugyanis minden elődjénél j nagyobb mértékben vétkes abban, Földet. sakján bolygó Ürruhájuk átlátszó si- égbolton alacsonyan elhúzó megcsillant a távoli Phobos tündöklése ragadta meg gyenge fénye, aztán az figyelmüket. Szívükben jóleső XXXI. AZ ÓRÁKIG tartó konferencián rengeteg kérdés hangzott el, melyre hol Batalov, hol Sztepán Groncsevics vagy a tudóscsoport más tagjai adtak kimerítő választ. Később, amikor az ünnepi fogadáson Batalov az öt bátor űrhajóst éltette, száz és száz kristálypohár csendült össze. Odakinn az utcákon emberfolyamok hömpölyögtek és százezrek figyelték megbűvölve az első, televízión érkezett felvételeket a titkát örök figyelmeztetőül eláruló Halott Városról. más tájaira húzódtak el. Egy földi hónap telt el azóta, hogy a Kozmoszplán utasai először léptek ki a titokzatos bolygó vöröses homokjára. Napjaik lázas kutatómunkával teltek, újabb és újabb meglepő megállapításokat küldtek gyorsan suhanó rádióhullámokon a Föld felé, ahol tudósok ezrei temetkeztek a számukra még sok-sok titkot rejtegető adathalmazok feldolgozásába. Csodálatosak Mars-éjszakák! voltak ezek a A Föld, mint NAPOK ÓTA csendes, nyugodt estéket köszöntöttek a „Győzelem” kolónia lakói. A nagyerejű h-mokviharok megesthajnalcsillag fény lett a Mars égboltján, sokszor hosszú percekig nézték, hogyan indul útjára és hogyan nyugszik le a látóhatár szélén ... Elisa és Pista egy kis dombérzések muzsikáltak, és egymást átölelve nézték a gyönyörű látványt. — Elisa — szólt halkan Pista, mintha nem akarná megzavarni a csillagászlány álmodozását— ha visz- szatérünk, hová utazunk először? Varsóba... vagy Budapestre?... Elisa megszorította a fiú kezét. — A Vénuszra!... Ugye, eljössz velem? — Megyek, Elisa! Veled, akár a világ végére is!... ’ Mögöttük, az esti derengésben, sejtelmesen fénylett a Kozmoszplán... __ vír.rLi«’ _ k ülpolitikán ? hogy az emberiség máig sem szabadult meg az oktalan és veszedelmes fegyverkezési hajszától, 6 hogy máig sem oldottak meg olyan égető nemzetközi kérdéseket, mint a leszerelés, a második világháború maradványainak eltüntetése stb. Világosan látható tehát, hogy az amerikai nép sürgős külpolitikai kérdések megoldását várja az új elnöktől. Nem volt ez egyébként kétséges már a választási harc idején sem, amely éppen ezért a külpolitikára helyezte a fősúlyt. Nem volt az véletlen, hogy Kennedy kortesútjai során mindig bírálta elődjének a nemzetközi kérdésekben elfoglalt álláspontját és nyíltan kimondta: „ . .sokan félnek az amerikai politikától, mert az állandóan a háború szélén táncol”. Milyen változást várhatunk az új elnöktől és politikájától? Ezt persze csak a jövő fogja megmutatni, és ebben a tekintetben keveset tudunk, mert a választási harc idején elhangzott kijelentések nem sok változást ígérnek. Kennedy is beszélt a fegyverkezés fokozásáról, és közvetlenül győzelme után felkérte az amerikai politikai élet hírhedt „szürke eminenciását”, Allen Dullest és Herbert Hoovert, a két nagy kémszervezet vezetőjét, hogy „maradjanak helyükön”. A világsajtó nem egy szerve, többek közt az angol Guardian megállapítja, hogy „az Egyesült Államok politikai elképzelései ma ugyanolyan zavarosak, mint az elmúlt tíz évben voltak”. Az elsők közt üdvözölte az újonnan megválasztott elnököt Hruscsov szovjet kormányfő, aki rámutatott. hogy az egyetemes béke sorsa sokban a szovjet—amerikai viszonytól függ és annak a reményének adott kifejezést, hogy e viszony visszajut abba a kerékvágásba, amelyben Roosevelt idején haladt. A szovjet miniszterelnök ezzel tömören kifejezésre juttatta, hogy mit vár a világ és az Egyesült Államok népe az új elnöktől: azt, hogy politikáját összhangba hozza a békés együttélés elveivel, és minden erőfeszítését a nemzetközi helyzetet megrontó nézeteltérések elsimítására összpontosítsa. Ezt a kívánságot olvashatjuk ki nyíltan Vagy a sorok közül a világsajtóból és tulajdonképpen az effajta vonaltól való félelem diktálta a hidegháború bajnokának, Adenauernek azt a — még az amerikai vezetőket is meglepő — bejelentését, hogy februárban az Egyesült Államokba kíván látogatni. A kancellár nyilván attól tart, hogy friss szelek söprik el a világpolitika porondiáról az újjáéledt német militarista irányzatot, mely csak úgy burjánozhat tovább, ha a nemzetközi helyzet továbbra is feszült marad. Az emberiség pedig azt várja az új elnöktől, hogy közreműködik a feszültség megszüntetésé ben... fl bolíviai parlament a francia nagykövet kiutasításéi javasolja La Paz (AP) A bolíviai képviselőház felkérte a kormányt, nyilvánítsa persona non grata-nak Michel Leory Beaulieu francia nagykövetet, aki tiltakozott a bolíviai—algériai tárgyalások ellen. A képviselőház ugyanakkor határozatban támogatta az Algériai Köztársaság
