Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-12 / 190. szám

I960 augusztus tt, péntek MÉPÚJSÁg 3 flktívaiilés a SZOT irányelveiről Néhány héttel ezelőtt adta ki a Szakszervezetek Országos Ta- Bácsa irányelveit a szocialista brigádok munkaversenyéről. Az állami gazdaságok, gépállomások, tan- és kísérleti gazdasá­gok, valamint egyéb mezőgazdasági üzemek igazgatói, párttitkárai, szb-titkárai e határozat szellemében ülnek le ma délelőtt Békés­csabán a MEDOSZ városi szervezetének épületében, hogy megbe­széljék a szocialista brigád cím elnyeréséért íolyő munkaverseny eddigi eredményeit, valamint a további teendőket. A nyolcezredik négyzetméter járda épül Békésszentandráson mondják: bár most már mintegy A munka termelékenységének emelése a gyulai húsüzem dolgozóinak mindennapos gondja Az elmúlt két—három év atett mintegy hétezer négyzetméter jár­da épült Békésszentandrás utcáin. De még ez is kevésnek bizonyul a hosszú évtizedekig elhanyagolt községben. Erre az évre újabb ezer négyzetméter beton járdafe­lület építését ütemezte be a köz­ségi tanács. A járda már épül is, főleg a mozi előtt, mintegy 150 cm szélességben, azzal a céllal, hogy az úttestről ide szoktassák a munka után sétáló szentadnrásia- kat. A községi tanács vezetői azt Szerdára aászlódíszbe öltözött a lőkösházi vasútállomás. Az utasok kíváncsian kérdezgették egymást: — Vajon milyen ünnepre készül­nek itt? Kevesen gondoltak arra, hogy a lőkösházi vasutasok szor­galmas munkájukkal elnyerték az élüzem címet Ezért öltözött hát ünnepi dísz­be az állomás épülete, ezért öltöt­ték fel ünneplő ruhájukat azok a vasutasok, akik letették a szolgá­latot. Délután 6 óra körül benépe­sült a MÁV kultúrterme. Eljött az ünnepségre Kiss Károly, a MÁV Szegiedi Igazgatóságának helyettes vezetője, Susla János, a 3. főosz­tály helyettes vezetője, Benkó Pál, a békéscsabai csomóponti pártbi­zottság titkára, Rácz Kálmán, a Vasutas Szakszervezet Csangrád megyei bizottságának titkára és Vajda János, a Vasutas Szakszer­vezet Békés megyei bizottságának Hem mcglfipö, ha egy köny­velő — aki ráadásul asszony — alaposan tájékozott, s bőbeszédű- en egészíti ki a tsz-elnök monda­nivalóját a gazdálkodás eredmé­nyeiről, jövő évi terveiről. Egy ideig azzal a gondolattal hallgat­tam Tímár Sándoménak, a hu- nyai Kossuth Tsz könyvelőjének a kiegészítő közbeszclását, hegy bár minden tsz-könyvelő ilyen tá­jékozott volna, de néhány szak­mai kifejezése gyanút keltett ben­nem... — Mire vitték az alakulás óta eltelt néhány hónap óta? — kér­deztem Szabó elvtárstól, az el­nöktől. — Sokra vinni rövid volt az idő — hangzott az őszinte válasz. — Egyet-mást azért fel tudunk mutatni. Átalakítottunk néhány épületet állatférőhelynek. Van 35 kocánk, ezek egy része januárban már fial. Pillanatnyilag 77 serté­sünk és 12 szarvasmarhánk hí­zik ... — Most a napokban vásáro­lunk 10 előhasú üszőt és vagy 60 süldőt hízónak — szólt közbe Tí­már Sándorné. — Az állatforgal­mi is vásárol 60 süldőt nekünk, így aztán meg tudjuk hizlalni az ez évre tervezett 200 sertést. Egyéb­ként a már említett 10 előhasú üszőn kívül még vásárolunk tízet, úgy hogy húsz tehénnel kezdjük a jövő gazdasági évet. — Van-e még csépelmivalójuk? törtem meg a pillanatra beállt nyolcezer négyzetméter betonjár­da lesz a községben, mégis kevés. A községfejlesztési alap jó részét — 1 800 000 forintot — azonban egy melegvizű kút fúrására és egy hat kádas fürdő építésére költik. A kút fúrását már