Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-25 / 227. szám
1960. szeptember 25., vasárnap NÉPŰJSÁG .4 fiatalok a KISZ kongresszusára készülnek Pénteken délelőtt a Kommunista Ifjúsági Szövetség megyei végrehajtó bizottsága megbeszélést tartott a társadalmi aktívák népes csoportjával. Az alapszervezetek segítésével megbízott fiatalok a KISZ-kongresszusra való előkészületekről, a vezetőség és küi- döttválasztó taggyűlésekről számoltak be. Az eddig lezajlott mintegy százharminc gyűlés tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a fiatalok nagy jelentőséget tulajdonítanak a kongresszusnak. Az alapszérvezetekiben számos munkafelajánlás történt a kongresszus tiszteletére. A kisdobos kötelessége Kislányom a minap örömmel újságolta, hogy kisdobos lett. Még annyira frissen volt az, hogy nyomban meg is kérdezte nagy kíváncsian: — Mi a kötelességem? Hogyan kell viselkednem? Nyilván méltó akart lenni a kisdobos névre. Nem sokkal később kint az életben adódott alkalom arra, hogy a kisdoboserkölcsből ízelítőt kapjon. A Sztálin úton a járda szélés egy sötét szemüveges néni álldogált. Fejét lassan jobbra-balra forgatva kérdezgette, hogy át lehet-e menni a túlsó oldalra. Ekkor oda lépett Háziasszonyok! Most szerezzék be téli burgonya- és hagyma- szükségleteiket a MÉK kirendeltségektől és a helyi földművesszövetkezetektől. A szakszervezetek útján lebonyolításra kerülő akció során kiváló minőségű Ella fajta burgonyát 1,30—1,50 Ft makói vöröshagymát 2,20—2,10 Ft vásárolhatnak kilogrammonként. A MÉK kirendeltségek és a helyi földművesszövetkezetek minden igényt kielégítenek A burgonyát és a vöröshagymát — a dolgozók előjegyzései alapján — egy tételben szállítják ki az üzemekbe és a vállalatokhoz. 45 hozzá egy kéknyakkendős kisfiú, kézenfogta és a túlsó oldalra vezette. — Látod? Te is így cselekedj kislányom. Légy udvarias a felnőttekkel szemben és segíts azokon, akik rádszorulnak. házi jozsefné Békéscsaba Hagyománykutató szakkör alakult Mezőberényben Mi, a mezőberényi 2. számú iskola úttörői a napokban hagyománykutató szakkört alakítottunk. A kör feladata, hogy annak idején Berényben oly sokszor megfordult Petőfi még fel nem lelt emlékei után kutasson és a már meglévő eredményeket múzeumi célokra feldolgozza. Képpel és szöveggel ellátott 150 oldalas Petőfi-albumot is készítünk, Szeretnénk emlékoszlopot állítani a Körös ama helyén, ahol a költő utolsó útjára, a segesvári csatatérre indulva elhagyta Mezöberényt. TÓTH ILONA sajtófelelős, Mezőberény KISZ-közgyíílés Csorvásou Községünkben nemrég volt a Vörös Október Tsz KlSZ-fiatal- jainak a taggyűlése, amelyen részt vettek az országos, a megyei, a járási és a helyi szervek küldöttei is. A megnyitó beszédet a KISZ-titkár tartotta. Ezt követően megválasztották a gyűlés elnökét, majd beszámoló következett az eddigi eredményekről és a KISZ-szervezet előtt álló feladatokról. A gyűlés vezetőségválasztással ért véget. NAGY ANDHA? Csorvás Kiránduláson A békéscsabai 9. számú iskola 1 húsz tanulója és öt szülő hon-| ismereti kiránduláson Vett részt.! Miskolcon ütöttek tábort, onnan ! átmentek a szép görömbölytapol-1 cai fürdőhelyre, ahol két napot töltöttek. A kirándulás során a legnagyobb élményük Aggtelek és Jósvafő megtekintése volt. A gyerekek ámulták-bámulták a csepkőbarlang csodás világát. Visszatérve Miskolcra megtekintették az üveggyárat, jártak az Avason, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt a városra. Lillafüredet is meglátogatták, gyönyörködtek a hegyek közt lévő gyönyörű üdülő és a Hámori tó kék vizének látványában. Hazatérve Csabára sokat meséltek társaiknak az utazás szépségeiről. SZABADOS ISTVANNÉ Békéscsaba Olvastuk 4 tengeri vadállul szín»** nyugalma