Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-29 / 256. szám

BÉKÉS MEGYEI 1t Ara: 50 fillér * Világ proletárjai, egyesüljetek! MEPUJSA G I960. OKTÓBER 29., SZOMBAT AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 256. SZÁM JÓ vásár volt az őszi vásár Hagyományos, hogy minden esztendőben megrendezik Békés­csabán az őszi vásárt. Az idén is jól sikerült. A vásáron több mint kilencmillió forintos forgalmat bonyolítottak le. A vevők sok szép, ízléses áru között vá­logathattak, és min­denki megtalálhatta a számára legmegfe­lelőbbet, legkívánato­sabbat. Botás István és felesé­ge Elekről utazott a me­gyeszékhelyre, hogy az őszi bevásárlást megejt­se. A mezőberényi föld­művesszövetkezet pavi­lonjában éppen paplan­nézőben láthatjuk őket. Csak as általános és teljes leszerelés szavatolhatja a háhorúmentes világot — mondotta Krisna Menőn az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának csütörtök esti ülésén New York (MTI) Az ENSZ-közgyűlés Politikai Bizottságának csütörtök délutáni i (magyar idő szerint esti) foly- ! tatólagos ülésén India és Francia- | ország képviselője szólalt fel. | Krisna Menőn, az indiai kül­döttség vezetője — a TASZSZ je­lentése szerint — rámutatott, hogy ez immár a Politikai Bizott­ság 1097. ülése és a Politikai Bi zottság egész munkásságában első helyen mindig a leszerelés problé­mája szerepelt'. Nem szabad meg­engedni — mondta —, hogy a le­szerelési kérdés ezúttal is elme­rüljön a határozatok tengerében. Most elengedhetetlen annak tisz­tázása, miért nem jártak ered­ménnyel az eddigi viták és min­dent meg kell tenni a siker cél­jából. Az ENSZ közgyűlésének el kell mozdítania holtpontjáról az általá­Mobutu Ham mars kjöld n él Erdődi Erzsébet az őszi és téli na­pokra gondol. A szarvasi földműves­szövetkezet sátrában Marsehall I.ász- lóné eladó segítségével nadrágot vá­laszt. Moszkva (TASZSZ) Pjotr Jegorov, a TASZSZ hír- magyarázója írjaj Mobutu elkeseredett kísérlete­ket tesz, hogy Kongóban megtart­sa a hatalmat. Azért, hogy báb­rendszere törvényességének lát­szatát keltse, a napokban újabb rendeletet adott ki a kongói par­lament megkerülésével létrehozott „főbiztosok tanácsának” teljhatal­máról. Mobutu megpróbálta ezt a senkit sem képviselő csoportot „kormánynak” feltüntetni és azon fáradozott, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete hivatalosan elismerje. Az ENSZ-parancsnok- ságban azonban akadtak olyan emberek, akik nem óhajtanak tá­mogatni ilyen törvénytelenséget. Hírügynökségi jelentések szerint az ENSZ kongói képviselője, az indiai Dayal nem volt hajlandó a „ főbiztosok tanácsát” Kongó törvényes kormányának elismer­ni. Az ENSZ képviselőjének ez az ésszerű állásfoglalása tettetett fel­háborodást keltett az amerikai és belga monopóliumok lakájában. Mobutu azt követelte Hammar- skjöldtől, hogy „sürgősen hívja vissza” Dayalt Kongóból és „hajt­son végre bizonyos változtatáso­kat az ENSZ személyzetében” Mo­butu gazdáit nyilván bántja, hogy Kongóban jelen vannak a függet­len ázsiai és afrikai országok kép­viselői. Leopoldvilleben bejelentették, hogy Mobutu tíz tagú tiszti kül­döttsége felkeresi Hammarskjöl- döt az ENSZ székhelyén. Mobutu bizonyos abban, hogy ott ezúttal is teljes támogatásra talál. Erre valószínűleg minden oka megvan. Az amerikai sajtó szerint Mobutu Washington számára „a legkívá­natosabb” figura Kongóban. A Leopoldvilleben működő ameri­kai diplomaták állandó tanács­adóivá szegődtek Mobutunak, az amerikai külügyminisztérium képviselői pedig tanácsokkal lát ják el Hammarskjöldöt. Minden­nek alapján a Wall Street Jour­nal arról a reményéről írt, hogy Mobutu jfHammarskjöld és az ENSZ-parancsnokság segítségével hatalmon maradhat Kongóban. Közben tömegesen térnek visz- sza a belgák Kongóba és nő be­folyásuk a közigazgatási szervek­ben. Különösen befészkelődtek a gyarmattartók Katangába, ahol a csendőrséget 114 belga tiszt, a he­lyi rendőrséget pedig 58 belga sze­mély vezeti. Az imperialista monopóliumok bőkezűen támogatják Mobutu ak­namunkáját Lumumba miniszter­elnök törvényes kormánya ellen. nos és teljes leszerelés kérdését, ami az egyedüli biztosítéka a tar­tós békének. Csak az általános és teljes leszerelés szavatolhatja a háborúmentes világot. India képviselője javasolta, hogy a közgyűlés szólítsa fel az új államokat, ne csatlakozzanak semmiféle katonai egyezményhez, és ne engedjék át területüket nukleáris fegyverek tárolására. Támogatta Nkrumah ghanai el­nöknek azt az előterjesztését, hogy Afrikát nyilvánítsák atom­fegyvermentes övezetté. Hangsúlyozta, hogy a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetése és a katonai támaszpontok csök­kentése lényegesen enyhítene a nemzetközi feszültségen. Ezután