meg is kezdték s jövőre már nemcsak az otthoni lavór és a Körös vize, hanem az igényeknek megfelelő fürdő bizto­sítja a szentandrástak tisztálkodá­si lehetőségét. Román Népköztársaságból is ked­ves vendégek érkeztek. George Ziman, a curtici-i állomás főnöke és Aurel Zsung műszaki részleg- vezető régi ismerősként üdvözöl­ték magyar kollegáikat, és együtt ünnepelték a munkában elért eredményeiket. A közlekedés- és postaügyi mi­niszter képviseletében Kiss Ká­roly köszöntötte a lőkösházi vas­utasokat, majd ünnepi beszédében méltatta az elmúlt félévben elért nagyszerű eredményeiket, ame­lyekkel első ízben érdemelték ki az élüzem címet. A kis határállomás dolgozói nem mindennapos sikerekkel büszkélkedhetnek. Erről beszél­gettünk az ünnepség előtt Hado- bás János állomásfőnökkel és Tóth Zoltán párttitkárral. Amint csendet, Szabó elvtárs felé fordul­va; — A héten igencsak megtart. Bár nem sok volt: 150 hold búza, 40 hold tavasza és 10 hold őszi ár­pa. — No, és a termés, az első kö­zös termés? Meg vannak véle elé­gedve? — Nem nagyon. Jobb is lehetne. A búza 10 mázsájával fizet... — Itt, a híresein jó hunyai föl­deken?! — Ez még nem nagyüzem, elv­társam. Csíkokban került be, sok­féle művelés, illetve nem megfe­lelő művelés után. Meg aztán az idő se kedvezel rá, alig kapott esőt. Az őszi árpa már tűnhető volt: 18 mázsájával fizetett, a ta­vaszi árpa pedig 16-tal. — Még ennyire sem számol­tunk — vetette közbe Tímámé. — Az évi bevételi tervünk 804 ezer forint, de a növénytermesztésből csak 122 ezer forintot terveztünk. Az állatállomány kell biztosítsa a munkaegységenkénti 35 forint jó részét. Bár az is kezdetleges még, s a tagok bizony ..: — Miért harapta el a monda­tot? — Hz 3 helyzet, hogy a ta­gok keveslik, amit osztunk —vet­te át a szót Szabó elvtárs. — Az­az, hogy keveselték eleinte a mun- kaegységenkénti négy kitó búzát Bármennyire nem tetszik Nyu­gaton a reakciós köröknek, hogy egyes „magukról megfeledkezett” disszidensek gyulai kolbászt fo­gyasztanak, mégis egyre növek­szik e gyártmány világhíre, jó ne­ve. Szívesebben veszik meg, akik tehetik, mint mondjuk a „nem kommunista” tengeri csigát. Ép­pen a napokban járt az üzemben egy nyugatnémet üzletember, hogy tárgyaljon a vállalat veze­tőivel. Sajnos elfelejtették meg­kérdezni tőle, hogy el tudja-e adni hazájában a gyulai kolbászt, tekintettel arra, hogy kommu­nisták csinálják és mint ilyen fo­gyasztási cikkről náluk még az újságban is lebeszélik az embere­ket. De talán igazuk is van az üzemieknek, amikor tudatosan hallgattak erről, elvégre minek rontották volna az üzleti tárgya­lások jó hangulatát, holmi disszi- dens brekegések idézget ésével. elmondották: nagyon nehéz volt az élüzem szint feltételeit túltel­jesíteni, de a jól szervezett kol­lektíva egy emberként küzdött a minél jobb eredmények elérésé­ért. Első félévi tervüket 108 szá­zalékra teljesítették. Az év első hat hónapjában 162 739 kocsit to­vábbítottak rendeltetési helyére, külföldre és belföldre. Ezzel az el­múlt év hasonló időszakához ké­pest, azonos létszámmal, mintegy 40 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolítottak le. Mindezzel pedig a megyében egyedül ez az állomás bizonyult a legméltóbbnak az élüzem címre. Pedig voltak vetélytársak, de a lő- kösháziak mindegyiken túltettek. Az ünnepségen megfogadták: ez­után is úgy dolgoznak, hogy az és két kiló árpát. Ügy számoltak, hogy ennyi meg ennyi terem. De aztán megértették: nem oszthat­juk