Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-04 / 209. szám
4 MÉPŰJSáG 196*). szeptember 4., vasárnap 'ftülm ébke’Uk a vitt, 'ŰtftigyáiMál TSékéáoMt&á&a? — Mléri nem folytatják egyelőre a munkát a Szabadság téren — Milyen lesz a víz? Levél tatarozás ürügyén Békéscsabán nagyon sokan várják a vízellátás megjavítását. Különösen azokon a helyeken van erre égetően szükség, ahol a kutak messze vannak egymástól és a környék lakói sokszor több száz méterre kénytelenek gyalogolni, ha vízhez akarnak jutni. Ezen az állapoton segít majd a már építés alatt álló vízmű, amely 60 millió forint beruházással több év alatt fejeződik be. A munkát az ÉM 5. számú Mélyépítő Vállalat dolgozói végzik. Szeredi Miklós mérnök, a vállalat békéscsabai főépítésvezetője ad választ a munkákkal kapcsolatban néhány olyan kérdésre, ami bizonyára sok olvasónkat érdekel. — Mikor érkezik a víz Békéscsabára és milyen munkát végeznek most a vállalat dolgozói? — A célkitűzések három ütemben valósulnak meg. Az első ütemben öt kút napi 3000 köbméter vizet szolgáltat majd a város különböző pontjain elhelyezett 173 közkút részére. A kutak helyét úgy határozták meg, hogy a vízért 200 méternél többet lehetőleg senki se legyen kénytelen gyalogolni. Az első ütem 1961. december Síén fejeződik be. 1962. január 1- én kezdjük meg a város csatornázását, amely négy évig tart. Ez idő alatt eltűnnek az utcákról a nyílt csatornákban, árkokban folyó és sok helyen poshadó vizek. A csatornázás jelentősebb mennyiségű föld megmozdulását teszi majd szükségessé, ami azt is jelenti, hogy a sorra kerülő utcákon átmenetileg még nagyobb lesz a „felfordulás”, mint a jelenlegi csőlefektetési munkáknál. Ezután kerül sor a harmadik ütemre, az elosztó-hálózat kifejlesztésére, valamint az újkígyósi telepen hat újabb kút létesítésére. Ezzel ötről 11-re emelkedik a kutak száma, a vízmennyiség pedig napi 3000-ről 6000-re. A fentiekből látható: jelenleg az első ütem munkálatai vannak soron. A városban a főkörvezeték, Újkígyóson pedig a kútházak és medencék építését végzik. — Miért maradt abba a munka a Szabadság téren? — Azért, mert a vezeték lefektetése két irányból közeledik a város központja felé. Előbb elkészítjük a Lenin út irányából a hálózatot egészen az evangélikus templomig, ezután pedig — hogy a forgalomban minél kevesebb ideig tartson a kiesés — a központban teljes munkaerő-, gép- és anyag összpontosítással végezzük el a két rész összekapcsolását. Ezzel a tervvel a város vezetősége is egyetértett. — Miért volt szükséges Újkígyósról — tehát viszonylag nagy távolságról — vezetni a vizet Békéscsabára? — A geológusok előtt ez a feladat állt: keresni kell egy olyan vízadó réteget, amelyből naponta legalább hatezer köbméter vizet tudnak nyerni — természetesen minél gazdaságosabb kitermelés mellett. Ilyen vízadó réteget Békéscsabán nem találtak, bár egy éven át kutattak. A kutatás során Szabadkígyós és Újkígyós között rábukkantak egy olyan durva homokrétegre, amely a Maros egykori hordaléka és jelenleg is ösz- szefügg a Maros folyóval. A víz itt mindössze 55 méter mélységből kerül a felszínre és egy kút vízhozama szivattyúzással percenként eléri a 800 litert. — Milyen hosszú a fővezeték? — A fővezeték hossza 13 kilométer. Ennek építése az újkígyósi kutaktól (teleptől) kezdődött és eddig hat kilométer készült el belőle. így az építkezés Erzsébethely közelébe érkezett. Pillanatnyilag az öntötvas cső hiánya miatt áll a munka, de a megyei tanács utánajárásával sikerült megszerezni a további munkákhoz szükséges hét kilométer hosszú acélcső-mennyiséget. — Milyen lesz a víz? — Nem artézi vízről van szó. A kútból nyert vizet azonban a hatalmas szivattyú- és szűrőházban megtisztítják minden olyan anyagtól, ami a fogyasztásnál hátrányos vagy káros. Ezek: man- gántalanítás, vastalanítás, savta- lanítás, baktérium-mentesítés. Mindez automatikusan történik. A víz ugyanolyan kitűnő, mint a pesti vagy más nagyvárosi. A hőfoka is kellemes, hűtés nélkül ivásra alkalmas. — A víz Békéscsabára történő bevezetésén dolgozó brigádok közül melyik végzi a legeredményesebb munkát? — Nálunk a munkáslétszám 80 százaléka kubikos. Közöttük a legeredményesebb a szocialista brigád címért küzdő Varga Máté 12 fős brigádja. Példamutató a szorgalmuk, munkakészségük és az emberi magatartásuk. Ez a brigád vállalta az egyik legnehezebb munkát, az 500-as acélcsövek átsajtolását a felszín alatt olyan helyeken (úttestek alatt), ahol nagyobb a forgalom. így nincs szükség az úttest felbontására, hanem a teljes forgalom fenntartása mellett megtörténik a nyomócső átvezetése. Jó látni, ha építőállványok vesznek körös-körül egy épületet, s különösen jó érzés, ha azt látjuk, hogy szépülnek középületeink. Örömmel láttuk, hogy a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium sűrű állvány- erdőbe burkolózik és a vakolólapát nyomán kisimul az öreg gimnázium „ráncos bőre”. Már szeptember van, s elkezdődött a tanítás, de az állványerdő, dacolva az idővel, úgy tesz, mintha az idő végtelenjéig ott akarna maradni. Bent a teremben folyik a tanítás, a tanár magyaráz, a diák pedig az ablakon kinézve figyeli, hogy a kötélen himbálódzó vödörből le- esik-e vagy nem esik le a tégla. Igaz, a határidő, amit a gimnázium és a Tatarozó Vállalat kötött, október 3-ig szól. Most mégis egy levél-félét próbálunk eljuttatni az illetékeseknek, hátha meghallják kérésünket. Szólna ez a levél valahogy így: „Kedves Tatarozó Vállalat! Nagyon nehéz úgy tanítani az iskolában, hogy homokbuckákat kell kerülgetni itt az udvaron^ de nagyon nehéz tanulni is, hogy közben fenn az állványon valamelyik festő éppen a Csárdáskirálynő című operettből fütyül egy részletet kissé hamisan. Szerelnénk, ha ezt a tatarozást a határidő előtt befejeznék, hogy tanítani is és tanulni is köny- nyebb legyen.” Ezt a levelet bizonyára aláírnák a diákok is. Bízunk benne, hogy a Tatarozó Vállalatnál is figyelembe veszik, ott is van szülő, akinek gyermeke éppen itt, a gimnáziumban tanul, és szeretné, ha az év végén jó bizonyítványt hozna haza. Ha rossz lesz a bizonyítvány, még arra hivatkozhat, hogy év elején egy hónapig nem tanult, de a Csárdáskirálynő összes dallamát visszafelé is tudja fütyülni. Lehet, hogy szokatlan kívánság, de bízunk benne, hogy talán nem is először fordulna elő, hogy az állványok lekerülnek a gimnázium épületéről határidő előtt, és befejezést nyer e tatarozás. Hétfőn nyitja kapuit a marxizmus-Ieninizmus esti egyetem Szeptember 5-én délután a megyei pártbizottság nagytermében tartják a marxizmus—leninizmus esti egyetem hallgatói az ez évi tanévnyitót. Az 1960—61. oktatási évben már mind a három évfolyamon lesznek tanítások, mivel az első és második évi tanulmányokat sikeresen elvégzett hallgatók eggyel előre léptek és mintegy ötven új hallgatóval indul az első évfolyam. Pásztor B. •O -O -O -O -O* ■> -O -O -O "O -ö- -o- -o *o -O O O- -O- O O -O O -O O -O -o* -o- -o o *o -o o- -o o- o -o (Dóczi) ÓVODÁSOM! TftNULÚX! KÖZÉPISKOLÁSOK! 1960 —61. tanévi balesetbiztosítása Minden balesetre kiterjedően 5 Ft díjért nyújt balesetbiztosítási védelmet az Állami biztosító Az elmúlt tanítási évben megyénkben 8 halálos kimenetelű, több mint 1000 egyéb baleset fordult elő Ne mulassza el gyermekének balesetbiztosításáról gondoskodni, mert baleset esetén komoly kártérítésben részesül. Eérjen íelvilágositást as iskola igazgatójától, illetve az óvoda vezetőjétől OCefekeiék élete. XXI. Hétfőn Szabó elvtárs bement Miska vállalatához. Ahogy mondták neki, bent is találta az igazgatót, aki két hétig távol volt, szabadságát töltötte Budapesten. Azelőtt ott dolgozott a Szerszámgép- gyárban, s mivel az ellenforradalom óta nem volt egykori üzemében, most meglátogatta őket is, régi szaktársait és a gyár vezetőit. Szabó elvtárs délelőtt 10 óra felé kopogtatott az igazgatónál. — Jónapot igazgató elvtárs. — Jónapot, csak nem a termelőszövetkezetből jött az elvtárs? — De onnan, Szabó vagyok. — Németh — nyújtotta kezét az igazgató. — Éppen most hallottam, hogy Szabó elvtársék el akarják vinni ezt a Veres fiút. — Szeretnénk, de éppen azért jöttem, mert van egy kis hiba. — Hát nem adjuk szívesen Szabó elvtárs, mert rendes fiú... Még az a szerencse, hogy talán tudunk helyette mást felvenni. — Pontosan ezért jöttem. Tudja igazgató elvtárs, mi egy fiatal asszony helyére akarjuk elvinni a Miska gyereket. A fiatalasszonynak viszont a városban akarunk munkát keresni ... De nagyon nehezen megy. — És miért küldik el azt az asz- szonyt? — Dehogy küldjük! El akar menni. Igaza is van, tudja, babát vár és nagyon messze van a tsz. — Értem. És szeretne bejutni a városba, ugye? — Ügy van. Azt gondoltuk, hogy esetleg megcserélnénk őket... Mind a kettő ért az irodai dolgokhoz ... — Hát ez nem lesz könnyű . .. ! Egy pillanatra Szabó elvtárs, behívom a főkönyvelőt. — Na igen, én már a főmérnökkel beszéltem, mondta, hogy mást szeretnének Miska helyére... — Tessék csak várni, majd megkérdezzük a főkönyvelőt, ő az „iparos”. A főkönyvelő bekopogtatott. Szabó bácsi szerint kopaszodó, jól öltözött „úriember” kinézetű férfi volt. Meghajolt és úgy köszönt mindkettőjüknek. — Parancsoljon velem igazgató kartárs. — Üljön ide közénk Szűcs kartárs. Tudja, hogy el akarják vinni a „jobb kezét?” — Hogyne, tudom kérem, tájékoztatott róla a Veres kartárs. — Mit szól hozzá? — Mit mondjak, ha nagy szükség van rá más területen, kérem, nekem nincs kifogásom... — És ki lesz az utód? Gondolt-e már erre? — Úgy tudom, hogy a főmérnök kartárs az unokaöccsét akarja, most érettségizett tavasszal a fiú és még nem talált megfelelő helyet. — Szabó elvtárs azért van itt, hogy cserét alkudjon ki. Ök adnának egy fiatalasszonyt és helyette elvinnék a Veres fiút. Maga dolgozik majd vele, maga döntse el, kit vegyünk fel: a fia- talaszonyt, vagy azt a másikat? — Kérem, nekem mindegy, ahogy a népgazdaság érdeke megkívánja. Németh mosolyogva válaszolt a főkönyvelőnek: — A népgazdaságnak ugyan mindegy Szűcs kartárs! Annak az a fontos, hogy jól menjen a munka. Azt hiszem, a fiatalasszonynak nem mindegy. Igaz, Szabó elvtárs? — Nem bizony! — Kérem, ahogy az igazgató elvtárs dönt — tárta szét a karját Szűcs, és jelezte, hogy őt akár reggelig is faggathatják, nem tud dönteni. — Én alávetem magamat az igazgató kartárs döntésének. — Na, rendben, majd eldöntjük — fejezte be az igazgató. — Elmehetek? — Igen, tessék. Szabó elvtárs mosolygott a bajusza alatt, amikor kilépett a főkönyvelő, s a tarkóját vakargatta, amit észrevett az igazgató. — Mi történt, Szabó elvtárs? — kérdezte kutatóan Németh. — Hát, tudja elvtárs, megmondom én őszintén: ilyen emberekkel mi nem sokra mennénk a mezőn ... Hát ez nem mer dönteni... ! Ugyan nekem semmi közöm hozzá, de mondja meg az elvtárs, hogyan boldogulnak ilyen emberekkel? — Téved. Szabó elvtárs! Nagyon rendes kartárs. Kitűnően és nagyon pontosan dolgozik. — Az lehet, de nekem nem kellene. — Régi ember, örök életében azt tanulta, hogy neki hallgatni kell, a döntés nem az ő joga. Bizony nehéz rávenni, hogy véleményt mondjon a dolgokról. Szabó megértette a választ, de nekem is azt mondta: — Én bizony nem tudnék dolgozni az ilyen se hideg, se meleg emberekkel ... Biztos választ nem kapott a nárttitkár az igazgatótól, mégis biztos volt az igazgató döntésében. Ez az ember szereti a dolgozókat, munkásember volt, a Kati javára dönt. Nem tévedett. Csütörtökön hivatalosan értesítették Katit a vállalattól: menjen be és ha tudja, hétfőtől már megkezdheti a munkát. Alig érkezett a tsz-be a postás, Németh igazgató is megjelent a tsz-irodán. Katinak mutatkozott be először, de a fiatalasszonynak eszébe se jutott, hogy a leendő főnöke. — Szabó elvtársat keresem, hói találhatom meg? — Tessék csak várni, rögtön szólok neki. Addig tessék leülni. — Jónapot! — Jónapot, Szabó elvtárs — fogadta a párttitkárt az igazgató. — Na menjünk be az elnök elvtárshoz, hátha itt van. És most már, ha akart az elnök, ha nem, bele kellett szólnia Kati ügyébe. Meg is adta magát rögtön, hiszen eddig is csak akaratosságból mutatta, hogy nem érdekli a dolog. Meg őszintén szólva: nem is szívesen engedi Katit. De most már mindegy, végeredményben jobb lesz a fiatalasszonynak is. Hamarosan megegyeztek. Hétfőtől kezdve megcserélik a két dolgozót. Egyelőre csak próbaidőre mind a kettőt, s ha nem megy nekik a munka, visszacserélnek mindent. Varga Tibor
