Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-07 / 211. szám

4 I960, szeptember 7., szerda NÉPŰJSÄG Knyifiár János panasza és a kivizsgálás eredménye SzeilkesztőségüMkh'c« naponta érkez­nek ilyen; vagy olyan irányú panaszos levelek, A napokban Knyüiár János, a békéscsabai négyes számú bolt ve­zetője keresett fei bennünket levelé­vel Többek között kérdést intézett hozzánk, hogy jár e neki kétfajta pót­szabadság. Mivel boltvezetői beosztás után három nap jár, de kilenc éve a vállalatnál dolgozik, azután is meg­illeti négy nap pótszabadság. Levél­írónk panaszolja, hogy csak egyiket kapta meg, a négy napot. „.^Hiányolja még azt is, hogy közülük egy dolgozó szabadságát töltöttje és a másik kettő dolgozott helyette. Ezért 41, illetve csak 27 forint jutalékot kaptak, ami szerinte ^nevetséges összeg”; Szerkesztőse günk munkatársa a Bé­VÄN ORVOSUNK, DE CSAK NAPPAL Telekgerendáson mindenki örült és jóleső érzéssel sóhajtott fel, amikor elkészült az új orvosi lakás, és be is költözött az orvos. Az öröm nem so­káig tartott. A modern orvosi lakást drótkerítéssel kerítették körül. így az orvoshoz éjszaka nem lehet bejutni, mivel a kapuja is zárva van. Sokszor előfordult már, hogy sürgősen segíteni kellett volna -valamelyik betegen, azonban a segélyt kérő édesanya vagy édesapa hiába rázta a kerítést, kia­bált, az orvos nem hallotta meg. Vé­késcsabaá Vidéki és Körzeti Földmű- vesszövetkezetet kereste fel, mivél a bolt oda tartozik, Takácsy Károly pénzügyi osztályvezető, Pajusik János­áé vezető bérelszámoló és Kundoltf Fe­renc főkönyvelő válaszolt a boltvezető panaszára. Elsősorban a Munka Tör­vénykönyve szerint egy dolgozónak csak egyféle pótszabadság jár. A vál­lalatnál eltöltött időre, vagy a vezető beosztás szerinti pótszabadság. így a dolgozó azt kapja, ami előnyösebb ne­ki. Pajusik Jánosoé vezető bérelszá­moló szerint Knyihár János és társa azért kapott csak 4L, illetve 27 forint jutalékot, mert ebben az időben a bolt forgalma kevesebb volt, mint a többi hónapokban. Tehát a jutalék a bolt forgalmával függ össze. leményem szerint sokkal ésszerűbb volna, ha felszerelnének egy csengőt is, amivel fel lehetne kelteni az or­vost és segíthetne a betegeken; házi józsefné, Békéscsaba VÁLASZ A „LAMPAÜVEG VAGY AZ EMBER” CÍMŰ CIKKRE „Egy délután úgy öt óra felé fék­csikorgásra lettem figyelmes.4’ Igen. Valóban volt fékcsikorgás s ténylege­Tanulnak a 1959 őszén indult be Békéscsa­bán a textilipari technikum, melynek 60 hallgatója volt, akik az első évet elvégezték, mégpedig jó eredménnyel. A ruhaipari ta­gozaton a Békéscsabai Ruhagyár­ból 21-en: műszaki vezetők és fi­zikai dolgozók tanultak és jelen­leg 28-an készülnek a felvételi vizsgára. Az általános iskola VII—VIII. osztályát pedig 36-an végzik el. Szívós felvilágosító munkát kellett végezni a gyár ve­zetőségének és a társadalmi szer­vezeteknek, hogy ilyen eredményt érjenek el, hogy a műszaki veze­tők a szakmai gyakorlaton túl­menően elméletileg is ilyen nagy számban képezzék magukat. Ör­vendetes, hogy az üzemi párt- szervezet tagjai közül huszon­egyen középiskolában, tízen pe­dig általános iskolában tanulnak. Áldozatos munkát vállalnak azok a dolgozók, akik a napi nyolc órai munka után négy éven át tanul­nak, szabad idejüket és nem egy­szer szórakozásukat áldozzák fel a tudás elsajátításáért. A technika fejlődése megkíván­ja a fejlett műszaki vezetést, a ruhagyáriak dolgozók általános képzettségé­nek szüntelen emelését. Az egyre növekvő feladatok csak szakmai­lag és elméletileg képzett vezetők kel oldhatók meg. Pártunk nem­csak elvárja minden kommunis­tától, dolgozótól, hogy állandóan képezze magát, hanem meg is adja a lehetőséget, hogy ingyen, vagy egész minimális tandíjjal tanulhassanak a dolgozók általá­nos iskolában, középiskolákban vagy egyetemen. Barna elvtárstól, a technikum igazgatójától kapott értesülés alapján megállapítható, hogy a békéscsabai textilipari techni­kum teljesíti hivatását. Hallgatói komolyan veszik a tanulást és igyekeznek a leadott anyagból minél többet elsajátítani. Hozzá­járul a jó eredmények eléréséhez az is, hogy az üzemek vezetői is többet foglalkoznak, jobban fi­gyelemmel kísérik azokat a dol­gozókat, akik iskolába járnak, ér­deklődnek előmenetelük iránt, és buzdítják őket a jobb eredmé­nyek elérésére. MÁTÉ BÉLA Békéscsabai Ruhagyár Termelőszövetkezeti iskola a diófa alatt A sarkadkeresztúri tanyavilágban, Kányé pusztán egy öreg dió­fa lombsátrának árnyékában kezdődött meg tizenöt termelőszövet­kezeti parasztgyerek tanítása. A falutól távol lakó gyermekeknek a sairkadkeresztúri tanács egy tanyát iskolának alakít át. Ügy ter­vezték: amíg az épületet rendbehozzák, addig a tavasszal alakult Hunyadi Tsz átadja ugyanott levő irodahelyiségét — mivel máshova költözik — a kis iskolának. A tsz-iroda költöztetése azonban néhány nappal elhúzódott, bár a tanévnyitás elérkezett. Tóth Istvánné tanítónő gondolt egyet: a tamyaudvar gyümöl­csöskertjének nagy diófája alá vitette az öt iskolapadot, amelyek­ben helyet foglaltak a tanyai gyerekek. A falitáblát a csaknem mé­teres átmérőjű diófa törzséhez állították, s a napsugas, szellős és árnyékos környezetben pénteken és szombaton délelőtt megtartot­ták az első tanítást. A rigófüttyös szabadtéri iskolában kellemesen érezték magukat a tanyai gyerekek, csak a közeli tarlón legelésző ménes, a tanya körül túrkáló malac-sereg és a rikoltozó pulykák vonták el kissé figyelmüket. A jó időben egészséges is a tanítás a szabadban, remélhetőleg azonban gondosabb intézkedés követi a romantikus megoldást a további napokon, a szövetkezet gondos­kodik az ideiglenes helyiségről, a tanács pedig mielőbb rendbeho- aatja a termelőszövetkezeti iskolának szánt tanyaépületet. Önkiszolgálás és udvariasság a javából-sen „fcék színű Wartburg” kerekeitől eredt, melyet Csíky űr. vezetett. Az eset, ml tagadás, a Szabadság-tér és József Attila utca torkolatában, tehát nem „sarkán” történt. Csíky dr. a Szabadság-térről a Sztá­lin úton át, a Jókai utcai lakására akart hajtani a „kék színű Wartburg” ' kocsijával, s ez alkalommal a KRESZ- szabályokat nem sértett meg. Az ifjú kerékpáros a Szt. István tér­ről a József Attila utcában balra, nagy ívben kanyarodott, de nem adta meg az elsőbbséget az egyenes irányban ha­ladó dr. Csiky dr. kocsijának. Figyel­men kívül hagyta a KRESZ szabályát, mely azt tartalmazza, hogy „az egyen­rangú utak kereszteződésében talál­kozó járművek közűi, mindig a jobbról jövő járműnek van elsőbbsége. Ezen szabályok betartásának elmulasztása eredményezte azt, hogy az ifjú a „kék kocsi” baloldali első részének hajtott, s ekkor következett be a fékcsikorgás. Csiky dr. ezek után valóban kiszállt a kocsijából és annak rendje-módja szerint értesítette az illetékeseket a történtekről, akik a helyszínen meg is jelentek és a megfelelő Intézkedést tettek. Ahhoz, hogy az ifjú halálsápadtan kelt fel a földről, kétség nem fér! Mert, aki figyelmetlenül közlekedik, azt váratlanul érheti baleset. Szerencsére a sérülés orvosi beavat­kozást egyáltalán nem igényelt. A fő­orvos tehát ahelyett, hogy megnézte volna azt, hogy nem esett-e a fiúnak valami baja, inkább a kocsijával tö­rődött. „Helyes ez főorvos úr?" — te­szi fel a kérdést a cikkíró. Hát ez nem helyes — válaszol az olvasó. Az eset viszont másképpen történt, mint a „Lámpaüveg, vagy ember?” című le­vél írója azt megírta. Erről az illeté­kesek meggyőződtek! Kérjük a levél íróját, hogy az ilyen és hasonló ese­tekben forduljon bizalommal felvilágo­sításért hozzájuk, s akkor elkerülhető lesz a téves adatközlés. A közlekedési szabályok mindenkire egyaránt vonatkoznak, s ha azokat be­tartjuk, nem történik baleset. GÄLIK JANOS főtörzsőrmester, közlekedési csoport pk S HOVA LETT A CSALÓIM PÓTLÉKUNK Mezőtoerénybeo, a Luther uvea W. számú házban lakom feleségemmel és öt gyermekünkkel. Mindengyik gyer­mekem még abban a korban van, bogy jár utánuk a családi pótlék. Ed­dig e tekintetben nem is volt semmi hiba. Mikor elérkezett az összeg pos­tai kikézbesítésének az ideje, minden hónap 2ö-a körül meg is érkezett a pénz. Augusztus végén különösen vár­tuk, mert itt az iskolaidő és bizony a hatszáz forintra nagy szükség van. Szerencsétlenségünkre azonban éppen most történt defekt. Elmúlt a kézbesí­tési idő, sehol semmi. Ha nem is tü­relemmel, de vártunk egy darabig, az­tán megérdeklődtük a dolgot. Kiderült, hogy téves címzés miatt Mezőberény helyett Mezőgyánba került a családi pótlékunk. Egy héttel ezelőtt érdeklő­désemre a mezőgy&ni posta közölte, hogy visszaküldte az illetékes SZTK- körzetbe- Gyulára. Ott viszont sem a Nemzeti Banknál, sem az SZTK-nál nem tudnak a hatszáz forint sorsáról, öt gyermekem nevébem kérem mind­azokat, akiket met, hogy sürgősen tel­jék meg és irányítsák otthonunkba a pénzt annál is inkább, mert a címelírás nem a mi hibánkból történt, viszont az iskolaév kezdetén kétszeresen hi­ányzik a családi pótlék! GUBICZA FLEMÉR agronómus, Mezőberény Kedvence a csabai közönség­nek a Csaba Étterem cukrász­dája. A feketézők — bocsánat, a feketekávé szerelmesei — szí­vesen keresik fel. Mi tagadás, kitűnő feketét főznek itt, s emellett sütemény, fagylalt, „rö­vid ital” és szörp is kapható. Egyszóval minden. Még önkiszol­gálás is, azaz, hogy azt nem kap­juk, azt a vendég maga teszi kedvére. Önkiszolgálás vám itt, még­pedig a javából. — Egy nagy adag fagylaltot kérek vegyesen — szól egy fia­talasszony a pult mögött álló fekete hajú fagylaltosnak. — Kérnék szépen egy kanalat is — szól ismét a vendég halk, szerény hangon, amikor meg­kapta a fagylaltot. — Ott van a pohárban, nem látja? — válaszol ingerülten az eladó. — Még mindig nem ta­nulták meg, hogy ez önkiszolgá­ló cukrászda? Az asszonyka szemlesütve, pi­ros arccal, bocsánatkérően távo­zik a pulttól. — Kérek egy szimplát — áll oda a következő vendég, s egy ötvenessel akar fizetni, amikor megkapja. — Apróval tessék fizetni! Wem fogadok el nagy pénzt, nem tu­dok visszaadni — ismét az előb­bi hang szól, most már a presz- szógép mögül és várja, hogy a vendég kutasson aprópénz után,. Hiába, nincs! Amikor ezt látja, durván elkapja az ötvenest és lám, csodák-csodája, mégis visz- szaad — marad is apró bőven a fiókban. A visszajáró pénzt oda­csapja a vendég elé a pultra, csak úgy förccsen a fagylaltlé. Amikor pedig az megdöbben a furcsa viselkedésen, még ráripa- kodik. — Szedje a pénzét. — Talán jobb lett volna, ha ebben is bevezetik az önkiszol­gálást? De ez még nem elég. Az asztalok legtöbbször tele vannak a vendégek által ottha­gyott tányérokkal, poharakkal, s az asztalokon sokszor áll a víz, az üveglapon morzsa, fagylalt- maradék és így tovább. Amikor az egyik frissen érkezett vendég udvariasan felkérte az itt dol­gozókat, hogy vigyék el a mosat- lan edényt és töröljék le az asz­talt, ugyancsak minősíthetetlen hangú választ kapott. — Ez önkiszolgáló, s külön­ben is nem látja, hogy el va­gyunk foglalva? Várjon! S a vendég várt. Végül is megunta* s kezdte maga , elhordozni a tányérokat* poharakat. Mulatságos lehetett* mert mindkét dolgozó hangos kacajra fakadtt. Hátha még el is mosogatott volna helyettük? Elvégre önkiszolgálás vari! (Zárójelben: ideje terme mér sok ilyen alkalmazottat alaposan megfegyelmezni. Bizonyára a vállalat vezetője meg is teszi ezti) Kasnyik Judit Izikurrencia-a jánlat 1 Egy darab 49-es kombinált áteresztő gyalugép eiadö. Érdeklődni leihet a Mezőberértyi Faipari Kisipari ^ter­melőszövetkezetnél, Mezöbenéoyiben. Telefon- <?Z. r Újra elsősök vagyunk Sok ezer társam­mal most léptünk a középiskola első osz­tályába. Nyolc éve már an­nak, amikor az álta­lános iskolába kerül­tünk. Mennyire iz­gultunk, milyen kí­váncsian vártuk az első napot. Olyan is akadt köztünk, aki bizony félt is. Nem csoda, hiszen elsősök voltunk. Jó tanító­ink szavára azonban toy aröppent a féle­lem, hogy helyét el­foglalja a bizalom. Emlékszem, milyen szeretettel simogat­tam első iskolatáská­mat, milyen gonddal vettem kezembe a ceruzát, a füzeteket, hiszem nekem tiszta­ságukkal, írissesé- gükkel oly titokzatos­nak tűntek. Ahogyan elteltek az első na­pok, a tanító néni lett a mindenem. És min­den úgy volt csak jó, ahogyan ő mondta. Megszerettem a füze­teket, a könyveket, a tanulást. Ahogy teltek az évek, az érdekes iskolai élet egyre töb­bet hozott. Minden nappal többet tanuE tam és tudtam. A nyolc év elszállt. Az iskola befejezté­vel pillanatig sem gondoltam másra, mint hogy továbbta­nulok. így határozott rajtam kívül sok száz és száz nyolcadi­kos. Elsősök lettünk új­ra, de magasabb fo­kon! Azért az élső napokban most is iz­gulunk. Kíváncsiak vagyunk új tanára­inkra, diáktársaink­ra és főleg arra, hogy mi- mindent fogunk tanulni. A kíváncsi­ság nem félelem, hi­szen sa ját akaratunk­ból jöttünk és tuda- , tos a célunk: tanulni minél többet, mert ez emel bennünket igaz emberré, s így emelkedik velünk az egész ország, szeretett szép hazánk! Szakállos Ilona a békéscsabai közgazda- sági technikum elsőosz­tályos tanulója. A békéscsabai szimfoníknsok hangversenyei A múlt évben alakult békéscsabai szimfonikus zenekar az ez évi sikeres vendégszereplések után az őszi évadban már nemcsak Békéscsabán szerepel, hanem a megye más helyén is. így pél­dául brigádhangversenyeket szándékoznak tartani Békésen, Oros­házán, Szarvason, Mezőkovácsházán, Sarkadon és Lőkösházán. De sor kerül békéscsabai szereplésre is. Az őszi hangverseny-tervek szerint a debreceni MÁV szimfonikus zenekar is ad hangversenyt októberben Neményi Lilivel és Szabó Miklóssal, Gépkocsi service Úi gépkocsik vevőszolgálata Garanciális átvizsgálás, karbantar­tás és javítás. A KPM által kijelöli garanciális serviceüzeim. Személy - és tehergépkocsik általános karban­tartása és futójavítása a a Túrkevei Gépállomáson Telefon: SÍ. 11953

Next

/
Thumbnails
Contents