Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-19 / 196. szám
mépújsAa I960, augusztus 19., péntek Lelki önmérgezés gyík vidéki kórházban történt a következő eset. Meglátogattam régi ismerősömet. Ott ültem beszélgetve az ágya előtt, amikor hirtelen hangos beszélgetés ütötte meg a fülemet. Az ápolónő a folyosóról igen haragosan kiabált egyik betegével, pedig betartotta a kórházi szabályzatot, s nem kórt egyebet ápolójától... csak emberséget. Igen meglepett az ápolónő haragos, magáról megfeledkező kiabálása, mert őt is régről ismertem. Évekkel ezelőtt kórházi ágyról láttam először, mikor betegen feküdtem, s úgy éreztem akkor, hogy Vera nővér kedvessége, figyelmessége, fáradhatatlan munkája legalább annyira hozzájárult felgyógyulásomhoz, mint az a sok gyógyszer, amelyet belém- tukmáltak az orvosok. Éppen ezért lepődtem meg Verán, s talán nem is lesz érdektelen, ha önök is meghallgatják, kedves olvasók Vera történetét, azt az utat, melyen a régi, kedves, jó ápolónő, akit a betegek annyira szerettek, odáig jutott, hogy szinte teher számára az a munka, melyet a köz érdekében végez. Azért is írom le történetét, mert Vera esete nem egyedülálló, hanem azoknak az embereknek az útja, akiket hatalmukba kerít a kispolgári önzés, a csak magammal törődés hálója. TVT em sokkal azután, hogy annak idején elhagytam a kórházat, Vera férjhez ment, egy fiatal üzemi munkáshoz. Károly meggondolt, „előrelátó” ember lévén megígérte anyósának, hogy felesége nem fog hiányt szenvedni semmiben. Az első időben nem engedte Verát dolgozni, s a fiatalasszony, mivel a sok éjszakai szolgálat miatt amúgyis fáradtnak érezte magát, ebbe beleegyezett. Évszázados szokás, hogy az asszonyt a férje tartsa el — mondta Károly —, ezt a szokást ápolni fogjuk mi is. Ám Verának otthon sem maradt ideje a pihenésre. Férje először csak rendet, kényelmet, a mindennapos meleg vacsorát, ebédet követelte meg, aztán mást is... Annak ellenére, hogy elég alacsony bérkategóriájú munkás volt Károly, mégis tudott mellékesen keresni. Ugyanis „fusizott” otthon. A gyárból kicsempészte a fusizáshoz szükséges anyagokat, s munka után mindennap fúrt, faragott a konyhában — piaci „megrendelésre”. Értett a lakatos szakmához is, s otthon lámpákat, öngyújtókat, borotvát fabrikált, amint mondotta a „mezőgazdaság megsegítésére”. Károly saját „készítményeinek” árusítása mellett nem vetette meg a kisebbfajta spekulációt sem. Például olcsón megvette a gumicsizmát, bakancsot a pénzzavarba került társaitól, s azt jóval magasabb áron eladta főleg a falusiaknak. Néhány hónapi hézasélet után Károly felfedezte, hogy Verában a „piacon” is igen kitűnően hasznosítható értékek rejlenek: melegen tud az emberek szemébe nézni, a hangja kedves, megnyerő, szinte szuggerálni tudja vele az embereket. Mindez kiváló tulajdonság volt, akkor, amikor még az asszony a betegágyak körül forgolódott, de milyen visszatetszővé vált új életében! Eleinte idegenkedett is tőle,' de férje rávette: — Nézd, akkor jobban élhetünk, s neked is több ruhád, ékszered lehet... Vagy talán más nőt bízzak meg ezzel?... Ez aztán hatott. VT era, akii máskülönben is könnyen befolyásolható volt, azontúl eljárt a bizományi áruházba, „kihalászta” a kelendő közszükségleti, főleg ruházati cikkeket, vagy olcsó pénzen ismerőseinél stb. vásárolta azt meg, s szerény, de biztos haszonnal továbbadta azokat. Nem érezte bűnösnek magát, megszokta lassan ezt az életet és úgy gondolta, boldog házasságban él. Kezdetben szomszédjaik is így látták, aztán lassacskán a háta mögött kezdtek beszélni, elfordultak tőle, s Verának úgy tűnt, mintha minden újonnan beszerzett holmija csak rontana a szomszédok és az ő közöttük amúgy is megromlott viszonyon, mintha valami színtelen foltot hagyna férje, s az ő jellemén. — Irigyelnek, ennyi az egész! — próbálta megnyugtatni Verát a férje. — Irigyelnek azért, mert ők nem tudták olyan hamar beszerezni bútoraikat, berendezni lakásukat, mint mi. De erről csak ők tehetnek, miért olvasnak, „tanulnák” munka után, miért nem törekednek ők is többre ... Verát azonban nem nyugtatta ez meg. Reá, aki szabad idejét mégis inkább az emberek között töltötte, jobban hatott az a hideg lenézés, amelyben azok részesülnek a környezetüktől, akik jogtalan előnyöket szereznek maguknak embertársaik rovására. Néhány heti vívódás után az érzékeny lelkületű Vera tűrhetetlennek találta már környezetét, mindenkivel összeveszett, s órákig sírt egy-egy ilyen purparlé után. Férje, akinek benső világát a „tollasodás” utáni szenvedélyes vágy jellemezte, egyszerűen nem értette asszonyát, s ahelyett, hogy változtatott volna életmódján, sértegette, hisztériás „lelkiző”-nek nevezte s kényszerítette, hogy tovább „űzze az ipart”. Vera szerette férjét, s engedelmeskedett. Csupán azt köSzarvasi Vegyes és Háziipari Termelőszövetkezet Szarvas Szeretettel köszönti a nemzetközi szövetkezeti nap alkalmával kedves vevőit, valamint a szövetkezet összes tagjait. További munkájukhoz sok sikert kíván « szövetkezet vezetősége 501 tötte ki, hadd menjen vissza a kórházba, legalább a szomszédok ne mondják, hogy egy fizetésből élnek ilyen jól. A z anyagi fölény olcsó tudata, amit Károly igyekezett kinevelni Verában — „megtanította” lassacskán ezt a nem sokkal a felszabadulás előtt született asszonyt arra, hogy az önző, régi világból ittmaradt mércével mérje az embereket: aki rosszabb anyagi körülmények között él, az rosszabb nálam, azt megsérthetem, és semmi közöm hozzá, hogy mi az oka bajának... A régi gyengéd és kedves ápolónő ilyen kispolgári átalakuláson ment keresztül, s most miután újból munkába áll, lelkiismeret nélkül sértegetett egy beteg asszonyt. A munka nélkül töltött néhány esztendő — mialatt önző módon férje befolyására csak a saját életével foglalkozott, szürke porréteggel vonta be, valósággal letarolta a lelkét. Az életben — mint ez a példa is igazolja — nem hirtelen, máról holnapra mennek végbe ezek a lelki átalakulások. De ott leselkedik mindenkire és sokan nem is sejtik, hogy az egyéni érdekek önző hajhászása, a sűrű italozás, a rossz, kozmopolita társaságba keveredés stb. hogyan formálja lassan-lassan rossz irányba a gondolkozást, hogyan ereszt gyökeret bennünk a mi társadalmunktól idegen szellem. Azt hiszem ezért, a mi társadalmi bíróságainknak nemcsak a verekedők, rágalmazók, részegeskedők felett kellené ítéletet mondaniuk, hiszen az ilyen cselekedeteket törvényeink is büntetik. De itt van az ügyesen szerzett, „mellékjövedelem”, a titokban végzett lelki önmérgezés, melyet a nyerészkedés, a mások kárára történő jogtalan anyagi előnyszerzés idéz elő, s amelynek meggátlására még nincs semmiféle törvénycikkely. J lyen esetekkel fokozottan kellene foglalkozniuk az Ivtársi bíróságoknak, hogy még idejében megmentsünk sok becsületes embert. Varga Dezső Indonézia többé nem könyörög Djakarta (Oj-Kína) Sukarno indonéz elnök közölte, hogy kormánya megszakítja diplomáciai kapcsolatait Hollandiával. Az elnök hangoztatta, Indonézia többé nem könyörög tárgyalásokért és a jövőben erélyes intézkedéseket tesz, hogy Hollandiától visszaszerezze Nyugat-Iriánt. Sukarno bejelentette, hogy új földreform-programot dolgoztak ki. E program keretében megszüntetik a földbirtokokra vonatkozó összes külföldi érdekeltséget, és — mint az elnök mondotta — a földeket össznépi tulajdonná teszik. Jól értesült körök szerint Hollandia Ausztriával, Angliával és az Egyesült Államokkal tárgyal arról, ki képviselje Hollandia érdekeit Indonéziában. A Biztonsági Tanács szombaton foglalkozik ismét a kongói helyzettel New York (MTI) Hammarskjöld főtitkár szerdán este az ENSZ kilenc afrikai tagállamának küldötteivel folytatott két és fél órás megbeszélés után úgy döntött, hogy a Biztonsági Tanács nem pénteken, hanem szombaton foglalkozik ismét a kongói helyzettel. Az afrikai küldöttek ugyanis még az ülés előtt tanácskozni kívánnak a kongoi kormány New York-ba érkező Tíz éves a Tanácsok Lapja Augusztus 20-án, alkotmányunk ünnepén, a tanácsok megalakulásának 10 éves évfordulóján köszöntjük laptársunkat, a Tanácsok Lapját. A lap egy évtizede segiti olvasóit, elsősorban a tanácstagokat, a tanácsi vezetőket és az apparátus dolgozóit a szocializmus építéséből adódó állami feladatok eredményes megvalósításában. A lap olvasótábora a Tanácsok Lapján keresztül rendszeresen megismeri a pártós kormányhatározatokat, a fontosabb rendelkezéseket, s ennek birtokában tapasztalatokat szerez, hogyan kell az állami feladatokat a helyi kezdeményezésekkel kibővíteni. Az évforduló alkalmával sok sikert és további eredményes munkát kívánunk laptársunknak, a Tanácsok Lapja szerkesztőségének a szocializmus építését segítő felelősségteljes munkájukban. képviselőivel. Lehetségesnek tartják, hogy a Biztonsági Tanács küszöbön álló ülésszakán Lumumba miniszterelnök személyesen is részt vesz. Nkrumah miniszterelnök a ghanai parlament szerdai ülésén mondott beszédében nyugati hír- ügynökségek közlése szerint kijelentette, hogy Ghana kormánya bízik az Egyesült Nemzetek Szervezetében és úgy véli, hogy az ENSZ-nek kötelessége segitséget nyújtania Kongó kormányának rendezett közigazgatási fenntartásában és a Kongói Köztársaság egységének, valamint területi épségének biztosításában. Lumumba miniszterelnök szerdán este újabb sajtóértekezleten nyilatkozott a fejleményekről. Többek között azt is kijelentette, hogy ha az ENSZ nem teljesíti a kongói kormány kívánságát — egyebek között azt, hogy afrikai —ázsiai semleges megfigyelőcsoportot küld a Biztonsági Tanács kongói határozatai végrehajtásának ellenőrzésére —, akkor egy héten belül baráti afrikai országok segítségével kongói csapatokat küld Katangába a rend helyreállítására. Hangsúlyozta, hogy belga és más külföldi sajtóközleményekkel ellentétben Katangá- ban egyáltalán nem állt helyre a rend és a tartomány elnyomott lakosságától naponta érkeznek segélykérések kormányához. A Reuter-iroda jelenti, hogy Jakovljev szovjet nagykövet szerdán átnyújtotta megbízóleve- ■lét Kaszavubu köztársasági elnöknek. A „SAC** madarai Ha van egyáltalán pokol, akkor annak tornáca abban az óriási bunkerben található, amelyet Nebraskában, a szarvasmarhájáról ismert államban építettek Omal.a közelében. Ebben a bunkerben, amelyhez képest Hitler bombabiztos „Führer-bunkerje” szegényes búvólyuk volt, székel Amerika leghatalmasabb tábornoka. Az illető nem más, mint Thomas Powers tábornok, a „Strategie Air Command” főnöke. Ez a férfi parancsot adhat 2000 atom- bombázónak, hogy induljanak útnak kijelölt célpontjaik felé és a pusztulás poklát zúdítsák a világra. A nap sugarai nem hatolhatnak be a tábornok szolgálati szobájába. Az ugyanis 15 méternyire van a föld alatt, a SAC főhadiszállásán. A parkettet vastag szőnyegek borítják. A falak hatalmas térképekkel vannak kitapétázva. A parancsnoki terem — amelyet Powers néhány lépéssel elérhet szobájából — kétemeletes, csaknem ötven méter hosszú, s ez képezi a stratégiai légiflotta egész elektronikus agyát. Ebből a szo„A pokol repülőezrede” címmel cikksorozat jelent meg a közelmúltban a Neue Berliner Illustrierte című képes folyóiratban Horst Rennhack tollából. Cikks-rozatunk ennek felhasználásával késaitL bából tartják állandóan változó kódokkal, telefonon, távgépíró és rádió révén a háromszoros kontaktust a negyedmillió SAC-ka- tonával, akik öt világrészben, a szocialista tábor kereken 66 000 kilométer hosszú határai mentén állomásoznak. Itt, a több tonnás acélajtók mögött, amelyek riadó esetén harminc másodperc alatt önműködően nyitódnak és záródnak, található a világnak az a vörös, legveszélyesebb telefonja, amelyen húsz másodperc alatt mind a 70 SAC-légiezrednek ki lehet adni a parancsot: támadás a Szovjetunió ellen. És itt látható végül az a hatalmas televíziós berendezés, amelynek képernyői mindenkit szemmel tartanak, aki a főhadiszállásra belép és aki az időjárásjelző állomások, az erőművek, a hírközpontok és az anyagraktárak mellett elhaladva a parancsnoki terembe megy ... „Még ez is” — morgott Powers tábornok, amikor szárnysegéd je megkérdezte, hogy a berendelt századparancsnok most bejöhet-e. Egészen üres gyomorral kell tehát neki a kora reggeli órákban a bizonyára nem derűs vitát lefolytatnia azzal a tiszttel, akinek századában az a kínos incidens történt, amely oly sok port vert '“1. Sainos. sok úiságban jelent meg a hír, hogy Wiscounsin északi államban egy SAC-vadászgép tüzet nyitott a polgári lakosságra. A pilóta a mezőkön dolgozó farmereket szovjet katonáknak nézte és traktoraikat pedig páncélosoknak és fedélzeti fegyveréből rnzet nyitott rájuk. „Bizonyára túlsók szeszt ittam” — jelentette ki később a kihallgatáskor. „Nem is csoda, amikor az ember ma annyi szóbeszédet hall a vörösökről, hogy az ember tényleg vörösen lát és meghúzza a ravaszt.” Powers a pilótát nyomban le- csukatta, azonban sokáig nem szűntek meg azok a kellemetlenségek, amelyek az incidens folytán adódtak. Először is jelentést kellett küldenie a hadügyminisztériumnak Washingtonba, majd egy kongresszusi bizottság kért részletes elemzést az egész ügyről, kimerítően felvázolva mindazokat az intézkedéseket, amelyeket Powers megtenni szándékozik, hogy egy, a lakosságot megdöbbentő hasonló incidens többé ne ismétlődjék meg. De ki tudja ezt szavatolni, tekintettel azokra az ijesztő eredményekre, amelyeket a légierő egyik vizsgálata a felszínre hozott? A tábornok kinyitotta páncélszekrényét és kivett onnan egy mappát, amely dr. Frank B. Berry, az amerikai hadügyminisztérium államtitkárának titkos vizsgálati jelentését tartalmazta. Powers összevonta szemöldökét, amikor már harmadszor vagy negyedszer lapozott végig az elemzésen:
