Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-11 / 266. szám

2 NÉPÚJSÁG I960, november 11., péntek fl Köztársasági Párt kudarca az Eisenhower—Nixon vezetés vereségét tükrözi elnök Amerikában és ami mögötte van New York (MTI) Az amerikai elnökválasztásról beérkezett csütörtök reggeli je­lentések a következő képet mutat­ják: Nixon 33 016 402 szavazat 49,8 százalék, Kennedy 33 339 148 szavazat 30,2 százalék. Az elektori szavazatok aránya: Nixon 188, Kennedy 335. A Demokrata Párt továbbra is biztosan vezet mind a képviselő- házban, mind a szenátusban. Képviselőház: demokraták 237, köztársaságiak 175 mandátum. Szenátus: demokraták 64, köz- társaságiak 36 mandátum. (Öt mandátum sorsa még nem dőlt el). Mint ismeretes, az idén huszon­hét államban választanak új kor­mányzót. Ezek közül tizenöt de­mokrata és tizenkét republikánus. Választásra nem került sor hu­szonhárom államban, ezek közül azonban 19-nek van demokrata kormányzója. A hírügynökségi jelentések megállapítják, hogy eddig több Játékból tragikus halál Knapcsek Józsi tizenhárom éves, életerős, víg'kedélyű „legény­ke” volt. Ebben az évben kezdte az általános iskola nyolcadik osz­tályát az endrődi öregszőlőéi isko­lában. Szombaton délután ugyanúgy, mint máskor, kezébe vette a tan­könyveket, leírta a leckét, s utá­na játszani ment hatéves kis test­vérével és a vele majdnem egy­idős Gombkötő Frigyessel. Elő­ször a kövesút mellett kezdtek hamcúroznii, majd a nemrég ki­épített magasfeszültségű áramve­zeték közelében játszottak. — Ügy tudom, hogyha csak egy vezetéket fog meg az ember, ak­kor nem üt agyon az áram — mondotta Jóska játszótársainak. — Nem lehet az igaz. — Állítot­ták amazok. — Hát én bebizonyítom ftektek. Sztanyik Károly ZSUKOV Getiger-számlálót tar­tott a kezében. A rendkívül érzé­keny műszer azonnal jelezte, ha a normálisnál magasabb radioak­tivitást sugárzó térségbe értek. Ed­dig nem tapasztaltak különösebb veszélyt, azt azonban már megál­lapították, hogy a Mars felszínén jóval magasabb a radioaktivi­tás átlagértéke, mint a Földön. Már ez is kétségtelenül bizonyí­totta, hogy a szerencsétlen boly­gón borzalmas atomkatasztrófa játszódható* le sok millió, vagy talán milliárd földi esztendővel ez­előtt. A kis expedíció lassan küzdötte magát előre a mély homokban, pedig a Marson a földi értelemben vett nehézkedési erőnek csupán egyhairmada érvényesült, tehát jó­val kisebb izomerőre volt szüksé­gük ahhoz, hogy útjukat a nehéz terepen megfelelő gyorsasággal folytassák. Az ismeretlen táj ha­mint 65 millió szavazatot számlál­tak össze. Ilyen sokan még soha nem járultak az urnákhoz az Egye­sült Államokban. Körülbelül hat­ezer választókerületből még nem érkeztek be a jelentések. Mint a számadatokból látható, a Kennedy—Nixon veresenyfutás — legalábbis, ami a leadott sza­vazatok számát illeti —, szoros küzdelmet hozott. Az ilyen fej fej melletti verseny nem ritkaság az Egyesült Államok elökválasztási történetében. Hasonló volt a hely­zet például 1948-ban, amikor Tru­man kivételével mindenki azt hit­te, hogy Dewey győzött. Az amerikai elnökválasztás ter­mészetszerűen élénken foglalkoz­tatja a világsajtót és élénk vissz­hangot keltett különböző diplomá­ciai körökben. Tapasztalt diploma, tűk szerint az ENSZ közgyűlése is meg fogja érezni Kennedy kül­politikai elképzeléseinek hatását. Az Űj-Kína hírügynökség kom­mentárban foglalkozik Kennedy megválasztásával. Hangsúlyozta, hogy Nixon és a republikáns párt veresége az Eisenhower—Nixon vonal kudarcát jelenti mind kül­És ezzel gyors elhatározással el­kezdett a létraszerűen kiépített beton-villanypóznán felfelé mász­ni. Na, ugye, hogy nekem volt igazam, mondotta büszkélkedve, amikor felérve hozzáért a vezeték egyikéhez. Közben azonban kezé­vel mutogatni kezdett, a másik vezeték felé is, amely mint a mágnes a vasat, magához rántotta. Jóska szíve megszűnt dobogni. Ladányi József iskolaigazgató, amikor megtudta az esetet, mind­járt a helyszínre sietett, de a mes­terséges légzés már nem tudott a mindig víg kedélyű kis Jóska ar­cára mosolyt varázsolni. Kedden délután hosszú gyász­menet kísérte utolsó útjára a fiút. Tanárai és pajtásai könnyes sze­mekkel vettek örök búcsút a kis Knapcsek Józsitól. XXIX. tása, a furcsán puha és vonzó, mély homok, az állandó légmozgás azonban megnehezítette mozgásu­kat. Ezer métert tehettek már meg a kis kolóniától, melyet nagy elő­szeretettel neveztek „városnak”, pedig nem állt egyébből, mint két légmentesen záródó műanyag-sá­torból és a rögzítő-talpain nyugvó Kozmoszplánból. A homokos tere­pen enyhén emelkedett, és újabb kétszáz méter után, ha visszafor­dultak, már kissé alattuk látták a Kozmoszplán ezüstösen fénylő tes­tét és a két sátrat, ahol Elísa és Remizov tartottak ügyeletet az uráli állomással kapcsolatot biz­tosító televízió- és rádiókészülé­kek mellett. Egyre közelebb jutottak a rom­város széléhez. A különös épület­romok sötéten emelkedtek ki a pirosán fénylő háttérből, a nap — mely nem (tokkal látszott kisebb­politikai, mind pedig belpolitikai téren. Az Eisenhower—Nixon ve­zetés akkor érte el népszerűtlen­ségének tetőpontját, amikor az Egyesült Államok zátonyra juttat­ta a csúcsértekezletet, majd leve­tette békés álarcát, Japán pedig becsapta az ajtót Eisenhower orra előtt. A kommentár rámutat, az Egyesült Államokat új gazdasági válság fenyegeti. Az aranytartalé­kok rohamosan csökkennek, nö­vekszik a munkanélküliség és az emberek elégedetlensége. A nyu­gati hírügynökségek tudósításai szerint az amerikai szavazók „vál­tozást akartak”. Van-e azonban erre remény? Az Üj-Kína megál­lapítja, hogy a Kennedy-család egyike az Egyesült Államok ti­zenkét leggazdagabb családjának. A Demokrata Párt elnökjelöltje a nagy monopol-csoportok támoga­tását élvezi. A választási kampány során a republikánus vezetés hi­báit arra használta fel, hogy poli­tikai tőkét kovácsoljon a maga számára. Tudott dolog azonban, hogy ő is a további megadóztatás mellett, a katonai kiadások növe­léséért, a háborús előkészületek fokozásáért szállt síkra. A Japán Kommunista Párt elnö­ke nyilatkozatot adott ki, amely­ben további harcra szólítja fel a japán népet az amerikai imperia­lizmus ellen. A nyilatkozat rámu­tat, hogy jóllehet az amerikai nép változást remél, „Kennedy győ­zelme semmiképpen sem változ­tatja meg az amerikai. imperializ­mus jellegét”. A nyugati visszhangot talán leg­inkább az „óvatos” szóval lehetne jellemezni. De Gaulle elnöknek Kennedyhez intézett üdvözlő táv­irata teljesen jellegtelen, kimerí­ti az udvariassági formák betar­tásának fogalmát. A francia lapok szerint jó néhány hónapba bele­telik, míg képet lehet alkotni Kennedy képességeiről. Az angol sajtó reménykedik. A Daily Mail új tettekről, új erőfe­szítésekről, kezdeményező kész­ségről ír. A Daily Mirror megál­lapítja, hogy az Egyesült Álla­moknak „kétségbeesetten szüksé­ge” van egy aktív emberre. nek, minit a Földről — pontosan a szemükbe szórta sugarait, de ko­rántsem elviselhetetlenül. Már út­közben is megvolt kinek-kinek a maga feladata. Kovács Pista talaj­mintákat vett, kisebb kőzetdarabo­kat gyűjtött az övére illesztett zsákformájú tartóba, Donszkov filmfelvételeket készített és hor­dozható televíziós kamerájával ál­landó kapcsolatban volt Elisával, és a kis kolónia adókészülékén ke­resztül az uráli tudományos állo­mással is, ahol több tucat tudós figyelte az expedíció útját. Zsukov a Geiger-számlálóra összpontosí­totta minden figyelmét, hiszen elég egy figyelmetlen pillanat, és könnyen olyan magas radioakti­vitású mezőbe hatolhatnak, ahol az életükkel játszanak. Már egészen közel jutottak a romvároshoz, amikor Zsúkov pihe­nőt rendelt el. Néhány percig pi­henek csak, csupán addig, amíg Zslukov a mikrohullámú, hordoz­ható rádióadó-vevőn Elisával be­szélt. — Elisa kedves, jelentse az állo­másra, hogy elértük a város szé­lét, — bár azt gondolom, jói lát­ják a televíziós ernyőn a Földön is... Indulunk tovább. A radioak­tivitás még mindig a megengedhe­tő mérték alatt, bár a műszer mu­Befejeződött az amerikai elnök- választási kampány, s ahogy az előrelátható volt, John Kennedy- nek, a Demokrata Párt elnökje­löltjének győzelmével végződött. Ahogy a tudósítások közölték: már a választási harcban bebizo­nyosodott, hogy az egyszerű ame­rikai embereket nyugtalanítja ha­zájuk egyre csökkenő nemzetközi tekintélye, az a sok kudarc, mely az eisenhoweri vezetés évei alatt és különösen az utóbbi hónapok­ban érte az Egyesült Államokat. Ez az aggodalom megnyilvánult azokban a nyilatkozatokban, leve­lekben is. amelyeket az amerikai tudósok, értelmiségiek és munká­sok ezrei juttattak el a Fehér Házba az II. 2-es kémrepülések leleplezése, a párizsi csúcstalálko­zó megtorpedózása után. S mivel az eisenhoweri külpolitika a megváltozott erőviszonyok ellené­re sem volt hajlandó reálisabban viszonyulni a nemzetközi kérdé­sek megoldásához — az amerikai­ak alig várták az első adandó al­kalmat, amikor kinyilváníthas­sák: változtatást követelnek ha­zájuk eddigi külpolitikai vonalá­ban. Megállapíthatjuk, hogy ez az amerikai elnökválasztás nem is annyira Kennedy győzelmét je­lenti, mint inkább annak a veze­tésnek a bukását, amely nyolc éven át a háborús szakadék szélén táncoltatta az Egyesült Államok népét. Nixon támogatását azért tagad­ta meg az amerikai nép többsége, mert Nixon nyolc éven át, mint a Köztársasági Párt legszélsősége­sebb és legreakciósabb politikusa, egyik fő részese, szellemi vezére volt az eisenhoweri politikának, annak a sorozatos békebontásnak, amely kiábrándította az amerikai tömegeket, még a híres „eisenho­weri mosolyból” is. „Nixon — mint Melnyikov írja a Novoje Vremja hasábjain — elvtelen karrierista, aki a maccarthyzmus és a kommunistaellenes megtorlá­sok lován ugratott fel a politikai szintérre és tevékenyen közremű­ködött a munkásellenes törvények elfogadásában. Velejéig szovjetel­lenes ember, aki Eisenhowerrel és Dullessel együtt felelős a háború szélén egyensúlyozó külpolitikáért és a csúcstalálkozó meghiúsításá­ért.’* Ha Nixon üzleti kapcsolataiba pillantunk, nyilvánvalóvá válik mindez. A volt amerikai alelnök tatója egyre idegesebben vibrál... Elisa gyorsan nyugtázta Zsukov szavait. — Máris jelentem, parancsnok! ...Kérem, vigyázzanak magukra... Zsukov elmosolyodott. Kovács Pista felé fordult, aki jól hallotta fülhallgatójában a parancsnok szavait. — Elisa üzeni: vigyázzunk ma­gunkra!... Pista nagy ügybuzgalommal folytatta tovább a talajminták gyűjtését, mintha nem is hallotta volna Zsukov szavait. De ezért nagyon jólesett neki Elisa félté­se... Micsoda nagyszerű lány! — gondolta, de már Zsukov újból in­dulást parancsolt. ÖTVEN LÉPEST tehettek, ami­kor elérték az első romökat. Le­írhatatlan és elmondhatatlan ér­zés kerítette