Békés Megyei Népújság, 1960. szeptember (5. évfolyam, 206-231. szám)
1960-09-24 / 226. szám
neraiBTTiHa NÉPÚJSÁG 1060. szeptember 24.« szombat Könyvtár és népművelés Már beszámoltunk arról, hogy a napokban a megyei könyvtárban értekezletet tartottak, amelyen a résztvevők az 1960/61. évi népművelési feladatokat tárgyalták meg. Lehetne arról írni és beszélni, hogy könyvtáraink eddig is sokait tettek népünk kulturális színvonalának emeléséért, az eredmények mellett azonban az elkövetkező év sok új gondot és nagy munkát kíván könyvtárosainktól. KÖNYVTÁRAINK LEHETŐSÉGEI Talán nincs is megyénkben olyan község, ahol ne lenne könyvtár. Ezek a könyvtárak azonban szerény anyagi eszközökkel és bizony már elhasználódott könyv- állománnyal rendelkeznek. A napokban tartott megyei tanácsülés határozata is kimondja: „A könyvtárak állománya alacsony és elhasználódott. Különösen ifjúsági és szakmai könyvekben van hiány. Ezért javasolja a megyei művelődésügyi állandó bizottság ezek minél előbbi beszerzését, és azt, járjon el a végrehajtó bizottság minden szinten, hogy a helyi tanácsok ne csak időszakos beszerzéssel, hanem állandó anyagi hozzájárulással gyarapítsák a könyv- tárat.1’ E határozat megszületése előtt is néhány szép példáját láttuk már annak, hogy községeinkben segítették a könyvtárfejlesztést. Több községünkben a községfejlesztési alapból 2—5 ezer forintos anyagi támogatást juttattak könyvbeszerzésre. Mégis el kell mondanunk azt, hogy e könyvbeszerzések azonban nem jelentenek végleges megoldást. Legalább úgy — mint ahogy a népművelés más területén — könyvtárainkban is el kell érnünk, hogy egységes irányítás alá kerüljenek ezek az intézmények. Számtalan példát lehetne elmondani arról, hogy a községekben a tanács kezelésében, a gépállomáson, a KISZ-nél és még ki tudná felsorolni, hány más szervnél működik könyvtár, és minden szerv évente jó néhány száz forintot költ könyvek beszerzésére. A járható út nyilván itt is az lenne, ha könyvtáraink egységes irányítás alá kerülnének. Erre megvan a jó szándék és az akarat is, csupán az kell még, hogy a köz. ségekben működő állandó népművelési bozittság biztosítsa az egységes könyvtár kialakulásának lehetőségét KÖNYVTÁR ÉS MŰVELŐDÉSI OTTHON Az egységes könyvtár kialakulásának legjárhatóbb útja az, hogy művelődési otthonba!} helyezzék el a 'falusi könyvtárat. Sokszor elhangzott az, hogy a könyvtár és a művelődési otthon ne két szomszédvárként álljon egymással szemben, hanem dolgozzanak együtt, mert feladataik hasonlóak. A megyei könyvtárosi értekezleten elhangzott az is, hogy a könyvtárak propaganda munkája az elmúlt időszakban javult, de még mindig nem éri el a kívánt színvonalat. Könyvtáraink vezetői megelégszenek annyival, hogy egy-egy tablót készítenek, amelyre az új könyvek borítólapját felragasztják, s ezzel propaganda munkájuk befejezést nyert. Pedig számtalan olyan lehetőség áll a könyvtárak előtt, amivel élve sokkal több olvasót nyernének. A megyei könyvtár Kossuth-díjas vezetője, Lipták Pál elvtárs, referátumában elmondotta például, hogy a megyei könyvtár az 1960/ 61-es évben tovább folytatja a havonként megismétlődő hétfői irodalmi esteket. Ez helyes és ezt Bé. késcsaba közönsége mindig érdek, lődve figyelte, és figyeli ezután is. Járási könyvtárainknál meg kívánják ismételni ezeket az eseteket, ami helyes és biztos jó hatással is lesz egy-egy járási könyvtár munkájára. Több bibliográfiát kívánnak megjelentetni a jövő esztendőben és több