ki, ami megterem, mert jö­vőre is kell az árpa hizlalni. Ku­koricára nem sokat számolha­tunk, keveset ígér a 140 hold. Megértették, hogy az állattenyész­tésre kell támaszkodjunk ..: — A jövő évi vetéstervet is en­nek megfelelően állítottuk össze — jelentette ki Tímárné. — Már elkészült a jövő évi ve­tésterv? — Telik az idő, nemsokára vet­ni kell — mondta Szabó elvtárs, aztán Tímámé sorolta, hogy 150 hold búzát — ebből 40—50 hold olasz búza lesz —, 30 hold őszi ár­pát és 10 hold őszi takarmányke­veréket vetnek. Már szerződést kötöttek a konzervtgyárral 10 hold paradicsom és 10 hold borsó jövő évi termesztésére is. Kukoricát 140 holdat, de ha lehet még többet vetnek, mert ők többre becsülik a kukoricát, mint az őszi árpát. — Ne haragudjon kívónesisko- dásomért, de szeretném tudni, mi a titka annak, hogy olyan ottho­nos a gazdálkodás minden részle­tében? — fordultam Tímámé felé. — Az, hogy én lényegében a tsz agronómusa vagyok. De mikor a télen ide kerültem a községi ta­nácstól, ahol öt évig mezőgazda- sági felügyelő voltam, nem volt könyvelő, ezért elvállaltam ideig­Ha a nyugatnémet megveszi, biz-1 tosan el is adja. A lényeg: kell a kitűnő gyulai kolbászcsemege a I külföldi piacokon és minél ol­csóbban és minél többet készí­tünk belőle, annál jobb nekünk is. Előzetesen ilyen és hasonló dol­gokról beszélgettünk az üzem ve­zetőivel, amikor a munka termé­kenységének emeléséről érdeklőd­tem náluk. — Mit tesznek az üzemben a gazdaságosabb termelésért? E gondolat indította el a beszélge­tést, melyből megtudtuk, hogy a múlt év második felében októbe­rig még sok zökkenője volt a ter­melésnek. Elsősorban az elégtelen felhozatal miatt az egy főre eső termelési értéket nem tudták teljesíteni. — Igaz, a zavartalan termelési menetünknek döntő feltétele az élőhús-ellótás, de a sertésellátás biztosítása mellett sokféle módja van a gazdaságosabb termelés megva­lósításának — mondották az üzem kommunistái. Októberben nyilvános párttaggyűlést tartot­tak, melyre mintegy ötven pár- tonkívüli munkást és műszakit is meghívtak. Együtt beszélték meg, mit lehet tenni a munka termelé­kenységének emeléséért. A kom­munisták tanácskozását a műhely­részlegeknél röpgyűlések követték és ekkor indult el a kéthetes kong­resszusi műszak, melyben a vágó­hídi dolgozók is vállaltak felada­tokat és számos vállalás történt az üzemiek részéről. Közben növe­kedett az állatfelhozatal is, s az eredmény az lett, hogy már az év végére a tervezett 503 ezer forint helyett 527 ezer forintra emelke­dett az egy főre eső termelési ér­ték. Látva az eredményeket, a párt és tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetés, ezután még rendszeresebben foglalkoztak a termelékenység növelésével. A pártvezetőség állandóan ellenőrzi lenesen, amíg a könyvelőnk visz- szakerül a tanfolyamról. — Van könyvelői képesítése is? — Van! Nemrég vizsgáztam egy évi levelezői tanfolyam után ket­tős könyvvitelből. — Talán attól tartott, hogy ag- ronómusként nem tud elhelyez­kedni? — Egyáltalán nem. Csupán kedvtelésből, vagyis tudni akarás­ból tanultam. Meg aztán volt időm is .;: — S a család, a férje? — Két éve vagyok férjnél. Csa­ládunk még nincs. A férjem zeto- ros a hunyai Aranykalász Tsz- ben. — Nem édesgeti át, ha megjön a megrendelt Zetor? — Nem, van itt már két zetó- ros is. — Gondolkodtunk előre — vette ét a szót az elnök —, Pintér Imrét és Hegedűs Edét elküldtük Szabadszállásra, a traktorvezetői iskolára. — Nem csalódtunk bennük, né­gyesre vizsgáztak. Most a gépál­lomáson gyakorolnak, amíg a Ze­tor megjön. A tartozékai: a két eke, a magtakaró, s a kombinált vetőgép már itt vannak. Mondanom sem kell: ezeket is a könyvelő agronómus sorolta el. Bár minden új tsz-ben volna egy Timár Sándornéhoz hasonló, sok­oldalú tudással rendelkező szak­ember. Kukk Imre a gazdasági mutatókat és szinte minden taggyűlésen, üzemi ta­nácsülésen visszatérő napirend; a termelékenység emelése, az ön­költség csökkentése. A műszakiak és munkások közös tanácskozásokon tárták fel, hogy a zsírolvasztó é» a főzőműhely együttléte nem fe­lel meg a fejlettebb technológiai követelményeknek, a túlzsúfolt­ság akadályozza a munkafolya­matot. A legjobb javaslatokat el­fogadva, az üzemben bizonyos át­szervezéseket csináltak. A bélelőkészítő műhelyt áthe­lyezték egy másik helyiségbe, me­lyet műszakilag megfelelőbben berendeztek. A felszabadult ter­met pedig felszerelték hentesáru főzőműhelynek. Ezzel egy időben megmagasították a füstölőt, egy úgy gyártási szintet emeltek, en­nek következményeként a főző és a füstölőhelyiség egymáshoz kö­zelebb került. így csökkentették az anyagmozgatási költségeket és a selejtet, gyártási időt, tüzelő­anyagot, munkaerőt, takarítottak meg és 30 százalékkal növekedett a gyár termelőereje. A műszaki intézkedések előtt ugyanannyi áru gyártása az éjszakai órákig eltartott, most pedig este hét­nyolc óráig elvégzik ezt a mun­kát. A zsírolvasztó teljes felújításá­val pedig higiénikusabb lett * gyártás, megszűnt a zsúfoltság a dolgozók tágas munkahelyet kap­tak. Az említett változtatások és műszaki fejlesztések megvalósí­tásában oroszlánrészük van a mű­szakiaknak és a karbantartási részleg dolgozóinak. Az ő további feladatuk még a régi kazánhéz zsírkeverő műhellyé való átala­kítása és egy központi szivattyú­ház létesítése a jobb vízellátásra. Ezenkívül a higiénia követelmé­nyeinek megfelelően egy láda- sűroló műhelyt is csinálnak. Dicséretére legyen mondva a karbantartóknak, hogy mindeze­ket a munkákat a napi üzem- fenntartási tevékenységük mellett végzik el, és ezzel nagyban hozzá­járulnak a munka termeléke­nyebbé tételéhez. Az üzemben nagy elismeréssel beszélnek a műszakiak munkájáról és arról a nagyszerű lendületről, melyet a munkások tanúsítanak. Hiba volna azonban megfeled­kezni arról a fontos dologról, melyet már elöljáróban is emlí­tettünk, vagyis az élőállatok, a sertés folyamatos és bőséges fel­hozataláról van szó. Ez nagyban azon múlik, hogyan alakulnak a termelőszövetkezetekben az állat- tenyésztési tervek, emelkedik-e a húsáru-termelésük. A pártszervezet megmagyaráz­ta, de saját munkájukból is érzik valamennyien, hogy az üzem köz­vetlenül is érdekelt a tsz-ek fej­lődésében. — Ha van elég sertés, van munkaütem — ilyen röviden szól­nak erről a húsüzemiek, de annál többet tesznek. Az első féléves tervüket 107,4 százalékra teljesítették. Az egy múnkásra eső termelési érték 1X0,3 százalék és ami a húsipar­ban a leglényegesebb, az egy órá­ra eső termelési érték 113,1 szá­zalék. Ha jövőben még bőségeseb­ben kapnak élőállatokat, nem lesz baj a munkalendülettel és olyan kolbászt készítenek, hogy a hír­hedt disszidens-sajtó főszerkesa»- tője is megnyalhatja utána a szá­ját. Bőd» Zoltán Román szaktársaikkal együtt ünnepelték az élüzem-avatást a lőkösházi vasutasok titkára. Az ünnepségre a baráti első kitüntetést a többi is kövesse. P. P. Könyvelő agronómus

Next

/
Thumbnails
Contents