Berard, Franciaország képviselője szólalt fel. Az ülést ezután berekesz-tették. A Politikai Bizottság pénteken magyar idő szerint 15.30 órakor folytatta munkáját. Itt bizony már megvolt a vásár! j Méghozzá nem is akármilyen. Varga I Ferenc, az újkígyósi Aranykalász Tszj tagja jól megrakodva indul hazafelé. Francia csapatok agressziója Tunézia ellen Tunisz (TASZSZ) A Tunéziai Tájékoztató Hivatal közleménye szerint október 25- én a francia hadsereg fegyveres járőre behatolt tunéziai területre. A francia katonák tüzet nyitottak a tunéziai polgárokra és megöltek egy hetvenöt éves öregembert. A tunéziai külügyminisztérium behivatta Franciaország ideig­lenes ügyvivőjét és közölte vele, a tunéziai kormány határozottan tiltakozik a francia csapatok agressziója miatt. van a számok, az eredmények mögött? Kétségtelen, hogy megyénk ipa­ri termelése egyre felfelé ível. Szaporodnak, nőnek az eredmé­nyek. Mindez jó, hiszen a többől több jut. Ez azonban semmi esetre sem adhat okot elbizakodottságra. Ha ugyanis a számok, az ered­mények mögé pillantunk, észre kell vennünk azt, hogy nincsen mindén rendben. Á néhány száza­lékos termelés-emelkedésnek gyakran nagy az ára, mert sokszor nem a jobb, az ésszerűbb munka- szervezésből keletkezik, hanem a túlórák felhasználásából. A Köz­ponti Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatóságának , adatai szerint megyénk szocialista ipará­ban az idei első negyedévben 67 ezer, a másodikban 90 ezer, a har­madikban pedig 159 ezer túlórát használtak fel. Érdemes és szükséges is elgon­dolkozni ezen. Vajon feltétlenül indokolt volt-e az, hogy az év ele­jétől szeptember végéig összesen 316 ezerre szökött fel a túlórák száma? A válasz csak egy lehet: nem! A Statisztikai Igazgatóságnál végzett számítások alapján kide­rült, hogy az egy órára eső ter­melési érték aránylag jó, a terve­ket túlórák nélkül is lehetett vol­na teljesíteni. Abban pedig, hogy nem így történt, több dk és té­nyező is közrejátszott. Ilyen töb­bek között az is, hogy a balese­tek miatt kiesett munkanapokat legtöbbször' túlórával pótolták. Sajnos, a balesetek nem hogy csökkentek volna, hanem szapo­rodtak. S ezt megint csak az ada­tok bizonyítják. A megye állami, iparában a második negyedévben 1959 munkanap esett ki a terme­lésből, a harmadik negyedévben már 2864 nap. Ebben az áldatlan „versenyben” elöl jár a Békéscsa­bai Téglagyár is. Elég csak a szá­mokra tekintem, hogy erről szem­mel láthatóan meggyőződhessünk. Az üzemben a második negyedév­ben 380, majd a harmadikban 793 munkanapot mulasztottak a bal­esetet szenvedett dolgozók. Persze, nem kizárólag ez az egyedüli oka megyeszerte a túl­órák felhasználásának. Oka ennek a még megnyilvánuló túlzott mennyiségi szemlélet is, amikor szem elől tévesztik a gazdaságos denki. Hasznos tanulságot! P- P« termelés követelményeit. Helyte­len pedig az afféle nézet, amikor néhány százalékos — olykor indo­kolatlan — tervtúlteljesítésért megfeledkeznek, az olyan muta­tókról, mint a minőség, a selejt, az önköltség, a béralap alakulása. Márpedig a túlórákkal aligha lesz gazdaságosabb a termelés. Az a termékmennyiség ugyanis, amely nem készül el rendes mun­kaidőben, megdrágul a túl- időben. Egyszerű, mert a túlidő- ben tovább kopik a gép, hasz­nálódik a szerszám, az üzem­anyag és a fűtőanyag, külön ki­adást jelent a világítás. A mun­kások pedig, akik évtizedekig küzdöttek a tőkések ellen azért, hogy kiharcolják a nyolc órás munkaidőt, gyakran éppen a szűk üzemi érdekek miatt arra kény­szerülnek, hogy néhány órát rá­húzzanak a rossz munkaszerve­zés vagy anyagellátás miatt. Miért van ez így? Ennek is megvan a maga oka. Még na­gyon sok szakszervezeti bizottság tagja úgy gondolkodik, hogy a munkás jól jár, ha túlórázik, mert többet keres. Ez ellen fellépni — vélekedik — népszerűtlen dolog lenne. Pedig igenis fontos érdek- védelmi feladat ez. De az is, hogy a gazdasági vezetőkkel együtt megteremtsék azokat a feltétele­ket, hogy jó, ésszerű munkaszer­vezéssel a megszabott munkaidő­ben teljesítsék a terveket, ne pe­dig túlórában. Természetesen könnyebb úgy felfogni a dolgot, hogy ha minden kötél szakad, ak­kor majd segítünk a túlórával. Vagy nem így vélekednek talán nagyon is sokan? Azt, hogy igenj megint csak a számok bizonyít­ják. A megye minisztériumi ipa­rában a harmadik negyedévben 46 ezer, a tanácsi iparban 28 ézer, a szövetkezeti iparban pedig 85 ezer (!) túlórát használtak fel. Helyes ez? Nem. Sem népgazdasá- gilag, sem a munkások szem­pontjából. így nem művészet túlteljesíteni a terveket. Ezért nem árt tehát néha az eredmények, a számok mögé pil­lantani. Mert nemcsak meglepő dolgokat tapasztalhatunk, hanem tanulságot is meríthet belőle mm-

Next

/
Thumbnails
Contents