Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-06 / 236. szám

1960. október 6., csütörtök NÉPÚJSÁG 3 A Szarvasi Öntözési és Rizstermesztési Kutatóintézet 10 éve írta: Kovács Gábor igazgató r a ■■ r A takarmánybázis megszilár­dításában az egyik legfon­tosabb növényünk a kukorica. Kukorica-termesztési kísérleteink eredményei azt igazolják, hogy öntözéses termesztéssel termésát­lagaink jelentősen emelkednek. S ha valahol, itt különös jelentő­sége van a hibrid kukorica ter­mesztésének. Például: 1959. évi kísérletünkben az F. Mezőhegyesi fajta kukorica termésátlaga 34,1 q/kh, ugyanakkor a Martonvásá- ri 1-es hibrid termésátlaga 47,1 q/kh volt. Kísérleti gazdaságunk nagyüzemi tábláin az elmúlt esz­tendőben 45 q májusi morzsolt átlagtermést értünk el. öntözés esetén a legfontosabb követel­mény a kukoricánál az optimális növényszám biztosítása. A szemeskukorica termesztése mellett gazdaságainkban egyre inkább tért hódít a silókukorica termesztés. Nemesített fajtáink és fajtajelöltjeink öntözött viszo­nyok között 450—500 mázsa zöld csöves termést adnak, ami meg­felel 75—100 mázsa keményítő­nek. Az évelő pillangósok és a siló- kukorica az alapvető takarmány- bázis gazdaságunkban. A kettő egymást tápanyag összetételében, étrendi hatásában kiegészíti és fokozza az állattenyésztés produk­tivitását. Gazdaságunkban az egyik 58 vagonos silógödröt úgy töltöttük meg, ,hogy minden 300 mázsa silókukoricához 100 mázsa zöld lucernát kevertünk. Ezt ön­tözött viszonyok között rendsze­resen, évenként megtehetjük. A helyes nyári zöldtakarmá­^ nyozás biztosítása érdeké­ben hosszú évek óta foglalkozunk a másodnövények termesztésével. Így silókukoricából másodter­ményként 180—250 mázsa zöld termést takarítunk be kh-ként. 90—120 mázsa dugvány-répát ter­melünk szintén másodtermény­ként. Rizses vetésforgóban kuta­tási munkánk alapján sikerrel al­kalmaztuk és alkalmazzuk a nap- •aforgó zöldtrágyát, amely hozzá­járul a tápanyagban és szerkezet­ben legyengült szikes talajok fa­lj termékenységének fokozásához. öntözéses termesztésünkben egy elég téves gyakorlat alakult ki. öntözés alatt eddig általában a rizstermesztést értettük. A rizs­termesztés azonban nem oldotta és nem oldja meg a talaj termé­kenységének fokozását és ez ered­ményezte, hogy a sekély termő­rétegű szikes területeken az 5—8 sőt 10 éves rizstelepek termés- mennyisége nagymértékben csök­kent és ma már az öntözésre be­rendezett területünk jelentős ré­szén gazdaságos rizstermesztést folytatni nem tudunk. Számítá­saink alapján abban az esetben, ha 10—12 mázsás rizstermésünk van, ez éppen csak fedezi a rizs­termesztés költségeit, tehát csak­is az ezen felül termelt rizs meny- nyisége fokozhatja az öntözött gazdaság jövedelmezőségét. Éppen ezért a talajtermékenység hely­reállítása elsődleges szempont ön­tözéses gazdaságainkban. Vélemé­nyünk szerint az elkövetkező öt­éves tervünkben ne növeljük lé­nyegesen a rizs jelenlegi területét, ellenben teremtsük meg annak az alapját — éppen a takarmány­termesztésen keresztül —, hogy a rizs termésátlaga az elkövetke­zendő esztendőkben mintegy 15— 16 mázsára emelkedjen. A gazdaságossági számítások szerint ha egy közepesen gondo­zott szálastakarmányt, illetve mesterséges legelőt veszünk ala­pul, kh-ként minden különösebb nehézség nélkül 1,5—2 mázsa marhahúst tudunk termelni. Er­re legyen szabad példát említe­nem. A mesterséges legelő kísér­leteinken a növendék állatok na­pi súlygyarapodása 45—60 deka­gramm, azaz havi 15—18 kilo­gramm. A jól gondozott, mester­séges legelőn kh-ként 3 számos­állat van. Ha a kérdés deviza­nyerési oldalát vizsgáljuk meg — nem beszélve az utóbbi kisebb önköltségről —, kétségtelen, hogy nagyon gazdaságos üzemágnak tekinthetjük. Van egy másik pél­da is, ami ezzel szoros kapcsolat­ban áll. A rizs vetésforgóban tör­tént termesztéséről az utóbbi idő­ben rendkívül sokat beszéltünk és beszélünk, azonban annak ér­dekében vajmi keveset tettünk. A helyesen gondozott vetésforgó megteremti alapját az eredményes rizs-termeléseknek. Gazdaságunk II/1-es tábláján 1954-ig mintegy 10 éven keresztül rizstermesztés folyt. E sekély termőrétegű szi­kes területen az utolsó év rizs­termése 8,5 mázsa volt. Ezt köve­tően 3 éven át a füves keverék szénatermése 45—50 q/kh volt. 1958-ban 38 q nyers-csöves ku­korica termett kh-ként. (A kuko­rica 200 mázsa istállótrágyát ka­pott kh-ként). Majd 1959-ben 8 mázsa bükköny és 6 mázsa zab termett kh-ként. 1960-ban előzetes termésbecsléseink alapján a rizs holdankénti termése e táblán 22— 25 mázsa lesz. E példát a fent el­mondottak alátámasztására hoz­tam fel, hogy konkrét példán ke­resztül igazoljam:, a rizstermesz­tés csakis ilyen esetben lehet gaz­daságos és ilyen terméseredmény mellett szükségszerű a termesz­tése. Jtt szeretnék arra a téves né­zetre rámutatni, hogy az öntözés egymaga biztosítja ter­mésátlagainak növelését. E nézet helytelenségét éppen a monokul­turális rizstermesztés cáfolja meg a legjobban. Véleményünk sze­rint nagyon lényeges volna mű­trágyázásnál figyelembe venni az öntözött területek fokozottabb tápanyagigényét. Mivel az öntö­zéstől lényeges termésfokozó ha­tást csakis akkor remélhetünk, ha gondoskodunk arról, hogy ön­tözött talajainkban megfelelő tápanyag legyen, illetve öntözött növényeink alá megfelelő táp­anyagot biztosítunk. Sokszor hallunk olyan nézete­ket, hogy például a Kínai Nép- köztársaságban a rizstermesztést ugyanazon a területen több ezer éve folytatják és ma is kimagas­ló termésátlagokat érnek el. Itt még hozzá lehet tenni azt, hogy a termésátlagok szinte ugrássze­rűen nap mint nap növekednek, de ahhoz, hogy biztos rizstermést érjenek el, elsődleges munka, hogy gondoskodnak a talajok megfelelő tápanyag utánpótlásá­ról. Ha ezt nem tennék meg, nyilvánvaló, hogy a rizs átlagter­mései rendkívül alacsonyak len­nének. Bármely öntöző országban e két fontos növény — az évelő pillangósvirágú növények és a rizs — termesztése egymással szo­ros párhuzamban van. a kettő egymást kiegészíti és a pillangós- virágú növények termesztése biz­tosítja a gazdaságok takarmány­bázisát. A Szovjetunió közép­ázsiai köztársaságaiban úgyszól­ván a rizstermesztés, valamint a gyapottermesztés alapvető táp- anyagutánpótló, szerkezetjavító bázisa az évelő füves keverékek termesztése. Ilyenek a szálkás­perjés vöröshere, valamint a füves lucerna termesztése. Meglátása­ink szerint az egészséges öntözé­ses gazdálkodás továbbfejlesztése és új területek öntözésbe való bekapcsolásánál a fentieket mint gyakorlati tényt hazánkban is szem előtt kell tartani. (Folytatjuk.) A napsugárnak még ugyancsak van ereje; levetkőzteti a „nagy­birtokon” serényen dolgozó embe­reket, gömbölyű, csillogó izzadtság cseppeket csal ki a barázdált hom­lokokra. — Erről győződünk meg Szilágyi János elvtárssal, a múlt év végén alakult csorvási Ady Tsz párttitkár-ával, amikor járjuk a 2500 holdas, mezsgye nélküli ha­tárt. A betakarítási munkák kellős közepén csöppentem a kilenc hó­nap óta közösen gazdálkodó pa­rasztemberek közé, ahol most, az első közös aratás után keresem a kulcsot a gondolatokat magukba­Kedden délelőtt Orosházán tartotta havi rendes ülését a megyei tanács mezőgazdasági állandó bizottsága. Ez alkalommal a termelőszövetkezeteik ál­latállományának takarmányellátását és az átteleltetést tűzte napirendre az ál­landó bizottság, de a megyei fő állat- tenyésztő tájékoztatója utáni vita ki­tért a szövetkezeti állattenyésztés' szá­mos pozitív és negatív jelenségére is. Többek között arra, hogy a megye tsz-edben tervezett 150 szerfás épület­nek csak a kisebbik része készül el szeptember végéig, mivel a bürokrá­cia az ország távoli erdőgazdaságaiból irányította megyénkbe a szerfát, s az akkor érkezett meg a legtöbb helyre, amikor a tsz-tagok idejét sürgős me­zőgazdasági munkák vették igénybe. Megyénk termelőszövetkezeteinek, egy részéiben a kevés és a korszerűt­len férőhely is gátolja az intenzívebb állattenyésztést és hizlalást. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a lsz-ek meggyorsítsák a félben lévő épületek befejezését és a már elkészült szerfás épületek téliesítését úgy, hogy az hu- zatmentes legyen, mert a huzat ártal­mas az állatokra. Ezzel kapcsolatban felmerült az állategészség-védelem is. Az állandó bizottság tagjai elmon­dották, hogy nem minden állatorvost hat még át a termelőszövetkezetek va­gyona. jövedelme jó részét képező ál­latállomány egészségének a védelme iránt érzett felelősség, gyakran késnek a betegség megelőzésével, a beteg álla­tok gyógykezelésével, s ezért is nagy helyenként az elhullás. Ehhez mind­járt hozzátették: bármilyen nagy le-' gyen is az állatorvosok felelősségérze­te és igyekezete az állategészségügy­ben, ha a tsz állatgondozói nem igye­keznek megismerkedni, az egészségügy eleimi szabályaival és ha nem törek­szenek a férőhelyeket tisztáin tartani. Előfordult, hogy az egyik szövetkezet­ben egy megbetegedett állatot az or­vos utasítása ellenére sem különítet­tek el, s másnapra a falka jó részét megfertőzte. Az állatgondozók képzésének sürgős feladatához már hozzálátott a megyei tanács mezőgazdasági osztálya: 95 ser­tésgondozó után most a baromfigon­dozók, aztán a tehenészek tanulnak a Gyopároson létesített bentlakásos tan­folyamon. Ezek a tanfolyamok sok is­meretet adnak az állatgondozóknak, de az állattenyésztő szakemberhiányt nem pótolják. Az állandó bizottság tagjai egységesen foglaltak állást amellett, hogy a tsz-ek mielőbb alkal­mazzanak állattenyésztési szakembert. záró szívekhez, próbálom „meg­nyitni” őket; megtalálták-e számí­tásukat a közösben? „A munkában bizony nincs hiány...“ A végtelennek tűnő répaföldön járunk. Javában folyik a fejelés, szaporodnak a kupacok. Klapács Pali bácsi is nagy hozzáértéssel „skalpolja” az idén vékonyra si­keredett cukorrépákat. A többiek­kel szemben már fórja van; nem veszi rossz néven „tolakodásun­kat”, szívesen rááll egy kis disku- rálásra. — Hát, ami azt illeti, a munká­Amíp erre lehetőség adódik, addig a növénytermesztési agronómusokat kö­telezzék az állattenyésztés irányításá­ra, a takarmányösszetétel és adag ki­dolgozására. A takarmánnyal való takarékosko­dást indokolttá teszi az idei szárazság. Nagyon nagy megfontolás tárgyát ké­pezd, hogy mennyi szemes- és szálas­takarmányt osszanak széjjel termelő­szövetkezeteink tagjaik között, s meny­nyit tároljanak a közös állatállomány számára. S ne csak a meglévő állo­mány szükségletét vegyék figyelembe, hanem azt is, hogy ha a tsz kora ta­vasszal — amikor a tagok felélték azt, amit zárszámadáskor kaptak — előle­get aikar osztani, akikor már most gondoskodjon a hízóba állítandó állo­mányról, amelyből pénzhez jut. Az ed­digi tapasztalatok azt mutatják, hogy a túlzott mértékű kiosztás következté­ben a közös állomány részére kevés, a háztáji állomány részére pedig sok plusz takarmány mutatkozik. Mondani sem kell, hogy a háztájiból általában a piacra vándorol a plusz termény — fillérekért, viszont, ha felétetnék a Icözösbeh, nehéz ezreseket kapnának a hízott állatokért. Az állandó bizottság tagjai számos jó javaslatot vetettek papírra, amelye­ket a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága elé terjesztenek határozattá emelés céljából. Többek között azit, hogy a termelőszövetkezetek alkalmaz­zanak állattenyésztési szakembereket. Addig is az állami gazdaságok és tsz- ek kiváló szakembereit bízzák meg, hogy havonta egyszer községenként tartsanak szakelőadást a korszerű ál­lattenyésztésről Ezen túlmenően a végrehajtó bizottság utasítsa a megyei tanács mezőgazdasági osztályát, hogy gyűjtse össze a nagyüzemi állatte­nyésztés legjobb módszereit és kézi­könyv gyanánt adja ki a szövetkezeti állatgondozóknak. Egész megyénkben kezdetét vette a tsz-ek takarmánykész­letének felmérése, ezzel kapcsolatban az állandó bizottság javasolja: a me­gyei tanács v. b. tegye felelőssé a köz­ségi tanácsok v. b. elnökeit, hogy az igazgatási hatáskörébe tartozó minden tsz-ben a lehető legkörültekintőbben történjen meg a takarmányelosztás, vagyis a közös és a háztáji állomány szükségletei szerint. Végül még egy figyelemre méltó javaslat: a megyei tanács v. b. kötelezze a gépállomáso­kat, hogy elsősorban a legkevesebb ta­karmánykészlettel rendelkező tsz-ek- ben silózzák be a kukoricaszárat, és az arra alkalmas más növényféleséget. ban bizony nincs hiány, őszintén megmondom, ma még többet dol­gozom, mint egyéni gazda korom­ban. „Meghízott” a birtok, kevés az ember... Tudja, vannak itt vagy 25-en, akik aláírták ugyan a belépési nyilatkozatot, de azóta se néznek a tsz tájára sem. Alkalmi munkákból élnek, s közben jót ne­vetnek a markukba, mert a szö­vetkezeti törvény értelmében még­is megkapják a háztáji földet. — És mondja, Pali bácsi — pró­bálom a nyulat kiugratni a bokor­ból — elégedett? — Meglehetősen. Február végén vettem fel a munkát, azóta össze­jött 220 egység. Ez a betervezett 39,62 forintjával számolva, elég jó. .. Jövőre meg még több lesz! — Mibői gondolja? A kezdeti próbálkozások után tapasztalatokkal meggazdagodva indulunk az új évnek. Tudjuk már, hogy olyan növényeket érdemes termelni, ami jobban jövedelmez. Nyugodtan nézek az öregkor elé... Szalai Mihály bácsi világot járt ember. 