Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-10 / 214. szám
4 NÉPÚJSÁG I960, szeptember 10., szombat % * Verejtékező cukorgyáriak között Augusztus 31-én reggel hat órakor éleset dudálva jelezte a Sarkadi Cukorgyár, hogy a hónapokig tartó javítás után ismét munkához látott. S a gyár szorgalmas munkásai, akik a múlt idényben is derekasan helytálltak, most ismét becsülettel teljesíteni akarják köte- i lességüket: jó minőségű cukorral akarják ellátni a kereskedelmet. Két nappal azután, hogy elsőt dudált a Sarkadi Cukorgyár, fényképezőgéppel látogattuk meg a gépek mellett dolgozó munkásokat. VWWWNWVSfVWVWWWWWW Bemutatjuk olvasóinknak Szilágyi Antalt. Fontos feladatot teljesít ő mint köszörűs: a répavágó késeit élesíti, amelyek nélkül bajok lennének a szeletelésnél. Nem néztük, hogy hány fok meleg lehetett a centrifugák körül. Hogy meleg van itt, azt Elek Károly izzadságtól fénylő testén jól lehetett látni, aki a centrifugából lapáttal túrta ki a még íeketélő kristálycukrot. Felelősségteljes feladatot teljesítenek a gyár laboratóriumának dolgozói. Árgus szemekkel figyelik a cukortartalom nagyságát, minőségét, a különböző munkafolyamatok sikeres vagy kevésbé sikeres végeredményét, a lén'yerést. Amikor beléptünk a jól felszerelt laboratórium egyik belső helyiségébe, éppen munka közben találtuk Nagy Lajosné laboránst és Farkas Antal üzemi vegyészt. » Korántsem teljes e képsorozat ahhoz, hogy a cukorgyártás teljes folyamatát lássák olvasóink. Csupán néhány jellegzetesebb és alapvetőbb munkafolyamat bemutatására törekedtünk. Balkus Imre fhd fatoteffyJc Tanfegyelem Nem is annyira a kierőszakolt fegyelemről van szó, mint inkább az önfegyelemről. Bár a levél — mely a gondolcvtot adta — éppen arról szól, hogy egy diáklány a tanárok szigorúságára panaszkodik. Orosházáról Vetró József azt írja szerkesztőségünknek, hogy egy Marika nevű diáklány, aki különben elégedett a gimnáziummal, nehezen viseli el a tanárok szigorúságát. Levélírónk, Vetró József elmarasztalja a lányt és emlékeztet a régi időkre, amikor „hajuknál fogva tanították a gyerekeket a leckére”. Az ilyen módszerek természetesen eltűntek a mi iskoláink pedagógiai módszereiből. Tanáraink nem pofozkodnak és nem cibálják a gyerekek haját. Nem azért, mert közömbösen veszik, hogy tanul-e a diák vagy sem, hanem azért, mert szóval — bár ez nehezebb — nagyobb eredményt lehet elérni, mint veréssel. A durva módszer, a verés megszüntetése iskoláinkban azonban semmi esetre sem jelenti azt, hogy oktatási rendszerünkben feladtuk a tanfegyelmet, s nem követeljük meg diákjainktól a lehető legmélyebb tanulást. Amíg azonban veréssel, erőszakkal csak öt-tíz perces fegyelmet lehet elérni, addig a sok oldalról való ráhatással pedagógusaink az önfegyelmet fejlesztik gyermekeinkben. Ha nem megy ma, megy holnap vagy holnapután, de feltétlenül azt akarja elérni a pedagógus, hogy a diákban kifejlessze az önfegyelmet, ami lényegében unszolás nélküli ta/nulást eredményez. A probléma ott van, hogy addig, amíg a gyermekben nem fejlődött ki a megfelelő öntudatos fegyelem, addig belenyugszunk- e a lazaságba? Szerintünk nem szabad belenyugodni. Megfelelő szigorral ■— nem durván — meg kell követelni a tanulótól, hogy megtanulja a tananyagot. Azt hiszem az említett Marika éppen emiatt panaszkodik. Szigorúak a tanárok. Legyenek is azok! Ha Marikában is kifejlődik majd az öntudatnak legalább akkora foka, hogy unszolás és figyelmeztetés nélkül tanulja meg a leckét, ha majd nem kell szólni viselkedése miatt, akkor nem fogja érezni tanárainak szigorát sem. Nem, mert nem lesznek nevelői szigorúak. Aki tudja, mit kell tanulnia, hogyan kell viselkednie és eszerint cselekszik is, azzal szemben mi szükség lenne szigorra? Aki viszont nem tud helyesen viselkedni, azt figyelmeztetni kell, szigorúnak kell vele szemben lenni, azért, hogy megtanulja a tananyagot — elsősorban a maga hasznára. Varga Tibor Módszerük a legjobbak közé tartozik Az iszapszűrő gépsor végénél figyeltünk fel Szekeres Andrásra, aki minden bizonnyal több éves gyakorlatával, hozzáértésével villámgyorsan zárta el azokat a csapokat, amelyeken a cukorlé folydogál. Jó három emeletnyi magasságot mentünk felfelé a vaslépcsőkön, mire felértünk a szűrőtoronyba. Itt szűrik utoljára a sűrű cukorlevet. Barcsó Lajos, a szűrötorony előmunkása éppen akkor vizsgálgatta a cukorlé színét, amikor a toronyba beléptünk. Ruhagyári vendégek az orosházi Dózsa Term előszövetkezetben Az orosházi Dózsa Termelőszövetkezet vendégül hívta a Békéscsabai Ruhagyár órosházi telepének dolgozóit.. Ez a meghívás viszonzása volt az augusztus 20-i látogatásnak, amikor a termelőszövetkezet tagjai tekintették meg a gyár dolgozóinak munkáját. A találkozón mintegy 130-an vettek részt. A vendégeket Gönczi István termelőszövetkezeti elnök tájékoztatta a szövetkezet eredményeiről, akik ezután megtekintették a termelőszövetkezet gazdaságát. Megnézték az állatállományt, többek között a tehénistállót, ahol a fejést géppel végzik. A baromfiházat is meglátogatták, ahol 3500 csirkét nevelnék. A kertészetben a virágkertészet jövedelmezőségéről adott tájékoztatót Tóth Péter főkertész. Elmondotta, hogy igen sok virágmagot szállítanak külföldre is. A ruhagyári látogatók elismerően nyilatkoztak a termelőszövetkezet eredményeiről. A látogatás alkalmával a tsz-tagság uzsonnán látta vendégül a találkozó résztvevőit. Fodor Bátintné Orosháza — Hajtsd ide! Ide hajtsd! — küldi kutyáját a nádas mellett legelő kocák után Molnár bácsi. A négy kutyát — a két idősebbet és a két kölyök pulit — mintha puskából lőtték volna ki. Veszettül csaholnak, miközben félkörben az érpattól elterelik a jószágot. — Nagyszerű kutyái vannak — mondom Molnár bácsinak. Az elejtett megjegyezésre félemeli a fejét, szélesen mosolyog. Kezetfogunk. Ö maga köré hívja segítőit és szeretetből tenyerével megveregeti a fejét mindegyiknek: — Hát igen, ezek nélkül az ember halálra szaladhatná magát. A kocák békésen legelésznek. Meleg van. Egy-egy csoport a falkából ki akar válni és az ér felé szalad. — Hohó! Nem lehet ilyen melegben fürödni! ... — jegyzi meg és a kutyákat nyomban útba indítja. — Sok gond, törődés van ezekkel a jószágokkal? — fordulok felé. — Van bizony. — És az értelme? — Megvan — mondja szűkszavúan. A kutyák közben visszatértek, körülöttünk telepedtek le, mintha hallgatóznának. Csillogó szemüket gazdájukra vetik. Molnár bácsi nyelve csak akkor ered meg, amikor a szakma fortélyai iránt .érdeklődöm. £ Fortélyok? Igen, ennek a szakmának is megvan a maga fogása, akár a cipő csinálásnak vagy az ekevas-éle- zésnek. S lám, egy percig sem jartja véka alatt eddig összedett plettapasztal atát. — Ött jöttünk el a flaztatő előtt, s láttuk, micsoda szép, gömbölyű malacaik vannak. Meg az a hír járja a tótkomlósi Haladás Tsz sertésgondozóiról, hogy ügyes, rendes emberek. Fürkésző pillantást vet rám. — Gondolom, a megye valamennyi szövetkezetét érdekli, hogy mi a titka a >6—18 kilós választott malacoknak? • Titok? — fordul felém. — Nem titok ez — int nemet a fejével —, hiszen a faluban mindenki tudja, hogy 71 kocánk van, meg hogy 70 napos korban választjuk el a malacokat. — Miért 70 napos korban? — Az agronómussal meg a vezetőséggel abban állapodtunk meg, hogy két évenként négyszer fialtatunk. Korábban ötször ma- lacoztattuk a kocákat és csak hat hétig szoptattuk a malacokat, akkor legtöbbször a paratífusszal vesződtünk. A kocákkal is állandóan kísérleteztünk. De most... nézze meg, majd kicsattannak az egészségtől, meg azután számoltunk is. Ha hathetes korban választjuk el a malacokat, akkor 8 —10 kiló a választási átlagsúly, 70 napos korban viszont nyolc— kilenc kilóval több. Különben ezt a nyolc kilót a hathetes korban elválasztott malacok két hónapig szedik magukra. — Mivel etetik a malacokat? — Napjában háromszor darakeveréket, ebben soványtejet adunk, kétszer szemes árpát és egyszer zsenge lucernát szórunk az etetőkbe, meg azután szopnak is. Ez a gondosság a malacokon is látszik. r 0 Es a kereset? — Egy mázsa élő malacéri 15,6 munkaegységet kapunk, ezt azután megosszuk. Gondozók öten vagyunk, és egy éjjeli őr is tartozik hozzánk, aki minden leválasztott malac után — mert öt is érdekeltté tettük a szaporulat felnevelésében — egytized munkaegységet kap. — Számoljunk egy kicsit — tanácsolom. Az öreg szorosan mellém áll, s nézi a jegyzetlapra írt számokat. — Az idén 800 malac leválasztására készülünk. 16 kilós átlaggal ez megfelel 2000 munkaegységnek. Ebből az éjjeli őrnek, ha jól látja el feladatát, jutalomként 80-at adunk. A többin öten osztozkodunk. 0 — Elégedettek? — Már miért ne, hiszen minden ötödik napon szabadnaposak vagyunk. Nekünk egy hónapban nem négy, hanem hat munkaszüneti napunk van, és még egyet, ezt is vegyük számításba — lényegesen túlteljesítjük a szaporulati tervet, úgyhogy fejenként az 550 munkaegység is meglesz. — De hová lettek a kocák? — nézünk az üresen maradt érpartra. A száraz ér felől röfögés, víz- csobbanás hallik. A nádas hullámzik, mintha vihar táncolna a levelek felett, amikor a négy kutya a legelőre tereli az iszappakolást vett jószágokat. A nap le- alkonyuló fénye bíborszínbe öltözteti a Melinda-major környéké*, és a fiaztatós a négy kutya segítségével körülfogja a kocafal- kát. Megkapó jelenet, ahogyan ezeknek a kutyáknak engedelmeskednek a sertések. Benn a fiazta- tóban a szalmán virgonc, gömbölyű sonkájú malacok futkároznak. A dűlő végén porfelleg emelkedik a magasba. Pattog a sallangokkal ékesített karikás, csaholnak a pulik. Az öreg Molnár behajt. Dupsi Károly Önkiszolgáló boltot A fokim ű vessző vetkezet üzlet- hálózatában is egyre nagyobb teret kapnak az önkiszolgáló rendszerrel működő boltok. Zsadány- ban szeptember 15 és 20-a között készül él az első ilyen üzlet, amelyre a földművesszövetkezet 60 ezer forintot költött. A fűszer és nyitnak Zsadányban csemege önkiszolgáló bolt megnyitása uitán Sizakosítjók a szövetkezethez tartozó többi üzletet is. Például: az I. számú főiboltból ai vas- és fűszerárut egy másik űzi letbe helyezik át és ebből a0 űz* létből ruházati és cipőboltot hoz- I mák létre. Ugyanakkor Q&y új_ I vasáruboltot is nyitnak.