könyvismertetést is tartanak. Erre neves írókat kérnek meg, s a könyvismertetésekbe bevonják a Békés megyei írók Körét is. Ha a könyvtárak propaganda munkája az elkövetkező évben javulni fog, akkor a kitűzött egymillió példányos forgalom a megye könyvtáraiban teljesíthető lesz. TERMELŐSZÖVETKEZET ÉS KÖNYVTÁR A könyvtárosi értekezleten is sok szó esett arról, hogy segíteni kell a termelőszövetkezetek kulturális munkáját. Dicséretes az a szándék, hogy még ez év végéig felmérik a termelőszövetkezetek könyvállományát és ahol lehetőség van, létrehozzák a termelőszövetkezeti könyvtárakat. Biztos, hogy termelőszövetkezeteink többsége anyagilag is támogatni fogja a könyvtáraknak ezt a munkáját. Már a múltkoriban beszámoltunk arról, hogy például a gyomai Alkotmány Termelőszövetkezet könyveket vásárol. Vagy, hogy a sarkad! Lenin Termelőszövetkezet teleki olvasókörében klubot rendeztek be. Ezekben a klubokban a könyv nélkülözhetetlen! Arról is beszámoltunk, hogy a gyulai járási könyvtár már segíti a járás termelőszövetkezeteit kulturális munkájukban. A feladat itt az, hogy ne csak a gyulai járás tegye meg ezt a kezdő lépést, hanem minden járási könyvtárunk és a megyei könyvtár is. A könyvtár és a népművelés nem elválasztható két fogalom. Sokszor leírtuk, és mindig örömmel írjuk le, hogy Magyarországon és ezen belül megyénkben is egyre több az olvasó és tanulni vágyó ember. Hogy ez a szellem tovább erősödjön, ahhoz feltétlenül az szükséges, hogy könyvtáraink segítsék a kulturális előrehaladást sajátos eszközeikkel. Ne felejtkezzenek el napi munkájuk mellett az olvasókkal való foglalkozásról és ne felejtkezzenek el az iskolát hagyott fiatalok művelődéséről. Féltő gonddal beszéltek az értekezleten könyvtárosaink ifjúságunk 16—18 éves korosztályáról, amely ritkán jut el a könyvtárig. KISZ-szervezeteinkre is vár, hogy ők maguk is foglalkozzanak a fiatalok olvasómozgalmával, de könyvtárosaink is keressék meg a helyi KISZ-szervezetekef és ott egy-egy könyvből rendezzenek vi- tadélutánt. (Dóczi) fitai je*i4fieJü*US A bírálat utáni intézkedésekről Az egyik termelőszövetkezet ellenőrző bizottságának elnökét, mivel nem vette észre a szabálytalanságot, leváltották. A napi sajtó megbírált egy vezetőt, mert munkájában fogyatékosság fordult elő, erre a főigazgatóságtól leutaznak és az illetőt kimozdítják állásából. Jól van ez így? A korábbi években — különösen 1956 előtt — gyakori volt a bírálót után. foganatosított ilyen intézkedés. Ezért érthető, hogy abban az időben féltek az emberek a bírálattól. A szervezett intézkedés azután azt is jelentette, hogy a megbirálttól — már az első eset után — elvették a hiba kijavításnak lehetőségét. Amikor azt mondjuk: a bírálat és önbírálat fontos eszköze az új emberré válásnak, akkor éles különbséget teszünk a bírálat korábbi és a most kialakuló gyakorlata között. Bírálni any- nyit jelent, mint felemelni a felbotlottat, a holnapba vezető útra visszahozni azt, aki eltévedt. Ma a bírálat célján kizáróan azt értjük: küzdeni a hibák, s nem az ember ellen. Ezért hat idegenül, ha tudomásunkra jut a bírálat után foganatosított ilyesfajta szervezett intézkedés. Egyesek még ma is figyelmen kívül hagyják azt, hogy az ember képes saját hibája fölé emelkedni, képes azokat elhagyni és ezáltal teljesebb értékűvé válni. Űj társadalmi rendünkben pontosan ez a nagyszerű, hogy a hibát vétőnek megadja a lehetőséget a hiba felismerése után, jóvátételre. S az, aki tényleg felismeri hibáját, aki