Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15 / 218. szám

NÉPÚJSÁG i960, szeptember 15., csütörtök Vizsgálat tanuSságokkal Néhány héttel ezelőtt fejezte be a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a személy- és tehergép- kocsipark üzemeltetésével kap­csolatos vizsgálatát. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ez a vizsgálat az 1960-as országos méretű vizs­gálatok közül egyike volt a leg­fontosabbaknak. Érthető ez, hi­szen az állami és társadalmi szer­vek gépkocsiparkja az utóbbi idő­ben megkétszereződött, sőt több helyen háromszorosára növeke­dett. Ez a gyors és nagyarányú számbeli gyarapodás magával ho­zott egy bizonyos fokú lazaságot, amely a gépjárművek igénybevé­telében, az üzemanyagfogyasztás és a javítás nyilvántartásában mutatkozott meg. A népi ellenőrök a megye 55 vállalatánál, társadalmi szervénél tartottak ellenőrzést, s összesen 53 személy- és tehergépkocsi hasz­nálatát vizsgálták felül. A felvett jegyzőkönyvek több­sége beszédes bizonyítékai annak, hogy a személy- és tehergépkocsik igénybevétele néhány vállalat­tól eltekintve megfelel azoknak a kormányrendeleteknek, hatá­rozatoknak, amelyek az okmá- nyolási kötelezettséget előírják. Ebből az következik, hogy a sze­mélygépkocsikkal ellátott szervek többsége felelősséget érez a rá­juk bízott állami vagy szövetke­zeti tulajdon kezeléséért. Ez rend­kívül pozitív megállapítása a vizs­gálatnak. Ezeknél a szerveknél felülemelkedtek a kispolgári ön­zés emelte korlátokon és éles gya­korlati szemmel elválasztották az állami gs a Szövetkezeti tulajdont az egyes emberek tulajdonától. Ez a gondolkodási mód már az új szocialista embertípus kialakulá­sát jellemzi. Az eredmények mellett azon­ban vannak hiányosságok is. A vizsgált szervek egyharmadá- nál olyan kirívó dolgokat ta­pasztaltak, amelyek egy jottá­nyit sem különböznek a fe­kete-fuvaroktól, noha a Körösi Állami Gazdaságnál, a Békés megyei KISZÖV-nél, a Gyulai Vízügyi Igazgatóságnál és még néhány helyen — szokásos me­netlevél nyomtatványokon lega­lizálják a személygépkocsi ma­gáncélra való használatát. Különösen a Békés megyei KI- SZÖV esete áll példa nélkül, ahol Goldberger János, a BÁ. 20—53- as rendszámú Warsava használa­tát csaknem magának tartja fenn. Amint a népi ellenőrök megálla­pították, 1960 március havában a gépkocsi 25 esetben volt igénybe véve, s ebből 22 esetben maga Goldberger János utazott vidékre, mégpedig 14 alkalommal egyma­ga, nyolc esetben pedig másodma­gával. A KISZÖV elnökének ki­szállásai között gyakran ismétlő­dik a menetlevél honnan—hová című rovatában a Békéscsaba— Tótkomlós útvonal. Ezek a kiszál­lások, több száz kilométert nyom­nak a latban, méghozzá 105, más­hol viszont 218 kilométeres útel- számolással. Nyilvánvaló, hogy ez utóbbi szám torz. A megtévesztés Kézimunka-kiállítás Békésen Vasárnap délelőtt — a járási nőtalálkozóval egy időben — nyitották meg Békésen a járási nőtanács kézimunka-kiállítá­sát. A művelődési házban meg­nyílt kiállítás nagyszerűen do­kumentálja az asszonyok ügyességét. Csaknem lehetet­len arra vállalkozni, hogy az elsőbbséget eldöntsük ezen a kiállításon, mert valamennyi bemutatott kézimunka elisme­rést érdemel. A kiállítás csu­pán néhány napig lesz nyitva. gyanúját kelti az emberben. Ezekért a bejegyzésekért azonban nemcsak a KISZÖV gazdasági előadója: Ungi Gáborné a felelős, hanem maga Vágó Ferenc gépko­csivezető is, aki több esetben a menetlevelek pontatlan kitöltésé­vel a későbbi ellenőrzések alól keres menedéket. A KISZÖV-höz hasonló dzsun­gel tapasztalható a Körösi és a Vésztői Állami Gazdaságban. Mindkét helyen az igazgató, a fő­könyvelő és a főagronómus nap­jában kétszer, sőt háromszor is igénybe veszi a gépkocsit szemé­lyes használatra. Az ellenőrzés során a Körösi Állami Gazdaságban 1176, a vésztői gazdaságban pedig az okmányolás hiánya miatt szinte megállapíthatatlan kilométere­ket tettek meg ilyenformán. A szabálytalanságok feltárásáig népgazdaságunkat evégből jelen­tős károk érték. Több tízezer ki­lométerre rúg az indokolatlanul lefutott utak száma, ami év vé­gén százezer forintos többletkölt­ségek számiba vételévé! jár. A gépjárművek túlzott igénybevéte­le pedig, amely kilométerteljesí­tés szempontjából lényegesen meghaladja a havonta engedélye­zett mennyiséget — sokszor 35— 50 százalékkal is több —, káro­san befolyásolja a gépkocsi-park tervszerű felújítását, sérti a nép­gazdaság érdekeit. A tehergépjárművek használa­tára a kiegyensúlyozottság, terv- szerűség már jobban jellemző. A teherkocsik napi szabad kapacitá­sát egyre több vállalat jelenti be az AKÖV-nek. Több helyen az egészséges fejlődés ellenére, a teherkocsik igénybevétele a te­herbírás kihasználása nem meg­felelő. Különösen a túlzottan elnyúj­tott rakodási idő gátolja az üzemeltetés gazdaságosságát. A Szarvasi Háziipari Szövetkezet­nél és a Békés megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat­nál lévő tehergépkocsik vezet­nek a rakodási idő kitolásában. Az ellenőrzött állami és társa­dalmi szervek gépjárműveinek használata összességében, a kirívó hibáktól eltekintve, megfelelőnek mondható. A kisebb hiányosságok megszüntetése, mint a menetleve­lek pontosan vezetésének, az üzemanyagfogyasztás rendszeres ellenőrzésének, a javítások szak­szerű elvégzésének, a kihaszná­lás mértékének növelése a továb­biakban a vállalatok és egyéb szervék vezetőinek hozzáállásától függ. A gépkocsi-park törvényben megszabott üzemeltetésének kulcs­kérdése, amint azt az ellenőrzés során is megállapították, attól függ, van-e felelős személy, aki az igazgatón túl anyagi és erkölcsi felelősséggel tartozik a vállalat használatára bocsátott, vagy saját tulajdonát képező járművek üze­meltetéséért? Az ellenőrzés után számos he­lyen a gépkocsi-park gazdát ka­pott. Ezáltal máris csökkent a fe­kete-fuvarok lehetősége, a sze­mélygépkocsiik egyesek által tör­tént kisajátítása, s nem utolsósorban javult az üzemeltetés gazdaságossága is. A hibaforrások élkerülésénék ez az egyedüli alapja, mely rend­kívül nagy fontossággal bír. A példamutatás már magában véve is kellő alapot ad ahhoz, hogy a megye minden vállalatá­nál és társadalmi szervénél a gép­kocsi-parkkal való törődés meg­érdemelt gondosságot kapjon. D. K. Ányagtakarékosságot, de nem mindenáron! A nagyszénási Dózsa Tsz-ben járt vendégek nem győzték di­csérni a tsz-gazdák szorgalmát. Ez igen! Ilyen szép ősziárpa-ve- tést még nem láttunk az idén — mondották a vendégek. S a ve­zetők csak összenéztek. Hol lát­tak itt vetést, hiszen még a zsákban van a vetőmag? — Na nem kell letagadni, a saját szemünkkel láttuk, ott a nagytáblában — mutatott egyik vendég a szépen zöldellő kelésre. Olyan ez, mint a gondos kezek készítette perzsaszőnyeg. A Dózsa Tsz vezetői nem győzték magukat kimenteni a „dicsőség” alól. — Nem mi te­hetünk erről, ez a nagyszénási gépállomás munkája, hiszen azt még július elején az aratás ide­jén szórták el. A nagyszénási gépállomás dolgozói csak tessék—lássák módjára javították ki a gépeket a télen úgy, hogy éppen ki tud­tak huzatai és ott javítgatták a föld végén. A nyáron 3 kombájn dolgozott az aratás idején a Dó­zsa Tsz területén, de a három nem teljesített annyit, mint egy jól kijavított gép. Alig 200 hol­dat arattak, csépeltek el a há­rom kombájnal. Egy szinte ál­landóan javítás alatt állt. Ha a gép volt jó, akkor a pótkocsi, amely a gabonát hordta romlott el, amikor pedig a pótkocsi volt jó, akkor a kombájnt javították. Egy közös értekezleten, ahol a gépállomási és termelőszövetke­zeti vezetők vettek részt, úgy számoltak be a gépállomás mun­kájáról, hogy a tavaszi, nyári tervüket ugyan nem teljesítet­ték, de anyagtakarékosságban jelentős eredményeket értek el. Nem furcsa ez egy kicsit? De igen! Anyagtakar ékosságot, de ne a munka rovására, tervtelje­sítést, de megfelelő minőségű munkával. Elavult már ez a közmondás: amit elvesztünk a réven, behozzuk a vámon. Cs. A. Több mint 2 millió forintos tsz-építkezés a Sarkadi Építő Ktsz tervében (Tudósítónktól) A Sarkadi Építő Ktsz az el­múlt hetekben új vezetőséget vá­Hivatás és nem foglalkozás Baráth Ilona óvónőről a Járási tanács oktatási osztályán, Szabó elvtársnőtől hallottam először. — Róla írjon, mondta. Azok közé a fiatal, pá­lyájuk kezdetén álló pedagógusaink közé tarto­zik, akik nem idegenkednek a tanyavilágtól, a nem egyszer mostoha körülmények között is nagyszerűen betöltik hivatásukat. Megvallom őszintén — ezért utólagosan bocsá­natot is kérek —, olyan magának való, pusztai „vadvirágnak” képzeltem el, mert még manap­ság a mozgalmas életet, a nagyobb közössége­ket, a várost rajongásig szerető húszéveseink „vigyáznak” arra, hogy ne kerüljenek az isten háta mögé... Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor Csorvástól hét kilométerre, a Petőfi-puszta kö­zepén egy csinos, végtelen kedves 21 éves kis­lány — az öreg'ítő óvónéni szócskát már le sem merem írni — fogadott. A szerényen, de ízlése­sen berendezett kis gyermekbirodalmat járva, dicsérő szavaimra akaratlanul is felsóhajtott és megjegyezte: látta volna ezeket a helyiségeket fél évvel ezelőtt... Mezítláb a gyerebelíhez Hát igen, márciusban, amikor idekerült, bi­zony összefacsarodott a szíve; a két hónapja óvó­nő nélküli óvoda külső és belső környezete meg­lehetősen elhanyagolt, kultúrátlan állapotban volt. És a kis szőke, a képzőből három éve kike­rült óvónéni nem keseredett el. A „daduskával” — Klapács Pálnéval —, akiben nagyszerű segítő­társra talált, hozzáláttak az óvoda arculatának megváltoztatásához. „Házimindenesek” voltak jó pár napig. Mos­tak, takarítottak, hogy minél előbb betöltse a szobákat az önfeledt, csilingelő gyermekkacagás. Aztán megjöttek a gyerekek, 31-en. Kicsik, na­gyok, egyik rakoncátlanabb a másiknál. Vadak voltak és a beszédkészségükön is volt mit változ­tatni. Nehéz feladatok vártak az óvónénire. A rendszeres, közös foglalkozások azonban a hetek múlásával meghozta az első eredményeket. Napról napra fejlődött a gyerekek kézügyessé­ge, kezdtek szépen beszélni — és az évzáró ün­nepségen már másfél órás műsort mutattak be. Mikor ott jártam, éppen az ősz jelenségéről esztendeig volt a Gyulai Vasipari Ktsz elnöke. A ktsz idei termelési terve mint­egy 10 millió forintot tesz ki. A lasztott. A szövetkezet elnöke Sza- munkák nagy része építkezés, kis- bó Mihály lett, aki korábban nyolc lakás-építés, tatarozás és javítás. Bútort is készítenek megrendelés­re a lakosságnak. A ktsz Körös- nagyharsányban az Űj Élet Ter­melőszövetkezetben egy száz férő­helyes szarvasmarha-istállót épít, amelyet vízvezetékkel és önitató- val is felszerelnek. Az istálló épí­tése mintegy egymillió forintba kerül. Gyulán a Lenin Hagyatéka Tsz-nek kétszáz férőhelyes koca­szállást, száz férőhelyes tyúkhá­zat, az Aranykalász Tsz-nek pe­dig korszerű kétszáz férőhelyes kocaszállást építenek. Xz idei tsz- építkezés több mint kétmillió fo­rintot tesz ki a szövetkezet tervé­ben. beszélt nekik egyszerűen, de nagyon érthetően. Ili óvónéni Csorváson lakik. Naponta jár ki az ő kicsijeihez — de hogyan!? Rázós, poros úton napjában 14 kilométert kerekezik kerékpárjával. Amikor pedig sáros, esős idő járta, gyakran elő­fordult, hogy leragadt a kerék. Vissza nem for­dulhatott, hiszen 31 gyerek várta... Levette hát a cipőjét és mezítláb, dagasztva a sarat megér­kezett hozzájuk. Ezt csak azok tudják megcsi­nálni, akik hivatásuknak és nem foglalkozásnak tekintik munkájukat. — „A (gyermek boldogsága az én boldogságom44 Áldozatos munkáját megbecsülik és támogat­ják az állami gazdaság vezetői és a szülői egya­ránt. Raczkó néni, akinek két kis gyereke tarto­zik szárnyai alá, valamennyi szülő gondolatát mondta el: — Munka közben nyugodtak vagyunk; tudjuk: gyerekeinkre olyan óvónéni vigyáz, aki magáé­nak tekinti őket, törődik velük. Nagyon köszön­jük neki... Mint annyi hasonlókorú társa, ő is tele van tervekkel, elképzelésekkel. — Gimnáziumi érettségit szeretnék szerezni, majd utána tovább tanulni főiskolán, vagy egye­temen. Remélem sikerülni fog. Nemrég kérte felvételét a KISZ-be és azért drukkol, nem utasítják-e vissza? Ügy gondo­lom, felesleges az izgalom... Indulófélben kérdezem meg: — Nem vágyik a városba? — Nem — válaszolta. — Igaz, itt nehezebb néha, mint ott, és jobban meg kell dolgozni a kis eredményekért, ám, ha ezek „előjönnek”, két­szeres örömet nyújtanak. És tudja — tette még hozzá —, aki igazán szereti a hivatását, az nem is ismer olyan fogalmat, hogy tanya és város... Ili óvónéni, a legifjabb gyermeklelkek for­málója, a Petőfi-puszta közepén második otthont teremtett a dolgozók gyermekei számára. Bő is­meretekkel gazdagította és gazdagítja érzelemvi­lágukat, neveli őket az életre. Nagyon sok Baráth Ilona kellene a békési fal­vakba és a tanyavilágba. Brácsák István 500 kisiparos tsz-be lépett (Tudósítónktól) A megyében jelenleg 4548 kis­iparos műküdik, közülük négy­száznegyvenegyen szabad ipar­ral, 257-en pedig házi-iparra! rendelkeznek. A több mint négy és fél ezres létszámmá! szerepelnek a vándoriparosok és a fuvarosok is. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének idején mintegy öt­száz kisiparos: bognárok, ková­csok, szíjgyártók termelőszövet­kezetekbe .léptek. Ezek a kisipa­rosok a közös gazdaságokban megtalálták megélhetésüket és számításukat. Gépkocsi service Úi gépkocsik vevőszolgálata Garanciális átvizsgálás, karbantar­tás és javítás. A KPM által kijelölt garanciális serviceüzem. Személy- és tehergépkocsik általános karban­tartása és futójavítása a II Túrkevei Gépállomáson Telefon: 34; 11953

Next

/
Thumbnails
Contents