Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-16 / 193. szám
i960, an gusztus 16„ kedd N ÉRÚJ SÄG 3 je*fatvHu%k Nehogy megbánják később Vasárnap Békéscsabán, a honná de Imi napon találkoztam egyik gyulai ismerősömmel, aki nem kis meglepetésemre bemutatta második osztályba menő, fehér nylon ruhába öntözött kislányát. Mi ebben a megirnivaló? — kérdezhetnék az olvasók. Ebben még valóban nincs semmi különös. Mert, ha telik rá a szülök keresetéből, vegyék meg. De az már érdemel néhány mondatot, hogy az ími-olvasni is alig tudó kislány (most lesz második osztályos) kezén fehér csipkés nylon kesztyű volt, karján pedig 500—800 forintot érő karóra. Távol áll tőlem beleavatkozni bárkinek a családi életébe, egyéni dolgaiba. Ehhez sem nekem sem másnak nincs joga. Éppen ezért nem is tettem még célzást sem gyulai ismerősöm előtt arra, amit viszont e jegyzetben szóvá teszek, pontosabban kérdezek ismerősömtől és a hozzá hasonló édesapáktól — őszinte jóakarattal. Vajon eszébe jutott-e, avagy gondolt-e gyulai ismerősöm egyetlen kislánya jövőjére, akit még nylon kesztyűvel és karórával is elhalmoz? S mindezt már az általános iskola első osztálya után. Hogyan öltözteti majd lányát, ha történetesen gimnazista lesz? Nem gondolt még arra ez az édesapa, hogy a most még hízelgéssel mindent kikönyörgő kislány — mert amit csak kér, mindent helyébe visznek —1 néhány év múlva már erélyes hangon, flegmán követel? S a nylon ruhának, a nylon kesztyűnek akkor ts meg kell lennie, ha más fontos dologra nem is jut. De ezzel egy időben jelentkezik valami más is. Az elkényeztetett kislány a könnyű élet útjára lép. Arra az útra, amelyiken semmiképpen nem lehet eljutni a becsületes munkához. S amint az élet ezt annyi példával bizonyítja: ilyenkor következnek az anyai könnyek, avagy a szülők egymás közötti vitái a gyermek miatt. Okolják egymást, mert többre már nem futja erejükből. A kései bánat persze nem segít, mint ahogyan a könny sem. Nem akarok jósolni, azt sem akarom mondani, hogy gyulai ismerősöm kislánya olyan lesz, mint amiről szóltam itt. Korai lenne előre ítélni. De hogy az esetek többségében olyanná lesznek a rosszul szeretett gyermekek, mint amiről szóltam — azt az élet példázza. Vagy gyulai ismerősöm azt hiszi, hogy azok a szülők, akik 8—9 éves gyereküknek nem vesznek fehér nylon kesztyűt meg 500—600 forintos karórát, azok nem szeretik gyermeküket? Ha ezt hiszi, súlyosan téved. Valószínű, éppen azok szeretik jól fiukat, lányukat és nevelik őket céltudatosan, akik nem halmozzák el mindennel, ahogyan azt csemetéik diktálják. Balkus Imre Egyhavi nyereségrészesedésre számítanak az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezet tagjai A megyei főagronómus jelenti: II kalászosok 70 százaléka el van csépelve Még jónéhány munkanap van hátra év végéig, s máris azzal foglalkoznak az üzemek, kisipari szövetkezetek dolgozói, hogy lesz- e nyereségrészesedés, eleget tesznek-e a követelményeknek. így van ez az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezetnél is. A félA 38. nemzetközi szövetkezeti nap sok szeretettel köszöntjük összes tagjainkat, alkalmazotta- inkat és a velünk kapcsolatban álló megrendelőinket. Tétkomlési Cipész Kisipari Termelőszövetkezet vezetősége 476 éves terv teljesítése után számolgatják a várható év végi nyereséget. A szövetkezet tagjai 9 százalékkal túlteljesítették a féléves tervet, s mintegy ötmillió forint értékű árut készítettek, s adtak át a kereskedelemnek. Jó eredményeiket az év elején kezdeményezett szocialista munkaversennyel érték el. Valamennyi részlegük, minden dolgozója részt vett a vetélkedésben, s ha az eddigi munkakedv, versenylendület nem hagy alább, év végén egyhónapi keresetnek megfelelő nyereségre számíthatnak. A versenyben különösen jól dolgoztak a mezőkovácsházi varrórészleg tagjai, akik első féléves munkájuk eredményeként elnyerték a szövetkezet vezetőségének vándorzászlaját is. De hasonló jó eredményekről számolhatnak be az exportra varró és kesztyűkötő részleg dolgozói is. Készítményeik minősége igen jó, s valamennyi darab megfelel az exportigénynek. A szőnyegszövő részleg munkája sem lebecsülendő, s jelenleg ízléses perzsaszőnyegeket szőnek, amelyeket a Szovjetunióba szállítanak. Megyénk termelőszövetkezetei és egyéni gazdaságai eddig 2Ö4 ezer holdról, a vetésterület 85 százalékáról hordták asztagba vagy cséplőgépbe az idei kalászos termést. A cséplés 70 százalékánál tartanak a termelőszövetkezetek és az egyéniek, azaz összesen 168 ezer hold kalászos termése került zsákokba, magtárba. A cséplés mellett haladnak az egyéb fontos nyári munkák is. Megyénkben ez ideig 95 800 holdon fejeződött be a tarlóhántás, ebből a gépállomási gépek 77 295 holdat bántottak meg. Másodvetés 5200 holdba került. A szalmalehúzás elég vontatottan halad, ez ideig 32 100 holdon, a kombájnnal learatott terület 85 százalékán fejeződött be ez a munka. A legtöbb termelőszövetkezetben munkába álltak a szerves- trágyaszóró- gépek. Ez ideig 9900 holdra került istállótrágya- A gépállomási és a termelőszövetkezeti gépek, valamint az egyéniek lófogatai összesen 35 ezer hold sekély, 20 ezer hold középés 33 100 hold mélyszántást végeztek el. Termelőszövetkezeteink egy részében öntözéssel siettették a lucerna fejlődését. A múlt hét folyamán is 280 hold lucernavetést öntöztek meg. A megye területén javában folyik a lucerna harmadik kaszálása, amit ez ideig 18 700 holdon fejeztek be. Munkában vannak a kenderarató kombájnok is, 3 augusztus 12-ig 1565 hold kender kerül levágásra megyénkben. Ju&itátt a kaukladcutpL Ú{ Barázda Zstz Két körősladányi ember nézegetett kifelé tíz évvel ezelőtt a Veszte felé robogó vonat ablakából. A vasút mentén vagy kétszáz birka legelt. Az idősebb ember, Tóth Ferenc szakértő tekintettel mustrálta az állatokat. A fiatalabb, Nagy Béla, az Űj Barázda Tsz elnöke felsóhajtott: Mikor lesz nekünk ilyen nyájunk Ferenc bátyám? Tóth Ferenc nem tudott mit válaszolni. Világ életében juhász volt: saját nyáját őrizgette a keservesen összevarázsolt nyolcad osztályú rossz szikesen. Nem álmodott ő soha nagy nyájról. A szövetkezeti gazdálkodásnál sem volt valami merész elképzelése, belépett ő is, mint a többi 31 társa, mert a párt azt mondta: ez a felemelkedés útja, s ő 1919 óta hallgat a kommunista párt szavára. Túl nagy reményeket nehéz lenne táplálni a 470 holdon, s az összeadott sovány felszerelés: 9 ló, 5 szekér, 5 eke mellett. Az embereknek is új még ez az út, ahányan vannak, annyiféleképpen vélekednek, leginkább azt mondják: megpróbáljuk, ha jó lesz maradunk, ha nem széjjel ősziünk. Egyik-másik gazdát, például Ifj. Fozsár Istvánt az vitte a közösbe, hogy megúnta a földosztáskor kapott egy bivallyal a kínlódást, s mindig akkor kellett dolgozni összefogó társának, Nagy Mihálynak a földjén, amikor az övét szerette volna csinálni. De- hát hozzá volt kötve, mert Nagy Mihálynak az egy bivalyhoz szekere is volt. kákra. így aztán egy fáikéban maradt 200 anyajuhuk. Idős Bakk Miklós, aki akkor kanász volt, jelzést festett 23 anyakocára, s azt mondta azoknak, akik kocáért jöttek: ezeket lefoglalta a kormány, senki se nyúlhat hozzá. * Augusztus 13-án, három nappal ezelőtt ünneplőbe öltöztek a körösladányi Üj Barázda Tsz tagjai, hogy jubileumot üljenek. A számvetést, 10 év küzdelmét és eredményeit Kiss István, a jelenlegi elnök sorolta el, miután az emelvényen jobbról-balról helyet foglalt Szobek András elvtárs, az Elnöki Tanács tagja, képviselő, Sarkadi István elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa, Láda András elvtárs, a járási pártbizottság első titkára és Búzás István elvtárs, községi v. b.-elnök. A beszámoló egyszerű szavakkal volt megfogalmazva, de az eredmények, a nagyszerű számok olyan vérpezsdítő ritmust adtak a beszédnek, mint a nagydob az induló hangjainak. Sok volna mindent idézni, ezért csak néhány jellemző számot: az Új Barázda 2500 holdas nagyüzem. össz vagyona gépekben, állatokban, épületekben 4 035 280 forint. A háztáji állományt is figyelembe véve minden négy hold földre jut egy számos állat. Tóth Ferenc, a juhász most büszkén dicsekszik, hogy 1146 birkájuk van. S a föld már nem könyörado- mányt ad, mert ez év végéig 2000 hold lesz kémiailag és digózással megjavítva: búzából csaknem 12 mázsa az átlagtermés, tavaszi árpából 16 mázsa. Ez évre 34 forint értéket terveztek munkaegységenként, s ez meg.is lesz! A félévi bevételi tervet 167 164 forinttal teljesítették- túl, annyival amennyi 10 évvel ezelőtt a tsz összvagyona volt. A tíz érvel ezelőtt elültetett kis csemete hatalmas, bőven gyümölcsöző fává terebélyesedett. A tagok, akik évekig fogukhoz voltak kénytelenek verni a garast, és saját kis pénzükön váltottak kaszálót a közös állománynak — most jómódú emberek. Kukk Imre Amikor szombaton délután beléptem az X italboltba, már tartott a vita. Egy jól megtermett, piros arcú ember a kalapját kereste — mindenkin. Először csak az Iparos Ház kedves felszolgálónőjét, a szőke Jutkát gyanúsította: — Adja elő a kalapomat, hová dugta Ilyen küszködésből fogtak egy másik küszködéshez, néhány hold földdel való birkózásból több száz holddal való bir- ^ _ kózásba. A legnagyobb erőfeszítési és verejtékezés árán is csak 5—6 ♦ ~ Dehogy dugtam , , .. .. , .2 el kérem, nem láttám mazsa gabonát takarítottak bei „ ’ _... C Lu/ övi rCGt icipjcit. holdankót évről evre, s csak* _ afcfcor hol alamizsna: 16—19 forint érték ju-j van? tott egy-egy munkaegységre. Nem| _ Nem tudom, ke- csoda, hogy 1953-ban. s 1956-banI resse meg! széjjel ugrott a többség. Az ala-J — Ide figyeljen, ne pító 32'tag közül azonban 15-en:* nézzen engem bolond- Tóth Ferenc, Jónás Sándor, Nagy Béla, Lökös István, Ifj. Pozsárj István s a többiek, hűségesen ki-2 tartottak a legnehezebb időkben ; is. Mikor 56-ban ki-ki hurcolni ♦ kezdte az állatállományt kifelé, Tóth Ferenc, aki tudta, hogy csak ideig-óráig tartó viharról van szó, azt mondta: vigyázok én a birŰj búzafajta A Szovjet Tudományos Akadémia központi botanikuskertjében N. V. Cicin akadémikus olyan tarackbúza keresztezésével létrehozott hibrid fajtát tenyésztett, a- melynek terméshozama mintegy hatvan mázsa hektáronként. Az új búzafajtát már 250 000 hektáron vetik. X nak, tudom, hogy ide tettem magam mellé a székre. — Legyen szíves, engem ne gyanúsítson. Semmi közöm a kalapjához!... Nem voltak sokan vendégek, de az a nyolcunk-tízünk valamennyien a kalap keresésére indítottuk tekintetünket. Először csak ülve kémleltük a fogasokat és asztalokat. Az öreg meg, a kalaptulajdonos felbőszülve szidott mindenkit: | — Adják elő a kaA kalap lapomat! Követelem! — Nem is hozott kalapot, mikor bejött, valahol másutt hagyta el — figyelmeztette az egyik vendég. — Ne beszéljen szűzmáriákat — csattant fel az öreg —, nem vagyok én berúgva, mit képzel maga?! Tudom, hogy ide magam mellé tettem a kalapomat, ide ni, erre — verte tenyerével a széket. Kalap ide, kalap oda, de nincs sehol. Most már néhány vendég felállt, s úgy kereste a főrevalót. Én magam négykéz- lábra áltam, s úgy pásztáztam végig az asztalok alját és a székeket. Sehol a kalap. Üjra megjelent a közben munkáját végző Jutka. Az öreg nekimordult: — Idefigyeljen, ha nem adja elő a kalapomat, nem tudom mit csinálok magával! A pincér-hölgy sem hagyta magát: — Kikérem magamnak! Minek néz maga engem! A vendégek már mosolyogtak, és el is sütöttek egy-két cinkos megjegyzést: „Talán egy menyecskénél hagyta, nézzen visz- sza”, „Nem az asz- szony dugta el odahaza?” meg egyéb. A kalapos átment az étterembe (csak nagy unszolásra), hogy megnézze, nem hagyta-e ott. Egy perc múlva az öreg megjelent, fején kalappal, mosolyogva, de kissé bűntudatosan. — No, ugye mondtuk, hogy otthagyta! — fogadták a vendégek. — Hm, na ... — mormolta az öreg visszavonulva. Igen- ám, de Jutka sem hagyta annyiban: — No, mégis engem gyanúsít lopással, megérdemelné, hogy... Az öreg nem tudta elviselni a „vereséget". Hallgatás vagy bocsánatkérés helyett csendesen ugyan, de Meg jegyezte: — Persze, mert maga dugta el... Hát ilyen gyarlók vagyunk mi. emberek. va—U
