Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

4

képújság

1060. július *9., k«M

Javul a gazdasági vezetés színvonala *

a TUk&itAa&ai TCóíáttáMi^áélan. j

Az elmúlt években a terme- ■s fokozásának az az úgynevezett ep-konzervatív szemlélete urai- ődott a Békéscsabai Kötöttáru- yérban, amely mindenek előtt a nennyiséget tartotta fontosnak és láttérbe szorította a szocialista ermelés elengedhetetlen követelményének teljes érvényesülését, a gazdaságosságra való törekvés szocialista útját. A VII. pártkongresszus irányította a gazdasági vezetők figyelmét ebben a gyárban is arra, hogy a termelékenység fokozása, az önköltség mind lejjebb szorítása, a minőség állandó javítása nélkül csak szavak, maradnak a szocializmus építésé- j nek meggyorsítására tett ígéretek. Kulcskérdésként tehát minden iparágban o minőség javításéi, kell tekinteni, mert ha minél több első osztályú áru kerül ki az izemből, annál gazdaságosabb a •rmelés. annál nagyobb a termékenység és kisebb az önköltség, nnek a megoldása azonban — »nt erre a pártkongresszus rámutatott — az adott üzem gazdasági vezetése színvonalának állandó emelését követeli. Ezt meg te értették a Kötöttárugyárban.

Ma már elmondhatjuk, hogy ennek az üzemnek a közgazdászai — gazdasági számvitelezői —. teljes összhangban a műszaki vezetőkkel, naponta figyelik a gazdasáJól sikerült tanácstagi beszámolók

(Tudósító októl)

A szeghalmi járás tanácsnagjad rendszeresem. beszámal/naik munkájúikról válasöstóikmak. A járási beszámolóikon több minit IfiOO, míg a községi beszámolókon négyezer választó jelenít meg. Volt olyan tanácstagi beszámoló. ahol több mint százan vettek részt.

Füzesgyarmaton a 60 tanácstag kőiül 56 tartotta meg a beszámolóját. Hasonló jó a körösúj falusi tanácstagok beszámolása. Legrosszabb az eredmény Kertészszigeten, aihol a tanácstagoknak csak a fele tartotta meg beszámolóját. Szőke János fü- zeogyairmati tanácstag egy gyermekjátszótér létesítését beszélte meg választóival. Füzesgyarmat községben a 60. választókerületben örömmel vették tudomásul a község fejlődését és ígéretet tett a lakosság arra, hogy szívesen váidalamak társadalmi munkát IS;

NATOR JANOS

gosság alakulását, vagy még érezhetőbben kifejezve: a műszakiak is forintban gondolkoznak már a> termelést illetően.

A pártkongresszus után vált rendszeressé az a módszer a Kötöttárugyárban, hogy az utókalkulációk alapján negyedévenként kielemzik minden egyes cikk önköltségének alakulását. Kutatják: emelkedett-e vagy

csökkent-e a költségszánt, gazdaságosabbá vált-e a termelés. Az elemzések eredménye határozza meg aztán a műszakiak feladatát a következő hetekre, hónapokra. ■A gyakorlati termelésnek ez a tudományos figyelése már magaban temeli a gazdaságvezetés színvonalát, hiszen nagyobb céttudatossá- pot, szervezettséget visz a gazdasági vezetés munkájába, a régebbi alkalomszerű. szinte kapkodó döntések helyett. A kimutatások alapján ugyanis a műszakiak kidolgozzák azt a technológiát, amellyel megakadályozhatják a költségszint emelkedését és állan dó ellenőrzésük alatt tartják a munkaterületet addig, ameddig az új technológiai eljárás nem biztosítja az eredményt. Sőt, természetesen ezután is. A termelés ilyen módszeres figyelése a gya- jkorlatban húzza alá a VII. párt- kongresszusnak a gazdaságos termelés fokdzására javasolt tételeit. Ugyanis bebizonyosodott, hogy legtöbb esetben a minőség romlása idézi elő a rentabilitás csökkenését.

A Kötöttárugyárból 94,4

százalék első osztályú árut bocsátottak ki az elmúlt évben. Az idén viszont különböző, részben objektív okok miatt is, áprilisban például 93 százalékra csökkent az első osztályú áruk aránya. Ez több tízezer forintos kárt okozott a vállalatnak, csak egyetlen hónap alatt. Amikor a minőségcsökkenést kimutatta a gyár gazdasági számvitelezése, az üzemi pártbizottság rendkívüli értekezletet hívott össze, amelyen feltárta a helyzetet. A pártértekezleten a fizikai munkások és a gazdasági vezetők különböző javaslatokat tettek a hiányosságok megszüntetésére. Megalakult egy munkabizottság, amely aprólékosan kidolgozta e javaslatokat, s az igazgató ennek alapján, tehát a kollektív bölcsesség alapján hozta meg rendelkezéseit az elmaradt üzemrészek minőségi termelésének javítására. Eredménye: júniusban már 95,1 százalékra emelkedett üzemi szinten a minőségi termelés, amely több mint százezer forintos hasznot jelentett a népgazdaságnak. Természetesen ebből az üzem dolgozóinak is hasznuk van, mert ha jobb minőségű árut termelnek, több forintot kapnak hónap végén a borítékban. Ezen túl pedig növekszik a nyereségrészesedés aránya. Az üzemi pártszervezet tagjai megfelelően tájékoztatják a dolgozókat azokról a premizálási és egyéb lehetőségekről is, amelyek anyagi ösztönzést jelentenek a minőségi termelés fokozásában.

Hozzásegíti ehhez a kötőmunkásokat az állami támogatás is, melyet az ötéves tervben kap a gyár. Mintegy 26 millió forint értékű beruházással 1965-ig teljes egészében rekonstruálják majd a termelést. Ebből az összegből 13 millió forint értékű gépi, 8 millió forint értéket kitevő építési és 5 milliós szociális és egyéb beruházásban részesül a Kötöttárugyár.

Ezzel párhuzamosan több dolgozót is kell majd foglalkoztatni és ami az üzem korszerűsítéséből következik: magasabb szakképzettségű munkásokat igényelnek a félautomata gépek. A gazdasági vezetés akkor jó, ha a jó elgondolások fizikai végrehajtóinak helyzetét sem hagyják ki a számításból, amikor a növekvő mennyiségi és minőségi termelésre tervez. A Kötöttárugyár vezetői nem hagyták ki a számításból ezt sem. Az ő kezdeményezésükre jött létre Békéscsabán az elmúlt évben a textilipari technikum, amelyben eddig 28 dolgozójuk tanul. A pesti Bolyai Technikumban két növendéket iskoláztatnak, s ugyanakkor főművezetőktől kezdve fizikai munkásokig sokan vesznek részt az általános műveltség megszerzését biztosító állami oktatásban is. Még ezen a héten megérkezik üzemükbe Zsufa Mihály, kit saját ösztöndíjjal taníttattak a képzőművészeti fóisko- . Ián. Ö lesz a tervező-mérnökük. Rajta kívül a harmadik és a negyedik negyedévben vegyész- és gépészmérnököt kapnak majd, akikkel együtt hat mérnök segíti majd a Kötöttárugyárban a műszaki színvonal! emelését.

Varga Dezső

Fájó lehet még ez ...

„Nagyon jó itt. Olyan szeretettel gondoskodnak rólunk, amilyet emberileg csak el lehet képzelni. Mindent megkapok, amire csak szükségem van, amit kérek. Csak az a tudat ne gyötörne, hogy gyerekeim vannak, akiket hosszú özvegységemmel is becsülettel felneveltem, útjukra eresztettem, s most mind a négyen vezető emberek, szép fizetéssel — de nekem egyiknél sem jutott egy sarok, ahol meghúzódjam. Három éve, hogy itt vagyok. Ez idő alatt csak a negyedik, a legkisebb fiam látogatott meg egy évvel ez- 'előtt, a kislányával. És tudja, mi fáj azóta is a legjobban? Az, hogy a kis unokám még meg sem csókolhattam. Azt mondta a fiam a kislánynak: nem szabad nagymamához menni, mert beteg, és ha hozzám jön, ő is beteg lesz...“

A megye egyik szociális otthonában mondta a szív bemar kóló szavakat egy idős, beteges édesanya. De mást is elmondott: élete egész történetét. Elmondta, hogy a korai özvegység után nem ment férjhez. Attól félt, hogy négy gyermeke rossz mostoha apát kap. Lemondott hát mindenről. Vállalta az élet összes nehézségeit: a grófi birtokokat rótta mint napszámos, mosni járt az urakhoz. De felnevelte négy fiát. Neki sokszor nem jutott a mosásért járó nyomorúságos fizetésen kívül alamizsnaként kapott ételmaradékokból, azt is szétosztotta gyermekei között. Akkor is gondolt már sok minden rosszra. Arra, hogy egyszer a grófi birtokon vagy mosás közben, a teknő mellett fejezi be életét. Arra azonban még

gondolni sem mert, hogy a négy gyermeke keserves felnevelése után, amikor ereje elfogy, egyik sem fogadja be. Mert így történt.

Három évvel ezelőtt ugyanis, amikor az idős édesanya a jobb oldalára megbénult, a szomszédasszonyán kívül hetekig senki nem nézett rá. A négy fiú, s azok feleségei közül sqk munkájukra, nagy elfoglaltságukra hivatkozva, egyikük sem ért rá a beteg édesanya ágya mellé csak egy félórára is odaállni. A rendőrtiszt fia Dunántúlról, a technikus fia Pestről, a tsz- elnök fia Szolnok megyéből, s az agronómus fia Debrecenből írt sajnálkozó sorokat a szomszédasszony hazahívó levelére. Majd mind a négy fiú azzal fejezte be levelét: most képtelenek hazautazni, annyi a dolguk, ctz elfoglaltságuk. A legidősebb fia meg szemrebbenés nélkül javasolta: vigye a szomszédasszony az anyját a szociális otthonba...

S amíg e beteg édesanya sajgó szívvel éjjel-nappal gondolkodik a maga mögött hagyott nehéz éveken, fiai vígan élik világukat az ország különböző részeiben. Lehet, sőt biztos is, hogy e tettükért — mely ugyan nem jellemző az egykori szegény gyerekekre, akik ma az élet különböző fontos posztjain állnak — most még nem éreznek felelősséget, lelkiismeretük még nem mozdult meg. De ha későn is, még felébredhet bennük az édesanya iránti felelősség, az általuk elkövetett lelkiismeretlenség — de az majd nagyon fájó lesz.

Balkus Imre

Újból megnyitották az esztergomi bazilika világhírű kincstárát

Világviszonyiakban is ritka értékű, becses gyűjteményt őriznek aiz esztergomi bazilika kincstárában. Az ország leggazdagabb egyházi kincstára a régi magyar ötvös- és textil-művészetnek is egyik legszebb, legértékesebb gyűjteménye. Az egy évezredet felölelő gyűjteményt most több évi szünet után megnyitották az Esztergomba érkező hazai és külföldi látogatók előtt.

7ű& a Uatác&af*

■jVf ég alig festette pirosra a ke- lő nap az ég alját, amikor Szalai bácsi és 12 főből álló aratócsoportja már másodszor állt meg verejtékes homlokáról letörölni az izzadtságot és a port.

Az urasának arattak ők a húszas évek elején. Ezt tették már több éve, amióta hazakeveredtek a nagy világháborúból. Nem jókedvből szívták ők a poros levegőt, és nem is azért, hogy a gróf úrnak jobban teljen a tengerparti üdülésre, hanem azért, mert ha nem álltak volna el betyárnak — mert így nevezték azidőtájt az aratómunkást —, nagyon szűkösen jutott volna kenyér az asztalra, pedig a hat gyermek alig várta naponta, hogy Szalai néni megszegje a friss cipót.

Az árnyékról ítélve dél felé járhatott az idő e napon is, amikor Szalai bácsi megpillantotta Jóska gyereket, amint a kis kosárral a karján — úgy, mint más napokon —, most is hozta a szegényes, de mégis jó ízű ebédet édesapjának. Nemsokáig tudta azonban szemével kísérni Jóska gyereket, mert hatalmas porfelhő kerülte el a földes dűlőúton, és mindjárt gondolták, hogy az uraság ispánja közeledik kétkerekű kordáján. Az meg, amikor elkerülte a gyere, két, ahelyett, hogy felvette volna, még jobban ostorhegyre kapta a táncos bogárfekete paripáját, és vastag szivarjából bodorfüstöt fújva figyelte a fasor alatt lépegető Harcsás Ilonát, a majori kovács lányát, akivel már régen szeretett volna barátságot kötni.

A lassan elülő porban közele- ** dett Jóska az aratók felé, amikor meglátta, hogy az útszé- len füstölög valami. Mint gyermek, kíváncsian vizsgálni kezdte a füstölgő csodát, ami nem volt más, mint az ispán úr vastag szivarjának vége. Jóska — mintha valaki rákiáltott volna — gyors mozdulattal felkapta a szivarvéget és elbújt vele a búztatábla szélébe és füstölni kezdett vele, mint azt a felnőttektől szokta látni. A szivar azonban hamar a körmére égett és ijedten dobta, mit törődve

azzal, hogy hová esik. Ujját babusgatva elindult újra az aratók felé, mintha mi sem történt volna.

Az aratócsoport már deleidre készült a fák árnyékában, és éppen, amikor Jóska odaért apjához, felcsapott a láng a hátuk mögött lévő búzatábla szélén. Az ispán úr vette észre, aki le sem szállt kor- délyáról, és így jobban láthatta a határt. Hangos kiáltozásra lettek figyelmesek: Tűz van! Ég a határ ... indulni emberek! — hangzott az ispán magából kikelt, dühös kiabálása. Szalai bácsi és társai az ebéd helyett lóhalálában rohantak az égő búzatábla felé, ahol ekkorra már vagy hat—nyolc közeli dolgozói is igyekezett, oltani a kalászokat. Tíz perc sem telt bele, már vagy kétszáz markos kéz ütötte, verte a száraz és gyorsan égő búzát. Szalai bácsi irányi, fásával — aki a községi tűzoltótestületnek is tagja volt —, ásókkal, lapátokkal, vilá'kkal egyhamar leverték a tüzet, de így majd négy hold búzatermés lett a tűz áldozata. A vizsgálat megállapította, hogy a tüzet Szalai bácsi kisfia okozta. Azt természetesen elhallgatva, hogy a szivarvéget az ispán úr dobta el gondatlanul és lényegében ezzel ő adta meg a lehetőséget arra, hogy a gyermek ezzel tüzet tudjon okozni.

Az uraság jószívű volt. Nem kívánta, hogy bebörtönözzék Szalai bácsit, de annál inkább ragaszkodott ahhoz, hogy az okozott kárt megtérítse. Kevés meleg cipó jutott hát ez évben a Szalai család asztalára, ruhára meg nem is telt. Rá volt „szorulva” az uraság.

Azóta sok év tett el. Sokszor ringatott aranyló búzatengert a patak felől fújdogáló nyári szellő, sokszor csendült fel az aratók kaszája. Tizenöt esztendeje azonban már nem az ispán úr őrködik urasága búzája felett. A nyárfás bejáró felett büszkén hirdeti — az erre. járó idegeneknek — az utat átölelő tábla, hogy itt, az Üj Élet Tsz területén ma már maguknak aratnak az uraság volt cselédei.

Szalai bácsi Jóska fiából dolgos, jókedvű ember lett. Ötödik éve már, hogy brigádvezető a növény- termesztő munkacsapatoknál. Az égő búzatábla helyén ma kultúr- ház áll. Esténként, amikor a fiatalok összejönnek, sokat mesél a múltról. Évenként elmeséli a szi- var-okozta tüzet, nem csak azért, hogy ezzel is idő teljen, hanem azért is, hogy okuljanak belőle a

fiatalok. „A tűz nem játék” — szokta mondani, és maga is szigorúan példát mutatva figyelmezteti munkatársait, ha egyik vagy másik megfeledkezve rágyújt olyan helyein is, ahol az veszélyt jelent, vagy elfeledkezik egyik vagy másik tűzrendészeti szabály betartásáról.

éve már boldogan várják az aratást, a hangos morajlással haladó kombájnok, a búgó cséplőgépek hangja mind kedves dallama a közös gazdaságban dolgozó parasztságnak. Az egyedüli keserves munkát felváltotta az összefogásban rejlő hatalmas erő, a munka nehezét átvette a gép, s ma és a holnap gondját eltörölte a boldog jövő biztató kilátása.

Szalai bácsi már túl van a nyolc vanon, lábai már alig-alig fogad nak szót, de minden évben kiballag a szérűskertbe, és ha máskép] nem, lelkében újra és újra fiatalnak érzi magát. Ilyenkor látszik rajta legjobban, hogy tud örüln az új korban élő fiatalság eredményeinek. Évenként azzal búcsúzik a szérűtől, hogy majd jövőre újra találkozunk.

K. TÓTH LA JÓT Orosháza