Békés Megyei Népújság, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)
1960-11-23 / 276. szám
4 NEPVJSÁ fi* i960. november 33., szerda DIV SZ-ünnepség a békéscsabai Jókai Színházban A Békés megyei ifjúság hétfőn este emlékezett meg- a DÍVSZ fennállásának 15. évfordulójáról. A békéscsabai Jókai Színházban rendezett jubileumi ünnepségen Baukó Mihálynak, a KISZ megyei bizottsága titkárának üdvözlő szavai után Perjési László, a KISZ központi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. Beszédében emlékeztetett a DÍVSZ fennállásának 15 esztendejére, az elmúlt VIT-ekre, s a közelgő KISZ-kongresszusra. A viharsarki fiatalok szerettettél köszöntötték az ünnepségünkön megjelent és felszólaló külföldi vendégeket: Vladiszláv Sevcsenkot, a DÍVSZ szovjet titkárát, Firmin Matingont, a kongói és Jean Garciast, a francia haladó ifjúság világszövetségi képviselőt. Az ünnepség kulturális műsorában a békéscsabai úttörőház, Rózsa Ferenc Általános Gimnázium, a Vásárhelyi Pál Híd- és Vízműépítési Technikum, a 9-es számú általános iskola énekkara, az eleki és a battonyai nemzetiségi együttes, az orosházi Petőfi művelődési ház népi tánccsoportjai, Rajna Mihály, a Jókai Színház művésze és Kiss Máté szavaltak. Közreműködött még Keméndi András táncdalénekes Kóté Árpád zenekarának kíséretével. A szünetben a hadosztály zenekara s a postás zenekar szórakoztatta a résztvevőket. A zsúfolásig megtelt színházteremben este 9 órakor a DIVSZ- induló hangjaival fejeződött be az ünnepség. Közlekedési bizottság alakult Békéscsabán Ä békéscsabai városi tanácsnál évek óta nincs közlekedési előadó, aki a lakosság és a közrend érdekei szerint törődjön az átkelőhelyek, az autóbusz megállók és a közlekedés egyéb problémáival. A tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésen úgy döntött, hogy nem is tölti be a közlekedési előadó státuszt, hanem egy bizottságot választ a tagok közül. A bizottságot meg is választotta a legutóbbi tanácsülés, s az ipari és műszaki állandó bizottság tagjaival együtt ez a bizottság megtartotta első ülését november 21- én délután. A bizottság első ülésén hozzájárult az SZTK rendelőintézet azon kéréséhez, hogy saját költségén mintegy 50 méter hosszú személyautó parkírozó helyet létesítsen a Ságvári utcában, a rendelőintézet előtt. Hozzájárulását ahhoz a feltételhez szabta, hogy a Rendelőintézet szilárd anyagból és olyanná építse a parkírozó helyet, hogy az emelje az utca esztétikai hatását. A továbbiakban az autóbuszközlekedéssel kapcsolatos panaszokat és az utazó közönség javaslatait vitatta meg a közlekedési bizottság. Választ kértek Szabó Lajos elvtárstól, az Autóközlekedési Vállalat személyforgalmi irányítójától, többek között arra, hogy a hetes és az ötös autóbuszjárat miért nem közlekedik reggel kilenc órakor? Választ kértek arra is, hogy a vállalat miért szüntette be a 9-es buszon az ülőkaluzrendszert? Szabó elvtárs válaszában elmondotta, hogy Békéscsaba lakosságának számához mérten kevés az autóbusz, s a jelenlegiek túlzottan igénybe vannak véve. Az ülőkalauz rendszer megszüntetését azzal indokolta, hogy lassú a jegyváltás, akadnak olyanok, akik nem váltanak jegyet, meg hogy az ülőkalauz nem tudja figyelemmel kísérni az utasok le- és felszállását. A túlzsúfoltságot