Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-17 / 220. szám
4 NÉPÜJS,IC 1960. szeptember 17., szombat Látogatás aTessedik Sámuel emlékkiállításon A tavirózsák körül apró vízhullámokat rezget a nyár végi szél. A hídról nézve olyan a hínárral és más vízinövénnyel gazdag tófe- nék, mint egy hatalmas akvárium. Néha egy-egy gesztenye pottyan a vízbe, aztán újra csend, aludni készülő nyár mindenütt. Az egykori Vajdahunyadvár hatalmas fából készült nagykapuja felett időnként meg-meghimbá- lódzifc egy öreg vaslámpa. Az oldalsó épület bejáratánál számos ország sok színű zászlócskája csalogatja a látogatókat a nemzetközi borkiállításra. A főbejárattal szemben Anonymus vasszobra feketéink. Az előtte lévő pádon egy kislányka olvas. A Névtelen mintha elégedetten nézné a tanuló gyermeket. A plakátok mindenfelé a most megnyílt Tessedik-emlékkiállítás- ra hívogatnak. Iskolások jönnek sorban, öregek vezetik unokáikat, s parkiban dolgozó munkáslányok igyekeznek a kiállításra. A folyosón idős nénike Tessedik életét és munkásságát méltató brosúrát árul. Belépünk a szobába, a kiállítás helyére. Egy szoba, s benne egy gazdag életpálya emlékei. A nagy magyar falugondozónak a gazdasági oktatás és termelésfejlesztés hazai úttörőjének halála után 140 évvel emlékezünk érdemeire. A szoba közepén virágok között áll Tessedik mellszobra. Hosszú haját szalag köti copfba, nyílt tekintete mintha most is beszélne hozzánk. Balra egy erősen megkopott borszék látható, még édesapjától örökölte a számos országot bejárt evangélikus segédlelkész. Pap létére mindenben segíteni akart a szegény népen. Tanította őket a földdel bánni, célszerűen gazdálkodni, építkezni, mert ő minden baj és nyomor okát a tudatlanságban látta. Elénk tárul egy makett. Tessedik Sámuelnek Szarvasra való megérkezését ábrázolja. A postakocsi kerektó belesüppednek a sárba, az út mentén nyomorúságos viskók sorakoznak. Az itt élő jobbágyok nagyon szegények és nagyon alázatosak voltak. A segítőkész, barátságos fiatalembert csakhamar megszerették — minden gondjukkal, bajukkal hozzá fordultak. Elkezdődött tehát egy felvilágosult elme közel ötven éves küzdelme a szegények sorsának megkönnyítéséért. A szoba falán számos kép, illusztráció, felirat, dokumentum mutatja a nagy életpályát — a talajjavítási munkálatoktól, a növénynemesítéstől, a csatornázástól, a belterjes állattenyésztéstől a kosárfonásig, a téglaégetésig, az iskolaépítésig, temérdek tudományos, népszerűsítő és szakkönyv megírásáig. Kapával és tollal a kezében meggyőző szavakkal oktatta a parasztokat. Gazdasági iskolája, amelyben a XVIII. század végén közel ezren tanultak, egész Európában egyedülálló volt. Külföldi uralkodók hívták országukba, számos kitüntetést kapott, ő azonban nem hagyta el Szarvast, a magyar népet. A szoba végében egy Tessedik által tervezett falu makettjét vehetjük szemügyre. Mérnök sem tervezhetett volna rendezettebb települést. A nagy hírű polihisztor azonban nem valósíthatta meg maradék nélkül reformterveit. Ellenségei — főunak és főpapok — s a nemzet meg nem értése megakadályozta benne. Ez azonban mit sem von le munkássága értékéből és je- jelentőségéből. Nagyon megelőzte korát — kora nem értette meg őt. Mint ő maga írta önéletírásában: „.... azért még síromon is ki foknak kelni ama virágok, melyeknek magvait talán idő előtt, talán terméketlen földbe jó reménység fejében elvetettem”. Eszperantista hírek — A BARÁTSÁG EMLÉKJELVÉNYÉVEL tüntette ki Kína magyarországi nagykövete Király János budapesti eszperantistát. Király több ízben járt Kínában, ahol a kínaiakat a magyar traktorok kezelésére és szerelésére tanította az eszperantó nyelv segítségével. »: — DELHIBEN MEGNYÍLT az tóső eszperantó-könyvtár. Indiában a kormány támogatásával megnyitották az első eszperantókönyvtárt, amely az állami könyvtár fiókja. A világ jelentősebb folyóiratait járatja a delhii eszpe- rantisták számára. * — A PILISCSÉVI ESZPERAN- TO-FORRÄST márványtáblával jelölték meg a budapesti természetjáró eszperantisták. * — A Népfőiskola 3. Egyetemes Kongresszusa Prancíaorszagban. Szeptember 9—12 között rendezték meg ezt a kongresszust, amelynek egyik előkészítő nyelve és egyben egyetelen tolmácsnyelve az eszperantó. Az európai népfőiskolák bizottságának az elnöke Pierre Petit személyesen járt nálunk, hogy eszperantóul jól beszélő magyar küldöttség képviselje Magyarországot. * — AZ UTÓBBI IDŐBEN KÍNÁBAN igen sok eszperantó könyv lát napvilágot. Most harminc mai kínai író és költő 1949—1959 közötti munkásságát mutatják be 412 oldalas, szép kötésű könyvben. A megjósolt kor valóban eljött, nem ötven és nem száz év múlva. Hiába tartottak Tessedik-ünnepségeket a Horthy- kor urai, az ő lelkesedésük kép- mutatás volt. Csak a mi nemzedékünk tudja méltóképpen értékelni a nagy kultúrhős és gazdaságpolitikus munkásságát. Megvalósítjuk álmait, sőt még szebb álmok felé törünk. A nagy előfutár sírjára minden évfordulón elvisszük a hála virágait, mert megérdemli. Életének értelmét, munkásságának célját így jelölte meg: „Folyton szem előtt tartom, hogy hazámnak és az emberiségnek használnom kell.” A halálának 140. évfordulóján az Országos Mezőgazdasági Múzeumban rendezett kiállítás valóban méltó emléke küzdelmes munkásságának. Gulyás Sándor Szerényebben is lehet A gazdasági éleiben mindinkább érvényesül a Várt és a kormány határozatai után a takarékos»ági szemlélet. Az üzemekben, az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, a gépállomásokon, különféle mozgalmakat szerveznek. Takarékoskodnak az anyaggal, javítják a gyártmányok minőségét, gondolnak arra, hogy csökkentsék a veszteségeket, a selejtet, hogy több terményt betakarítsanak, a kiadott üzemanyaggal több földet munkáljanak. Mindenfelé erőfeszítéseket tesznek a takarékos gazdálkodás megteremtésére. Mindez nagyon helyes és jó, hiszen ennek hasznát közvetlenül és közvetve mindenki élvezi. Takarékoskodni azonban még ennél is jobban lehet. A megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén Arany Tóth Lajos elvtárs szólt azokról a jelenségekről, amelyek a tapasztalatok szerint egyre jobban kezdenek elharapódzm. Valahogy igen sok a különféle ünnepség, vacsora, évforduló, ilyen vagy olyan avatás. Mindez önmagában még nem hiba. A hiba abban van, hogy ilyenkor sok helyütt alaposan belenyúlnak az állam bukszájába. Ügy vélekednek, ha már ünnepséget rendeznek, az olyan legyen, amilyen még nem volt. Avagy, ha már lúd, akkor legyen kövér. Arany Tóth elvtárs elmondotta azt az országosan közismert esetet is, amikor az egyik benzinkút „ünnepélyes átadása” többe kerül, mint az egésznek az építési költsége. S ha ilyen vaskos ünnepségek nem is voltak megyénkben, azért nem árt elgondolkodni az effajta dolgok, jelenségek felett. Mert ez is a takarékossághoz tartozik. Nem elég csupán anyaggal, idővel, üzemanyaggal takarékoskodni. Az állam, a közönség pénzével is takarékosan kell bánni. Az a jó, helyes módszer, ha kétszer is meggondolják, mielőtt elköltik. Nem arról van szó, hogy ezután ne rendezzenek semmiféle ünnepséget, évfordulót. Csak amint a megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén is elhangzott: szerényebb keretek között. S ezeket is olyankor, amikor valóban indokoltak, nem pedig mindenféle mondvacsinált alkalomkor, holdtöltekor avagy napfogyatkozáskor. Csak azért, hogy legyen neve és alapja az ünnepségeknek és ürügy a pénzköltéshez, Podina Péter Csaknem hatezer, egészségi szempontból rászoruló gyemeket üdültet a SZOT A SZOT az új iskolai évben hat üdülőjét a gyermekegészségügy szolgálatába állítja. Parád- sasváron, Tóalmáson és Kőszegen szeptember 12-től május végéig körülbelül 3500 gyengébb testalkatú, levegőváltozásra javasolt iskolásgyermeket üdültet. Kedvezményes feltételekkel. A szülők mindössze napi hat forintot fizetnek térítésként, az útiköltséget a SZOT fedezi. Az egészségileg még nagyobb kíméletre szoruló — szívbeteg, vérszegény, vagy műtét, betegség utáni gyengébb állapotban lévő <— gyermekek részére gyógyüdültetést szervez a SZOT Röjtökmuzsajon, Ormándpusz- tán és Parádfürdőn, ahol az iskolaorvosok javaslata alapján beutalt gyermekek egy hónapot töltenek. Ez az üdültetés teljesen díjtalan, a gyermekek itt is hasonló bőséges ellátásban részesülnek, állandó orvosi, illetve szabad idejükben gondozónői felügyelet alatt állnak, s pedagógusok vezetésével tanulnak. A gyógyüdültetésben a tanév végéig mintegy 2200 általános iskolás vehet részt. (MTI) Meghatottan áll képei előtt. Küszküdik, nehogy gyengeséget erezzen közönsége a meghitt ünnepségen. A párttitkár beszél: „Átadom az alkotóház kulcsát községünk szülöttének. Azt szeretnénk, hogy alkotómunkája közben időnként hazajöjjön Szarvasra, és itt dolgozzon, alkosson, tanítsa fiataljainkat a szocialista kultúrára és művészetre.” Könnyeivel küszködik a festő, kicsi városában. Pedig nem ez az első kiállítása. Világvárosok szeme látta már képeit, bejárta és megfestette Róma, Párizs, Nagyvárad, München nevezetességeit, munkásnegyedeit. Látták és ismerik festészetét egész Európában. Most mégis, itt a szülővárosában, zavarban van. A simogató szavak szívéig hatolnak. Ez más mint Róma vagy Párizs. Itthon van, s szülőhelyének elismerésével nem érhet fel egy világváros hízelgése. Anyától még szidást is jobb kapni, mint idegentől dícséretet.Hát még ha az anya simogat! Nem is tud szólni. Próbál valamit mondani, amikor a szeretet jeléül átadja neki a párttitkár az alkotóház kulcsát, de nem megy. Aztán nem is próbálkozik. Ez a hallgatás azonban most több értékű bármilyen szónál. „Köszönöm szülővárosom, köszönöm nektek paraszt- és munkásemberek, ti maradtok továbbra is alkotásom értelmei.” Ha most szólni tudna, itt a szarvasi képkiállításán, talán éppen ezt mondaná a festő, Ruzicskay György, aki művészetével ismertté tette a kis alföldi várost egész Európában. Itt született, s hű maradt hozzá. A huszas évek elején „világgá” ment. Nem értette meg az úri Magyarországot, és őt sem értették meg az akkori hatalmasságok. Tanulni akart, folytatni édesanyja festői örökségét. A tehetséges fiatalembernek 600 pályázót kellett megelőznie pályaművével, hogy hallgatója lehessen a Müncheni Akadémiának. S siáryXs fia mire elvégezte az akadémiát, már több országban megismerték képeit. Két évvel ezelőtt pedig Párizsban második díjat nyert képe a világkiállításon. Ruzicskay György nem „csak” festő. Amikor világot látó útjáról haza-hazatért, a munkások közé ült, tanította őket, szemináriumot vezetett. Az ő gondolata és munkája is benne van a híres „Világosság Dalkör” létrehozásában, melynek felejthetetlen érdemei vannak Szarvas munkásmozgalmában. Jó lenne most szót váltani vele, de nagyon nehéz kiragadni az ünneplő emberek gyűrűjéből. Mindenki „spórol” rá, hogy kezet szorítson vele. Idős paraszt- emberek és parasztnénik furakodnak közelébe, hogy legalább egy pillantással kifejezzék: „Igen, ezt a festészetet értjük, ez rólunk és nekünk szól”. A Szarvasi munkások, a Mozdonyépítők, a Sziszifuszok, a párizsi, budapesti, szarvasi és római tájképek mind arról tanúskodnak, hogy a festő művészetének célja az ember, a munka, a szépség érthető kifejezése. Egy Kis sarokba húzódunk vele, amikor sikerül kiszabadítani a szarvasiak gyűrűjéből. Sok mindent szeretnének tudni róla, nemcsak Szarvas munkásai és parasztjai, hanem az egész megye lakossága. Szívesen beszélget, szívesen válaszol. — Mit tart művészetében legfontosabbnak? — Mint eddig is, a jövőben is az embert! Az ember életét, az élet mozgását. Ember nélkül nincs értelme a festészetnek. Munkástárgyú képeimben ki akarom fejezni a munka harmonikus szépségét és azt a legyőzhetetlen erőt, amely valóban benne van. Terveim is vannak. Száz képből álló sorozatban szeretném megfesteni az emberiség történetének legfőbb állomásait. Ebből természetesen nem fog hiányozni az újkor sem. — Meddig marad itthon? — Erre a legnehezebb válaszolni. Véglegesen jöttem haza, de továbbra is megyek, mert látni és tanulni akarom az európai emberek életét. Rövidesen visszamegyek Párizsba, majd újra hazajövök, s aztán másfelé indulok. Dolgozok, s tudja hogy van ez, új gondolatok, új témák születnek, és addig megy az ember, amíg ezt meg nem alkotja. Szeretnék azokba az európai országukba is elmenni, amelyekben még eddig nem jártam, így hát, továbbra is „vándormadár” leszek... De mégis, mindig itthon maradok ... — Mennyire segíti művészi munkáját a szarvasi alkotóház? — Nemcsak az alkotóház — rázza a fejét meghatottan, — Maga Szarvas egész lakosságával, nagyon nagy erőt adott. Én festő vagyok. Ecsettel talán jobban ki tudok fejezni mindent, mint szóval. De az a kedvesség, az a szeretet, amit én a szarvasiaktól kaptam, higgye el, nem mindennapi dolog. Érzem, hogy megbecsül szülővárosom. És ez kimondhatatlan erőt, alkotókedvet önt az emberbe. — Mennyi időt tölt esetenként Szarvason? — Nem tudom. Ez mindig a munkától függ. Mindenesetre szülővárosom lekötelezett. Amikor csak tudok, jövök és a szarvasiakkal leszek, köztük élek és alkotok. Hálás akarok maradni a szarvasiaknak. Adjuk vissza a festőt közönségének, hiszen nagyon várják. Kérdezni, beszélgetni szeretnének a kiállítás látogatói is. Köszönjünk el azzal, hogy Szarvas és megyénk kapuját mindig nyitva tartjuk számára, jöjjön, fessen az Alföld munkásairól és parasztjairól, merítsen sok-sok erőt művészetéhez szülővárosától. Varga Tibor