1925-ben Franciaországba vitte a gyomra, mert itthon seho­gyan sem tudta megtölteni. (Ám az igazsághoz tartozik, hogy ez ott is ritkán sikerült). Azóta történt itthon valami: Mihály bácsi is tsz-tag, „nagygaz­da” lett. Benyomásairól, érzései­ről így beszél: — Egyedül álló ember vagyok, jövőre lépek a 65. évembe, a nyugdíj korba. Ha egyénileg gaz­dálkodtam volna továbbra is, ki tudja milyen sors előtt állnék munkaképtelenné válásom után. Most nyugodtan nézek az öregkor elé. Látom, gondoskodnak rólunk, a nehéz munkában megvénült, összement emberekről. Ha mást nem néznék, csak ezt a tényt, ak­kor is érdemes volt erre az útra térni... Jó helyen van a magtárban, de... Raffinált ember Ralik Pali bá­csi. Azt mondja, ő nem a tsz-be, hanem az Adyba lépett be. Ér­tetlenül néztünk rá a párttitkár­ral, mire magyarázatba kezdett: — Tudja, az Ady ban azok a pa­rasztok jöttek össze, akik a nehéz években is bebizonyították élet- képességüket, és ezután is azon lesznek, hogy ne süllyedjen a mérce, hanem emelkedjék! „Teljhatalmat” adok Pali bácsi kezébe; min változtatna, ha ő lenne az illetékes? — Elsősorban nem váratnám meg a termények kiosztását a zárszámadásig — válaszolja. Tu­dom én. hogy jó helyen van a bú­za meg az árpa a tsz magtárában, de otthon, a padláson... az a biztos! Mit gondol Pali bácsi, hallat­nak majd eredményeikkel ma­gukról? — kérdezem. — Meghiszem azt! — És a siker kié lesz? Az Ady-é vagy a tsz-é? — Hát természetesen az Ady Tsz-é — mondja, — s mindhárman jóízűen felnevetünk ... * Ahogy jártuk a határt, mind­untalan ezüstfényű ökörnyálak tekergőztek körénk. Ez már az ősz letagadhatatlan jele; a termé­szetben most megy végbe a nagy változás... Az emberi szívekben is valami ehhez hasonló történik. Az új életforma törvényei, első sikerei olvasztják már a szívekre lerako­dott bizalmatlanság jégpáncélját. Sok még a visszahúzó szál, gyak­ran halljuk még azt a Pali bácsi emlegette „de” szócskát, ám az emberek már bíznak abban a hol­napban, amit ezután közösen for- . máinak. Bracsok István Kitüntetik a törxsgárdát a Gyulai Harisnyagyárban A Gyulai Harisnyagyár vezetősége és pártszervezete elha­tározta, hogy a vállalat törzsgárdáját kitüntetésben részesíti. — Azoknak a munkásoknak, akik az üzemben legalább tíz éve dolgoznak, a törzsgárdának kijáró elismerésként jelvényt ado­mányoznak. A tizenöt éves munkásságot betöltött dolgozókat márványalapba foglalt bronz emlékplakettel tüntetik ki. Az üzemhez huszonöt éve hű munkások ezüst, a harmincöt éves jubileumukat ünneplők arany emlékplakettet kapnak. Az üzem iránti hűség és a munka elismerésére alapított el­ső jelvényeket és plaketteket 1961. április d-én, a felszabaduló- tizenhatodik évfordulóján adják át a törzsgárdának. Ekkor ün nepli a gyár fennállásának 60. évfordulóját. Az állattenyésztés időszerű feladatáról tanácskozott a megyei tanács mezőgazdasági állandó bizottsága

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents