Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-16 / 167. szám
1960. Július 16., szombat népújság 3 Segítsük visszatérni a családhoz Ezt a célt tűzte maga elé a békéscsabai vöröskereszt alkohol- ellenes bizottsága, amikor kért évvel ezelőtt megalakult. Ez volt az országban az első olyan bizottság, amely szervezetten lépett fel az alkoholizmus ellen, hogy megmentse az életnek, a családnak azokat, akik rabjai lettek. Nem utasította őket erre senki, sőt a bizottság értelmi szerzője saját tapasztalataiból kiindulva kezdte szervezni tagjait, akik két év után július 11-én a megyei vörös- keresztnél számoltak be eredményeikről. Az ankéton részt vett az Özdi Kohászati Művek két vezetője, valamint az Egészségügyi Minisztérium képviselője: dr. Métneki János is, akik tanulmányozták a bizottság munkáját. A kis csoportból most már egy erős, számos aktívával dolgozó megyei bizottság lett, akik. fáradhatatlanul küzdenek a családok életének . megmentéséért, az alkoholisták életéért. Dr. Soóki András, a gyulai kórház elvonókúra-osztályának lődőket és a megye vezetőit, hogy többet törődjenek ezzel, segítsék a bizottság munkáját, hogy minél több embert téríthessenek a helyes útra, minél többen szabaduljanak meg az alkohol romboló hatásától. Zahorán Mátyás, a bizottság elnöke a megalakulás óta eltelt időről beszélt és arról, hogy miért tette szívügyévé a bizottság megalakulását. — Húsz évig voltam rabja az alkoholnak — mondotta. — Ezt most nem szégyellem bevallani, hiszen már túl vagyok azon a húsz éven, de elfelejteni nem tudom és intő példaként mondom el másoknak. Azoknak is, akik még rabjaként sínylődnek, és azoknak is, akik tehetnek valamit ezeknek az embereknek megmentéséért. Ez a húsz év tönkretett anyagilag és erkölcsileg is. Nem volt már becsületem sem az emberek előtt. Négy évig kínlódtam az elvonókúra alatt — míg eljutottam addig, hogy megszabaduljak e kínzó szenvedély„Húsz évig voltam rabja az alkoholnak” — mondja Zahorán Mátyás főorvosa, a bizottság egyik tagja részletesen beszélt erről a munkáról. Elmondotta többek között, hogy eddig mintegy ezer embert sikerül kiragadni az alkohol áldozatai közül. Elmondotta azt is, hogy mi vezette arra, hogy teljes tudásával küzdjön az alkoholizmus ellen. Látta sok család életét, azokét, ahol az apa iszákossága a teljes nyomorba döntötte a családot. Sokan kérték a segítségét, sok olyan írást olvasott, mely foglalkozott azzal, hogy az alkoholizmus ellen küzdeni kell, tenni kell valamit. A munka eredménye pedig az, hogy egyre többen szabadulnak meg e káros szenvedélytől, egyre több családba költözik a boldogság, a békés, kiegyensúlyozott élet. Felhívta a nagy számban jelenlevő érdektől. Azóta bátran nézek az emberek szemébe, azóta vagyok igazán ember. S azóta küzdők minden erőmmel azért, hogy minél többen térjenek vissza családjukhoz, éljenek szép, boldog életet. Elmondotta, hogyan fordult a párthoz, a tanácshoz segítségért és azóta milyen eredményeket értek el. Ma már nemcsak a város területén, de megyeszerte alakulnak bizottságok, s egyre szervezettebbé válik a küzdelem a családok megmentéséért. Társadalmi üggyé válik ma már ez, bizonyítja az is, hogy a vöröskereszt által hirdetett ankétra várakozáson felüli létszámban jelentek meg a különböző szervek vezetői, és egyszerű dolgozók is, akiket csupán az érdeklődés A szovjet búzáké a pálma az örménykúti Állami Gazdaság fajtaösszehasonlító telepén Az örménykúti Állami Gazdaság — amely rendszeresen 18—19 mázsás átlag-búzatermést takarít be — a még jobb eredmények elérése érdekében külföldi és hazai búzákból fajtaösszehasonlító telepet rendezett be. A 20—25 holdas kísérleti parcellákon azonos táperőben levő talajon, hasonló módszerekkel termesztett búzák között a szovjet korai és középkorai fajták aratták a legnagyobb sikert. A 24—25 mázsás átlagtermést adó búzafajták rendkívüli előnye még, hogy a rozsdabetegségnek ellenáll, a száraz telet jól bírja, és a 110—120 centi magas szalmája szilárd, tehát kombájnaratásra igen alkalmas. vitt el az ankétra. De ezt bizonyították a hozzászólások is, amelyekben javaslatok, vélemények hangzottak el a bizottság munkájának kiterjesztésére. Ha mindnyájan — akik egy csöppet is törődnek mások sorsával — összefognak, akkor elérjük, hogy nemcsak a megyében, de az országban is végleg megszűnik az alkohol rabja lenni ezer és ezer ember, s ezeknek az otthonába is beköltözött a békesség, a boldogság. Kasnyik Judit Naponta exportálnak uborkát, paprikát és sárgabarackot a termelőszövetkezetek A Körös-vidéki termelőszövetkezetek az aratás dandárjában sem feledkeznek meg a kertészet ápolásáról és a friss zöldség értékesítéséről. Békés megye lakosságát bőségesen ellátják új burgonyával, hagymával, káposztával, gyümölcsössel s egyre több paradicsom, paprika és uborka érkezik a boltba. Az elmúlt évinél jóval több friss árut szállítanak hazánk fővárosába és a külföldi piacokra is. A Fehér- és Fekete-Körös közelében gazdálkodó gyulai termelőszövetkezetek például naponta szállítanak külföldre cecei paprikát, a körösnagyharsányiak és bi- harugraiak pedig uborkát. Sok friss árut exportál a hazánk legrégibb termelőszövetkezete, a sarkadi Lenin, de megkezdte a paprika exportálását 16 holdas öntözéses paprikatáblájáról a télen alakult medgyesegyházi Aranykalász Tsz is. Békés megyéből egyébként naponta 4—5 vagon uborkát, ugyanannyi sárgabarackot és 1—2 vagon cecei paprikát exportálnak a termelőszövetkezetek. Ha a versenytábla beszélni tudna... A BATTONYAI GÉPÁLLOMÁS KAPUBEJÁRATÁNÁL lévő hatalmas versenytáblára kombájnt, cséplőgépet, szántótraktort és egyéb munkaeszközt festettek. A gépek alá rendszeresen beírják az időszerű munkában élenjáró traktorosok nevét, teljesítményét. Az aratás és tarlóhántás dandárjában naponta váltják egymást a Kiss, Cs. Kiss, Szelezsán, Dancsó, Czu- kutyán és több traktoros neve. Hosszan álldogálok az ízléses versenytábla előtt s arra gondolok, hogy ha beszélni tudna, milyen sok érdekes dolgot mesélhetne nekünk a traktorosok régi és jelenlegi életkörülményeiről, kiváló teljesítményeiről. Elmondaná többek között, hogy a gépállomás körzetében öt új termelőszövetkezeti község alakult a télen, a szövetkezeti határ 8 ezer holdról 32 ezerre gyarapodott s ebben sokat segítettek jó felvilágosító mun- munkával a gépállomás dolgozói is. Beszélne arról is, hogy a traktorosok a szervezés után sem hagyták magukra az új útra tért gazdákat: segítenek jó gépi munkával, a szakemberek tanácsokkal, tervezéssel, talajvizsgálattal és egyébbel. ELDICSEKEDNE ÁZZÁL IS, hogy január óta csaknem valamennyi dekádértékelésnél megyeszerte a battonyaiak álltak az élen. Míg 1959-ben április harmadik dekádjában nem egészen 8 ezer normálholdat teljesítettek, addig 1960 hasonló időszakában 26 és fél ezret. Elsők voltak a tavaszi terv teljesítésében és mivel ők vetettek legkorábban a szövetkezetek földjén, sokat segíthettek a növényápolásban is. így csaknem valamennyi termelőszövetkezet „tiszta határral” köszönthette az aratást. A beszélő versenytáblától megtudnánk azt is, hogy a traktorosok zöme 6—8 éve itt dolgozik, de sok új gépkezelőt neveltek a termelőszövetkezeti ifjúság soraiból is. AZ ARATÁSRÓL IS VOLNA MIT BESZÉLNIE: a kombájnok és aratógépek kiváló teljesítményekkel segítenek a jövő évi kenyérnek való betakarításában. Nem kis büszkeséggel adhatná a 01 aj mezők a Káspí-fenger alatt A Káspi-tengerben iszapvulkán kitörése folytán új sziget keletkezett. A Bakutól 180 kilométerre délkeletre feltűnt kis sziget körülbelül 300 méter hosszú és 4—5 méterre emelkedik a tengerszint fölé. A szakemberek úgy vélik, hogy itt halad tovább a víz alatt a kaukázusi hegygerinc. Az azerbajdzsán tudósok szoros összefüggést találtak az olaj- és gázlelőhelyek, valamint az iszapvulkának szárazföldi és tengeri kitörési helyei között. Az említett vidéken az iszapvulkánok kitörése azt bizonyítja, hogy a mélyben igen gazdag olaj mezők húzódnak. világ tudtára, hogy a szövetkezeti nagy táblákon futószalagszerű gépesítéssel takarítják le a tarlót, szántanak, trágyáznak, készítik a talajt a cukorrépa és más tavaszi növény alá. A helybeli Dózsa Termelőszövetkezet határában —ahol 300 mázsán felüli átlagtermést adott tavaly a cukorrépa, 42 centi mélyen forgatják meg a talajt mindjárt a kombájnszalma lehúzása után, majd bőségesein szórnak bele mű- és istállótrágyát, hogy legyen idő az érésre, pihenésre tavaszig, a cukorrépa vetéséig. HA A KIVÁLÓ EREDMÉNYEK TITKÁRÓL ÉRDEKLŐDNEK, a versenytábla mindenekelőtt a jó vezetésről, a kollektíva összefogásáról, a lelkiismeretes, jó munkáról beszélne. De nem feledné el megemlíteni, hogy a gépállomás dolgozói, különösen a délszláv és román nemzetiségűek, akik kétszeres elnyomatásban szenvedtek a felszabadulás előtt — nagyon értékelik a megváltozott életkörülményt, hálásak a róluk való szerető gondoskodásért. Jó munkával hálálják meg a kampány- munkák idején 3—4 ezer forintra, sőt néha annál is többre emelkedő havi keresetet, a munkaruhát és egyéb szociális juttatást. Hálásak azért, hogy a magyar anyanyelvűekkel egyenlő jogokat élveznek, hogy velük senki nem kiabál, emberhez méltó méltó hangon beszélik meg velük a tennivalókat, és az is, ha véletlenül hibát követnek el munka közben. A „BESZÉLGETÉS” UTÁN MÁR TERMÉSZETESNEK TARTANÁM, hogy fáradtságot nem ismerve, éjjel-nappal dolgoznak a gépek, a gondos javítás után alig akad valami géphiba. A termelő- szövetkezetek pedig egyre nagyobb elismeréssel, megelégedéssel beszélnek a közvetlen segítőtársakról, a gépállomás vezetőiről és fizikai dolgozóiról egyaránt. ARY RÓZA Amíg a vonat a végállomásra ér... A kerekek ütemesen csattognak a végtelennek tűnő acélszalagon. A monoton hang belevegyül az étkezőkocsi utasainak szavaiba, mondataiba. Ilyenkor, ha unatkozik az ember — hogy gyorsabban teljék az idő — alaposabban szemügyre veszi környezetét, útitársait... A szomszéd asztalnál három férfi ül. Fejüket összedugva beszélgetnek. Előbb Petőfiről vitáznak, majd Arany Jánosra terelődik a beszéd. Verseket idéznek, érvelnek, bizonyítanak, ki-ki a maga igaza szerint. A vonat megáll, majd ismét nekiiramodik, hogy tovább őrölje a kilométereket. Szomszédaim rendületlenül vitáznak. Cervantes... Goethe... Maupassant... — hallom az újabb neveket, s mindegyik egy-egy beszédtémát jelent. S útitársaim milyen hozzáértően vitáznak az irodalom és a költészet halhatatlanjairól. Pedig nem irodalomtörténészek, sőt még tanári diplomájuk sincs. Munkások mindhárman, de rajonganak a | tudásért, a szépért. Tőlük balra egy tüzér-tizedes és egy fiatal szőke lány ül. Amikor megpillantom őket, éppen koccintanak, s aztán tovább beszélgetnek. Hogy miről?... Nem nehéz kitalálnom. A tizedes bevonulása előtt egy vidéki iskolában tanított. A lány pedig egyetemre jár — történész akar lenni. így aztán mindketten otthonosak a témában, amikor Budai Nagy Antalra, Dózsára, majd a mohácsi vészre terelődik a szó. Jó hallgatni őket, s azt mondani: lám, ilyen a mi ifjúságunk. Tanulnak, művelődnek, mert tudják, érzik, csak így lehetnek teljes értékű emberek. Az étkezőkocsiba újabb vendég érkezik. Egy szovjet főhadnagy. Az ajtóban egy pillanatra megáll. Éppen indulna az általa kiszemelt helyre, de a tizedes megelőzi. Hellyel kínálja az asztaluknál. A tiszt megköszöni a figyelmességet, aztán leül a tizedes mellé. Tovább figyelem őket. Nem hiaba. Beszédjükből megtudom, hogy a tiszt mérnök, már több éve tanul magyarul és nagyon szereti a természetet. Ismét összecsendülnek a poharak és a pillanatnyi cendet a lány töri meg. — Meséljen a hazájáról. Ugye, nagyon szép? — Az Urairól,' a Donról — toldja meg a tizedes, s a tiszt teljesíti a kérést. Szavai nyomán előttem is kibontakozik a csodálatos szépségű táj és észre sem veszem, hogy vonatunk már az utolsó kilométeréket futja. — Végállomás következik — suhan át a kalauz és az utasok készülődni kezdenek. Még egyszer végigpillantok ismeretlen útitársaimon, akiknek beszédjét „illetlenül’’ végighallgattam. Lám, milyen különös volt dz egész. Ügy is mondhatnám, hogy véletlenül „összefutottak". Véletlenül?... Ügy érzem, nem! Már csak azért sem, mert nálunk nem véletlen, hogy mind többen tanulnak, művelődnek, TOlH FERENC