Az Esti Hírlap hírek rovatában olvastuk: „A főnök úr rosszul van informálva — közölte a fiatal hajós egy sok vihart látott vén tengeri farkas égszínkék nyugalmával." Arról már hallottunk, hogy a tapasztalt matrózt népszerűén tengeri medvének titulálják, de hogy a nyugalmat színekkel érzékeltetnék, erre még nem volt precedens. A kármin vörössét neki! Endrődi, gyomai és dévaványai lakosság figyelmébe! Felhívjuk a lakosság figyelmét. hogy részlegeinknél őszi cipörendeleseit a torlódások elkerülésé végett már most adja fel. Cipőink a legmodernebb kivitelben készülnek. Választékos bőranyagi Figyelmes kiszolgálás 1 Javító-részlegeink ugyanezen helyeken mindennemű javítási munkát gyorsan és pontosan vállalnak. Endrödi Cipész Kisipari Termelőszövetkezet vezetősége * * ~ 576 7őűJszít nőit az át... Ax apró piros szikrákat fújó fekete acélparipa lassan fúr- -ja magát előre a csillagos éjszakába. Fél órája már, hogy eltűntek a főváros viliódzó fényei, s bizony az egyhangú kerékcsattoás az utasok többségét álomba szenderitette. Ma valahogy a szokottnál is kevesebben vannak a szegedi személyen; a fáradtabb- ja kényelmesen végigfekszik hát a padokon. Szomszédom, 40—45 év körüli napbarnította arcú parasztember, úgy látom, nem gondol az alvásra, elmélyülten olvassa az Esti Hírlapot. — Hát, ami azt illeti, meleg napok járhatnak most Kongóban is — szólal meg váratlanul. Tízszavas mondata azután elindítja az utazók tereferejét. Szó szót követ, „kibeszéljük” a kül- és belpolitikai eseményeket, majd a szövetkezeti gazdálkodás kérdéseit kezdjük feszegetni. Szomszédom ízes szavaival oly annyira bizonygatja a nagyüzemi gazdálkodás előnyét és magasabbrendűségét, a nadrágszíj-parcellák felett, hogy egyesek nem is állják szó nélkül, megkérdezik: miért védi úgy a tsz-t, talán valami agitátorféle? Útitársam mosolyog egyett stuccolt bajusza alatt, s ekképp válaszol: hát hogy az isten csudájába ne védeném, mikor én is elnök vagyok! — Az más — mondja a fülke ajtajánál ülő szikár, „korrekt úriember” kinézésű útitársunk olyan hangsúllyal, amiből az érződik ki, hogy a cigány is a maga lovát dicséri... Felmordul erre az elnökünk, nem hagyja annyiba a dolgot: — Nézze kedves uram, tanácsolok önnek valamit, ne ítéljen ilyen elhamarkodottan, de különösen ne olyan dologban, amihez gondolom, vajmi keveset ért,.. Halkan kuncogunk a találó ri- pösztön és egyre jobban kezd érdekelni bennünket az elnök. Ügy látszik melege lehet, mert beleegyezésünkre ütődésig rántja le az ablakot. Jó mélyet szippant a kései akácillattal telített levegőből, s ahogy visszaül helyére, megjegyzi: — Na, most már jobban érzem magam. Valósággal beteggé tesz ez a pesti „kőrengeteg”. Két napja, amióta a szövetkezet ügyes-bajos dolgait intézem, nem láttam a napfelkeltét. És a falun lévő embernek, olyan furcsa ez... Mióta végzi ezt a feladatot? — kérdezzük. — Nem régen, mindössze fél éve. Decemberben alakult a csoportunk. Addig egyéni gazdálkodást folytattam és is 18 holdon. — Aztán hogy adta rá a fejét a közösre? — Hosszú története van annak, reggelig lehetne róla beszélni, de nem akarom ezzel elvenni maguktól az éjszakát, aludjunk inkább egyett. Mondja esah9 mondja, unszoljuk. Belefér az éjszakába! — Hát ha annyira kíváncsiak rá, elmondhatom. Néhány pillanatnyi hallgatás után — gondolom ekkor szedte hadrendbe gondolatait — belekezdett a furcsa történetbe. — Apámtól maradt rám 14 hold jó fekete föld a katolikus dűlőben. „Modern paraszt” volt az öreg, mindig valami „újításon” törte a fejét, engem is a szomszédok nagy megrökönyödésére iskoláztatott. Tőle tanultam meg bánni a földdel és tőle tanultam meg szeretni a határt. Ám, alig lépett túl élete delén, amikor elszólította az ég. Rám, várt