számokkal is alátámasztotta. Elmondotta, hogy 1959 harmadik negyedében átlag 23 ezer 800 utast szállított a vállalat egy-egy autóbusszal, ez év harmadik negyedében pedig 28 300-at. S míg tavaly a vállalat autóbuszai a harmadik negyedévben egymillió, az idén egymillió 755 ezer 300 utast szállítottak. A közlekedési bizottság nem tartotta indokoltnak az ülőkalauz rendszer megszüntetését, ezért azzal a javaslattal fordult az Autóközlekedési Vállalathoz, hogy ezt a rendszert inkább szélesítse, MINDEN ÉVSZAKOT KALAPPAL KOSZONTSUNK mert az utasoknak is, a kalauznak is jobb, ha a zsúfolt buszban nem kell végigpréselnie magát jegyváltás közben. Inkább neveljék az utasokat aprópénzzel való fizetésre. A továbbiakban a bizottság a KRESZ szabályainak és az utazó közönség kívánságának megfelelően több autóbusz-megállót helyezett át a Sztálin úton. Határozati javaslatban kérte a közlekedési bizottság a vállalatot, hogy teljesítse az V. kerületi dolgozók régi kívánságát és létesítsen autóbuszmegálló helyet a Rózsa Ferenc utcánál. A nyelvtanulásról Legtöbbet azok tudnak elmondani erről, akik tanítják. A fellapozott jegyzetfüzetek számadatok sorával bizonyítják, hogy évről évre egyre több a hallgatók száma. Többen tanulnak idegen nyelvet ebben az évben, mint eddig bármikor — mondják az előadók. Az orosz, német, francia, angol, eszperantó tanfolyamra csupán Békéscsabán összesen több százan jelentkeztek. Diákok, felnőttek, munkások, értelmiségiek, nők és férfiak fogtak a számukra ismeretlen nyelv tanulásához. Sokan közülük az általános iskolai, gimnáziumi vagy egyetemi tanulmányok mellett kezükbe veszik esténként az orosz vagy francia könyvet és a szótárfüzetekben gyorsan szaporodnak az új szavak. Egyre gazdagabb lesz nyelvtudásuk. Vajon az általános műveltség és szakmai tudás megszerzésére való törekedés mellett miért van ez a nagy idegennyelv tanulási vágy? Gavenda Béláné egyszerűen azért tanul oroszul, mert három iskolás gyermeke van és így tud majd nekik segíteni. Sebő Mária is tanul. Mint mondja, csupán azért, mert szereti az oroszt és van érzéke hozzá, hiszen szláv anyanyelvű. Fedorsó János, a Kötöttárugyár lánckötője életében először tanul idegen nyelvet. Nem könnyű neki, mégis belevágott, és tökéletesen meg akarja tanulni. Szerinte többségben nem azért tanulnak oroszul, németül, angolul az emberek, mert valami különleges cél vezeti őket, csak azért, hogy saját nyelvükön ismerjék meg más országok népeinek életét. Mások a külföldi utazásokról, terveikről beszélnek, s ha majd erre kerül sor — és rövidesen valóra is válik —, akkor köny- nyebben megértik egymást, ha tudnak azok nyelvén, ahova mennek. Hát ezért tanulnak sokan és évről évre még többen. Hogy megismerjék egymást, a nyelv tanulásával is közelebb kerüljenek egymáshoz, s így erősítsék a népek barátságát. Kasnyik Judit Vidéken is hódít a fekete A megszokott napi dupla vagy szimpla fekete nélkül sokan már el sem tudnák képzelni életüket. Különösen így van ez a legnagyobb fekete-fogyasztó városunkban, Budapesten. Ennek a szenvedélynek ugyanakkor egyre több a hódolója a vidéki városokban, sőt községekben, falvakban is. Feketéző nemzet lettünk! íme a bizonyíték; A battonyai földművesszövetkezet büféjében havonta csaknem ötezer szimplát főznek. Itt sem vetik meg a jó zamatos kávét-.. ötvenezer törzsbaromfit és 64 vagon vetömagbúzát adott a tsz-eknek a Csorvási Állami Gazdaság Évek óta jelentős nyereséggel zár a 4800 holdas Csorvási Állami Gazdaság, amely kimagasló terméseredményeivel, jó munkaszervezésével hasznos tapasztalatokat nyújt a környékbeli termelőszövetkezeteknek. Ez évben pl. május 1-től november 1-ig a lehullott csapadék nem érte el a 200 millimétert sem, de a mélyen művelt, gondosan ápolt nagytáblák bírták a szárazságot. A kedvezőtlen időjárás ellenére kétmillió forint nyereséget adnak a népgazdaságnak. A környékbeli termelőszövetkezetek azonban nemcsak jó szaktanácsokat, kölcsöngépeket kapnak a gazdaságtól: ez évben többek között 150 ezer naposcsibét, 50 ezer egykilósra előnevelt sárgamagyar törzsbaromfit és 64 vagon fémzárolt, nemesített búzavetőmagot adott a Csorvási Állami Gazdaság a szövetkezeteknek. Öljem hánőm mexf, bizto san — Elek, végállomás! — kiáltotta a kalauz, ami/nst a vonat megállt. Kinéztem az ablakon, csinos kis vasútállomás ; tárult elém. Soha nem . jártam Eleken. Kihez ; forduljak egy kis eliga- ; zításért. Bizalommal te- : leintettem egy karszála- • gos vasutasra. Az állo- ; másfőnök volt. ; — Mi járatban? — kérdezte barátságosan. | Kézszorítás után kedves légkör alakult ki köztünk. Őszintén elmondtam idejövetelem célját, Eleken szeretnék letelepedni. — Letelepedni? Helyes — válaszolta. Kell itt a faluban a jó munkaerő. Mi a foglalkozása? — Gazdálkodó — de még legényember. ■bs Legény? — mosolygott a főnök és megjegyezte: Szóval nősülni szeretne. Mindketten kacagtunk. — Jó helyen jár barátom, sok szép lány van Eleken, minden nemzetiségből való. Van tsz is, ahol jó, dolgos, ügyes lányok élnek. Kapósak, sűrűn is van lakodalom. — Hány tsz van itt? — kérdem. Meglepődve hallom, hogy egy. Lenin Tsz a neve. Mondom: akkor az nagy lehet, nőügyön nagy. — Cirka kilencezer holdon gazdálkodik — mondja, és máris indulunk a vasúti kocsik irányába, ahöl sok az ember, dobálják a cukorrépát, másik helyen meg a zsákokat tele napraforgóval. Amott meg káposztát, zöldpaprikát, disznókat, földimogyorót raknak a vasúti kocsikra. Nemcsak be, hanem ki is. Tűzifa, szén, mészpor- hegyek tárulnak elém. Sóder és műtrágya van már kirakva. Látom, amott meg vagy 12 vagon kender vár továbbításra. Ilyen nagy munka folyik itt Eleken? — kérdem. — Igen. Dolgos nép lakja: szlovák, román, német és magyar. Sok szorgalmas cigány is van, mind tsz-tag! Lesz is munkaegysége a tagságnak. Érdemes itt letelepednie. Helye lesz a tsz-ben és házat is vehet majd. Takaros fehérnépet is talál bele hamar, kedvére valót — mondja a főnök. Sok mindent megtudtam rövid idő alatt az állomáson, többek közt^ hogy eddig 600 vagon répát, 120 vagon kendert, 40 vagon búzát, 50 vagon élőállatot, '600 vagon téglát és 50 vagon egyéb árut szállították már el Elekről. Mielőtt elbúcsúzott tőlem az állomásfőnök, bemutatott a Lenin Tsz éppen arra járó elnökének és sok szerencsét kívánt az eleki letelepedésemhez. Szélesy új járdán ballagtunk a faluim. Csinos, tiszta házakat, szép kuU túrházat, sok iskolát és jókedvű embereket láttam. Rövid idő alatt szétnéztem a határban is. Biztató jövő tárult elém, és úgy határoztam, Eleken telepedek le. Nem bánom meg biztosan! H. 3.
