Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-24 / 199. szám

4

NÉPŰJSÄG

I960, augusztus 24., szerda

Jó úton haladnak

A esábacsüdz Béke Termelő- szövettaezet a területileg megnö- vefcedett mezőgazdasági nagyüzemek közé tartozik. Területe megalakulása után 1‘957-ben mindösz- sze 207 katasztrális hold volt, amely 1960-ra 1614 holdra növekedett. Ez a területi növekedés azonban nemcsak a szövetkezet gazdasági megalapozottságát jelentette, hanem alapja volt és ma is az — egy jobb, szervezetileg és politikailag erős, nagy paraszti családnak. Az 1614 holdra való növekedés és a tagok számának 136-ca való emelkedése csírája volt egy — a jövőben felnövekvő és megerősödő termelőszövetkezeti életnek, amely minden tagjának évről évre jobb, biztosabb megélhetést biztosít. Ennek a jobb, biztosabb megélhetésnek a kovácsai a szövetkezet gazdái, ugyanakkor a húsz tagú pártszervezet mindent megtesz a tagok gazdasági, kulturális és politikai fejlődéséért.

Ennek voltunk tanúi a minap, amikor látogatásunk alkalmával beszélgettünk a szövetkezet tagjaival és pártszervezetének titkárával, Makai György elvtárssal. Makai György egyébként a szövetkezet könyvelője is, aminek következtében — ahogy mondani szokás — kisujjában van a közös gazdasággal kapcsolatos minden gazdasági, szervezési és egyéb adat Mindez egy pillanatig sem jelenti, hogy Makai elvtárs egyedül intézi a szövetkezet ilyen irányú dolgait. Szorosan mellette áll a szövetkezet húsz kommunistája, akik között ott találjuk a község

Hagy siker Visegrádon

A jutalomtáborozáson lévő Balassi Táncegyüttes augusztus 20-án nagysikerű műsort adott a visegrádi művelődési házban. Az ország minden tájáról ott üdülő igen igényes közönségét magával ragadta fiataljaink lelkes, művésd produkciója.

Különösen a Békési vadrózsák, a leányok üveges tánca és népdalénekes tehetségünk, Somi Sándor aratott nagy sikert.

A sikerre jellemző, hogy az ország különböző tájairól halmozták el meghívásokkal az együttest.

vezetőit is, mint a szövetkezet pártok) tagjait Ennek a kollektívának a munkája meglátszik a szövetkezeit minden területén. Nyomai vannak abban is, hogy a szövetkezet néhány nappal előbb fejezte be a gabona cséplését, mint ahogy azt előzőleg tervezte. Augusztus húszadika hetének első felében minden gabona a szövetkezet, illetve az állami felvásárló telep magtáraiban voit Időben tettek eleget a természetbeni búzaadónak: bevitték az 1128 mázsa búzát és nem késlekedtek a 850 mázsa szerződéses gabona beszállításával sem. Minden tag megkapta a maga 350 kilogrammos fejadagját, tároltak is kellő mennyiséget, de nem feledkeztek meg az öreg vagy munkaképtelen szövetkezeti tagokról sem. Ezekről így beszélt Makai György:

Pártszervezetünk fontosnak tartja a szövetkezeti öregek problémádnak megoldását. Á kéthetenként összeülő páirtvezetőség több ízben foglalkozott ezzel a problémával. Megvitattuk és elhatároztuk, hogy intézkedünk az öregek nyugdíjával kapcsolatban. Ma elmondhatjuk, hogy 25 azoknak a szövetkezeti öregeknek a száma, akik nálunk nyugdíjat kapnak. Ügy véljük, helyes volt az a döntésünk is, amely kimondja, hogy azok a termelőszövetkezeti tagok, akik nem dolgoznak öregségük vagy munkaképtelenségük miatt, természetben, tehát búzában kapják meg a földjáradékot, viszont azok, akik dolgoznak, pénzben kapják meg.

Ezen kívül még sok jelentős és jelentéktelennek látszó, de igen fontos problémával foglalkozott a közelmúltban a szövetkezet pártvezetősége. Többek között augusztus negyediki ülésén foglalkozott a pártépítés tennivalóival. Néhány hónappal ezelőtt tárgyalták a KISZ megalakításának lehetőségeit is. Látogatásunk alkalmával mondták el, hogy ma már 25 tagú KISZ-szervezet működik a szövetkezetben, amelyben a közös gazdaság fiatalságának csaknem minden tagja tevékenyen munkálkodik.

A legutóbbi ülésen vetődött fel a beruházások meggyorsításának problémája. Határozatot hoztak a dohánypajta sürgős megjavítására, a szerfás juhhodály építésének mielőbbi befejezésére, a nö- vendékmarha-istálló padlójának megjavítására, továbbá a juhok etetéséhez szükséges rácsok megvételére. S még egy lényeges kérdés: kérte a vezetőség, hogy a sző, vetkezet dolgozzon ki a jövőben egy olyan premizálási rendszert, amely több és jobb munkára lelkesíti a szövetkezet tagjait.

Mindezek olyan kérdések, amelyek szorosam kapcsolatosak a szövetkezet jövendőjével, a szövetkezet minden tagjának életével és a többtermelés feltételeinek megalapozásával. Elmondhatjuk a csabacsüdi Béke Termelőszövetkezet pártszervezetéről, hogy jó úton halad. Foglalkozik a termelőszövetkezeti tagság legapróbb problémáival is. Ez a példa is bizonyíték arra, hogy a leglényegesebb teendők egyike minden újonnan alakult termelőszövetkezetben is a pártszervezet létrehozása, amely kezébe veszi és tovább hajtja a fejlődés kerekét az új, megkezdett úton. Ebben a szövetkezetben, ha pillanatnyilag nem is dicsekedhetnek megyére szóló eredményekkel, mégis elmondhatják, hogy közepes termést takarítottak be gabonából, jó termést várnak kukoricából, és szépen fejlődik az állatállomány is. Ebben az évben először mondhatják el, hogy volt terület, amelyen 18 mázsás tavasziárpa-termést értek el s hogy anyakoca-állományuk hetven darabra növekedett és háromszáz 106 kilogrammos sertést adnak át az államnak szerződésre;

Ezek kiragadott eredmények. Bennük van azonban az új, amelyért Hajdú György, Sonkoly Mihály, Galó András és más kommunisták „küzdenek” vállvetve a szövetkezet szakembereivel: Ada- miik András agronómussal, Ku- gyela Mihály elnökkel és a szövetkezet minden tagjával. Tudják, hogy küzdelmük nem lesz hiábavaló. '

Kondacs Peti

A Zord embert sehogysem állhatta. Hiába kötötte lakhelye és munkája abba a világba, amelyikben a Zord is élt és dolgozott, a múló napok, de még az évek sem tudták kilúgozni szívéből és agyából az idegenkedést, amit iránta érzett. Igaz, hogy az illető soha a legcsekélyebb módon sem keresztezte pályáját, semmiféle kellemetlensége sem volt vele, közvetlenül nem ismerte, de valami azt súgta neki, hogy jó lesz rá vigyázni, egyszer még megjárja miatta. Ügyelt is rá nagyon. Nem csodálkozott volna, hogyha rajtakapja valami suskuson, sikkasztáson, bajkeverésen, de mint hazaárulót, kémet is el tudta képzelni. Mikor aztán híre ment, hogy a Zord embert a munkában való kiváló helytállásáért kitüntették, megdöbbent. Nyomban arra gondolt, hogy itt valami szörnyű félreértés lehet, a felettesek vagy nem ismerik beosztottjukat, vagy pedig annak hálójába kerültek. No majd ő felvilágosítja őket. Először névtelen levél formájában képzelte a dolgot, de aztán elhessegette magától a nemtelen gondolatot és személyesen kereste fel a vállalatot, ahol a Zord ember dolgozott. Fejbevertként távozott. Nem akarta elhinni, hogy sok éves gyanúját semmibe véve, a Zord ember mellett törnek lándzsát. Ráadásul olyan tragikomikus helyzet állott elő, hogy utált emberével köszönőviszonyba került. Vállalatközi ünnepségen egy asztalhoz sodródtak, s ott mutatták be őket egymásnak. Igaz, hogy hidegen fogott vele kezet és el is fordult tőle, hadd érezze, hogy részére ez az alak csupán varangy. Az utcán, ha megpillantotta, egyszerűen átnézett rajta.

Egyszer aztán gondolt egy merészet: kiugratja a nyulat a bokorból, kemény próbára teszi a Zord embert! Attól kezdve már messziről előre köszönt neki. Amaz — legnagyobb megrökönyödésére — mindig viszonozta. Legalább egyszer, csak egyetlen alkalommal felejtette volna elfogadni, hej!, de rárontott volna! Többszöri kölcsönös üdvözlés után azonban fellélegzett, mert úgy érezte, hogy a Zord ember köszönése nem elég emberi, sötét zörejek, halk recsegések torzítják. No, majd mérésre tanítja ezt a tenyérbemászó képű alakot, élete átkát!

Az alkalom nem sokáig váratott magára. Egyik nap, amikor éppen át akart haladni az úttesten, mellette ment el a Zord ember. Most is feltűnő hangossággal köszönt rá. Ügy találta azonban, hogy a viszonzás gyenge, erőtlen. Évek felgyülemlett ellenszenve tört ki belőle:

— Hé! Talán köszönne! — kiáltotta, s azzal dühösen sarkon- fordult, hogy a túlsó oldalra lendülve, a faképnél hagyja ezt az átkozott... Ebben a pillanatban éktelen fékcsikorgást hallva úgy érezte, mintha egy óriás ragadta volna meg, szinte a levegőbe lendült, s valaki visszalökte az életet jelentő járdára.

»

Mikor ott állt a kórházi~á&y- nál, hogy megpróbálja a lehetetlent, egyetlen „köszönömbev zsúfolni a roppant szégyenérzetet és az égig csapó hálát, hangja elakadt, s minden érzése könnyé áradt a szemében. Meg- mentője bepólyált karjával próbálta átölelni, s úgy bátorította:

— No, no, maga is megtette volna a helyemben.

©j Rezső

******* ************************************************** >****M“*A**************“****^******^m^*

A fehér faJü kórteremben sdha sincs csönd. Négy nőnek mindig akad mondanivalója: divat- és szerelmi problémáik és persze a kinti étet ezer apró baja és öröme;

Balázs Icáinak például az a legfőbb gondja, hogyan szerezzen jó ételrecepteket, mert Józsi, a vőlegénye nagyon szereti, a hasát. Egy jó székely- káposztáért még a műszaki könyveit Is leteszi, pedig éjjel-nappal azokat bújja. — Bár inkább hozzám bújna néha — mérgelődik tréfás-fiivolan Ica.

Persze, ez csak ravasz melíébeszéJés, mert a vak is látja, mennyire szeretik egymást. A látogatásnál a fiú áhitato- san ül az ágy szélén, nagy, kidolgozott kezeivel ügyetlenül simogatja Ica keskeny, ovális, virágszirom arcát;

Bordásné, Ági, a legviccesebb nő a kórteremben. Erős, szőke, megdöbbentően szabadszájú fiatalasszony. Anekdotákat mesél, vagy férje intim kapcsolatban közöl még pornográf könyvekben is nehezen leírható részleteket. Mert Bordásné válik. Az egykori takarítónőből magát vasszorgalommal főkönyvelővé felküzdött fiatalasszonyban a harsogó vidámságot időnkén* felváltja a mély szomorúság. Ilyenkor elesöndeeedik és órák hosszat ül felhúzott lábakkal összekuporodva ai áigyon. Nem lehet tudni, a bánat emészti-e a hűtlen és mégis oly kedves férfi után, vagy pedig a szíve na- koncátlankodik:

M

ert ebben a teremben és végig a nagy épületben olyanok fekszenek, akiknek a szivük, ez a csodálatos kis motor különböző hibákkal küzd. Aki ide jön, gyógyulni akar. Talán sokkal jobban és sokkal intenzívebben kívánják az egészséges, teljes életet, mint más betegek. Mindnyájan csodáit várnak attól a villanó éles késtől, amely Temeti professzor tendütetes kezében a művész szerszámává finomul. Valóban csodálatos, ahogy ez az alacsony, kedélyes szőke ember; aki inkább valamiféle kispolgárnak, mint világhírű orvosprofesszornak tetszik, bánik a beteg szívekkel»

Erről is beszélgetnek a fehér falú terem lakói. Boldog és ijedős izgalommal várják a percet, amikor műtőasztalra fekszenek; amikor fő életereiket elvágja a villanó kés, hogy a müszív- be kapcsolja, amíg az igazi, vérző kis húsdanaibot boszorkányos ügyességgel nyitja fel és hozza rendbe Temesi; a legfőbb remény ebben az épületben. És amikor a saját leendő gyógyulásukról beszélnek; mindnyájan sajnálkozva és egy kis apró rémülettel a szemükben néznek a sarokban á31ó kis fehér ágyra, mert azon az ágyon a halál lakik. Még nem mutatta meg nyíltan az arcát, de tudják és érzik a jelenlétét. Azon etz ágyon fekszik a négyeske. (Itt ágyszám szerint hívják a betegeket, ami azután ahhoz is hozzájárul, hogy az emberek kicsit elveszítsék kinti egyéniségüket, a sok baj helyett az érdekelje őket, hogy mekkora a vajadag és a kettesnek mit mondott a tegnapi vizitkor az adjunktus:)

A négyeske, polgári nevén Csóti Irén, nagyon, győgyíthatatlanul beteg. Pedig miiyen szép, zengő, szinte költői neve van ennek az irtózatos kómák, amivel szemben — tegnap óta tudják — raég a mindentudó profesz- szor is tehetetlen. Vitium cordis congenita, véleszületett szivbiälentyühiba. Szegény kicsi négyeske, alig 16 éves még, és soha egy boldog gyermeki perce nem volt. Amikor a többiek fo- gócskáztak, 6 félrehúzódva nézte; amikor a többiek a fáról rázták le a

Négyeske

gyümölcsöt, ő még le sem hajolhatott értük. így élt, nehezen, terhére a világnak. És mégis, soha sem volt rosszkedvű. Vidám, gyermekes nevetésével, kedves naívságtával belopta magát az egész kórterem szívébe. Még az örökké szigorú főápolónő is megenyhült, ha megállt a négyeske ágyánál, és a büfében sebtében vásárolt csokoládét nyomott a kezébe. És Irénke reménykedett. Olyan áhítattal nézett a professzorra, mint kicsiny falujában öreg parasztasszony édesanyja a templomi szentek képére. És ez a sokat látott és edzett ember éppen tegnap, rekedten meghatottan mondta:

— Minden hiába, az erei törékenyek, nem lehet operálni. Nem tudok segíteni rajta.

A kórháznak érzékeny hírszolgálata van. Nem tudni honnan, de mindenki mindent tud. így tudták meg a kis szo-ba lakói is a szörnyű valóságot, és most egyik sem mert odamenni az ágyhoz, megfogni a kezét, és úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi, ök meg fognak gyógyulni. A 15 éves Irénke, a bizakodó, kedves Irénke, az nem. Mit is mondjanak neki? Ügy érezték magukat, mintha valahogyan bűnösök lennének a kislány közeli halálában. Csak Márti, az óvónő nem vesztette el bátorságát. Ez a lány valaha egy tüdőszanatórium óvodájában dolgozott. Megszokta, hogy szembenézzen a halállal, és megszokta, hogy gyermekekkel foglakozzon. Harminc kicsi gyerekre árasztotta szeretőiét, most mind-mind

ß négyeskére pazarolta; Most odtaiíít az ágya szélére, és megnyugtatóan duruzsolni kezdett. A hófehér arcú, lila szájú nagybeteg pedig úgy simult hozzá, mint egy hízelkedő ki&cica.

— Mondd, Márta — kérdezte tőle milyen érzés táncolni? Én mindig Láttam otthon, hogy fiúk átkarolják a lányokat és táncba viszik. Ügy csillog a szemük, mosolyog a szájuk. Én is megpróbáltam a kisgyerekkori mackóval forogni, de hamar elszédültem, és le kellett ülnöm. Te szoktál táncolni?

— Szoktam. És te is fogsz. Az nagyon jó, különösen ha nagyobb leszed, megszeretsz egy fiút, és azzal fogsz táncolni.

— Meg tudod mit szeretnék? Segítem anyámnak. Ha tudnád, milyen beteges, gyenge az én anyám. Mégis ellátja a háztartást, eteti a malacokat, ápol engem, segít az apámnak mairkotszedni az aratásnál. Meg van egy kis szőlőnk, ott kapál, hajladozik az anyám. Istenem, ha szüretkor segíteni tudnék. De még azt sem szabad. — Most már egész hangosan szárnyalt tisztáncsengő gyerekhangja, úgy, hogy a szoba többi lakói is felfigyeltek.

K

is csönd lett. Majd Bordásné hangosan mondta:

— Nem kell elkeseredni kis vakarcs, megoperálnak téged, oszt két-három év múlva unokával is meglepheted az öregeket.

A négyeske előbb elpirult, aztán elkacagta magát.

— Ági néni mindig viccel.

Ági néni pedig elfordította a fejét, hogy feltörő zokogását belefojthassa a kispárnába.

Különös az éjszakai kórterem csendje. Sejtelmesen világít a kék lámpa,

félhomály dereng: ópiumbarlang jut

az ember eszébe. Még annyiban is hasonlatos, hogy itt is a morfium-mámor tudja csak lecsukatni sokaknak a szemét.

Valaki felül az ágyon. Négyeske &z. Furcsa érzése van. Mintha a falak lebegni kezdenének és az ablakon riadt csengéssel tömének össze a holdsugarak. Ismerős tépő, marcangoló fájdalom szorítja a torkát, zsibbasztja a karját, keze görcsösen markolja a takarót. Fél, rettenetesen fél. Feljaj dúl valami furcsa, tőle eddig soha nem hallott, hosszú jajdulással.

— Ági néni, Mártáka, segítsetek!

A kórterem elevenné válik. A betegek a kis fehér ágyhoz szaladnak. Irénke már nem tud beszélni, csak esdeklő szemekkel szorítja Márti kezét. Aztán furcsa mosoly rajzolódik a szájára, és szép csöndben hátradől. Talán ebben a pillanatban a kis dunántúli falu kultúrtermében táncol valamelyik fiúval.

Csend van. Fojtott, borzasztó csend. Az ágy mellett bénultan áll az ügyeletes orvos. Kezében csüggedten tartja az injekciós tűt, majd int a nővérnek, hogy hozzon a raktárból lepedőt.

A nagy csöndben csak Bordásné hangja hallatszik:

— Az őszi szabadságomkor lemegyek a faluba, Irénke, segítek szüretelni édes anyádnak; r

Ú

gy hangzik ez, mint egy fogadalom. A többiek nem szólnak, csendesen, jóváhagyóén bólintanak rá.

HERNÁDI TIBOR