Békés Megyei Népújság, 1960. október (5. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-25 / 252. szám

MA csárdaszállási általános iskola Üttörő Termelőszövetke­zet vezetősége és tagsága szere­tettel méghívja a Szerkesztősé­get az 1960. október 15-én, szom­baton este 7 órakor kezdődő zárszámadási ünnepségre és az azt követő vacsorára. VARGA IMRE VIII. osztályos tsz-elnök”. Szaporán permetezte az őszi eső a békési főutcát, amikor útnak in­dultunk a járási tanács épülete elől Csárdaszállásra. E kedves hangú meghívó, s az általunk el­képzelt boldog gyermekarcok megannyi jó érzést éhresztgettek bennünk. A jó érzést azonban né­mi kétely is tarkította. Vajon eljönnek-e Ilyen esős időben a szülők, s a gyerekek erre az ünnepségre, hi­szen még két tanyát sem látni egymás mellett. S amint közeled­tünk az éj sötétjébe burkolódzott kis községhez, úgy erősödött ben­nünk ez az aggodalom. Kellemesen csalódtunk. Már nyolc óra előtt mindenki ott volt —a szülők, a gyerekek —, akik csak érdekeltek voltak e kedves ünnepségen. Az iskola folyosóján fefeér kötényes, fejkendős paraszt- asszonyokkal találkoztunk. A tá­gas tanteremben a gázlámpák sár­gás fényénél pedig már vidáman beszélgettek az ünneplőbe öltözött édesanyák, édesapák. — Hol vannak az ünnepeltek, az Üttörő Termelőszövetkezet if­jú gazdái? — kérdeztük rövid is­merkedés után Gajdén Ferenc ta­nártól. — A másik teremben várakoz­nak ... Néhány perc múlva felkerestük a hat hold földön gazdálkodó ter­melőszövetkezet ifjú gazdáit. Az ablak felőli padsorban ülő lányo­kat az ünnepség előtti percekben is nagy munkában találtuk. A pet­róleumlámpa gyér fényénél a kiosztásra kerülő pénzzel telt bo­rítékokat rendezgették. Közben megismerkedtünk az Üttörő Tsz ifjú elnökével, Varga Imre nyol­cadik osztályos tanulóval. A kis szőke hajú Varga Imrétől tudtuk meg, hogy náluk a családban két elnök van: az egyik ő, a másik pedig édesap­ja, aki a csárdaszállási Győzelem Termelőszövetkezet elnöke... — Mielőtt ünnepségünket meg­kezdenénk — szólt közbe Gajdán tanár —, szeretnék valamit mu­tatni az elvtársaknak — s az első pádról felemelt egy kerek alakú csomagot. Kibontotta a kis alko­tást és elénk tartotta. — Ezt is a mi gyerekeink ké­szítették ... Nagyon szép fumérlemezből ki­mintázott tálcát tartott a kezében, melyet a tanulókból három évvel ezelőtt megszervezett kis asztalos ktsz tagjai csináltak. Majd magá­val hívott bennünket a szűk iro­dába, hogy megmutassa a most készülő kis motoros repülőgépet, s a megannyi, fából készült érde­kes figurát. — Persze sok türelem kellett ahhoz, mire önállóan egy-egy min­tadarabot elkészítettek, vagy a kis termelőszövetkezet parcelláin önállóan megtanultak dolgozni — jegyezte meg szerényen a tanár. — De érdemes volt fáradozni és látni azt az akarást, ahogyan szor­goskodtak a gyerekek ... Azt már a szülőktől tudtuk meg, hogy Gajdán tanár mennyi szív­vel, szeretettel babusgatja tanít­ványait a határban és a kis ktsz- ben egyaránt. Csak később mond­ta el Gajdán Ferenc, hogy tavaly 542, ebben az évben pedig több, mint 700 munkaórát töltött a csár­daszállási tanyasi gyerekekkel NÉPÚJ SAS fi I960, október 25., kedd 1 — Iliiét tanulság* kap — csengett a főkönyvelő ka­Színház-bérletesek együtt a hat hold közösben, s a kis ktsz-ben a megszabott tanítási időn kívül. Már egészen belemelegedtünk a beszélgetésbe a mellettünk ülő édesanyákkal, édesapákkal, ami­kor az ajtóban feltűntek az ün­nepelték, az ifjú tsz-tagok. Vas­taps fogadta őket. S amikor vala­mennyien helyet foglaltak a fehér asztal mellett, Kurilla Gézáné, az iskola igazgatója köszöntötte a szülőket, akik az esős idő el­lenére is eljöttek, hogy részesei le­gyenek annak az ünepségnek, ahol gyermekeik szorgalmát ünnepük Majd a kis Varga Imre felnöttes komolysággal fogta kezébe a fü­zetlapokat, hogy megtartsa beszá­molóját. S most hadd idézzünk e beszámoló kedves és sokat mondó soraiból: , „Termelőszövetkezetünk 1959- ben alakult 36 taggal. A múlt év­ben cukorrépát, kendert, cirkot, kukoricát és hagymát termeltünk. A gazdasági évet úgy zártuk, hogy munkaegységenként 79 forintot osztottunk. Ezt úgy tudtuk elér­ni, hogy a gépi- és fogaterőt a csárdaszállási termelőszövetkeze­tek, s az állami gazdaság adta. Az 1960-as gazdasági évben növeltük szövetkezetünk földterületét. Igaz, ugyanazokat a növényféleségeket termeltük, melyeket tavaly, a hagyma kivételével, mivel az a múlt évben ráfizetéses volt. De mondott mást is: „Ez évi munkánk a tavalyinál jóval eredményesebb volt. Amíg a múlt évben munkaegységenként csak 79 forintot osztottunk, addig ebben az évben 185,60 forintot osztunk, noha még a 800 négyszög­öl cirok és az egy hold rizs ter­mése nem került értékesítésre.. — Terméseredményünk alapján most 19 ezer forintot osztottunk ki tagjaink között — mondta a szólásra emelkedett kis tsz ifjú főkönyvelője. Az érdeklődés csak fokozódott, amikor azzal folytatta, hogy a 19 ezer forinton kívül még 6500 fo­rint bevételre számítanak, s ezzel — a tíz százalék tartalékoláson kívül — összesen 22 ezer 500 fo­rint jövedelemmel zárják ezt az évet. Ezután következett a gyermekek számára a legnagyobb esemény. A kis főkönyvelő komoly arccal az asztalhoz lépett, ahol a pénzzel telt borítékok vártak sorsukra. Egymás után röpködtek a nevek, s az ifjú tsz-tagok gyors léptekkel az asztalhoz siettek, hogy tanuló- tarsuktól, a szövetkezet főköny­velőjétől kemény kézfogás köze­pette átvegyék munkájuk gyümöl­csét. Az Európa Kiadónál közread­ják Steinbeck Késik a szüret cí­mű regényét. Erzsébet-kori drá­mák címmel a világirodalom klasszikusai sorozatban adják ki három kötetben az angol rene­szánsz drámaíróinak friss, ma is eleven élő, szellemes műveit. A Kossuth Kiadónál bocsátják Marx—Engels műveinek ötödik kötetét, amely a szerzőknek 1848 márciusától 1848 novemberéig írt műveit, újságcikkeit foglalja ma­gában. A marxizmus—leninizmus alapelvei címmel tankönyv ké­szül, amely közérthető formában, átfogóan ismerteti a tudományos kommunista világnézet alapjait. Megjelenik a békés egymás mel­lett élésért címmel N. Sz. Hrus­maszos hangja. Már véget ért az ünnepség hivatalos aktusa, amikor Gajdán tanár csendet kért. — Engedjék meg a kedves szü­lők, hogy ezen az ünnepségen megdicsérjem a Vámos-brigádot — mutatott a tábla előtt felsora­kozott hat fiúra —, de különösen Vámos Sándor brigádvezetőt, s két testvérét, Ferencet és Gá­bort.,. S amint a tanár hangja meg­töltötte a tágas tantermet, a nagy csendben valaki fülembe súgta: — A tíz gyermekes Vámos bácsi sír... Amikor a Vámos-brigád ifjú tagjaival Gajdán tanár kezet fo­gott, a csaknem velünk szemben ülő tízgyermekes apa éppen ak­kor hajolt az asztal fölé, hogy egy óvatlan pillanatban letörölje arcá­ról a kövér könnycseppeket... Már mindenki elfoglalta helyét a fehér asztaloknál, amikor a há­tunk mögött egy jó középkorú pa­rasztember a mellette ülőkhöz for­dulva, megszólalt: — Szeretjük ezt a Gajdán ta­nárt ... Mennyit lót-fut minden fizetség nélkül, hogy megszerettes­se gyerekeinkkel a munkát, hogy már most megértesse velük: mi­lyennek kell lenni a becsületes munkásembemek... Balkus Imre Csak egy kis szív kell hozzá... A nyár folyamán történt... Otthonunk kisdobosai országjá­ró kirándulásra indultak. Szege­den sétálgattak, amikor egy ked­ves, csupaszív asszony szólította meg gyermekeinket: „Honnan jöttetek, kik vagytok? Van-e ná­latok olyan kislány, akinek sen­kije nincs?1’ S mind egyszerre szerette volna elmondani, van, a kis Gábor Magdi. A címcsere megtörtént. Örömmel hozták a gyerekek Magdinak a jó hírt. Lesz anyukád, neked is fognak írni. Látni kellett volna a kislány szemében a megcsillanó remény sugarát... Hat hónapos kora óta állami gondozott. Hány hosszú év telt el kis életében, s hogyan táp- lálgatta szíve legmélyén — hol csüggedve, hol újra bízva — majd csak egyszer... . S megindult a levelezés. Az el­ső megszólítás is így hangzott már: „Kicsi Magdikám, kedves kislányom!... Én tudom mi az árvaság, én is úgy nőttem fel...” csov válogatott beszédeinek és írásainak gyűjteménye. A Helikon Könyvkiadónál a té­li könyvvásárra jelenik meg Leo­nardo da Vinci Tudományos és művészeti írásainak kötete több mint félszáz Leonardo illusztrá­cióval. Közreadják Dosztojevszkij A félkegyelmű című regényét. Teljesen új vállalkozásnak szá­mít a könyvkiadás történetében a marxizmus klasszikusainak il­lusztrált megjelentetése. A Heli­kon Könyvkiadó elsőnek Marx Louis Bonaparte Brumaire tizen- nyolcadikája című művét jelente­ti meg bibliofil kiadásban, Dau­mier, a nagy francia grafikusmű­vész egykorú rajzaival. (MTI) A felszabadulás előtt úgyne­vezett fülhallgatós rádióm volt. Ez is eseményszámba ment a faluban. Irigyelték is az embe­rek, hiszen összesen kettő volt belőle. A rádiónkon azonban csak a cigányzenét meg a híre­ket hallgattuk. Ha különböző hangversenyeket közvetítettek, akkor elzártuk, azért, mert nem is értettük, és nem is tudtuk ér­tékelni. Rég elfelejtettük már ezt. Ta­lán nem is jutott volna eszembe, ha a napokban két idős kamuti tsz-taggal nem találkozom. Ép­pen a színházbérletről beszélget­tek. Sokáig áradoztak arról, hogy milyen jó, milyen csodála­tos volt az előadás. Sokan talán nem nagy jelen­tőséget tulajdonítanak ennek az esetnek. Pedig jelentős: az a két ősz hajú parasztbácsi valamikor még azt sem tudta, mi a mozi. Az egyikőjük nevetve mesélte, hogy amikor feleségével együtt először volt moziban, s a filmen vonat jött velük szembe, a fele­sége rémülten sikoltást fel, mert azt hitte, hogy elgázolja. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen Hány jó tanács benne, s a várva- várt szó „Szeretettel csókol Anyu­ka”. S minden gyermek együtt örült a kis Magdival. S azóta „bélelt” leveleket is hoz a posta. Képes hanglemezek, zsebpénz, telefonon való beszélge­tés. S hogy milyen nagy változást hozott ez a kislány életében, azt csak mi nevelők tudjuk. Szorgal­masan tanul. Magatartása példás. Az utolsó levélben Anyuka fényképe is ott van már, s a fel­csillanó remény, ha az ötösök száma már hat darabra szaporo­dik, személyesen is eljön Anyuka. Kedves Csontos Józsefnél Itt Dévaványán, a nevelőotthonban mindannyian szeretettel várjuk! A gyermekszeretetben a példa­adás legnemesebb fokát mutatta meg! Talán szomorú gyermekko­ra tette ilyen nemesszívűvé. Bár­mi legyen is a késztető ok, meg­érdemli azt a szeretetet, amint a kis Magdija szereti, s nézegeti mosolygós arcát a fényképen. így van ez! Csak egy kis szív kellett hozzá ... CSOSZOR ZOLTÁNIStÉ nevelő Társadalmi ügy már... „Nagy fába vágtad a fejszét” — mondják ismerőseim nem egy al­kalommal. „Mi értelme, miért te­szed?” Voltak merészebbek is, akik így szántottak meg: „Lesz belőle több hasznod? Magasabb lesz a fizetésed, vagy feljebb akarsz kerülni?” Egyiket sem akarom, kedves is­merőseim! Igaz, hogy nagy fába vágtam a fejszém, de így, amikor már társadalmi ügy lett a gyermekvé­delem, s nem vagyok egyedül, nem is olyan nehéz! Hogy miről van szó? Dévaványán új gyermekotthon bölcsőjét ringatjuk. Első ottho­nunk, amely 60 férőhelyes és az alsótagozatos kislányok otthona, 5 éves múltra tekint vissza. Mostj hamarosan elkészül az új, 40 fé­nemcsak az ő feleségének, ha3 nem sok százezer parasztnak nem volt arra lehetősége, hogy moziba, színházba járjon. Hang­versenyről nem is beszélve. S kinek a bűne ez? Nem az embe­reké, hanem a múlt társadalmi rendszeré, amely azt tartotta: a parasztnak csak annyi esze le­gyen, hgy ha esik az eső, álljon az eresz alá. Ezt a mondást azzal próbálták igazolni, hogy minek a parasztnak tanulni, hiszen úgy sincs rá szüksége. Meg könnyebb is az olyan emberrel boldogulni, aki nem tud írni, vagy olvasni. öröm az, hogy az olyan embe­reknek, akik 15—20 évvel ezelőtt még istállóban aludtak, most színházbérletük van, s talán még hangversenyre is járnak. A kamuti Béke Tsz tagjai is kol­lektíván járnak minden hónap­ban a Békéscsabai Jókai Szín­házba. A községnek van ugyan filmszínháza, színielőadásokat is rendeznek, de ez már nem elégí­ti ki igényeiket. Ma már minden ember igyekszik pótolni azt, amit évtizedeken keresztül kény­telen volt elmulasztani; Jantyik Tibor röhelyes otthon, a volt Gyapjú­termelő Vállalat helyén. Negyven állami gondozott gyer­mek otthonra talál. Milyen felemelő érzés számunk­ra már, hogy eltűnt a régi lelen­cek szomorú, sivár sorsa, s a le­lencházak egyhangú szürkesége. Napfény ragyogja be a gyermek- otthonokat. Vidám, csilingelő gyermekkacagás kell a mi éle­tünkbe! Feledtetni életük szomo­rú tragédiáit, jóvá tenni a múlt bűnét, ez a mi feladatunk. S a fáradságot megéri. Nem egyedül csinálom. Olyan megnyugtató érzés számunkra, hogy a gyermekvédelemért sokan, nagyon sokan szálltak síkra, a társadalom ügye lett ez ma már. Hogy is indult? Lakásmegszerzés: a dévaványai községi tanács, párt, járási tanács mind összefogtak, s elindultak. A megyei tanács művelődésügyi osz­tálya, pénzügyi osztálya, a. Mű­velődésügyi Minisztérium gyer­mek- és ifjúságvédelmi osztálya közösen biztosították hozzá a szükséges pénzt. A dévaványai ktsz dolgozói minden munkájukat félretéve ott munkálkodik. A helybeli földmű­vesszövetkezet a beszerzésnél vál­lalt oroszlánrészt. Budapesten is mindenütt megértésre találtunk. Vízvezetékhez csövek kiadása: soron kívül. Szállítást gyorsan —, kell az új otthon! Negyven gyer­mek várja, siessünk! Hát egyedül vagyok én? Egy percre sem. Velem vannak mind, akiknek szívügye a gyermekvé­delem. Mögöttem, velem a nagy ügyért az egész társadalom! Én itt szeretnék mindenkinek hálás köszönetét mondani a jö­vendő 40 új kislakó nevében, hogy mindent félretéve, annyi segítés­sel képviselik ügyünket. A jövő nemzedéke, az aranytartalékunk, a gyermek várja ezt tölünk, ez kötelességünk. Ez a válaszom minden olyan kérdésre, hogy mit akarok, miért teszem. CSOSZOR ZOLTÁN nevelőotthon-igazgató — Csipke Mihály 800 forintot A téli könyvvásár várható újdonságaiból Egy dévaványai pedagógus-házaspár írja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents