Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-30 / 204. szám
2 KÉPÚJSÁG I960, augusztus 30., kedd fl pártoktatás feladatairól tanácskoztak a pártbizottságok agit.-prop. titkárai Román diáklányok látogatása Békéscsabán Emeletes iskola épül Medgyesegyházán iskolával 17-re növekszik a taff?” termek száma, úgyhogy csak két tanulócsoportnak kell délután iskolába járnia. Ez a kettő sem jár sokáig délután, hiszen a második ötéves tervben a most épülő iskolának a végében még épül egy hasonló nagyságú emeletes, 4 tantermes épület. Hruscsov Finnországba látogat Moszkva. (TASZSZ) Hruscsov elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szeptember első napjaiban Finnországba látogat. A látogatás bejelentésével ösz- szefüggésben a nyugati hírügynökségek megjegyzik, hogy Kek- konen finn köztársasági elnök a jövő szombaton ünnepli 60. születésnapját. Szovjet hitel Ghánának Moszkva (TASZSZj Moszkvában aláírták a Szovjetunió és a Ghánád Köztársaság gazdasági és műszaki együttműködési, valamint kereskedelmi egyezményét. A szovjet szervek álta/1 végzendő munka kifizetésére a Szovjetunió 160 millió rubel összegben hosszúlejáratú hitelt nyújt Ghánának ugyanolyan kedvező feltételek mellett, mint a többi, gazdaságilag elmaradott országnak; Hétfőn a párt megyei bizottságának épületében a propaganda-munkáról és ezen belül a pártoktatással kapcsolatos feladatokról tartottak megbeszélést a pártbizottságok agit.-prop. titkárai, a tömegszervezetek megyei vezetői és képviselői, valamint a megyei pártoktatási bizottság tagjai. A titkároknak — miután beszámoltak a pártoktatás előkészületeiről, Kovács Ferencné elvtársnő, a megyei pártbizottság agit.-prop. osztályának munkatársa ismertette e munka megyei tapasztalatait és a további feladatokat. Többek köMég a moszkvai bírósági tárgyalás idején történt erre mifelénk. Egy hús, kávégőztől illatos szórakozóhelyen, feketéje kavargatása közben egy hölgy ezt kérdezte az asztal társától: — Mit gondolsz drágám, mire ítélik el a szerencsétlen Powerst? Bizonyára nem ez volt az egyetlen ilyen helye a hazának, ahol akkoriban némelyek efféle elő- kelősködő modorban és szívből aggódtak a kémpilótáért. Viszont az ilyen stílű kávékavargatóknak eszükbe sem jutott botránkozni akkor, amikor a Dél-afrikai Unióban a fehér urak csendőrei rémülten menekülő négerek, köztük gyermekek és anyák hátába eresztették gyilkos golyóikat. Arra sincs soha egyetlen sajnálkozó szavuk sem, amikor a gyarmati önkény algériai szabadságharcosokat lövet és nyakaztat, s az úgynevezett „szabad világ” számtalan helyén bírói tárgyalás és ítélet nélkül vetnek börtönbe vagy terelnek koncentrációs táborba — a lassú halálba — békeharcosokat éppen azok, akik Pöwers-t is útjára indították. A Powers-félékért aggodók nya- valygása nem is érdemelne említést, ha ez az álszent, hazug és hamis „emberbaráti” locsogás nem fertőzné itt-ott a levegőt. Ugyanis akadnak egyébként jóravaló, de a világ dolgaiban még nem egészen tájékozott emberek, akik odafülelve a „szegény Powersről” sápítozók hangjára, szajkó módjára ismételgetik az „ártatlanjáról" hallottakat. Tehát nem az előkelősködő megrögzötteknek, akiknek már mit sem használ az okos szó, hanem a tájékozatlanságból sajnálkofzóknak üzeni maga Powers a moszkvai vallomásán és a sajtóból, rádióból ismert egész történetén keresztül a következőket: — Sose sajnáljatok. Nem hazafias felbuzdulás vitt a bajba, ördögöt. A pénzszag! Hazámat sehonnan sem fenyegette veszély. Cselekedetemmel nemhogy használtam, de cudarul ártottam népemnek azokkal együtt, akik kémkedni küldtek. Ti, sajnálkozók, az újságokban megjelent fényképeimről jól láthattátok, hogy életerős, munkaképes fiatalember vagyok. Ráadásul egy békés szakmát is tanultam, a vegyészetet. Miként a sok millió egyszerű amerikai, köztük közvetlen hozzátartozóim, akként magam is vállalhattam volna az élet küzdelmesebb, de emberibb oldalát, ám nem! Inkább vásárra vittem a bőröm. Gazdáim esküdt ellenségei mindennek, ami csak háborús terveik útjában áll. Emiatt zött hangsúlyozta, hogy mint a szeghalmi és sarkadi járás példája is mutatja, ott értek el legjobb eredményeket, ahol a pártbizottság nagymértékben támaszkodik a járási pártoktatási bizottság tevékenységére. Hasznos munkamódszer, hogy a bizottságok aktívái között megosztják a területet, egy-egy elvtárs felelős valamelyik községben, ott ellenőrzi és segíti a pártoktatást. Kovács elvtársnő többek között felhívta a titkárok és a többi felelős vezető figyelmét, hogy nagy gondot fordítsanak a pártoktatás színvonalára, tartalnem bírják az oroszokat sem A Szovjetuniót legszívesebben eltörölnék a föld színéről. Ehhez mindenáron tudni akarják, hogy elsőnek mit pusztíthatnak el legeredményesebben. Ennek a kikémlelésére jelentkeztem — többek közt — én is. Papíron, ceruzával kiszámítottam, hogy ha a vállalkozásom sikerül, azesetben ennyi meg ennyi ropogós dollár üti a markomat, ha pedig nem, hát istenkém, még egy közönséges bankrablás is végződhet csúfosan, pedig ott nem a világ békéjét, csak néhány zsákocska bankjegyet rabolnak. Tíz évet kaptam, örülhetek, hiszen élek és szabad leszek. Gazdáim nem voltak ilyen nagy- lelkűek. Mérgezett tűvel láttak, el, halálra ítéltek tehát, s még ők za- jongtak az ítélet hallatára! Fogságomban hízom, s ezt igen szégyellem, mert úgy érzem, hogy még a vizet és a száraz kenyeret sem érdemiem. Hogyan is érdemelheti az olyan, aki a világot elpusztítani akarók zsoldjába szegődött. Ezért hát ne engem, Francis Powers-t, hanem önmagukat szánják mindazok, akik még ott tartanak, hogy — sajnálnak. 1 959 március. Sarkadon, ha- 1 zánk egykor legnagyobb kubikos falujában járok. Szinte búcsájáráshoz hasonlóan nagy a jövés-menés; szájról szájra jár a hír, hogy legutóbb ki írta alá a belépési nyilatkozatot. Egyik parasztházban népnevelők gyűrűjében .találom az 50 év körüli Csizmadia Imre 8 holdas gazdát, akiről az a hír járja, hogy a legszebb tenyészállatokat neveli, kiváló vetőmagrizst termel, sok hízót ad el és jó adófizető. Kissé előrehajolva, szinte meggörnyedve ül a széken. Térde közé fogott kajlaszélű, zsíros kalapját idegesen gyűri, gyömöszöli. Kialvatlan fekete szemét néha ráemeli a beszélőre, nagyot sóhajt és konokul hallgat tovább. Nagysokára feláll, az ablakhoz lép. Hátratett kezekkel sokáig néz mereven az üvegen át, mintha a távolból várna valakit, aki eldón- tené helyette, hogy mitévő legyen. Kidolgozott, kérges tenyerével kapocsként szorítja halántékát, homlokát kiveri a verejték. „Te jó isten, mit tegyek” tőr fel belőle a napok óta kínzó kérdés. Lelógó fekete bajszát kétoldalra simítja s mintha csak hangosan gondolkodna, így bosszankodik: — Mit beszélnek nekem annyit. mára. Mint mondotta, a propaganda-munka nem öncélú tevékenység, hanem a gazdasági építőmunka elősegítője. Az agitáció és a propaganda csak akkor tölti be szerepét, ha az elmélet alapján mindenütt helyesen mutatják meg a konkrét feladatokat. Hangsúlyozta, hogy a gyakorlattal szorosan összefüggő elméleti munkára van szükség. Rámutatott a veszélyre, hogy egyesek helytelenül értelmezik ezt a munkastílust, és vagy csak gyakorlati kérdésekkel foglalkoznak a szemináriumokon, vagy emlé- letieskednek, elvont vitákat produkálnak. A felsőbb szervek segítsék az alapszervezeteket, hogy ilyen és hasonló hibák se- holse fordulj anak el, és a szemináriumokon hasznos tanulmányi munka alakuljon ki, — mondotta. A gyulai román gimnázium meghívására Kolozsvárról román diákok érkeztek az elmúlt héten megyénkbe. A fiatalok szombaton Békéscsabára látogattak el. Délelőtt a Hazafias Népfront megyei elnökségének vendégei voltak, ahol kedves, baráti fogadtatásban részesültek. A találkozón részt vett Szilágyi Péter, a Magyarországi Komanok Országos Szövetségének főtitkára, a Hazafias Népfront országos tanácsának tagja is. A találkozón a román lányok több népi táncot mutattak be vendéglátóik nagy tetszésére. A fogadás után a ruhagyárba látogattak el, ahol az •izem kiszesei látták őket vendégül. Délben a Hazafias Népfront a Halász- csárdában ebédet adott részükre, majd Szarvasra látogatott el a jókedvű lánycsoport, ahol megtekintették az arborétumot és Szarvas más nevezetességeit. Este bét órakor érkeztek vissza Békéscsabára s itt a városi KISZ-bi- zottság meghívására az Ifjúsági HázBánom is én, hogy melyik szövetkezeti tag mit vett a keresetéből, milyen házat épített, kinek van motorkerékpárja. Hagyjanak engem békén. Én sem vagyok vak, ami igaz, igaz. Sokat fej’ődtek, de a sok új ház, szép cifraruha nem köti be az én szememet. De nem am. Látom én, amit látok. Miért adnak olyan kevés tejet a tehenek? Vagv talán az nem bűn, hogy a hizlaláshoz vásárolják süldőket, ahelyett, hogy maguk nevelnék? Tenyészál'atokat sem adnak el, pedig de sok pénzt hozna nekik. Azt sem látom igazságosnak, hogy egyformán írják jóvá a munkaegységet mondjuk egy-egy hold cukorrépa megkapálásáért, azt nem veszik számításba, hogy aki jobban kapál, az talán ötven mázsával is több termésátlagot ér ei. Ajjaj! De sok itt még a tennivaló! ^alán maga sem veszi észre, hogy milyen nagy hozzáértéssel, szinte gazdaszemmel ostorozza a vezetés hibáit, a notórius munkakerülőket, akiknek a zárszámadáskor a legnagyobb a hangjuk. Hirtelen a homlokára csap: most eszmél rá, hogy nincs egyedül, elárulta féltve őrzött gondolatait. Szégyenlősen elpirul, majd hosszan néz farkasszemet vendégeivel, mintha csak azt kérKissé eldugott helyen, a régi iskolák udvarában épül a képen látható emeletes, négy tantermes iskola Medgyesegyházán. A községben mintegy 640 tanköteles gyermek van, s bár a felszabadulás óta több tanterem épült, mégis ez ideig csak tizenegy tanterem állt a tizenkilenc tanulócsoport rendelkezésére. Most az új ban találkoztak a békéscsabai fiatalok képviselőivel. A találkozón a városi KISZ-bizottság vészéről Fabulya Balázs, a megyei bizottságtól pedig Nagy Jenő üdvözölte a vendégeket. A beszélgetések során Fabulya elvtárs tájékoztatta a lányokat a békéscsabai KISZ-fiatalok munkájáról. A román lányok nevében Marára Kornélia számolt be eredményeikről. Elmondotta többek között, hogy egy-egy diák évente 80 órát dolgozik társadalmi munkában, főleg a lakó- házépítéseknél. Ezenkívül a nyári szünidőben két hetet üzemi gyakorlati munkán töltenek. A hasznos tapasztalatcsere után a román lányok és magyar fiúk vidám táncra perdültek, s a vendégek a késő esti órákban utaztak gyulai szálláshelyükre. A román diákok magyarországi tartózkodásuk alatt Szegedre, Budapestre és Balaton mellé is ellátogatnak. dezné: „Mi az, talán nincs is igazam?” Mi tagadás benne, az utóbbi hetekben álmatlan éjszakákon ő maga is gondolt már arra, hogy annak idején a Magyar Föld Részvénytársaság milyen jól gazdálkodott a feketeéri nagytáblákon, micsoda terméseredmények voltak, vagonszámra exportálták a hízott jószágokat. Talán meg kellene próbálni. Fekete Bertivel, Szilágyi Gyurival és a többi dülő- szomszéddal alakítani kellene egy új termelőszövetkezetet s aztán meglátnák, mire mennek. Csak ne fájna olyan keservesen, olyan rettenetesen lemondani az önállóságról, a saját kis gazdaságáról. Még rágondolnl is rossz, hogy ismét más dirigáljon: ide menj, azt csináld. alahonnan előkerült egy kissé gyűrött, búzakalászokkal díszített belépési nyilatkozat. Csizmadi kézbe veszi, hússzor is megforgatja, böngészi a betűket, mintha életében először látná. Homlokát összeráncolja, láteziir- rajta, hogy erősen gondolkodik. Egy hirtelen mozdulattal ceruzát vesz a kezébe és írni kezd. Vastag ujjai szinte reszketnek s mire lassan, méltóságteljesen kigömbö- lyödnek a betűk, borostás arcán végigcsorduló könnye a neve alá cseppen. A száraz papír mohón beissza a sós nedvességet s hitelesítő pecsétként ékeskedik rajta a vizes folt. A szobában síri csend, senki nem szól. Feszülten figyelik a házigazdát, félnek, hogy meg találják sérteni azt az embert, aki őszülő halántékkal, fél évszázados tapasztalattal kezd egy új életet. A kínos csendet a házigazda töri meg végre: — Aláírtam! Jól tettem, nem tettem, ki tudja? Majd elválik! A múltat ismerjük, a jövőbe nem látunk. Mindenesetre nehéz, nagyon nehéz. Kényelembe helyezi magát, szórakozottan piszkálja körmeit, s mint aki beletörődött a változhatatlanba, kissé felszaba- dultabb hangon beszélni kezd: — Itt születtem Sarkadon. Nem kell mondanom, hogy apám mindig szegény ember volt, mi gyerekek is hamar cselédsorra jutottunk. Emlékszem, még suttyó legény voltam, baromi sokat dolgoztam a nagygazdák földjén. Éjjel nappal az a vágyakozás töltötte be gondolatomat, hogy hej, de jó lenne, ha legalább egy kvadrát saját földem lenne. Amikor megnősültem, nem volt semmink, de elhatároztuk az asszonnyal, hogy nem leszünk mások lábakapcája. Apám segítségével valahogy ragasztottunk két rossz gebét, elkezdtem fuvarozni, vállaltam felesföldet és mindent, ami csak jött. Robotoltam éjjel-nappal, csak hogy legyen valamink. Az asszony is sokat gürcölt, de nagyon a fogunkhoz vertünk minden garast. Koplaltunk, rongyosad tunk eleget. J^lmélázva néz maga elé s lassan mosolyr» nyílnak ajkai: — Csuda nagy öröm volt az, POWERS ÜZENI Huszár Rezső Három találkozás L
