Békés Megyei Népújság, 1960. augusztus (5. évfolyam, 181-205. szám)
1960-08-20 / 197. szám
4 HÉP ÚJ SÄG I960, augusztus 30., szombat Elrabolt negyven év Gondolatok egy ssökőkútról Ezt az érzést csak az ismeri, aki sokáig volt távol otthonától, akit a háború elszakított szeretteitől. De egyszer mindenkiben felébred a honvágy, összeszorítja a szívet, s nem találja helyét. Az évek gyorsan szállnak, sokat is felejtünk. így járt Belokony Leontis is. 0 Háborús történet Még tartott a háború 1918-ban, amikor orosz hadifoglyokkal vonat futott be a békéscsabai állomásra. Az orosz hadifoglyokat nem tudták hadifogolytáborban elhelyezni, hanem szétosztották őket községekbe. így került Belokony Leontin is az egyik tanyára. Az első évben végezte munkáját, nem szólt hozzá senki. Korán kelt és még az esteli csillagok fenn találták. Telt-múlt az idő, egyre sűrűbben jutott eszébe az otthoni föld, de nem szólhatott senkinek, nem mehetett senkihez. Várt. Hitte, hogy egyszer csak újra összeszedik őket és hazaviszik. Már 1920-at írtak mikor a jegyző behívatta magához. — Hogy érzi magát? — tette fel a jegyző a szokványos kérdést, amire Belokony Leontin félig szlovákul, félig magyarul válaszolt: — Haza szeretnék menni... — Odahaza még nincs minden rendben, várjon még egy kicsit — nyugtatta meg a jegyző. Persze a jegyző nem merte megmondani, hogy odahaza Poltava környékén és egész Oroszországban áll a harc, a vöröskatonák már kergetik a fehéreket, s harcolnak az intervenciósok ellen a földért, a békéért. Leontin, ahogy a tanyán nevezték, mindenről semmit nem tudott. Ki mondta volna el neki? Kinek fájt az, ami neki fájt? Nem látta senki, mikor napnyugtakor egyedül húzódott vackára és álmában az ukrajnai mezőkön lovagolt. S Megyénkben született meg a tfzmilliomodik magyar állampolgár Az 1960. január elsején tartott népszámlálás adatai szerint az ország lakossága 9 976 530 fő volt. Az azóta bekövetkezett élveszüle- fcések és halálozások számának alakulása alapján megállapítható, hogy a népesség száma 1960. július 23-án elérte és azóta túlhaladta a tízmillió főt. A tízmilliomodik lakos július 23-án, a nap első órájában született — közli a Központi Statisztikai Hivatal. A tízmilliomodik magyar kever- mesi. A medgyesegyházi szülőotthonban született. Neve: Takács Mária Magdolna. Apja: Takács Ferenc, Kevermes, Dózsa György u. 35. sz. alatti lakos. Foglalkozásai legeltetési bizottságnál növénytermesztési dolgozó: Anyja: Szőcs Piroska háztartásvezető. mikor a nap felkelt, akkor keletre nézett. ... Haza. Az évek azért a tanyán is, bármily lassan is teltek, száguldanak. Tíz év, húsz... és ma már negyven. Negyven év alatt sok minden történik, ö is bekerült a tanyáról ide a városba, itt húzza meg magát a konyha szögletében, a díványon. Es egyre erősebb a vágy az otthon iránt. Közben megrokkant. Az egykori magas, erős orosz katonából ma törődött, kis öregember lett, aki 72 év terhével a vállán, hajlott háttal baktat az utcán. 9 Ax első levél Most a télen történt, hogy a tanyán szerzett megfázás már megtámadta az idős szervezetet. Beteg lett. Az orvos előszobájában sokan vártak a rendelésre, a kályhában lassan duruzsolt a tűz, a az ő gondolatai messze jártak, szeméből egy könnycsepp lassan legördült. — Mi baj bácsikám? — szólította meg az orvos édesapja, aki maga is idős ember, és ott tettvett a rendelőszobában, ö akadozva elmesélte negyven év küzdelmes történetéi. — Irt már haza? — Még nem. — Hát akkor írjon gyorsan, még most. Azonnal! És ő hozta a papírt, tollat és a reszkető kézzel megírt cirillbetűs levél elindult Kobalja felé. Eltelt két hét, megjött a válasz. A válasz utolsó mondata így hangzott: A Központi Statisztikai Hivatal alig több mint fél esztendővel a népszámlálás után már számos adatot tett közzé az ország népességének alakulásáról, a foglalkozási, a családi, a háztartási és a kulturális viszonyokról. A népesség átlagos életkora az elmúlt tizenegy év alatt tovább növekedett. 1949-ben a hatvan éves és annál idősebb emberek a lakosság 12 százalékát tették ki. 1960-ban számarányuk 14 százalékra emelkedett. Míg 1949-ben a 15 éven felüli népességből minden negyedik ember volt nőtlen, illetve hajadon, az idén már csak minden ötödik ilyen korú ember él házasságon kívül. A házasok arányszáma 62 százalékról 68 százalékra nőtt, ugyanakkor az elváltak száma a 11 év előttihez képest csaknem megkétszereződött. Igen örvendetes az általános műveltségi szint emelkedése. A hétéves és ezen felüli lakosságból 1 600 000-en végezték el az általános iskola nyolc osztályát. Tizenegy évvel ezelőtt csak 920 000-et tett ki a számuk. Az „ .. .Jöjjön haza. Várjuk.” Üjabb gond, új problémák. Kihez menjen? Hogy menjen haza? Ki segít? 0 Ax „orosz“ tanár Nem tudja megmondani Belokony Leontin, hogy kitől hallotta Pribojszki Mátyás gimnáziumi tanár nevét, de valaki azt mondta neki, menjen el hozzá, majd ő segít. Egy délelőtt félve kopogott a gimnázium tanári szobájába, ahol szívesen fogadták. A városban talán egyedül Pribojszki Mátyás érti meg Belokony Leontin szavát, mert ő bizony úgy keveri a három nyelvet, a szlovákot, a magyart, az oroszt, hogy abból kihámozni csak az érzést, a vágyat lehet az otthon iránt. — Hazamehetek? — kérdezi szinte naponta a tanárt. — Haza hát — válaszolja Pribojszki Mátyás. Most ott ülünk Pribojszkiék folyosóján, és én hallgatom őket, hogy ők ketten beszélgetnek. A tolmács szerepét Pribojszki Mátyás magára vállalta, én faggatom Belokony Leontint. — Tudja-e mi történt odahaza az elmúlt negyven év alatt? — Nem nagyon. — Hallott a forradalomról? — Tudom, hogy Petrovgrádban felkeltek a cár ellen... • Most hazafelé tart. Üjra várja Ukrajna, ahol megváltozott az élet, ahol újra szívükre ölelik a testvért: Belokony Leontint. Dóczi Imre érettségi bizonyítványt szerzettek száma 250 000-ről 390 000-re, az egyetemi, illetve főiskolai oklevelek tulajdonosainak száma 90 000- ről 170 000-re emelkedett. Az analfabéták száma mintegy 100 000-rel csökkent. Rekkenő hőségben gyalogolok a Puskin utcában. Egyszer csak velőkig hasító ordítás zuhan a fülemre. Rémülten tekintek hátra. és velem együtt egy sereg járókelő. A már szinte nem is emberi üvöltés megismétlődik. A vége úgy-ahogy kivehető: —... ges! ...ges!... Aztán elmosolyodunk, mert megpillantjuk a kocsi mögül előbukkanó jeges embert, az kiáltozott oly rettentő elkeseredetten. Mi, vidékiek annyiszor olvastunk, már a pestiek jégért vívott közelharcairól. Miért hát e dühödt hangú rábeszélés? Emberünk hiába harsogja tele az ut- éát, a hőség ellenére senki sem rohan hozzá vödörrel vagy más alkalmatossággal. Nem kell a jege? Talán a Puskin utcában már mindenkinek hűtőszekrénye van? Nem lehetetlen, de valószínűbb, hogy olyan hirtelen érkezett kánikula, a sok hűvös hét után, hogy az emberekbe még nem idegző- dött be a jégigényesség. Bezzeg holnap! Ha ilyen hőség lesz, a jeges maga lesz a néma atyaúristen elevenek és holtak felett. De szép pesti képeslapok! — Ma működni kezd Békés főterén a község első szökőkútja. Az egykori piactér tarka virágokkal pompázó parkként tárul szemünk elé. Ahol évtizedekkel ezelőtt munkanélküliek százai ácsorogtak reggelenként munkát keresve, ennek az „emberpiacnak” most nyoma sincs. Ezen a helyen áll a 19-es vöröskatonák emlékműve, s itt működik a szökőkút is. Félig-meddig társadalmi munkával épült, mint hazánkban sokfelé sok más mostanában. A szökőkutakat is a szépre vágyó, találékony ember hozta létre környezetének díszítésére. A több ezer éves múltú pompás játék mindig csak az előkelők palotáiban, kastélyaiban, nagy gazdag városok terein díszelgett. A szegények megcsodálták, ha éppen arra jártak, bezzeg az uraknak annyira megszokott és természetes volt, mint a sürgőforgó szolgák hada, mint a téli reggeleken melegített újságok, mint a vadászatok, lakomák, kártyacsaták. Pedig a szökőkutak nem önmagukért vannak, azokat nézni kell. Ha szótlanul figyeli az ember ezt az áttetsző, örökéltű vízvirágot, nemes gondolatok jutnak eszébe, a szebb, jobb, emberibb élet utáni vágy gondolatai. Ilyenkor még a csüggedő is értelmét látja az életnek, így nézhette a rabszolga a római palotát, a jobbágy a nemesi kastélyokat, a proletár a belvárosok szökőkutait. Talán ezekben kiált fel kislányunk és már bent is vagyunk a papírboltban, hogy beszerezzük a hazaküldendő mennyiséget. Nyomban meg is írnánk és bélyeget ragasztanánk rá, hogy mielőbb megkaphassák az otthoniak. Igen ám, de bélyeg a papírüzletben nem kapható, csak trafikban vagy postán. Pedig bélyeg nélkül olyan a lap és a levél, mint kerékpár kerék nélkül. Az ember hajlamos tovább szőni a gondolat fonalát és szélesebbre tágítani a témakört. Megállapítom, miszerint sok más területén a kereskedelemnek található efféle szétszabdaltságát. Arra is gondolok, hogy a fővárosban a már meglevő apparátussal, különösebb anyagi befektetés nélkül is egybe- hangoltabb, szervezettebb, átfogóbb közszolgáltatást lehetne elérni a kereskedelemben és más téren is. A boltok nyitvatartási idejétől az áruelosztásig, a közlekedési eszközöknek az utasforgalom szerinti mozgatásától bonyolultabb, elvontabb városvezetési feladatokig sok mindenben lehetne javítani, egybehangolni a. munkát. Lehetne még szervezettebben, tehát kevesebb veszteséga percekben az elérhetetlen mesevilágra gondolt, de üres gyomra eszébe juttatta a meglevő nyomort. Szomorú lett, vagy ökölbe szorult a keze. A mi épülő jövőnkhöz már jobban illenek a szökőkutak, mert jelképezik a békés építésre vágyó felszabadult ember őszinte óhaját. A szökőkút is a kultúrának egy része, akár a könyvek, színházak, neonfények, játszóterek. Ha majd egy elfáradt békési öregember leül a szökőkút melletti egyik padra, nyugodtan végiggondolhatja életét, összevetheti a múltat a jelennel. Szükség is van erre, mert úgy látszik jobban a két életforma közti különbség. Aki meglátja majd a kútból fölszökkenő vízgyöngyöket, elmondhatja: „Ezt is megértük.” A mi társadalmi rendünket építők lassan hozzászoknak már, hogy mi mindent megérünk, amit az alkotó munka megteremthet. Építünk sok-sok lakóházat, iskolákat, jó utakat, és új városokat is széles utcákkal, zöldellő parkokkal, díszes szökőkutakkal. Olvastam valahol, hogy egy óriási modern csatahajó előállítási költségein egy százezer lakású várost lehetne felépíteni. Ez az adat nagyon elgondolkoztató. Csak ezután érthetjük meg, mit jelentene a teljes leszerelés megvalósulása az egész világ emberiségének. GULYÁS SÁNDOR gei dolgozni. Ehhez más világvá- rosok okos módszereiből is bő tapasztalatot meríthetnének mindazok, akik Budapestünk életének az irányítói Befejezésiül egy Kis üdítő szel- lőcskét. A Palatinusz strandon minden gyönyörű. Igaz, hogy a jegyek kétszeresébe kerültek, mert a sorbanállók miatt kapkodó pénztárosnő kétszer kérte a pénzt, én pedig a meglepetéstől kétszer fizettem. Kiállva a sorból, észre is vettem a bajt, de hát a „pénztártól váló távozás után reklamációnak helye nincs”. Meg aztán próbálja valaki ilyenkor bármiféle műsoron kívüli számmal feltartani a fürödni vágyó tömeget. Bent a változatos hőfokú vízzel csalogató medencék, az elragadó környezet az apró bosszúságot nyomban elfeledtette. Fürdőruhára vetkőztünk, és élveztük a közeli napokban visszalopakodott nyarat. A hullám-medencénél megzengették a kis harangot, jele, ve, hogy a csendes víz nemsokára háborogni kezd. Hatalmas üdvrivalgás fogadta a zengetést. A gépházban tompa morajjal működni kezdett a gép, megbolydult a víztömeg, s a száguldó hullámok hátán a piros, kék, sárga meg fehér színű fürdősapkák úgy tűntek messziről, mint ringó virágok a méltóságteljesen hullám zó tengeren. Huszár Rezső A nyugdíjas munkásokkal emlékeztek meg a békéscsabai István Malomban az alkotmány napjáról A Békés megyei Malomipari Vállalat és az István Malom dolgozói pénteken délután 4 órakor ünnepségen emlékeztek meg az alkotmány napjáról és a tanácsok fennállásának tizedik évfordulójáról. Az ünnepségen Palyik György, a városi tanács v. b. elnökhelyettese mondott beszédet, majd' a vállalat igazgatója osztotta ki a legjo bb munkások között a jutalmat, öten kapták meg a „Kiváló Dolgozó” jelvényt, illetve oklevelet s az ezzel járó pénzjutalmat. Az ünnepségre az István Malom nyugdíjasait is meghívták. A vállalat és a malom dolgozói közül többen augusztus 20-án este, a Vörös Október Tsz-be látogatnak el, ahol a tsz-gazdákkal ünnepük együtt Mi alkotmány napját. Többen keresnek, házasodnak és válnak — nőtt az átlagos életkor Harmadszor lett kiváló vállalat a megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat A műit év jó munkájának eredményeként a megyei cikk Kiskereskedelmi Vállalat elnyerte a Minisztertanács vándorzászlóját, melyet ezév áprilisában adtak át. Most, augusztus 20-ra pedig már halmadszorra kapja meg a belkereskedelmi miniszter és a KPVDSZ elnöksége vándorzászlaját. A vállalat jó munkáját bizonyítja, hogy első félévi tervét 125 százalékra teljesítette. Fél év alatt 46 millió forinttal nagyobb forgalmat bonyolítottak le a megyében, mint amennyi bevolt tervezve. A kiváló munkájuknak meg is lett az eredménye; immár harmadszorra nyerték el a kiváló vállalat címet. mMWWmMVWtWMMMWmMMWWWWMWMtVmMMWmMWMWWMMWWM udapesti ^épek V.
