Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

6 NÉPÚJSÁG i960, augusztus 28., vasán»*.» A tiszántúli kerékpáros körverseny végeredménye SPORT-SPORT»SPORT Jelentések Rómából Pénteken folytatódtak a verse­nyek a XVII. nyári olimpián. Az öttusa verseny reggel 8 órakor kezdődött és kora délutánig tar­tott. A verseny első száma a te­replovaglás volt Legjobb ered­ményt a mexikói Escobedo érte eL, s 1237 ponttal első lett. A ma­gyarok közül Nagy érte el a leg­jobb eredményt 19. lett Balczó pedig 21. Csapatban ugyancsak a mexikóiak vezetnek, s mintegy 300 ponttal lemaradva Magyaror­szág az ötödik. * Pénteken megrendezett ország­úti kerékpáros versenyen tragikus haláleset történt A 100 kilomé­teres viadalon a cél előtt a 23 éves Enmarkjensen leesett gépéről, s bár azonnal kórházba szállítot­ták, napszúrás következtében meghalt. A dán . kerékpárosok együttérzésük és gyászuk jeléül valamen n i yen visszaléptek a to­vábbi versenytőt * Tegnap délután a női 100 méte­res gyorsúszás versenyzői küzdöt­tek a középdöntőbe jutásért Ma­darász Csilla a harmadik futam­ban indult, és 1:04.5 p. idővel az első lett Boros Kató az első fu­tamban a harmadik lett, s így ő is továbbjutott Este a 100 méteres férfi gyorsúszás középfutamaira is sor került A harmadik fu­tamban Dobay második lett, to­vábbjutott, Lantos azonban a kö­zépfutamból nem került be a szombati döntőbe. A 100 méteres férfi gyorsúszás középdöntői után a 200 méteres férfi mellúszás kö­vetkezett. Ebben a versenyben Kunsági 2:42.2 p. idővel az ötödik időfutamban harmadik lett, s to­vábbjutott. Felkayt diszkvalifikál­ták. * Pénteken a labdarúgásban is megkezdődtek a küzdelmek. Mint ismeretes, a magyar együttes 2:1 arányban győzött India ellen. Az első csoportban Jugoszlávia az EAK ellen 6:1, Bulgária Török­ország ellen 3:0, a második cso­portban Brazília Nagy-Britannia ellen 4:3, Olaszország Tajvan el­len 4:1, a harmadik csoportban Franciaország Peru ellen 2:1 arányban győzött • Jól rajtolt a magyar vízilabda- csapat is. 2:l-es félidő után ötletes, gyors játékkal 7:2 arány­ban győzött az Egyesült Államok csapata ellen. További eredmé­nyek: Olaszország—Japán 8:1, Románia—EAK 5:0, Németország —Brazília 6:3, Hollandia—Auszt­rália 5:3. * A kosárlabda A-esoportjában, melyben a magyar együttes is szerepel, az Egyesült Államok csapata 88:54 arányú győzelmet aratott Olaszország ellen. A C- csoportban Brazília Portoricó el­len 75:72 arányban győzött. * A kerékpáros pályaversenyek során Olaszország az 1000 méte­res állórajtos időfutam verseny­ben megszerezte a második arany­érmet. A verseny győztese Sante Gaiardoni lett új világ- és olim­piai csúccsal. Eredménye 1:07.2 p. Söre János a 10. lett. * Pénteken a késő esti órákban szorítóba lépett az első magyar ökölvívó is. Pehelysúlyban Ba- ranyj Lajos az argentin Aró-val került szembe és pontozásos vere­séget szenvedett. » A birkózók a késői esti órákban léptek szőnyegre. A magyarok közül Gurics, Piti pontozással, Hó­dos, Pólyák pedig tussal győzött. • Szombaton,' az olimpiai játékok harmadik napján a magyarok ez­úttal is kora reggeltől egészen a késő esti órákig több versenyág­ban léptek „porondra”. Az első eredmény az Albano tavon rende­zett kajak- és kenu-versenyről érkezett. A kajak egyes női 500 méteres sávon a második futam­ban Bánfalvi második lett, s így bejutott a hétfői döntőbe. Az 1000 méteres férfi kenu egyes második futamát Parti ismét menyerte s ezzel ő is tovább jutott a döntőbe. A kajak egyesben pedig Szöllősi nyert futamot, s ő is újra kajakba szállhat az olimpiai aranyére­mért. Kifogástalanul történik a ver­senyzők szállítása az edzésekre és versenyekre, nagyszerű az ellátás, s a hangulat is bizakodó a magya­rok táborában. Talán csak a nagy melegre panaszkodnak leginkább, ami kétségtelen, különösen a déli órákban szinte elviselhetetlen. * Szombaton megérkezett Rómá­ba a magyar olimpiai küldöttség harmadik csoportja is. A táborban most már mintegy 220 magyar versenyző tartózkodik. * Megtörtént az első pontozó bí­rói tévedés is. Az ökölvívó küz­delmek során a jugoszláv Pauno- vics jobb volt, mint az olasz Musso, mégis a hazai versenyzőt hozták ki győztesnek. Még az olasz közönség is tiltakozott a bí­rói ítélet ellen. • A szervező bizottság közlése szerint pénteken már 51 verseny­ző szerepelt a betegek és sérültek listáján. A már ismeretes tra­gikus haláleseten kívül további áldozatai vannak a római káni­kulának. Ugyancsak napszúrást kapott a Jorgensen dán és Tocsev bolgár kerékpáros, valamint Roya Mohamed pakisztáni gyeplabdázó. A nagy érdeklődés mellett le­bonyolított tiszántúli kerékpáros körverseny negyedik napján az utolsó útvonalat két részben fu­tották le. Az I. szakaszt Debre­cen—Berettyóújfalu közötti 34 ki­lométeres részt egyenkénti indí­tással futották le, oldalszélben. Eredmények: 1. Kaszab (DVSC) 55,00; 2. Mahó (Pécsi VSK) 56,55; 3. Jánosi (DVSC) 57,15; 4. Hor­váth (PVSK) 57,55; 5. Péter (Sze­gedi VSE) 58,00; 6. Laki (Békés­csabai Pamutszövő) 58,20 p. Békéscsabán közel kétezer néző előtt a tervezettnél későbbi idő­pontban futott be szorosan egy­más mellett az első csoport. A végső sorrend csupán centiméte­reken dőlt el. 1. Moha (Pécsi VSK) 3,14,00; 2. Horváth (PVSK) 3,14,00; 3. Sallai (Fejér megye) 3,14,00; 4. Popovics (Bcs. Pamut) 3,14,00; 5. Csonka (SZVSE) 3,14,01; 6. Batári (Fejér megye) 3,14,02; 7. Pluhár (Bcs. Pamutszö­vő) 3,14,03; 8. Letiner (Bajai Spar- takusz) 3,14,05; 9. Kaszab (DVSC) 3,14,06. A negyedik nap végeredménye csapatban: 1. Debreceni VSC (Ka­szab, Jánosi, Gebei) 12,34,00 ó.; 2. Fejér megye 12,37,50; 3. Békés­csabai Pamutszövő 12,43,45 óra. * A körverseny négynapos 4453 km-es táv összetett végeredmé­nye: Egyéniben: 1. Kaszab Gyula (DVSC) 12,33,10; 2. Mahó (Pécsi VSK) 12,35,00; 3. Jánosi (DVSC) 12,35,20 óra; 4. Horváth (PVSK) 12,41,35; 5. Balogh (Fejér megye) 12,43,30; 6. Batári (Fejér megye) 12,44,10; 7. Babati (Nagykanizsai Bányász) 12,44,25; 8. Csonka (SZVSE) 12,45,00; 9. Pluhár (Bcs. Pamut) 12,45,30; 10. Sallai (Fejér megye) 12,46,10 óra. Csapatban: 1. Debreceni VSC (Kaszab, Jánosi, Gebei) 38,07,10; 2. Fejér megye (Vanuer, Batári, Balogh) 38,16,30; 3. Békéscsabai Pamutszövő (Pluhár, Laki, Po­povics) 38,45,06; 4. Szolnoki MÁV (Deák, Péter, Tóth) 39,20,40 óra. * A négynapos körverseny egy­úttal Békés—Hajdú—Bihar— Szolnok megyék közötti verseny is volt, amely végeredményben a következőképpen alakult: Egyéniben: 1. Kaszab (DVSC) 12,33,10; 2. Jánosi (DVSC) 12,35,20; 3. Pluhár (Bcs. Pamut) 12,45,30; 4. Haris (Szolnoki MÁV) 12,53,25; 5. Laki (Bcs. Pamut) 12,56,10; 6. Gebei (DVSC) 12,59,40; 7. Vágó (Bcs. Pamutszövő) 13,07,30 óra. Csapatban: 1. Debreceni VSC (Kaszab, Jánosi, Gebei) 38,07,10; 2. Békéscsabai Pamutszövő (Plu­hár, Vágó, Laki) 38,45,06; 3. Szol­noki MÁV. JS járás! laSidarágá-bajsiojcságok állása Orosházi csoport 1. Tótkomlós 2 2 • 7:0 4 2. Gerendás 2 2­4:0 4 3. O. Honvéd o 2­9:2 4 4. Endrőd 2 2­7:5 4 5. O. Kinizsi II. 2 1 1 G:3 2 6. Örménykút 1 1­2:1 2 7—9. Csanádapáca 2 1 1 2:2 2 7—9. Nagyszénás 2 I 1 3:3 2 7—9. Telekgerendás 2 1 1 4:4 2 10. Szarvas II. 2 1 1 6:7 o 11. Bcs. V. Meteor 2 1 1 6:9 2 12. Csabacsüd 2­1 1 3:5 1 13. Kardoskút 2 * 1 1 2:4 1 14. Gádoros 2 •­9 4:6­15. O. Spartakusz 2 5­2 3:6­16. Bcs. Ruhagyár 2 •­o 4:11 17. Szentetornya t 1 0:4­Gyulai csoport 1. Gyulai Kinizsi 3 3­­13:! 6 2. Szeghalom 3 2 1­9:5 5 3. Gyulavári 3 2­1 6:2 4 4. Mezőberény 3 2­1 5:3 4 5. Déváványa 3 2­1 5:6 4 6. Okány 3 2­1 8:10 4 7. Köröstarcsa 3 2 . ! 4:11 4 8. Bcs. Építők PL. # 3 2 . 1 8:3 3 9. Gy. MEDOSZ M. 3 1­2 12:5 2 10. Kötegyán 3 l­2 9:6 2 11. Gyoma II. 3 1­2 3:7 2 12. Körösladány 3 1 . 2 8:13 2 13. Doboz 3 1 . 2 2:8 2 14. Füzesgyarmat 3­1 2 4:7 1 15. Békési Helyiipar 3­1 2 3:7 1 16. Vésztő 3­1 2 .3:11 1 A Nap még a szokottnál is ** forróbban küldte sugarait az esőt szomjazó alföldi vidékre, ahol bármennyire is lesték a tor­nyosuló felhőket, nem hullott ab­ból bizony annyi eső sem, ameny- nyi egy egér itatására elegendő lett volna. A mezőn dolgozók irigykedve vizsgálták az ég alját, ahol fél­körben egy tarka szivárvány bon­takozott ki a horizont felett, hírt adva arról, hogy ott messze, a má­sodik, harmadik falu határában, vagy még ennél is messzebb már fellélegeznek az emberek. Esőt hirdetett e látomás és ott, ahol földre hullott, a növények mohón szívták magukba a spongyára ázott földből az életet adó csapa­dékot. Itt azonban semmi nyoma en­nek. A cséplőcsapat tagjai kábul- tan húzódtak el a nagy tanya­központ körül levő akácosba egy kis pihenőre. A cséplőgép alig 10 perce állt meg a mellette dolgozó tsz-tagok legnagyobb bosszúságá­ra. Igaz, hogy a fiatalság közölt voltak, akik ha nem restellték vol­na, még meg is simogatták volna a hangosan pufogó motort, amiért pihenésre ítélte a messzebúgó cséplőt és az izzadt, poros mun­kacsapatot. A gépet le kellett állí­tani, mert elromlott a szikrafogó­ja. Szikrafogó nélkül pedig — ezt mindenki jól tudja — nem lehet csépelni, mert könnyen megeshet, hogy fellángol a vörös kakas és akkor több kára lesz a tsz-nek meg salát maguknak, mintha fél órácskát eldelelnek a hűvösön, András bácsi cseréppipája amíg megjavítják a hibás alkat­részt. így hát belenyugodva a kényszerű pihenésbe, egyhamar néptelen lett a szérüskert máskor oly forgalmas portája. A csend azonban nem volt még teljes, mert néhányan, hogy megszabaduljanak a cséplő porától, hangos viháncolással lu­bickolni kezdtek a cséplőgép mel­lé készített vizeshordókban, de csak addig, míg Mihály bácsi, a cséplőcsapat vezetője parázs do­rongolással be nem szüntette a jókedvű, de meg nem engedhető játékot. — Az a viz nem arra való, hé! Nem tudjátok, hogy az tűzoltó viz? Mi lesz, ha tűz támad és üres lesz a hordó? Ott a kút, meg a nagyvályú, vagy ott a tus a fürdő­ben, menjetek oda lubickolni. A fiatalok egyhamar el is szédölög- tek a tanyaudvarra. A szérűben már csupán egy ember foglalatoskodott: Balogh András bácsi, a polyvarakó, aki­ről mindenki tudta, hogy igen ak­kurátus ember. Most is kihasznál­ta hát az időt, hogy csinosítgassa és szalmával fedje a jókora poly- vakazlat. Annyira bele volt me­rülve dolgába, hogy észre sem vette Örkényi Pistát, a tsz KISZ- titkárát, amint az mögéje lépett. Arra figyelt csak fel, amikor az hangos köszöntéssel szólt hozzá. — Agyisten — fogadta a kö­szöntést — mi szél hozott erre öcsém? — Nem is a szél Andris bá­tyám, hanem a kíváncsiság. — No — szólt az öreg kalapját feljebb tolva mutatóujjával — osztán mire kíváncsi, he? — Csak arra — szólt Pista —, hogy hová dobta el a gyufát, amikor meggyújtotta az előbb a pipáját ? jó szemed van öcsém!... „ hát ide ni, de rátapostam. De azt is lásdd meg, hogy az én pipámom kupak is van, méghozzá sárgarézből. — Látom én azt is, Andris bá­tyám, de az engem nem nyugtat meg. A kupak nem sokat ér, az Le is eshet... — Ér annyit, mint a nagyistál­lón a villámhárító, annyi szent igaz, pedig ez sokkal olcsóbb. — Nem úgy van ám, Andris bá­csi. Az a múltkor is megmentette az istállót meg a benne levő te­heneket, amikor az a nagy vihar volt. Levezette a villámot és sen­kinek nem lett baja. — Az én pipakupakom meg megmenti a szalmakazlat, ha hi­szed, ha nem. Különben is jobban vigyázok én a közös vagyonára, mint az Agócsy uraság, aki még meg is gyújtotta a sajátját. — Hát az hogy történt, mesélje már hátya — biztatta Pista az öreget. — Az úgy volt tudod, hogy jó­val a második nagyháború előtt sétált az uraság a széles dűlő- úton. Vele szemben sorban a bú­zakeresztekkel megrakott szeke­rek. Egy szekér tetején megpil­lantja az egyik kisbérest, amint az bodor cigarettafüstöt ereget a ma­gasba. A kocsin ülő illendően kö­szönni készült, de az uraság belé- fojtotta a szót. — Állj meg, te gézengúz! — Az megállt. Aszongya az uraság: — Mért gyújtottál rá a szekér tete­jén, te semmihaszna? — Mert jólesett — szól a kisbé- res. — Na, azonnal gyere csak le önnön. — Nem megyek én, megver a nagyságos úr. — Nem szállsz le? — Nem én... — Hát segítek én a bajodon — ordít az úr, oszt azon iziben ki­fogta a szekér elől a két ökröt, a szekéren levő búzakévéket meg meggyújtotta. A kisbéresnek se kellett több, úgy repült az le on­nét fentről, mintha puskából lőt­ték volna ki. j^ndris bátya még tovább is mesélte volna az esetet, ha Pista el nem kiáltja magát. — Vigyázzon Andris bácsi! — s ő maga. máris a cséplő mellett le­vő hordóhoz rohant, ahol villám­gyorsan telemerítette az egyik vedret és Andris bácsi bámulatá­ra már locsolta is lábuk alatt a száraz szalmát, amint az kékes­füstöt eregetve legelni kezdett pi­rosló, apró lángokkal az asztag felé. Az egész csak egy pillanatig tartott. Andris bácsi még fel sem ocsúdott a meglepetésből, amikor Pista már végzett a tűzoltással. — Mi volt ez, Pista öcsém? — kérdi az öreg. — Cserben hagyott bennünket a villámhárítója, Andris bátya. Néz­ze csak a pipáját. — A pipa nyit­va volt, kupakja lefordulva bi­zonygatta Andris bácsinak, hogy benne aztán bízni nem lehet. Andris bácsi odavolt a megle­petéstől. — Ezt sose hittem volna. — De most már elhiszi, ugye? Na, látja, hát ewnyit ér a kupak! jyji lett volna, ha nem vagy itt, Pista? Hanem, tudod mit? Mától kezdve nem pipálok. Nem én. Ha nem hiszed, idenézz: — s ezzel úgy csapta földhöz pi­páját, hogy ezer darabra hullt szét. Végül még egyet mérgesen rá is taposott. A villáját vállára véve, ballag­tak az akácos felé. Mindketten hallgattak. Amikor a fasornál út­juk kettévált, megszólalt Andris bácsi: — Te Pista, mondanék én vala­mit. __ •> — A villámhárító, az mégis csak villámhárító. A’ nem csapja be az embert. K. TÓTH LAJOS

Next

/
Thumbnails
Contents