a kritikát önkritikusan gyakorolja és fogadja, az már eleve alapot ad arra, hogy embertársai bízzanak benne, és segítsék a hibák elhagyásában. Helyes ez a gyakorlat? Feltétlenül helyes! Pontosan azért, mert emberséges. És egyesekkel mégis roppant nehéz megértetni, hogy a bírálat segítő szándékú. Nehéz megérteni: miért fogják fel a bírálatot fúrásként? Miért nem értelmezik a bírálatot lenini módra? Pedig nem is olyan nehéz ez, csupán ehhez az életet tényleg emberközelből, emberséggel kell nézni. Dupsi Károly Tizenötezer forintos menyasszonytánc Méhkeréken Növekedik a lakosság jóléte a nemrégiben. Ä régi szokások éj román nemzetiség lakta Méhke- vonásokkal gazdagodtak. Egy évrék termelőszövetkezeti községben, A hétezer holdas Nicolae Bal. cescu Tsz gazdálkodása jól sikerült ebben az esztendőben, s eddig csaknem két és fél millió forint munkaegység-előleget osztott tagjainak. S ami példátlan: ezen a nyáron majdnem minden vasárnapra jutott lakodalom a kis faluban. Azelőtt elképzelhetetlen volt ez dologidőben, most pedig hét falura szóló lakodalmat tartottak. Butta Ilona és Márk Lőrinc tsz-tagok nyitották meg a sort, azután a többi fiatal pár házasodott, szeptember 10-én pedig Petrusán László, a helyi földművesszövetkezet dolgozója és Gombos Mária vezető óvónő lakodalmát tartották. A mostani lakodalmakban több száz vendég vesz részt, Gséfán Tivadar és Kozma Éva lakodalmában is csaknem ott volt a fél falu tizeddel ezelőtt nem volt divat az ajándékozás ebben a régebben szegény faluban. Újabban a szomszédok közösen vesznek nászajándékokat, s nem is akármilyeneket, hanem szőnyegeket, pehelypaplanokat, ruhákat, és más értékesebb dolgokat, nem egy marék lisztet, vagy két-három tojást visznek családonként a lakodalmas házhoz, mint azelőtt, hanem tíz-húsz tojást, két pár csirkét, lisztet kosárszámra. Felelevenítették az ősi menyasszonytánoot is, s a nyáron „felszökött az ára” a menyasz- szonynafc, több száz forintot is tesznek a tányérba, hogy vele táncoljanak. Gséfán Tivadarék lakodalmán például tízezer, Márk Lő- rincék lakodalmán pedig tizenötezer forintot adtak a menyasz- szonytáncért, s a többi tárgyakkal együtt húszezer forint érték is összegyűl az ifjú párnak. Csinosak ezek a lányok és éles a szemük. Bizony megérdemelte in- jyen a szőlőt az a legény, aki kijátszotta őket. A képen azt a pillanatot láthatjuk, amikor „taktikai megbeszélést” tartanak. —» Tetszett a vésztőieknek a kiszesek szüreti bálja. A majdnem négyórás felvonuláson végigjárták az egész falut, jókedvet hintettek be az ablakokon. Meg is jegyezték sokan ezen a délutánon: — No hát, az Aranykalász is kitett magáért! Szépek voltak és vidámak, ezért nem hiányzott a taps sem a kispadokról. Azt beszélik, hogy 5? a legszebbek között is a legszebbek a hu szárok és a csőszlányok voltak. El is hisszük. «WSA'VW «vwvvvwvwvvvvvwvvvvvvvvvvvv; A jókedv, a vidámság, no és az új bor ünnepe. Mulat, ünnepel az egész falu és „hálát ad” a szőlőtőkének, hogy „ez az év is sok bort adott”» Bár Vésztőn ne megészen pontos ez a mondás, mert nem olyan sok tőkéjük van, hogy ezután már bor folyjék a Holt-Körösben is, de ameny- nyivel kevesebb a szőlőszem, annyival több volt az elmúlt vasárnap a jó kedv. A vidámság terem- > tői pedig az Aranykalász Termelőszövetkezet C ügyes kiszesei voltak. ( A csőszlegények és csőszleányok parancsoló- ja a hajdú. Felvonuláson ő halad az élen és osztogatja utasításait — ez esetben elsősorban a ne- vetés-csénálásra.