Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-05 / 235. szám

4 KÉP ÚJ SÄG I960, október 5., szerda Félévszázados házassági évforduló Békéscsabán Hétfőn este Békéscsabán a Gulyáscsárdában, bensőséges csa­ládi ünnepséget tartottak. A vá­rosi tanács és a megyei vendég­látóipari vállalat köszöntötte Pur- csi Pepi bácsit, Békéscsaba szü­löttjét házasodásának 50. évfor­dulója alkalmából. A családi ün­nepség keretében adta át Palyik György elvtárs, a városi tanács v. b. elnökhelyettese a sok érde­met szerzett idős cigányprímás­nak a megemlékező oklevelet. Az ünnepi beszédek elhangzása után Pepi bácsi meghiMottan köszönte meg azt a sok szeretetet, mellyel őt körülvették. Ezután vacsora következet, majd hosszan elbe­szélgettek a vendégek az idős ci- gányprímásasl, a hamarosan 80 esztendős muzsikussal. * Ei Hszing-tao & krétakör című drámájának illusztrációja, IA HSZING-TAO: A KRÉTAKOR A „salamoni ítélet” motívuma sokszor előbukkan a világiroda­lomban. A krétakör-drámák mind erről szólnak, s erről szól ez a XIII. századi kínai opera-dráma is, mely a későbbi európai fel­dolgozások mintája lett. Klabund, de még inkább Brecht is L; Hszing-tao műve nyomán írta meg világhírű Krétakör-drámá­ját. A kis bibliofil kiadású kö­tet Tőkei Ferenc és Garat Gábor fordításában, Makrisz Zizi ere­deti fametszeteivel jelenik meg. Üveg felhőkarcoló Soha többé háborút, Marika! A Népújság egyik számából ked­A véradókról vesen mosolyogtál te ifjú lány, s nem is sejtetted, hogy e mosoly­gós fényképeddel mit idéztél fel bennem! Mint egy nyugodt tó vi­zébe, mikor beledobnák egy kavi­csot, s az gyűrűzve kavarogni kezd, úgy hullámzanak bennem is az emlékek, amikor nézlek s né­zem a gépet, melyen dolgozol azokkal a mozdulatokkal, amelye­ket én olyan, nagyon jól ismereki Hevesen dobogott a szívem, mi­kor felismertem a régi gépem. Lehet, hogy pontosan nem az, de én minden hozzá hasonlót maga­ménak vallók! Nézem hosszan a kezedben tartott szemfelszedő dekkert, melyet 1944-ben én letet­tem és most viszontlátom a ke­zedben. Tizenhat esztendeje an­nak, hogy elbúcsúztam tőle. Olyan idős lehettem, mint te, miikor elő­ször a kesztyűkötőgép mellé ül­tem. Lopva, hogy senki se lássa, simogattam meg a kenyeret adó, karcsú kis géptestet. Szívem he­vesen vert, amikor először ültem le melléje! Szinte égtem a vágy­tól, hogy minél előbb megismer­jem minden titkát, fortélyát a gépnek. Elfogott a tudni, alkotni akaró láz! S csodálatos gyorsan merültem bele a munkába. Nap nap után többet, egyre többet ter­meltem, s rövid idő múlva a leg­jobbak közé kerültem. De akkori­ban nem a dolgozók legjobbjainak fényképei kerültek az újság cím­lapjára, hanem az úri Világ ki­váltságosaié! A gép rabja, szerel­mese lettem! S kattogott a gép, beszélt a maga nyelvén. Mert hidd el, Marika, hogy ő is tud beszélni, csak meg kell érteni őt! Beszélt... beszélt... kattogott a sarok hajtá­sa közben, s én mint egy édes muzsikát hallgattam. S az élet rit­musát muzsikáló gép mellett sza­badjára engedtem gondolataimat, Mátra, Balaton, Hévíz! Mit gon­dolsz, kik nyaraltak akkoriban ott? Semmi esetre sem az elfá­radt, hozzánk hasonló munkások. A munkaerőt sem bírta pótolni az a soványka száraz koszt, amit új­ságpapírba csomagolva vittem ma­gammal Üzemi étkezdét még hírből sem ismertem. Az akkori munkás kosztját