Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-09 / 187. szám
2 NÉPÚJSÁG I960, augusztus 9., kedd Függetlenség vagy függetlenítés a függetlenségtől A nemzetközi közvélemény feszült érdeklődéssel várja a Biztonsági Tanács vasárnap este kezdődő tanácskozásának eredményét. A kongói helyzet az utóbbi 48 órában különösén bonyolulttá vált. A növekvő feszültség három okra vezethető vissza: nevezetesen az ENSZ vezető hivatalnokainak és az ENSZ-haderők fő- parancsnokának megalkuvó magatartására, Csőmbe szakadár klikkjének üzelmeire és mindezek hátterében a gyarmatosító hatalmak Kongó feloszlatására irányuló manővereire. A Biztonsági Tanács azzal a problémával kerül szembe, hogy érvényt tud-e szerezni előzetes határozatának és ezáltal képes-e hiztositani a Kongói Köztársaság függetlenségét, vagy pedig belebonyolódik a színfalak mögötti imperialista alkudozások, fenyegetések és megvesztegetések kibogozhatatlan szövevényébe, és így nem a kongói függetlenség biztosítását, hanem ellenkezőleg, a függetlenség ellen szőtt tervek megvalósulását mozdítja elő. A Biztonsági Tanácsnak világos és egyértelmű választ kell adnia arra a kérdésre, hogy az országok valóságos függetlenségét, vagy pedig a Csombe-féle ..függetlenítés a függetlenségtől” álláspontot támogatja-e. A Szovjetunió kormányának1 augusztus 5-i nyilatkozata határozottan követeli, hogy az ENSZ- csapatok parancsnokait, amennyiben nem tartja magát a Biztonsági Tanács határozataihoz, le kell váltani és a Kongói Köztársaságban olyan csapatokat kell vezényelni, amelyek készek részt venni a határozatok végrehajtásában. Az utóbbi napok eseményeiből teljesen világossá vált — mint a Pravda is megállapítja —, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei nem akarják a belga csapatok kivonását és támogatják Belgiumnak Katanga elszakítására irányuló törekvéseit. Ugyanígy világossá vált az is, hogy az ENSZ-csapatok katangai bevonulásának elhalasztása igen kedvezőtlen színben tünteti fel az ENSZ főtitkárát és az ENSZ-haderők főparancsnokát, s a közvélemény magatartásukat behódolás- nak tekinti a gyarmatosítók előtt. A nemzetközi közvélemény határozott és energikus intézkedést vár a Biztonsági Tanácstól. A világszervezet tekintélye és a bonyolult kongói helyzet rendezése egyaránt azt követeli, hogy a tanács tagjai a gyarmatosítók érdekeivel' szemben, a béke és a biztonság egyetemes érdekeit képviseljék. (—ő) Kubában államosították az összes USA-tulajdonban levő vállalatot A kormány rendelete értelmében Kubában kisajátították és államosították az összes észak-amerikai tulajdonban levő vállalatokat. A kubai államosítás vonatkozik a kubai elektromos társaságra, az ESSO, Texaco és Sinclair olaj- vállalatokra és 36 amerikai tulajdonban volt cukorgyárra. A kisajátítással mintegy egymilliárd dollár értékű amerikai beruházás kerül a kubai állam tulajdonába. A kisajátított vállalatokat 50 éves 10 százalékkal kamatozó államkötvénnyel fizetik ki. A nagy jelentőségű kormány- -•endeletet a latin-amerikai ifjúsági kongresszuson ismertették 55 ezer főnyi hallgatóság jelenlétében. A kubai kormány szombaton jegyzéket intézett, az amerikai államok szervezetének tanácsához. Mint ismeretes, a szervezet augusztus 16-án ül össze a többi között a kubai helyzet tanulmányozására. A kubai kormányjegyzék rámutat, hogy a miniszteri tanácskozás napirendjén az amerikaközi szolidaritás védelmének ürügyén a „külső beavatkozás veszélyét” A fajüfdözés politikájának következtében mind jobban elszigetelődik a Dél-afrikai Unió Johannesburg (MTI) Az AP jelentése szerint a johannesburgi lapok vasárnapi aggodalmaskodó hangú cikkekben arról írnak, hogy a függetlenné vált afrikai országok eddigi legnagyobb akciójukra készülnek, hogy elszigeteljék a faj üldözés politikájához görcsösen ragaszkodó Délafrikai Uniót. A lapok rámutatnak, hogy a ghanai kormány legutóbb bejelentette: kereskedelmi és utazási bojkottja csak kezdete a Délafrikai Unió ellen várható általános ofíenzivának. — AKI EGY FÉL ÉVVEL EZELŐTT járt nálunk, most rá sem ismerne helyiségeinkre — vezet be Rigler Miklós, a békési területi KISZ-szervezet titkára az ízlésesen berendezett klubszobába. A szoba falain népi hímzésű szőnyegek és tarka tányérok, korsók, az asztalokon tiszta terítő és kristályváza, az ablakokon értékes függönyök díszlenek. Amint belépünk, lányok és fiúk ülnek a zenegép körül, s a szobát betölti a Melodie d’Amour kedvelt dallama. — Szeretnek hozzánk járni a fiaitalok, mert sokféle szórakozást megtalálnak, és mert az „idegeneket” is szívesen fogadjuk. Nap mint nap új arcok jelennek meg, és ezért vagy azért megszeretik a velünk való szórakozást — hallom a titkár szavait. A fiatalok körénk szállingóznak, s ők is mondanak egyet, s mást az újságírónak. — Ügyszólván a maguk erejéből tettük’otthonunk- ká székházunkat — lép hozzánk Szász Imre. Bizony, bizony — hajtogatják a többiek. — De azért a járási KISZ-bizottság is, meg a községi pártszervezet is segített — veti közbe a titkár —, bár ez a segítség még nem kielégítő. Hetenként hatszor van nyitva a klubhelyiség, és 5-től 11-ig rádiózhatnak, televíziózhatnak, sakkozhatnak, biliáj-dozhatnak, pingpongozhatnak a fiatalok. Aki olvasni akar, kézbeveheti a különböző újságokat, képes folyóiratokat. AZ EGYIK SAROKBAN Háló Sándor kultúrfelelős éppen egy egyfelvonásost olvasgat. Megtudtam, hogy előadást terveznek a közeljövőben a környező tsz-ek dolgozói körében. Szeretnének egy 16 személyes, kisbuszt vásárolni, hogy azzal mehetnének kultúrműsort adni, no és a jó munkát végzők egyszer-egyszer kirándulni. A táncos, rendezvények, bálák és ». „kis vidám park” bevételé- jól gazdálkodnak. Már büfé Szerelést is vásároltak. Az önkéntes társadalmi munka közös BÉKÉSI KISZESEK tik, hogy megjavítják a kugli- pályát, a kertet parkká alakítják és csónakházat is építenek, hiszen udvaruk a Körösre nyúlik. — Hozzánk azok tartoznak, akiknek munkahelyén nincs alapszerv, ezért rendkívül vegyes a szervezet összetétele — magyarázza a titkár. — Munkás- és parasztfiatalok, volt diákok, hivatalnoki munkakörben dolgozók vannak közöttünk. Itt a különböző munkakörök problémáival is megismerkedhetnek a fiatalok és látókörük bővülhet. — Az idén is tartunk politikai és gazdasági jellegű előadásokat — mondja a kultúros —, mert ennek sok hasznát veheti bárki. Az a célunk, hogy a fiatalok megtanuljanak szocialista módon gondolkozni és viselkedni. Vidámak és optimisták legyenek, bízzanak a munka sikerében! — Persze, nem vagyunk a modernség ellen sem — veti közbe egy kislány —, csak ne menjen a jóízlés rovására. Mindenki helyesel. A leány mellesleg ápolónő. — Egyre családiasabb a viszony nálunk, és ez nagy szó — figyelek fel a titkárhelyettes szavaira. — Innen adjuk férjhez a lányokat is — szólja el magát egy tizenöt év körüli fiú, akinek még máson is járhatna az esze. A lányok kacagásban törnek ki, és rárontanak a „fiatalemberre”. Természetesen — ugyan, hogy is lehetne másként? — elhallgattatják. AZ ELŐSZOBÁBAN VALAKI szakszafonon kezd játszani. — Zenekarunk is lesz majd, s akkor szombatonként ingyenes tánc- délutánokat tartunk — lelkesedik a kulturos. A szülőket is meghívjuk egy-egy alkalommal hozzánk, hadd lássák, hogyan élünk. — A legutóbbi ankéton is sokan voltak. Meg is vendégeltük őket szendviccsel és teával — büszkélkedik egy fehérruhás kislány, s közben védhetetlenül üt le egy magasra feladott labdát, az ellenfél pedig kocoghat a guruló pingMenni készülök lassan. De a titkár utolsó szavai bekerülnek a noteszomba: — Akik jól dolgoztak, azokat üdülni küldjük, és emléklapot is adunk nekik elismerésül. Bárcsak meglenne már ez a busz! BÚCSÚZÓUL szemem a folyosón elhelyezett plakátra esik. Ebből megtudom, milyen ruhához, milyen színű nyakkendőt illik viselni. A legközelebbi alkalommal már én is ruhámhoz illő nyakkendőben akarok megjelenni a fiatalok rendezvényén. GULYAS SÁNDOR Békés A Johannesburg Cold City Post című hetilap a New Yorkba, Londonba, Akkrába, Kairóba és DarSalaamba menekült dél-afrikai emigránsok politikai tevékenységét vizsgálva, hangoztatja, hogy ezek az emberek az egész afro-ázsiai világ előtt lerántják a leplet a Verword- kormány üzelmeiről. Egyik erőfeszítésük arra irányul, hogy rábírják a Biztonsági Tanácsot, rendeljen el szankciókat a Délafrikai Unió ellen. A Délafrikai Unióban élő fehérek közül is sokan úgy vélekednek, hogy gyökeres változásra van szükség a kormány faji politikájában. (MTI) akarja tanulmányozni. Az igazi veszélyt az Egyesült Államok gazdasági és katonai agressziós politikája jelenti — mutat rá a jegyzék, majd így folytatja: A Kiuibá- nak felajánlott szovjet támogatás egyáltalán nem veszélyezteti az országot, ellenkezőleg, szilárd biztosítók arra nézve, hogy az Egyesült Államok többé nem használhatja fel katonai és gazdasági fölényét egyetlen amerikai ország szuverenitásának eltiprására sem. (MTI) Viharos szakasz előtt az ajierikai elnÖMVte»asc..asi hadjárat Washington (MTI) Mint az AP és a Reuter jelenti, hétfőn összeül az amerikai kongresszus. Ezzel az elnökválasztási hadjárat új, minden eddiginél viharosabb szakaszba érkezik. Mindkét elnökjelölt, Nixon is és Kennedy is megjelenik a szenátusban. Az AFP szerint Eisenhower elnök is befejezte eswhona- pos nyári szabadságát, és New Portból visszautazott Washingtonba. Az elnök közölte, hogy hétfőn üzenetet intéz a kongresszushoz. Habár nem volt hajlandó nyilatkozni az üzenet tartalmáról, általában elfogadott vélemény, hogy Elsenhower több pénzt követel az Egyesült Államok agresszív katonai erejének növelésére. Hétfőn összeült az újonnan választott dél-koreai neuizetgj ülés Szöul (Reuter) Hétfőn ült össze Dél-Koreában az újonnan megválasztott nemzet- gyűlés. Szöul fő útvonalain kétszáz diák tüntetett a parlament „ellenforradalmi elemei” ellen. Közel 600 rendőr vette körül az épületet, hogy megakadályozza az összetűzéseket és elzárta a képviselőházhoz vezető útvonalakat. A kép viselőház elnökévé a demokratapárti Kvak Szón Hunt választották, aki már 12 éve a nemzetgyűlés tagja és Li Ki Pong halála után ugyanezt a tisztséget töltötte be. A szenátus elnökévé a 65 éves, független Paik Nak Dzsont választották. (MTI) Cséplőhúgás közben gyümölcsöt terem. Már tervezge- I ponglabda után. Nehezen akadtunk rá a füzesgyarmati Aranykalász Tsz 5500 holdas határában Papp Ferenc cséplőgépére Seres Gyula elvtárssal, a gépállomás igazgatójával. A magam részéről szívesen kerestem volna estig is a szebbnél szebb kukorica-, cukorrépa- és kendertáblák között, amelyekben nem győztem eleget gyönyörködni. Az utóbbi hetekben sokan, messze vidékről tapasztalatcserére jött látogatók is megcsodálták ezeket a vetéseket. Az egykor szűkmarkúan fizető sárréti földeken csodát művelt az összefogás ereje, a jó gépi munka, a talajjavítás. Az Aranykalász Tsz szinte minien tavaszi növényt őszi mélyszántott talajba vetett — magyarázta útközben Seres elvtárs. — Most aztán csak győzzék hova rakni a termést. Nem panaszkodhatnak a gabona hozamára sem. Jobbnak mutatkozik a tavalyinál is. Ez hát a titka annak, hogy a szeghalmi járás termelőszövetkezetei által szállítási szerződésre lekötött 19 200 mázsa búzából 14 210 mázsát a füzesgyarmati szövetkezetek adnak, ötezer mázsát éppen az Aranykalász Tsz. Azt már nem volt idő megkérdez ■ ni Seres elvtárstól, hogy mennyi volt tavaly az Aranykalász Tsz terméseredménye, mert odaértünk Papp Ferenc gépéhez a Pázmándi határrészre. — Nem szeretjük mi ezt a gépet — állt az igazgató elé egy jól megtermett, fehér inges, svájci sapkás férfi. (Később megtudtam, ő a cséplő-munkacsapat vezetője és Kovács Lajos a neve). — Mi panaszotok van rá? — kérdezte Seres elvtárs, de semmi megütközés nem látszott rajta. — Az, hogy soha sem romlik el Szusszanásnyi időre sem pihenhet mellette az ember. Úgy nyeli ez a kévéket, mint egy éhes óriás. Tegnap, vasárnap délre is 120 mázsát csépeltünk el vele. A gépállomás igazgatója csak mosolygott, tudta, hogy jó a gép, s hogy a gépállomási cséplők is, az egész járásban is, de talán a megyében is ennek van eddig legmagasabb teljesítménye: csaknem harmincezer mázsa. Azért is látogattuk meg Papp Ferencéket, hogy az igazgató megmutassa: ez az a cséplő-munkacsapat, amelyik esélyes a megyei pártbizottság és a megyei tanács által kitűzött ju- .alomtárgyak, de a járási tanács által kitűzött 6 ezer forint prémium elnyerésére is. — Vasárnap is csépellek? — kérdeztem Papp Ferenctől. — Csépeltünk, hogy haladjon. Azt mondtam az embereknek, hogy addig nem állunk le, amíg 100 mázsa búza nem kerül zsákba. Úgy dolgozott mindenki, mint akit hajtanak, s délre 120 mázsát eresztettünk le. Közben közelebb lépett Madar Ferenc, az egyik etető, aki halottá Kovács Lajos évődését az Igazgatóval, s magyarázni kezdte: — Nem éppen a legbarátságosabb helyre kívántuk a gépállomást, amikor ezt a gépet megint kihúzatva láttuk. Azért, mert tavalv csak kínlódtunk vele, 70 mázsánál többet nem tudtunk csépelr naponta, mert mindig állt és áll: Seres elvtárs észrevette, hogv értetlenül nézek Papp Ferencre. aki mintegy 20 éve traktoros. — Nem Papp elvtárs volt ba- voly ezze a géppel, hanem egy másik traktoros. — Valami nasvbajomi fiatalember, de volt is annak hala
