Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-28 / 255. szám
NÉPÚJSÁG I960, október 28., péntek » Viszontlátásától a „Féltékenység“-ig * * * * Nem valami szerelmi tragédiá- Gyulai Vízügyi Igazgatóság erdő- tott pillanat, mint mondja, rend- * sói akarok írni, hanem csak két mérnöke. 1956-ban még a főisko- szerint soha nem ismétlődik i képről. A két kép egyúttal két Ián kezdett komolyabban fényké- meg többé, s az élet már egyszer J dátum is. A Viszontlátás” 1956- pezni. Első sikeres képe a „Vi- átélt megragadó cselekményének * ban született, míg a „Féltékeny- szontlátásra”. Erről a képről így megrendezésére a fotóművész [ ség* már 1960-ban. Készítőjük beszél: csak akkor vállalkozik, amikor * fiatal erdőmérnök, a Viharsarok —- Ma már legfeljebb moso- az őt foglalkoztató témához sike- J Fotó-klub titkára: Waliczky Lász- lyogva tekintek az akkor oly rül megtalálnia a megfelelő kör- J ló VIT-díjas fotóművész. nagyra értékelt merev, beállított nyezetet és szereplőket. És bi- t Waliczky László jelenleg a képre, amelynek egyetlen értéke zony még akkor is kétséges, hogy J a képszerkesztés azok képesek-e a már egyszer * furcsa ötlete, és az előtérben csillogó rács jó vonalvezetése. Ez a képem a Dieppe-i nemzetközi kiállításon faira került. Azóta is sokat fényképezek s úgy érzem, sokat fejlődtem. Vita közben a fotós által átélt, de szavakban i nehezen elmagyarázható élményt J élményszerűen eljátszani. *— Tud erre példát mondani? Hogyne. Majdnem így * * * * jár- t tarn a Karachiban díjat nyert { „Féltékenység”-gel is. A kép té- J mája a következő: tíz-tizenegy j éves kisfiú igyekszik zavarát le- i küzdve „hencegni”, udvarolni a \ Bár ezt az idő- hasonló korú lánynak és kettőjük J szakot kevés képpel tudom bemuharmadik hasonló korú vetély- > társ. Az eredeti témát két játszás \ közötti szünetben egy kertajtó J mögül sikerült elkapni, azonban * a nagyítás során kifogás alá esett t a leselkedő és árnyékban lévő J kisfiú fekete ruhája. J Sikerült a hibát kijavítani9 — Sok utánajárás után megtaláltam az eredeti szereplőket megjátszattam Az els5 sikeres kép: ^viszontlátásra’» tatni. Waliczky László szenvedélyesen beszél arról, hogy tévedés lenne azt hinni, hogy a fotóművész könnyebben és -gyorsabban képes alkotásra, mint más képzőművész társai. Az egyszer elmulaszmeghitt beszélgetését a ház sarka J mögül irigy szemekkel figyeli egy • * t » * s * velük a jelenetet. ^ A híres ?,Fé Itékenység:» Retezár Illés még mielőtt hivatalosan Is eVfoglalta székét a Csapágygolyókat Smirgliző üzem igazgatói asztala mögött, párnázott ajtót rendelt a városi kárpitos vállalatnál. Jövendő munkatársai szorongva adták véleményüket, hogy talán nem is kellene párnáztatni az ajtót, hiszen a jó minőségű bükkfaajtón sem hallatszik be a smirglizés zaja. —i Be nem, de ki igen! Hogy gondolják, kedves kartársak?! Én itt tárgyalok mutatókról, tervteljesítésről, termelékenység-emelésről, esetleg selejtről, s közben illetéktelen fülekhez szűrődik mindez a deszkaajtón keresztül. Beláthatják kartársak, hogy nekünk vigyázni kell. Mindenki csak annyit tudjon; amennyi rátartozik. Ugyan nem látták be a kartársak, de nem is vitatkoztak az igazgatóval. Ahogy ő akarja. Övé a felelősség. Igenám, de a kis Vesztrót, akit egyik műhelyből vittek nemrég az igazgatóságra technikusnak, keményebb fából gyúrták, mintsem elhallgasson akkor is, amikor még van mondanivalója. — Titoktartás ide, titoktartás oda igazgató elvtárs, de a párnázott ajtót nem nagyon szeretik a munkások. Kissé elszigeteli a vezetőt az emberektől. Meg oszt’, azokról, amiket felsorolt Retezár elvtárs, minden dolgozónak hallani kell. — Lelkes vagy fiam — így R etezár —, ezért meg is dicsérlek, okosan gondolkodói, de nincs elég tapasztalatod. Ugyanis, valóban nagy szükség van arra, hogy a tervteljesítésről, a selejtről meg miegymásról beszéljünk a munkásoknak, csakhogy kisebb totalitáson belül. Vagyis, nem az egész üzem mutatóiról, hanem a maguk egyéni tervéről, munkájáról, esetleg még a műhely különböző gondjairól is. De egy egész üzemről szükségtelen fiam minden munkásnak tudni. Csak teletömnénk a fejüket horribilis számokkal, s elterelnénk a figyelmüket a napi termelésről. Vesztró Jancsi ilyen nagy dolgokhoz már nem tudott szólni. Gondolta, lehet, hogy igaza van az igazgatónak. Ö már régi ember, sok tapasztalata van. Ezzel az ajtó-vita le is zárult, a párnázott ajtó csilMondanom sem kell, hogy az így J készült kéttekercses film egyetlen * kockája sem volt annyira életsze- '•> rű, hogy azt kiállításra lehetett volna küldeni. így maradtam tehát az eredeti képnél, természetesen megfelelő változtatásokat eszközölve rajta. — Hány kiállításon szerepéit a kép? — Eddig harmincöt helyen állították ki, három katalógus közölte le és megnyerte a karachi Nemzetközi Kiállítás „Világ Első Díját". Beszélgetés közben Waliczky László mindig visszakanyarodik a Békés megyei Foto Klubhoz. Ö a megyei foto-szaktanács referense Is. S inkább a klub terveiről akar beszélni. Boldogan újságolja, hogy a Az iskolareform vitája egyre több helyen folyik. Most már nemcsak nagyaktívákon, hanem az üzemekben, az iskolákban és a szülőkkel folytatott tanácskozások is bizonyítják, hogy egész társadalmunkat egyre jobban foglalkoztatja. Nemrégiben a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban tartott vitán vettem részt. A Pamutszövő Vállalat kiküldötte hangsúlyozott a pedagógusok előtt. — Mi, az üzemi munkások is segítségére akarunk lenni a pedagógusoknak az új feladatok megoldásában — mondotta. Ezt nemcsak itt hallottam először, hanem másutt is, de ismerve a Pamutszövő Vállalat és a gimnázium kapcsolatát, nyugodtan mondhatom el, hogy ezen mind az iskola, mind az üzem nyert. Az üzemi munkások legalább úgy érzik, mint a pedagógusok, hogy ifjúságunk nevelésének ügye nemcsak a szülőké, hanem a társadalomé is. S a társadalom szülőkből áll, akik munkások, tanítók és ki tudná felsorolni ezernyi szakma képviselőit. És nekünk, ahogy itt ezen a tanácskozáson is elhangzott, sokkal képzettebb és sokkal jobb szakmunkásokra van szükségünk, mint eddig. Mi szeretnénk, ha a mi szakmunkásaink nemcsak szakmájuk igazi mesterei lennének, hanem értői lennének a kultúra ezernyi kincsének is. Népünk az elmúlt tizenöt esztendő alatt nem kilométerekben kifejezhető hosszúságú utat tett már meg, és nem ritka az, mikor negyven éves emberek ülnek be az iskolapadba, hogy pótolják azt, amit az elmúlt 30—40 esztendő alatt nem tanulhattak meg. Itt a tanácskozáson már felmerült az is, hogy jó lenne ha az üzem és a gimnázium közös erőfeszítéseket tenne arra, hogy a következő évben már szakkö- zép-iskolai osztályokat indítsanak be. Majd a közös erőfeszítésen fog múlni, hogy ezeket az osztályokat létre tudják-e hozni. De az a féltő gond, amivel a pedagógus, a munkás és szülő beszél ifjúságunkról, biztosíték arra, hogy mindnyájan érzik a felelősséget és tenniakarásuknak meg is lesz az eredménye. (Dóczi) megyében már 250—260 amatőr fotóst tartanak nyilván és jövőre „Viharsarok Űj Élete” címmel egy országos kiállítást szeretnének tartani, a legjobb képekből pedig a kiállítás anyaga alapján egy albumot is szeretnének kiadni. Most folyik az amatőr filmszakkör szervezése is, ami újabb lehetőségeket ad majd a klubnak. Dóczi Imre A Karachiban rendezett harmadik nemzetközi fényképkiáUitás nagydija, a „Világ Első Díj.’* lógó rézszögekkel elkészült. Csakhogy Retezár következetes ember volt ám. A bizalmas dolgok hallatását mind kevesebb fülekre zsugorította. A negyedik negyedév terveit már szükségtelennek látta a munkások nagygyűlésén publikálni. ■— Ne izgassuk vele a munkásokat. Beszéljük meg négyen, természetesen elsősorban a párttitkár elvtárs, aztán én, továbbá a főmérnök elvtárs és a szakszervezet. Végighallgatást joggal azonban meghívjuk a művezetőket is, akik ismertetik majd műhelyük felbontott tervét a munkásokkal, így történt. És folytatódott: Amikor legközelebb a termelékenységről kellett beszélni — kellett, mert a 101 százalékos tervteljesítés helyett az utóbbi negyedév tervét csak 94 százalékra teljesítette az üzem —, akikor így érvelt: ■— Nem csinálunk széleskörű megbeszélést, mert mennél többen hallják, hogy hét százalékos visszaesés volt termelésünkben, annál többen elkeserednének, s ezzel rontanánk a dolgozók között a hangulatot. Leghelyesebb, ha erről egészen szűk körben tárgyalunk, így gondolom a pártszervezet titkára és én a legilletékesebbek vagyunk rá. Ellenvetés most is volt, de nem sokat használt, mert Retezár kivédte okfejtését: — Annál határozottabb a munkánk, mennél jobban tömörítjük a vezetést. Nem semmiért beszélnek illetékes felsőbb szervek az egyszemélyi vezetésről... Legközelebb a selejtről kellett beszélni, mert itt is bajok voltak. Akkor emígyen szőtt Retezár az intézkedést sürgető párttitkárhoz: — Legjobb lesz, ha azt én magam, egyszemé lyűeg gondolom át, és hozok határozatot. Természetesen határozatomat ismertetni fogom a párttitkár elvtárssal. Semmi esetre sem akarom kizárni kommunistáinkat határozataim megismeréséből, mert hiszen párt nélkül semmit sem tudunk elérni. De éppen a jobb munka érdekében szigorúbbá teszem az egyszemélyi vezetést. Most nemrég készítették el az üzem termelési statisztikáját. Alul, az összegező rovatban ez állt: „A Csapágygolyót Smirgliző üzem tervteljesítése 82 százalék." — Nagy bajok vannak — nézett zavartan a párnázott ajtók mögött Retezár a főkönyvelőre, aki, a már bevezetett intézkedéseknek megfelelően „Szigorúan bizalmas” leragasztott borítékban vitte át a könyvelőségről a kimutatást az igazgatónak. — Nagy bajok vannak — ismételte összeborzolt hajjal. — Valaki kivitte a dolgozók közé a termelési ügyeket, s ezáltal megrontotta a hangulatot. Mindez azért, mert még mindig nincs egyszemélyi vezetés... Mondja csak, ezt a kimutatást egyszemélyiig készítette? ■— Nem, együtt a könyvelőkkel. — No látja! Itt is hiba van! Egyszemélyiig kell ezt csinálni... Erre utasítom most, egyszemélyiig... Senki ne tudjon többet, mint amit kell... El kell zárni egy páncélszekrénybe... ~E gy e dü l... Megyek... egyszemély- ben... Micsoda dolog ez... Önök mit keresnek itt ilyen fehér köpenyben...? Miért nem egyszemélyiig jöttek...? Két fehérköpenyessel nem tárgyalok!... Mit, hogy dugjam bei a kezemet?... Hogy képzeli, nekem kényszerzubbonyt?... Megbolondultak... Ennek a zubbonynak két ujja van... Miért nem egyszemélyi ujjal hozták nekem?... Engedjen el, mert bokánrúgom... Hogy képzeli, én egyszemélyi vezető vagyok... Én vagyok az ilitékes..-. Vegyék i rólam ezt a zsákot, mert rögtön intézkedni fogok, egyszemélyben... Jogom van hozzá, én vagyok itt az egyszemélyi vezető...' ... Csak volt. Varga Tibor