össze sem lehet hasonlítani a mai változatos, táp­láló ételekkel. Fanyar ízűek kezd­tek lenni a most már hosszú nap­palok. Munkából jövet ^szombati napon gondosan kerültem az ak­kori Andrássy utat, a fő útvona­lat, mert az ott sétálók elegáns ruhájától erősen elütött az én egy­szerű, agyonmosott, szegényes ru­hám. S ma? Mindenki s minden bizonnyal te is szép ruhákban jársz; Akkoriban azok a lányok sem jártak jobban, akiknek néha- néha futotta is szebb ruhadarabra, mert azoknak az a kézlegyintő megjegyzés jutott, hogy „kiöltö­zött gyári lányok”. Ma? Nem le­het megkülönböztetni, hogy ki mi­lyen munkával foglalkozik, és így van ez jól. Kedves Marika! Ki tudja há- nyadszorra veszem elő a képed! Nézem szemed tiszta, boldog mo­solyát, melyet nem zavar meg semmi. Békében élhetsz, termel­hetsz, szórakozhatsz! S amint né­zem... nézem... könny futja el a szemem. Eszembe jut egy hozzád hasonló mosolyú lány, Aradi Jut­ka, kit én nagyon szerettem, s a gépe mellett, szemfelszedő dek- kerrel a kezében olyan volt, mint te. Az ő ifjú életét az 1944. szep­temberi békéscsabai bombázás ol­totta ki, s így csak a csöndes sír- hantja üzeni neked is és figyel­meztet: vigyázz a jövődre!.;. házi jozsefné „Eletet ment, aki vért ad, be­csüljük meg véradóinkat”... ezekkel a szavakkal fejeződött be a beszámoló egy ankéton, ahol véradók és vért kapók vet­tek részt. S ekkor a jelenlévők közül felállt egy fekete hajú fi­atalember. Kissé remegő, meg­hatott hangon kezdte hozzászó­lását. — Öröm részt venni ezen az ankéton — mondotta. — Végre személyesen is találkoz­hatok azokkal az emberekkel, akikre én csak mélységes hálá­val és tisztelettel tudok gondol­ni, akik vérükkel az én élete­met mentették meg. — Ezután elmondotta, hogy évekig feküdt súlyos betegséggel a kórház­ban, s ez idő alatt 33-szor ka­pott vért. Hosszú gyógykezelés után teljesen gyógyultan távo­zott. Most ismét dolgozhat, együtt lehet családjával s ezt a véradóknak köszönheti. A véra­dók között voltak békéscsaba­iak is, akiknek a nevét felje­gyezte, s ott az ankéton felol­vasta abban a reményben, hogy találkozhat velük személyesen is. Nem csalódott. Ahogy a ne­veket olvasta, itt is, ott is meg­lepett felkiáltás jelezte, hogy a jelenlévők között van olyan, akinek a vérét élete megmen­téséhez használták fel az orvo­sok. A felszólaló ezután oda­ment élete megmentőihez, s könnyeivel küzdve szótlanul szorította meg a feléje nyújtott kezüket. Nem tudott mit mon­dani, hiszen az a szó, hogy: kö­szönöm, úgy érezte, nagyon ke­vés ahhoz, hogy kifejezze hálá­ját irántuk. Ezek az emberek önként adták vérüket azért, hogy mások — édesapák, édes­anyák, gyermekek — életét meg­mentsék. Akadt közöttük olyan is, akit a saját életéből vett pél­da vitt arra, hogy véradó legyen. A megyében elsőnek megtartott helyszíni véradáson, Mugyar- bánhegyesen egy többgyermekes édesanya elmondotta, hogy sú­lyos műtéten esett át. Élete ve­szélyben volt, s több liter vért. kapott, mig sikerült megmente­ni. Amikor ismét visszatért csa­ládjához, akkor határozta el, hogy ő is ad vért, és férjével együtt elsőnek jelentkezett, ami­kor a vérvétel napját kihirdet­ték a községben. — Segíteni akarok másokon, ahogyan raj­tam segítettek az áldozatos vér­adók — mondotta az édesanya. Magyarbánhegyesen különösen szép példát mutattak a község vezetői, akik a tanácselnökkel az élen, maguk is vért adtak. Mindez azért jutott most eszembe, mert a napokban érte­sültem arról, hogy Békéscsabán a városi Vöröskereszt és a Vér­konzerváló Állomás dolgozói ezúttal Békéscsabán készülnek egy önkéntes véradó-nap meg­rendezésére, melyet október 8- án tartanak a Véradó Állomá­son. Az eddig megtartott hel\ szini vérvételek bizonyítják, hogy egyre több azoknak a szá­ma, akik önként, minden térí­tés nélkül adnak vért, csupán azért, hogy mások életét meg­mentsék, hogy egyre kevesebb legyen az olyan család, ahova nem tér vissza az édesapa, édes­anya, vagy ahonnan a súlyos betegség elvitte a gyermekmo­solyt és kacajt. Ezek az emberek, az önkén* tes véradók, valóban megérdem• lik a különös tiszteletet és meg­becsülést. Kasnyik Judit és azok szálltak — szálltak, rep- destek a jövő felé, majd körül­övezve, szinte megrészegítettek annyira, hogy megfeledkeztem minden másról. Az időről, evésről, A bolygók keletkezésének új elmélete Nászajándék: kétheti üdülés a Mátrában Egy amerikai üvegszálgyártó vállalat (Owens-Corning Fiberglass Corporation) 108 méter magas, 28 emeletes épületet emeltetett üzletházául. Az épület homlok­zat edzett, törésszilárd, hőelnyelő, csi­szolt és fényezett tüköranyag. A belső termek falait, mennyezetét és a csőveze­téket üvegszálkészítmények szigetelik. Az asztallapok és a székek üvegbetétes mű­gyantából, a függönyök pedig üvegszöve­tekből készültek. társaimról. Nem hallottam, mikor szóltak hozzám. Egyedül az alko­tásnak, munkának éltem! Az óra­mutató azonban haladt a szám­lapján. Az idő őrült gyorsasággal repült... Teltek az évek s én las­san kezdtem érezni, hogy egyre fáradtabb vagyok. Testem a pi'he­Dr. Woolton angol tudós új elméletet állított fel a boly­gók keletkezéséről. Elmélete szerint a naprendszer bolygói annak eredményeként jöttek létre, hogy a Nap közelében egy másik csillag vonult el. Ezt az elméletet ma még kevés csillagász támogatja, mivel na­gyon kicsiny a lehetősége an­nak, hogy két égitest igen kö­zel kerüljön egymáshoz. Az új elmélet szerint annak idején olyan csillag vonult el a Nap mellett, amely százszor nagyobb tömegű volt és a Nap rádiuszánál 10-szer nagyobb távolságban haladt el a Nap mellett. A csillag hatására a Nap felületén dagályhullám keletkezett, amelynek magas­sága a csillag közeledésétől füg­gően növekedett. A csillag na­gyobb vonzóerőt gyakorolt e hullám felületére, mint a Nap és a hullám végül is leszakadt. A tudós szerint először a Plu­to, a Naptól legtávolabb eső bolygó jött létre. Mivel nagy mennyiségű anyag szakadt el a Nap felületétől, ezért újabb hullámok keletkez­tek, amelyek körben terjedtek, amíg szembe nem kerültek a közeledő csillaggal. A csillag vonzóerejének hatására újabb hullám szakadt ki és létrejött | a Neptunus. További hullámok1 elszakadásából keletkezett az Uranus, a Saturnus és a Jupi­ter. Amikor utóbb a csillag távo­lodni kezdett, létrejött a négy bolygó, a Mars, a Föld, a Ve­nus és a Mercurius. A vasút hozta őket össze, egy­más mellé, mint a sínpárt, ame­lyen a vonat fut. Több mint tíz éve esküdtek hűséget a szakmá­nak. Azóta sok megpróbáltatás érte őket, küzdelmes napok, évek múltak el, de ők ketten is, mint még jónéhány társuk, hűségesen kitartottak a vasút mellett. Be­csülettel helytálltak, ha ezt kí­vánta tőlük a párt. Hiszen az ad­ta a kezükbe a kenyeret nyújtó munkát, és ők nem vallottak szé­gyent. S otóber 4 óta együtt, mint férj és feleség dolgoznak majd a szebb, boldogabb életért. Elindult az ő vonatuk is, amelyen most már együtt, vállvetve, egy­mást segítve haladnak tovább. Kun Zsigmond és Murgucz Ro­zália, a békéscsabai MÁV-fűtő- ház dolgozói kedden tartották es­küvőjüket Békéscsabán. A városi tanács ünnepélyesen feldíszített termében ők voltak az első vas­utas pár, akik az immár hagyo- nyossá váló ünnepélyt választot­ták esküvőjükkor. Az esküvőn is­merősök, barátok, rokonok, vas­utas egyenruhás kollegák köszön­tötték az új párt, és kívántak sok boldogságot a szolgálatban lévő társaik helyett is. A városi ta­nács végrehajtó bizottsága nevé­ben Palyik György elnökhelyettes elvtárs kívánt hosszú és boldog életet mindkettőjüknek, az üzemi pártszervezet és szakszervezet pe­dig munkájuk elismeréséül a jó­kívánság mellé két hétre Mátra- füredre szóló beutalót nyújtott át jutalmul, s egyben nászajándék­ként is a fiataloknak. nést kívánta. De óh>! Lillafüred, ötperces interjú A népművelés új útjairól Alig egy hónapja ala­kult meg a megyei nép­művelési módszertani ta­nácsadó a Balassi műve­lődési házban. Azzal a céllal hozták létre, hogy a népművelés területén azokat az országos, de fő­ként megyei tapasztala­tokat propagálja, ame­lyek segítik a népműve­lési feladatok megvalósí­tását. A módszertani ta­nácsadónak feladata az is, hogy a népművelési munkát rendszeressé te­gye, különböző rendez­vényein a gyakorlatban mutassa be a leghaszno­sabb tapasztalatokat. Püski Gábor elvtárs beszélgetésünk során el­mondotta, hogy a megyei népművelési módszertani tanácsadót azért hozták létre, mert egyedül a minisztérium módszerta­ni osztálya és a népmű­velési intézet osztálya nem tudja az egész or­szágban fellelhető jó módszereket hasznosíta­ni. — Jelenleg hány mun­katársa van a tanácsadó­nak? — Pillanatnyilag két függetlenített munkatárs dolgozik, ezenkívül hat tiszteletdíjas szakrefe­rens segíti a munkát. Létrehoztunk különböző munkacsoportokat, ame­lyek a szakterületeken fellelhető jó tapasztala­tokat igyekeznek hasz­nosítani. — Mit tesznek a ter­melőszövetkezetekben a kulturális munkáért? — Egyik munkacso­portunk a_ művelődési otthonokkal és a terme­lőszövetkezetek klubjai­val foglalkozik. Már el­készült a munkatervük, ennek alapján a sarkadi Lenin Termelőszövetke­zetben és a végegyházi Szabadság Termelőszö­vetkezetben bemutató ta­pasztalatcserét rendez­nek a klubéletről. Ilyen tapasztalatcseréket kívá­nunk még rendezni más termelőszövetkezeti klubban is. — Mit tesznek az is­meretterjesztő előadások színvonalának emelésé­ért? — Az azonos jellegű előadásoknak kidolgoz­zuk a vázlatát, elkészít­jük ehhez az irodalmat, s ezeket a TIT-klubok rendelkezésére bocsát­juk. — Milyen feladatokat oldanak meg még ez év­ben? — Megjelentetjük a megyei színműtárt, az irodalmi színpadok ré­szére kidolgozott műsort adunk, egyik munkacso­portunk a családi ünne­pek új társadalmi meg­rendezését népszerűsíti. —< Hogy jutnak el a helyes módszerek és ta­pasztalatok az érdekel­tekhez? — Elsősorban a külön­böző szinten megrende­zett tapasztalatcseréken, másrészt a kiadásunk­ban megjelenő módszer­tani levelekben és a szerdai, pénteki fogadó­napokon... (—czi)

Next

/
Thumbnails
Contents