Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-06 / 210. szám

4 NÉPÚJSÁG I960, szeptember 6., kedé Kónya Erzsi színésznő lesz... Több segítséget igényelnek Csak egyszer hallottam szaval­ni. Egyszerű és komoly volt, mert amit mondani akart, úgy kívánta tőle. Fiús szőke hajával, fehér matrózblúzos alakjával olyan volt a hatalmas vörös függöny előtt, mint harmatcsepp a pipacs szir­mán. Hangja tisztán csengett. A bujósdi fogsor mögül előröpködő szavak szinte játszadoztak érzel­meinkkel. A<z ismerősök sugárzó arccal bólogattak, az idegenek élénken tudakolóztak a tehetsé­ges, ügyes kislány kiléte felől. Az­óta hosszú hónapok teltek el, az­óta már egy titkon remélt álom beteljesült: a békési kislányt fel­vették a Színművészeti Főiskolá­ra. Az út azonban nem volt köny- nyű idáig. „Nyilas Misi" kerestetik Erzsi már harmadik éve járt a békési gimnáziumba, amikor — hogy, hogy nem — őt jelölték lei az iskola által előadandó színda­rab főszerepére. Nyilas Misit kel­Tölili milliós beruházás mozik építésére Ebben az évben a Moziüzemi 'Vállalat továbbfolytatja a vidéki filmszínházak átépítését. így Geszten 100 ezer forintos költség­gel rendbehozták az épületet, a belső falakat műanyag burkolás­sal látták el. Szeghalmon befeje­zéshez közeledik a filmszínház át­építése, ahol ezután szélesvásznú filmeket is bemutathatnak. Fo­lyik az építkezés Bucsán, Csaba- csüdön és Dombiratoson is. Az orosházi Partizán Filmszínház szélesvásznosítása másfélmillió forintba kerül, a munkát ez évben befejezik. Sor kerül még ez évben a bé­késcsabai Szabadság Filmszínház átépítésére, melynek tervei már elkészültek. lett játszania leány létére. Igaz ugyan, hogy általános iskolás ko­rában már színpadra lépett egy álkalommal és akkor is éppen fiú­szerepben. De azóta nem szere­pelt, még csak nem is szavalt egy­szer sem. Tanult és tornázott szor­galmasan, tanítónő szeretett volna lenni. Szülei és rokonai is azt akarták. De most itt volt ez a szép szerep. Mit csináljon? •— eí kellett vállalnia (ha már minden­ki így akarta). A siker minden vá­rakozást felülmúlt. A gimnázium színjátszói mindenfelé telt ház előtt játszották a darabot. A „bé­kési Nyilas Misi” meghódította a környék közönségét. A szegény­sorsú debreceni kisdiák gyerme­kien tiszta és nemes alakja mély nyomokat hagyott a szerepét egy­re jobban átélő békési kislány lel­kében. Jobb és igazabb akart len­ni ő is, mint Misi, „mindhalálig”. Egy részletét még a Petőfi-rádió is sugározta. Erzsi szorongva ült a készülék mellett, s izgalommal várta a „hangját”. Ettől kezdve sokat szavalt és sze­repelt is, de azt azért nem gon­dolta, hogy valaha is színésznő le­het. Tanárai, ismerősei addig no­szogatták, bátorították, míg végül jelentkezett a színi főiskolára. Színészjelölt kislány a teherautón Az első „rosta-vizsgára” Békés­csabán, a Jókai Színházban került sor. Erzsi lekéste a vonatot, azt hitte ugyanis, hogy a Széchenyi- téri'ől indul, mint régen. Hiába várt. Mire felocsúdott a meglepe­tésből, már késő volt. Visszaindult az iskolába. Szomorúan nézett magaelé... s ekkor egy teherautó bukkant elő, ajtaján nagy fehér nyomtatott betűkkel a felírás: PAMUTSZÖVÖ. Mint a villám cikkant át agyán az ötlet. A so­főr azonban szabadkozott, hogy nincs személyszállítási engedélye, s baj lesz, ha „elkapják”. Amikor azonban megtudta, hogy miért akar ez a vakmerő szőke kislány Csabára menni, azonnal megeny­hült, és ráállt a szóra. Ezután már szinte természetes, hogy a kis­lánynak Csabán is sikere volt. „Ki táncol egy tangót velem?" Mindenki elképzelheti, milyen érzések lettek a vidéki kislányon úrrá, amikor meglátta a sok fel­tűnően öltözött pesti lányt, amint magabiztosan társalogtak a vára­kozóhelyen. Olyanoknak tűritek szemében, mintha nyugati képes­lapokból léptek volna ki. Erzsi azonban nem azért jött Pestre, hogy megijedjen. A bizottság előtt szavalt, és játszott olyan termé­szetességgel, mint ahogy azt már itthon, a színpadokon megszokta. Népdalokat is énekelt — életében először zongorára. Felkérték, hogy táncoljon is valamit. A tangóhoz már partnerre volt szüksége. — Nyílt, kérő tekintettel nézett vé­gig a zsűri férfitagjain. Ugyan ki ne ugrott volna azonnal! A siker nem maradt el — felvették. Az elkövetkezendő években sok fog múlni már Erzsi szorgalmán is. Ezzel azonban, édesanyja véle­ménye szerint, nem lesz baj. Kis­lánya eddig mindig nagyszerűen megállta a helyét, bármiről volt is szó. A színészjelölt kislánynak néha még hihetetlennek tűnik, hogy annyi jelentkező közül őt is fel­vették. Ilyenkor előveszi a felvé­telt igazoló „papírt”, s gondolata» máris a jövőbe szállnak. Egyre szebbnek látja a színészi pályát, hiszen a színpadon tanítónő is le­het, ami hónapokkal ezelőtt még lenni akart. Gulyás Sándor „... A pártvezetöségek tag­jai egyenjogúak __” Hogyan ér­v ényesül ez a szabály a párt­életben? Erről a kérdésről be­szélgettünk néhány nappal ez­előtt az egyik állami gazdasági pártalapszervezet vezetőségi tagjával. — Az egyenjogúsággal nin­csen különösebb gond, ami az üléseket, tanácskozásokat illeti — mondta. Ezeken a helyeken érvényesül ez az elv — folytat­ta az elvtárs. Közösen vitatjuk meg a feladatokat és közösen szervezzük a végrehajtást és munkamegosztással dolgozunk. Viszont a pártbizottságok és tö­megszervezetek egyes vezetői ugyancsak megkülönböztetnek bennünket olyanformán, hogy a párttitkár az minden, s a veze­tőség tagjait amolyan „mellé­kes” embereknek tekintik. Érdeklődésünkre, hogy miben nyilvánul ez meg pontosabban, az elvtárs azt felelte, hogy a fel­sőbb szervektől, ha valamilyen ügyben felkeresik a pártszerve­zetet, leginkább csak a párttit­kárhoz mennek és ha nem talál­kozhatnak vele, akkor inkább továbbállnak. Erre saját esetéből vett igazolást. Elmondotta, hogy öt év alatt, amíg pártbizalmi volt és egy éve, amióta szerve­zőtitkár, a felsőbb pártszervek­től még nem érdeklődtek részle­tesebben a munkájáról. — Minden ügyben csak a párttitkárt keresik — jegyezte meg a szervezőtitkár, majd ar­ról beszélt, hogy az a zetoros vagy tehenész, aki szintén tagja a pártvezetőségnek, ők is mond­hatnak érdekes és fontos dolgo­kat a munkáról, nem is beszél­ve arról, mit jelentene nekik az a segítség, melyet a fejlettebb elvtársakkal folytatott eszme­csere nyújtana. A zetoros most a silózásnál dolgozik és ott töb­ben tevékenykednek körülötte. Ilyen helyeken sok mindenről hallhat és beszélhet egy vezető, ha nem akadna el az irodában, a párttitkárnál — jegyezte meg. Ha véleményéhez hozzáadjuk, hogy alapszervezetükben még ez évben nem tartottak pártcso- portiilést, akkor nem kell külö­nösebb magyarázat ahhoz, mennyire elférne nála is a segít­ség. Azonban nemcsak őróla van szó, hanem mindazokról, akik hasonló helyzetben vannak. Sajnos, eléggé elterjedt, hogy a pártbizottságok egyes vezetői és aktívái csupán a párttitkáron keresztül nézik a pártszerveze­tet, látókörükön kívül maradnak a pártvezetőség többi tagjai. Rit­kán hívják őket össze tanácsko­zásokra, csak másodkézből, le­szűkítve szereznek tudomást a feladatokról. Ez a mellőzés gá­tolja őket fejlődésükben, kisebb­ségi érzést kelt bennük és bizo­nyos érdektelenséget táplál. Azt hisszük, jogos egyes vezetőségi tagoknak az az igénye, hogy a vezetőségben az egyenjogúság elve az instruálásban is érvé­nyesüljön azáltal, hogy a felsőbb pártszervek illetékes titkárai, reszortfelelősei, aktívái közvet­lenül is tartsák a kapcsolatot a pártalapszervek vezetőségi tag­jaival és ezúton hatékonyabban segítsék munkájukat. B. Z. K//X A rendőri * v A z eltelt évek alatt bebizonyították, hogy rendőrségünk méltó a n'ép bizalmára. Csak a gonosz szándékú embernek, vagy a köz­rend ellen tudatosan vétőknek dobban ijedten a szíve, ha rendőrt lát. Az őszinte gondolkodású, becsületes emberek mindenütt tisztelik és sze­retik bátor rendőrségünket. A kapitalizmusban a rendőrség a kizsákmányoló osztály érdekeit szolgálta, rendőrnek lenni annyit jelentett, mint elszakadni a néptől és a tőkések szolgálatába állni. Ahogyan fordult a világ, úgy változott meg a rendőrségnek is a feladata, helye a társadalmi életben. Ma rendőrnek lenni annyit jelent, mint hűséget fogadni a népnek és küzdeni minden el­len, ami a nép érdekeit, a szocializmust építő ország rendjét támadja, védeni a nép nyugalmát, őrizni dolgozó emberek személyi biztonságát és közvagyonát, megelőzni a bajt, mely ott lesel­kedik mindenütt, ahol megsértik a népalkotta jogszabályokat. Rendőrségünk éberen őrködik, következetes munkával nyomára jut a beépített és a nyugati tőkés országokból közénk csempészett kártevők­nek, leleplezi a társadalmi rendünk ellen táma­dókat és megérdemelt helyre juttatják őket. Ül­dözi a bűncselekményeket és eljárnak a társa­dalmi életünk szabályainak megsértőivel szem­ben. Vigyáznak a közlekedés rendjére és nem kis erőfeszítést tesznek, hogy felvilágosító mun­kával az együttélés szabályainak betartására neveljék az embereket. A z elmondottakból kitűnik, hogy rendkívül " nagy felelősség nyugszik a rendőri hiva­tás művelőin. Mindennapi életünkből számtalan tényt tudnánk felsorolni, melyek mind azt bizo­nyítják, hogy rendőrségünk eleget tesz nemes hivatásának. Ezért szeretjük őket és támogatjuk munkájukat. Ez a testvéri barátság és együtt­működés, a közös ügybe vetett szilárd hit kész­tetett bennünket arra is, hogy ha mégis helyen­ként fogyatékossággal találkozunk munkájuk­ban, azt baráti bírálatként szóvá tegyük. Ugyan­is egyesek a régi kapitalista rendőri gyakorlat móa oaa is jelentkező hatására megfeledkeznek hivatásról a mai rendőri hivatás lényegéről, arról, hogy a népet szolgálják. A rendőri intézkedések végre­hajtásának kulturáltságáról van szó. Az utóbbi időben helyenként azt tapasztaltuk, hogy egyes szolgálatban lévő rendőrök lekezelő, durva han­gon szólítanak meg embereket. Olyan munká­sokat, vagy közéleti embereket illetnek sértő hangsúlyukkal, akik erre a hangra még akkor sem szolgáltak rá, ha történetesen figyelmeztetni szükséges őket valamilyen szabály betartására, vagy szabálysértés miatt kell velük szemben el­járni. A fölényes, rideg hang — nem téveszthető össze a határozottsággal —, nem illő a mai rend­őrségünk egyetlen beosztottjához sem és ez an­nál inkább meghökkentő, és rosszul hat, mert a rendőrségünk beosztottjainak túlnyomó több­ségére egyáltalán nem jellemző az ilyen beszéd­modor. Az igaz, hogy a rendőrséget helyesen a felső parancsnokságok ellenőrzik, azonban fi­gyelik munkájukat a tömegek is. A nép érzé­keny lelkülete bizony hamar észreveszi az olyan eseteket is, amikor egyes beosztott rendőrök az igazoltatási jogukat női ismeretség-szerzés cél­jaira kívánják felhasználni. TVf indezt azért tesszük szóvá, mert úgy gon- dőljük, hogy baráti jelzésünkre felfigyel­nek a rendőrségen dolgozó kommunisták és párt- alapszervezeteikben még többet foglalkoznak az intézkedések végrehajtásának kultúrájával. Ka­pitalista világban ilyen bírálat elképzelhetetlen. Ott mindennapos gyakorlat, hogy a jogaikért küzdő embereket agyba-főbe verik, gázbombákat dobnak rájuk, karddal vágnak közéjük, lóval ta­possák védtelen testüket. Mi, akik a kapitaliz­musban a rendőr- és csendőr-lovak lábai alatt vergődtünk; ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy saját vérünkből való rendőrség szolgálja érdekeinket. Ha most mégis bíráló szó hagyta el ajkunkat, azt csak azért tettük, mert rendőrségünk iránti bizalomról van szó, mely nagy kincs nekünk és nem lenne jó, ha csak egy kicsit is megfogyatkozna, egyes emberek óvatlansága következtében. Boda Zoltán — tervtúl teljesítés — Gyulai tudósítónk jelenti — Sorozás Gyulán is napok óta folyik a sorozás, csoportokban jönnek a fi­atalok a gyuláé járás minden ré­széből. A Kiegészítő Parancsnok­ság az Erkel Ferenc művelődési otthonban tartja az egészségügyi és egyéb vizsgálatokat. Bár elég sokat kell várakozniuk a jövő ka­tonáinak, mégsem unatkoznak, mert közben előadáson, filmvetí­téseken ismerkednek meg a ka­tonaélet számos részletével. Amikor bementem, éppen egy kétegyházi fiatalember állt a so­rozóbizottság előtt. Válaszaiból kiderült, hogy szülei tsz-tagok és ő maga is termelőszövetkezetben dolgozik. Csendesen beszélt, aztán büszkén mondta: •— Jól keresek, megvan minde­nem. Újabb és újabb fiatalok kerül­nek az asztalhoz. Volt köztük la­katos, technikus, tsz-tag. Az orvostól megtudtam, hogy a fiatalok majdnem valamennyien erősek, egészségesek. Ősszel vonulnak be ezek a 20 évesek, hogy aztán két-három év múlva megkomolyodott, megem- beresedett fiatalemberekként tér­jenek vissza munkahelyükre. Új iskolát avattak A múlt héten felavatták váro­sunkban az új iskolát, és átadták a II. számú iskola tanárainak és tanulóinak. Az egy emeletes isko­laépület nemcsak kívülről meg­nyerő, belső felszerelése is kitűnő. Tágas folyosói, parkettás tanter­mei, falba épített ruhaszekrényei méltán nyerték meg a jelenlévők tetszését. A megnyitó ünnepségen Nagy Ferenc elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának veze­tője elmondotta, hogy az iskola építése 1 700 000 Ft-ba került. Nagy szükség volt azonban rá, mert a régi II. számú iskola nem tudta kielégíteni a szükségleteket. Különben a tervek szerint 1963- ig ehhez az iskolához építenek még egy nyolctantermes épület­részt és egy igazgatói lakást. A megnyitó ünnepségen Enyedi G. Sándor elvtárs, a gyulai városi tanács elnöke megköszönte a mű­velődésügyi osztály támogatását és biztosította az iskola tanárait a ta­nács támogatásáról. 153 ezer forintos nyereség A gyulai Kötőipari Vállalat túl­teljesítette első féléves tervét. Az e—-ült év ugyanezen időszakához képest pamutharisnyából 57 száza­lékkal, kötött kesztyűből 78 száza­lékkal, fehérneműből pedig 98 szá­zalékkal gyártottak többet. Nőtt az egy munkásra eső terme­lés is. Az üzem össztermelése 98 százalékkal magasabb, mint egy évvel ezelőtt volt. Wegroszta Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents