Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-18 / 195. szám
I960, augusztus 18., csütörtök népúj sä a 3 Fény és árnyék Napról napra terebélyesedik a Mezőhegyest, Állami Gazdaság világhírneve. Szinte nap mint nap jönnek kisebb-nagyóbb látogató-csoportok a szovjet szov- hozokból, a bolgár, a csehszlovák, a német termelőszövetkezetekből, de a kapitalista országokból, többek között Angliából is voltak már látogatók jórvé- hányszor. — Krasziva, schön — hangzik az elismerésük, miután megtekintik a gazdaság állatállományát, nagyszerű termést ígérő növénytábláit, és az egyéb érdekes látnivalókat. A mezőhe- gyesiek szíves-örömest kalauzolják őket mindenhová, s csak akkor néznek össze kétségbeesetten, amikor a külföldi vendégek szórakozóhelyekre vágynak ... Van Mezőhegyesen vendéglő — de oda szégyellik elvezetni őket, mert korszerűtlen, szegényes a berendezés, ráadásul a plafonról hull a vakolat. Van cukrászda is kávéfőzővel, fagylaltgéppel felszerelve és ízletes különféle süteményekkel ellátva, de olyan kicsi, annyira zsúfolt, hogy oda külföldieket meg sem próbálnak vinni, nem akarják, hogy a külföldiek haza- menve azt mondják: Mezőhegyesen láttunk egy virágzó állami gazdaságot, és nagyon korszerűtlen, szegényes vendéglátóipari egységeket! Ki az oka annak, hogy Mezőhegyesen szégyellni valóak a vendéglátóipari egységek? Az üzemeltető helyi földművesszövetkezet vezetői nem. Azok állandóan kilincselnek a felsőbb szerveknél, kérik, követelik a tarthatatlan helyzet megváltöz- tatásátt de a MÉSZÖV beruházási keret hiányra való hivatkozással elutasítja őket. Az új épületnél sokszor többe kerülő és mégis nem megfelelő toldozga- tásra van keret. Volt keret Orosházán, Békéscsabán csillogó éttermeket létesíteni, pedig e két városban reprezentatív vendéglátó-egységekből nincs hiány. Jól van: megépítették, legyen. De most már nagyon is ideje Mezőhegyesre keríteni a sort, s mielőbb olyan vendéglőt, és cukrászdát építeni, amelyek a világ különböző országaiból odalátogatókban nem keltenek visszatetszést. S nemcsak a külföldiekben, hanem a mezőhegyest dolgozókban sem, akik évről évre mind nagyszerűbb eredményeket érnek el, akiknek nem édesmindegy, hogy szegényesen berendezett, hulló vdkolatú étteremben, s kis, szűk cukrászdában költik el pénzüket. Kukk Imre Zetorra szeren öntöző-berendezés első bemutatója a békéscsabai Május 1 Tsz-ben Csépelt a kétegyházi „adminisztráció“ Vasárnap, amíg a kétegyházi Béke Tsz egyik cséplőcsapata pihentette a nagy munkában meg- íáradt erejét, addig különös csapat jelent meg az árván maradt gép mellett. A munkacsoportban ott volt többek között Zöldi elvtárs, a tanácselnök, Marosán elv- társ, a helyettese, Mikus elvtárs és sokan mások a földművesszövetkezettől, az állatforgalmitól és a Béke Tsz-ből. Az önkéntes segítő brigád olyan munkalendület- te! dolgozott, hogy délután három óráig 160 mázsa gabonát csépeltek el azon a gépen, amelynek egy napi normája 100 mázsa. A termelőszövetkezet tagjainak jól esett az önzetlen segítség és úgy hírlik, hogy a brigád tagjai is kipihenték a szokatlan munkában szerzett nemes izomlázat. A békéscsabai Május 1 Termelőszövetkezetben öntözéses tapasztalatcserét és gyakorlati bemutatót rendezett kedden a Békés megyei Tanács mezőgazdasági osztálya és a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság az öntözésesen gazdálkodó viharsarki tsz-elnökök, mezőgazdászok, tiszántúli öntözésügyi szakemberek, a Földművelésügyi Minisztérium, az Országos Vízügyi Főigazgatóság, s a Gépkísérleti Intézet képviselőinek részvételével. A bemutatón megjelent a hazánkban tanulmányúton tartózkodó Jozef Lopotnyik kandidátus, a pozsonyi Mezőgazdasági Kutatóintézet osztályvezetője is. A vendégeknek Andó Pál, a Május 1 Tsz elnöke ismertette, hogy tavaly óta mintegy 250 hold földön kezdték meg a szövetkezetben — főleg kapások, szálastakarmányok és konyhakerti növények korszerűbb nagyüzemi öntözését. Dr. Marjai Gyula, az Öntözési és Rizstermesztési Kutató In tézet munkatársa pedig a szabadban előadást tartott a hordozható csővezetékes esőztető öntözőberendezésekről. A résztvevők a határban megtekintették a különféle felszín feletti permetező-öntöző berendezéseket. a működő vízágyúkat, s szemlél tetően megbizonyosodtak • mennyivel dúsabbak az öntözött növények. A tapasztalatcsere kiemelkedő eseménye volt Be-ki Ferenc, a Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság főmérnöke értékes újításának: a Zetorra szerelt SZ—2-es szórófejű öntöző készüléknek az első nyilvános bemutatása. Mint Berki Ferenc főmérnök ismertette, a készülék kb. 25 méteres körzetben szektorosain, szakaszosan öntözi meg a területet. Előnye, hogy a Zetorra és más erőgépekre is alig félóra alatt, könnyen felszerelhető. Különösen ott, ahol pillanatnyilag nem oldható meg az öntözés beépített berendezés hiányában, aránylag olcsó beruházással öntözhetnek ezzel a módszerrel a gazdaságok. A Zetor erőgépet így kétszeresen kihasználják, a nappali munkán kívül éjjel öntözhetnek vele. A csatornából „Pajtás” vagy „Hortobágy” kis szivattyúval, csekély atmoszféra nyomással csőben vezetik a vizet az erőgéphez, s annak motorja fejti ki a szükséges magasabb atmoszférájú nyomást a permetezéshez. A Zetorra szerelt öntöző minta- példányát a gyulai Vörös Csillag Termelőszövetkezet segítségével készítette el Berki Ferenc főmérnök két héttel ezelőtt, s egy hete működtetik a békéscsabai Május 1 Tsz-ben. Mint elmondotta: végleges megoldásként targoncára helyezett szerkezettel akarja megalkotni, hogy még egyszerűbb legyen. A Gyulai Húsüzemben mindenki tanul A most kezdődő oktatási évben a Gyulai Húsüzem dolgozói közül huszonegyen jelentkeztek műsza-' ki továbbképző tanfolyamra, és tizenegyen a Tartósító Húsipari Technikum levelező tagozatán fejlesztik tovább ismereteiket. A Gépipari Elektrotechmkumba öten iratkoztak be és Zám András fiatal szakmunkás ösztöndíjjal került a Műszaki Egyetemre. Hatan tanulnak az általános iskola VIII. osztályának elvégzéséért és van aki a gimnáziumi tanulmányait végzi a dolgozók esti iskolájában. A szervezet politikai tanfolyamokon 45-en tanulm ányózzák a legfejlettebb társadalomtudományt, a marxizmus-leniijizmiust és sokan a rendszeresen megrendezett tudományos és politikai jellegű előadásokat hallgatják majd. legnyomorúságosabb foglalkozás volt ez, amely a háromszoros amerikai radar-gyűrű valamany- nyi támaszpontján létezett: nappal és éjszaka órákon át a „hulla- ingekre” meredni, ahogy a radar-ernyőket zöldesen foszíoresz- káló fényei miatt hívták, órákon át hiábavalóan arra várni, hogy sötét pontok tűnjenek fel, amelyek valahol, valamilyen „veszélyt” jelentenek. Egyedül erre az esetre építették 20 000 millió dollár költséggel az Egyesült Államok legkülsőbb légriasztási vonalát, az úgynevezett „Distant Early Warning Line”-t. Azért gubbasztott immár kilenc hónapja az őrmester radar-kabinjában, hogy a képernyő legkisebb mérvű elsötétülése esetén azonnal riadót jelezzen. E riadó jelére a „Strategic Air Command” (SAC) atombombázói a halált, szállítanák mindazokba az országokba, amelyeket John Briggs maga nem is ismert, és amelyek neki — s ezt titokban nem egyszer vallotta be önmagának —, tulajdonképpen semmi rosszat nem okoztak. A radar-megfigyelő elfáradtan, könnyedén összeesve ült a széken, mag elé révedve. Mélyeket lélegzett félig nyílt száján keresztül. Fogaira ráragadt az elrágott rágógumi. így gubbasztott immár órák. napok, hetek, hónapok óta... Hangos, ütemes ketyegés riasztott* íel az őrmestert. Pillanatok alatt talpraszökkent. A zaj az egyik kamerából jött, amely a radar-kép elváltozása esetén automatikusan bekapcsolódott. Az izzadtság hirtelen kiült a homlokára, majd a kezeire, amelyek a székbe kapaszkodtak. Szemei az ijedtségtől tágra nyíltak. A képernyő baloldali felén három, négy, hat pontocska tűnt fel, sötét pontocskák, könnyen megkülönböztethetők a számtalan apró fényimpulzustól. Ezek csak idegen légitesték radar-reflexei lehetnek! „Talán csak nem támadnak mégis az oroszok?” — gondolta Briggs mélyet lélegezve. „Ostobaság, John, már megint képzelődsz!” — próbálta magát megnyugtatni. Több ezer kilométer hosszú volt az amerikai radarhálózat és éppen az ő képernyőjén kellene most a rakétának vagy az ördög tudja milyen légitesteknek megjelenniük? A fekete pontocskák egyszer- csak eltűntek. „Hála Istennek” — dörmögte magában megköny- nyebbülten, „túl vagyok izgatva, ki vagyok merülve...” A sötét pontocskák azonban nemsokára ismét feltűntek, s mind nagyobbak lettek. Briggs remegő ujjakkal nyúlt a vörös színű riadóztató gombhoz. Az istenit neki... megtegyem-e? Nem álmodom-e? John Briggs lázas szemekkel meredt a képernyőre. Most már azonban semmit sem tudott világosan kivenni. Világos pontok, sötét pontok táncoltak előtte. A másodperc tört részére behunyta szemeit, majd ismét kinyitotta. Eljött az a másodperc, vágott át John agyán a gondolat. Az a másodperc, amelyet nekem annyiszor elmondtak. Ujjai megnyomták a riasztócsengő gombját. Metsző, éles csengőhang vágtatott végig az épületen, az emberek füle majd megszakadt belé. Az ügyeletes tiszt az őrmester nadar-ernyőjéhez rohant és a szemei az összevissza vibráló radar-pontokra meredtek. Briggs nem tudta, hogy az ügyeletes tiszt: Baker őrnagy áll-e mellette, vagy a riadóhangszórót hallja. Mint aki nincs önmagánál, hallotta a szavakat: „Mikor tűntek fel az árnyak? Beszéljen már végre, mikor...?” Briggs ajkai megremegtek: „Most éppen, azaz... 5 óra 12 perckor.” Néhány pillanat múlva Baker őrnagy a következő jelentést adta le Omaha felé: „Idegen légitestek á hangnál többszörös sebességgel száguldanak a Sarkon túl az Egyesült Államok irányában. Pontos helyzetmegállapítás nem lehetséges, mert a radar-reflexek időnként eltűnnek. Valószínűleg megtévesztő manőver radar-elnyelő eszközökkel. Nyilvánvalóan idegen rakéták egész raja. Vége.” Telefonok csörögtek, távírógépek kattogtak, s a hatalmas gépezet megindult... A gombás néni így ismerik Orosházán Kun Istvánnét. Azaz hogy így kezdik mind többen megismerni. Tavaly decemberben költözött Orosházára családjával és gomba tenyésztési tudományával Hódmezővásárhelyről, ahol öt évig egy kis magántenyészete volt emellett az úttörőházban alakult ifjúsági tsz tagjainak segített telepíteni egy 35—40 négyzetméternyi pincét, s megtanította őket a sampion gomba tenyésztésére. 0 maga még a gyergyói hegyekben, aztán meg szaktanfolyamon ta nulta Mikor Orosházára került, már működött a Táncsics Gimnáziumban az ifjúsági termelőszövetkezet a földművesszövetkezet fennhatósága alatt. A MÉSZÖV kezdeményezésére és Kun Istvánná kérésére, hogy szeretné a vásárhelyiekhez hasonlóan, az orosházi fiatalokat is megtanítani a gombatenyésztésre, létesítettek egy telepet, főként a kardoskúti Petőfi és az orosházi Béke támoga tásával. Az egyik szerves-, a másik műtrágyát adott. Hogyan, s miként történt, nem kutattuk, tény azonban, hogy két hónappal ezelőtt az orosházi Üj Elet Tsz elnöke, Varga Antal, aki nagyon hajlékony az újra, felismerte a gombatenyészté.- előnyeit, egyességet kötött Kun Istvánné- val, s azóta két pincében mintegy 350 négyzetméter területen megkezdődött a gomba nagyüzemi tenyésztése az Üj Élet Tsz üzemágaként. A jelenlegi területet ez év őszén ezer négyzetméterrel növelik, hogy valóban nagyüzemi legyen. Mikor meglátogattuk a Győri Vilmos téri pincét, ahol már ökölnyi nagyságú gombák is vannak, nem hittünk a fülünknek, és kétszer is megkérdeztük Kun Ist- vánnétól: Valóban 100—120 ezer forintot jövedelmez évente a 350 négyzetméternyi pinceterület, amit eddig legfeljebb lomtárnak használtak? Számokkal bizonyította, hogy így van, s a telepítéshez — amely évente kétszer történik —, négy ember négy napi munkája szükséges. A szedést 350 négyzetméternyi területen két, ember is könnyen győzi. A telepítési költség nem sok, hiszen csak néhány kocsi lótrágya és annyi föld kell hozzá, hogy az ágyásokat, mintegy két centiméter vastagon meghintsék. Ha be lesz telepítve az említett ezer négyzetméter pinceterület is, elmondhatjuk, hogy az orosházi Üj Élet Tsz-ben gombamódra nő a pénz. Termelősrővetkexetek ! Állami gazdaságok! Egyéni termelőkA Mezőhegyes! Cukorgyár alábbi átvételi állomásokon kezdi meg folyó hó 24-én a cukorrépa átvételét a felügyelők által történt megbeszélés szerint: MÁV állomások: Justh-major, Orosháza-külső, Orosháza, Kardoskút, Gyulamező, Battcaiya, Medgyesegyháza, Mezőko- vácsháza. GV állomások: Kevermes-puszta, Bolhacsárda, Dombiratos, Hermi- na-major, Lujza-major, Kunágota-felső, Cikóhalom. Nagy-tanya, Vilmos-major, Mezőhegyes elágazás, Pusztaföldvár, Kaszaper, Rákóczi-telep, Békéssám- son. Tehergépkocsis állomások: Pusztalfödvári iskola, Mezőkovácsháza, Hóti-iskola. 492