hatalmába a három űrhajóst. Egy távoli világ régen elpusztult lényei által épített vá­rosban jártak! Kovács Pista acél­kalapáccsal a falmaradványokat kopogtatta. — Érdekes — szólt Zsukbv gé­gemikrofonján keresztül — ezek a falak teljesen ismeretlen, fémes, sziklaszilárd anyagból készültek... Ezért érthető, hogy évmilliárdok romboló erejét is átvészelték. (Folytatjuk) ugyanis a Rockefeller—Du Pont— Mellon monopóliumoknak legki- próbáltabb képviselője és elnök­jelöltségét is e nagy nagy bankok­nak és a hadiipari trösztöknek kö­szönhette. Már az ENSZ 15. ülésszaka ér­zékletessé tette, hogy az eisenho­weri irányvonal — melyet a vá­lasztási harcokban tett kijelenté­sei szerint még merevebbé akart tenni Nixon — halálra van ítél­ve. mert az amerikai tömegek is békét akarnak, nem értenek egyet a hidegháborús politikával. A New York-ban szállásoló szocia­lista országok, és a gyarmati sor­ból felszabadult népek kormány­fői melletti rokonszenv-megnyil- vánulások teljesen ellentétesek voltak azokkal a mesterkedések­kel szemben, amelyekkel az ENSZ-ben a köztársasági párti politikusok igyekeztek háttérbe szorítani a fontos nemzetközi kér­dések megvitatását. Az általános leszerelés, a gyarmati népek fel­szabadításának ügye helyett olyan mondvacsinált „problémák” napi­rendre tűzésével akarták elterelni a figyelmet a lényegről, mint a „magyar” vagy a „tibeti” kérdés. Végeredményben az amerikai tö­megek kiábrándulása ebből a ha­mis, a reális helyzetet nem látó külpolitika folytatásából késztette Kennedyt arra, hogy választási beszédeiben maga is változást kö­veteljen és Ígérjen ezen a téren. Kennedy különböző megnyilvánu­lásai az amerikai—kínai viszony­ról, az Egyesült Államok hanyat­ló presztízséről, vagy az U. 2-es kémrepüléssel kapcsolatban (ami­kor kijelentette, hogy Eisenjio- wernek bocsánatot kellett volna kérnie a Szovjetuniótól) azt mu­tatják, hogy a Demokrata Párt vezetői reálisabban, észszerűbben ítélik meg a nemzetközi helyzetet s a köztársasági pártiaknál hig­gadtabb következtetéseket von­nak le a megváltozott erőviszo­nyokból. Korántsem szabad azonban azt hinni, hogy Kennedy, ki maga is milliomos, megtagadja származá­sát és egyszerre békeangyallá vá­lik. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nemrégen ő is a fegyverke­zési hajsza mellett foglalt állást nem egy ízben. Egyszóval nem várható valami látványos változás Kennedy elnökké választásától sem. Kétségtelen azonban, hogy a hamis eisenhoweri korszak csőd­bejutása után alkalom nyílik most már az amerikai külpolitika kényszerű felülvizsgálására és át­értékelésére, melyet az új elnök beszédeiben annyiszor hangozta­tott. Az elkövetkezendő hónapok mutatják majd meg, hogy Kenne­dy mennyit valósít meg a válasz­tás előtt tett ígéreteiből s milyen mértékben fogja kifejezni a nem­zetközi tárgyalásokon az egyszerű amerikai emberek békeakaratát. Varga Dezső Szovjet tudós nyilatkozata a rakéták tökéletesítéséről Moszkva (TASZSZ) Meiik-Pasajev katonai mérnök, a technikai tudományok kandidá­tusa a Krasznaja Zvezdának adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a világon legnagyob szovjet raké­ták elkészítése folyamán eredmé­nyesen oldották meg a nagy kaló- riájú fűtőanyag és hőálló ötvöze­tek előállításának problémáját. A hatalmas rakéta-hajtóművek gyártásához merőben új technoló­giai folyamatokat dolgoztak ki. A kandidátus hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióban olyan rakéta-haj­tóműveket gyártanak, amelyek re­pülés közben több millió lóerő tel­jesítményre képesek.

Next

/
Thumbnails
Contents