a gazdaság vezetése. Birkóztam a gonddal, még lélegzetvételnyi szünethez is ritkán jutottam az első években. Aztán, ahogy öregedtem, úgy kezdtem tollasodni. A föld nem volt hálátlan. A belefektetett, sokszor éjszakába nyúló munka gyümölcsözött. Idősebb parasztok is jöttek hozzám tanácsért, gazdaságom egyre szépült. Családot alapítottam, jól éltünk, igazán nem panaszkodhattam a sorsom alakulására. A háború észrevétlenül vonult el a fejünk felett. A földosztáskor 4 hold földet sikerült még összeszednem. Bírt vele a család, ritkán szorultunk segítségre. Az inflációs időszak se jött rosszul, mind barátságosabbá vált a tanyám, szaporodtak az állatok, én meg mintagazda lettem. Aztán 49-ben megalakult a faluban az első termelőszövetkezet. Nem árulok én zsákbamacskát, úgy higgyék, ahogy mondom, nem sok jövőt jósoltam a csoportnak. Ismertem én a parasztember gyengéjét: inkább az életét adja, mintsem a nagy nehezen megszerzett régi jussától, a földtől meg- válljon. Különös évek jöttek. Egyre-másra szervezték a csoportokat, a módszert nem érdemes már vitatnunk. Megtörtént és nem ismétlődik többé. A jó ég tudja, hányszor jártak nálam is. Nógattak: lépjek be, meglátom milyen jó lesz. Nem köntör- falaztam nekik sokat, nyíltan beszéltem. Belépek, de csak akkor, ha azt látom, hogy a tsz tagjai jobban élnek nálam. Elmentek, majd visszajöttek még néhányszor — és végül a kuláklistára kerültem. Nehéz idők voltak. Sok-sok éjszakát vitatkoztam át önmagommal, napjában többször kérdeztem, megérdemlem-e, hogy ezt tegyék velem? Es 56-ban kitört a vihar. Ajánlották nekem is, gyere János, most visszaadhatod a kölcsönt. Nem mentem. Lassan aztán tisztultak a fejek, s más szelek kezdtek fújni odafent- ről is. Világosabban látott az ember egy sor kérdésben. Eltörölték a beszolgáltatást rendszert, fellélegeztem. Nem kellett már tovább szorítani a nadrágszíjat... Visszakaptam a becsületem, az életkedvemet, s úgy dolgoztam, ahogyan talán még soha. Tavaly decemberben nagyot mozdult otthon a határ. Megduz- zadtak a szövetkezetek, a parasztok egymás után választották a közös utat. Csak a katolikus dűlőben volt csend, itt senki sem akart kezdeményező lenni. 20-a tájban egy korán sötétedő délutánon, rádöbbentem valamire: ezek az emberek rám várnak! Ha én belépek, ők is követnek, hiszen hallgatnak rám, hasonló a gondolkozásuk... Hej, istenem, de nehéz volt dönteni. Egyik oldalon a jelen — az egyéni gazdaságom, amibe beleöltem fél életem — o másikon a jövő — a mezsgyehatár nélküli földek — viaskodtak egymással. Es a jövő győzött! Az évek meg- érlelték bennem a végső elhatározást. A születő újjal nem lehet akadékoskodni. A társadalom érdekei fölötte állnak az egyén érdekének. Lehet, hogy pár évig még bírnám a versenyt, de aztán úgy is bebizonyítanák: a gépesített nagyüzemi gazdálkodás jobb életet biztosít a parasztoknak. Ki- mondtam hát a döntő szót, jöjjön az új. És erre felébredt a katolikus dűlő. Ady néven 30 családdal új csoportot alakítottunk, december óta együtt osztozunk a gondban és az örömben. Mert tudják, gond van még bőven, de öröm is akad már. Látták volna csak a búzatáblánkat, majdnem eltakarta az embert... ■-, ! Elszaladt az éjszaka. Keleten már pirkad. Az elnök leszálláshoz készülődik. Rágyújt egy Kossuthra, s miközben puhán kígyózó, szürkés füstkarikákat ereget, eny- nyit mond: hát hosszú volt egy kicsit ez az út, de a végére értünk. A végére János bátyám és eljutott a napfényes oldalba — toldom meg szavait. Elérti célzásom: jól mondta, a napfényesbe. Hóna alá veszi az aktatáskáját, kifelé indul a fülkéből. Az ajtóból még visszaszól: No, ne haragudjanak, hogy untattam magukat. En már megérkeztem. Viszontlátásra, j6 utat! BRACSOK ISTVÁN
