Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-15 / 166. szám

4 NÉP ÚJ SÄ a 1960. július K., péntek OLVASÓINK ÍRJÁK Az egyiknek lehet, a másiknak nem? Protekciós ember A minap motorra ülve elindul­tam, hogy megtanfkoljak. A postán vettem egy jegyet és a benzinkút­hoz mentem, ahol közölték, hogy nincs benzin. Régebben, ha ilyes­mi előfordult, elmentünk a telep­re és ott vettünk fel üzemanyagot. Ékre gondolva, most is megkér­deztem a kiút kezelőjétől, hogy van-e a telepen benzin? — Van — hangzott a válasz. Amint a telepre megyek, mö­göttem egy másik motoros is jött. Azonban a telepvezető nem adott benzint egyikünknek sem. Amig itt beszélgettünk, egy újabb mo­toros érkezett. metrósra a telepvezető. A moto­ros ugyanis a községi állatorvos asszisztense volt. Felbuzdulva az előttem lezajlott eseményen, én is kértem, adjon. Mivel feleségem Vizesfáson ital­boltban dolgozik és fizetési napon nagy a forgalom, segíteni megyek. — Menjen biciklivel — hangzott a válasz. — Benzint nem adok. Ezek után csupán az a kéré­sem, hogy miért kaphat az egyik benzint, a másik nem? Ha pedig mégis lehetséges ilyesmi, akkor biztosítsák azt, hogy a benzinkút­nál állandóan legyen üzemanyag. KALLAY GABOR, Békés A jövő cukrásza \ A véletlen szerencse következ­tében tértünk be a békési föld­művesszövetkezet Korona utcai cukrászműhelyébe. Itt ismerked­tünk meg a ikerek arcú, csinos Kálmán Erzsikével. Erzsiké már három éve igyekszik tanítómes­tereitől „ellopni” a cukrász mes­terség csínjáit-bínját. Hisszük, hogy a fényképezéskor fülig pi­rult Erzsiké jó cukrász lesz. A társadalmi munka megszervezésére mozgósítanak a Hazalias Népront-bizottságok Nemrég készült el a Hazafias Népfront szarvasi járási bizottsá­gának II. félévi munkaterve; A terv foglalkozik a csépiés meg­szervezésével kapcsolatos felada­tokkal. Ősszel 10—10 előadásból álló sorozatban mezőgazdasági, politikai és különböző témájú elő­adásokat tartanák a községekben. Tulajdonképpen egészen ap­rócska epizód indított, hogy tol­lat fogjak. Ha nem látnék mö­götte egyebet, mint szellemessé­get, nem is érdekelne. Valami azonban bujkál az epizód mö­gött. így történt: Tizenkettedikén délben a pesti gyorsvonat álé kimenő autóbusz már felszedte utasait és indult a város felé. Amikor megfordult és egyenes­be akart térni, egy utas kabátjá­val és táskájával, szóval, kézzel, lábbal integetett az autóbusz ve­zetőjének, hogy álljon meg, ve­gye fel. Az emberséges busz­vezető természetesen megállt és megvárta az integető embert. Az utasok simogató tekintet­tel méltányolták a gesztust: he­lyes, így is kell, emberek va­gyunk, segítsük egymást. Egy negyven év körüli, dereshajú nyurga férfi azonban nem állta meg szó nélkül. Gúnyosan ezt motyogta: r— Hm, protekciós ember te­het Az utasok nem vették tudomá­sul a férfit. Bolond beszédnek tartották a megjegyzést. Mind­egy, hogy ki, mindenkinek meg kell ezt tenni, ez a legkevesebb* Engem bosszantott a megjegy­zés, már csak azért is, mert is­mertem az integető utast, akiért megálltunk. Különben sokan is­merik Csabán. A Laci bácsi volt az, a pincér. Több italboltban dolgozott már mint pincér vagy csapos. Ezért hát legalább olyan gúnyosan, mint a megjegyzést tevő férfi, hátraszólta/m neki: — Hogyne, pincér; — Az pech — válaszolta meg­lepetésemre a férfi. — Az pech •— ismételte, aztán az eiső meg­állónál leszállt. (Csak zárójelben mondom, mikor leszállt, utána néztem. Vászonruhát viselt, barna an­tilop cipővel. Nadrágját felhajtó nélkül hordja, meglehetősen csö­vesen. Amolyan vén jampec tí­pusnak néztem.) Ma sem tudom mi a pech, csak sejtem. Gondolom, az, hogy — mondjuk nem a párt megyei titkára, vagy a megye tanácsel­nöke volt az utas, akit felvet­tünk. Mert milyen jó is lett vol­na, ha egy párt- vagy egy ta­nács-funkcionáriusért álltunk volna meg. Ugye kedves vén jampec, rögtön lehetne monda­nií — Lám, neki megállnak, mert neki van protekciója, bez­zeg egy kisemberért nem álltak volna meg... stb. Pechje volt, mert — bár tu­dom, hogy a pincért milyen ka­tegóriába sorolja — mindeneset­re nem vezető ember. Őszintén megvallva, én nem is bánnám, ha a buszvezetők em­berséges és megértő cselekede­teikkel még igen sok Hyen pe- chet okoznának ennek a meg­átalkodott, rosszindulatú fiatalos öregúrnak. — Ti mentek oltani ugy-e? Nek­tek adok — mutatott az érkező * Kiváló eredmény­es 3 exer forintos jutalom A Békéscsabai Ru­hagyár orosházi tele­pén kiváló eredmé­nyeket értek el fél év alatt a telep dolgozói. A félévi verseny érté­kelése alapján első helyezést ért el a ket­tes varroda piros mű­szakjának 11-es sza­lagja, és így elnyerte a kitűzött 3000 fo­rintos első díjat. A szalag dolgozói ebből az összegből értékes ajándéktárgyakat kapnak. A második helyezést és 2000 fo­rint értékű jutalmat a zöld műszak egyes varroda 3-as KISZ- szalagja nyerte el. Jól dolgozott még a piros műszak 3-as varroda 5-ös szalagja. Az érté­kes tárgyakat, jutal­makat július 20-a és 30-a között megtar­tandó termelési érte­kezleten ünnepélyes keretek között adják át a nyertes szalag dolgozóinak. F. B.-NÉ Nem maradtak le a bélmegyeriek sem Varga Tibor Mire e sorok megjelennek, a bélmegyeriek talán már be is fe­jezik az aratást. Július 11-én az Aranykalász Termelőszövetkezet­ben már a gabona 70 százalékát aratták le. A munkát nagyban elősegítette Varjú János, Bereczk Sándor és Valentínyi János bri­gádvezetők jó irányító tevékeny­sége. Jól dolgozott Kazincki And­rás gépkezelő, aki aratógépével naponta lő holdon vágta le a ga­bonát. A két kombájn pedig még vasárnap is dolgozott Metykó Pál és Faragó Pál vezetésével. Az aratási munkákon kívül az Aranykalász tagjai szorgalmasan dolgoznak más területen is. Pol­gár István és társai 40 hízómarhát gondoznak, s munkájuk eredmé­nye a jól fejlődő állatállomány. Lipcsei László a sertéseket gon­dozza nagy szakértelemmel, pedig nemrég még egyénileg dolgozott. Papp Károly juhászra 250 juh van bízva, s eddig még a legkisebb panasz sem volt munkájára. A termelőszövetkezet kapásnö­Aprőhirdetések A Szolnok megyei Tanács Építési és Szerelőipari Vállalata nagy gyakorlat­tal rendelkező építésvezetőket és építő- ipari művezetőket, valamint most vég­zett technikusokat, ács és kőműves szakmunkásokat azonnali belépéssel alkalmaz. Útiköltséget felvétel esetén térítünk. Jelentkezés személyesen vagy írásban a vállalat központjában, Szol­nok, Dózsa György u. 5. sz. alatt. Önállóan dolgozó kőműves elhelyez­kedne üzembe, vagy állami gazdaság­ba, költségvetés, felmérés, végszámla készítés, valamint műszaki vezetés nem akadály. Cím a kiadóban. 1476 Orosházi egy szoba-konyhás lakást el­cserélünk békéscsabai hasonlóért. Cím: Bányaipari Egyesülés, Békéscsa­ba, Sztálin u. 50. 83^1 Négyszobás ház családi okok miatt sürgősen eladó, beköltözéssel. Sza '9«, Jókai út 49, 3249 B Tiszántúl legjobb honvédségi tánccsoportjai szerepelnek vasárnap Békéscsabán A békéscsabai honvéd helyőrség sort és a legjobb zenekari saólis­vényei is szépen fejlődnek. A cu­korrépa- és kukoricaföldeken alig akad gyomnövény, olyan tisztára kapálták a tagok. A napokban megkezdik a tarlóhántást és má­sodvetést. A földekre eddig több mint 2000 mázsa trágyát hordtak ki. Jól dolgoznak a tagok, szép eredmény várható majd a zár­számadáskor. FORGÓ JÓZSEF A jogász szövetség tagjai vállal­ták, hogy a termelőszövetkezetek­ben jogi előadásokat tartanak. Az egyik fő feladat: a társadalmi munika megszervezésével is fog­lalkozik a terv. Eszerint több al­kalommal összehívják azokat, akik aktívan vettek részt a társadalmi munkában, és dicséretben is ré­szesítik a kiemelkedő eredményt elérőket; parancsnoksága nagyszabású tánc. és zenei fesztivált rendez július 17-én, vasárnap este Békéscsabán, a ligeti szabadtéri színpadon. A fesztiválon a tiszántúli alakulatok 14 legjobb tánccsoportja ad mű­ták lépnek feL Ezenkívül szovjet alakulatok tánc- és zenekarát is meghívták vendégszereplésre Bé­késcsabára. A kitűnőnek ígérkező műsoros esten az érdeklődők díj­talanul vehetnek részt. Önfegyelem — Elvtársak! — ugrott fel Kwk- la Imre és kissé izgatottan, hang­jában némi kioktató fölényesség­gel folytatta: Minek ez? Mire való az ilyesmi? Mit csámcsogunk itt már két órája olyan dolgokon, amik nem is erre a gyűlésre tar­toznak. Csacsogunk, mint a kis­kacsák össze-vissza. Húzzuk a drága időt, kis mütyürke ügyek­re lihegjük ki a lelkünket, ahe­lyett, hogy arról vitatkoznánk, hogyan tovább. Miképpen csinál­juk ezt az izét, ezt az egészet, egy szóval a mindennapi munkát. Erről alig hallottunk a felszólalá­sokban. Pedig a munkánkról kel­lene többet beszélni, mert ez a lényeg. Úgy tudom, ezért ültünk össze tanácskozni, hogy erről be­széljünk és nem Mari néni bő szoknyájáról. Ha a fontosabb kér­désekre fordítjuk a fő erőnket, megláthatjuk... — Mit láthatunk meg? — sza­ladt ki önkéntelenül a remény­kedő kérdés az elnök száján, és érdeklődve nézett Kuklára. — Természetesen megláthatjuk, hogy jobban járunk, mint ha. . — Mi a javaslatod? — szólt tü­relmetlenül az elnök. — A javaslatom?! — nézett csodálkozva Kukla és méltatlan­kodva folytatta: — Éppen most mondtam el. Ha nem figyeltek, akkor mit mondtak. Legjobb, ha leülök — szólt dühösen és vérig sértve, mogorván leült. — Igaza van Kuktának — csa­pott az asztalra Erős György, és robosztus alakját méltóságtelje­sen a gyűlés felé emelte. — Most kapcsolódik az előtte szólóhoz — súgta Berkesiné a szomszédjának, aztán villámgyor­san a jegyzetlapjára rajzolt egy újabb ruhamodellt és hosszan gyönyörködött benne. — Kapcsolódom az előttem szó­lóhoz — kezdte felszólalását Erős, és miközben elgondolkozva fel­jegyzését lapozgatta, kissé lehig­gadt hanggal, kimérten folytatta: — Én is amondó vagyok, ha a lé­nyeges dolgokra fordítjuk a fő fi­gyelmet, megláthatjuk, nem me­rül fel bennünk az az érzés, hogy ez az értekezlet nem adott sikolt, mert csak csiricsáré ügyek forog­tak közszájon. Bocsánat: helye­sebben kifejezve: nem jön létre a gondolat. Az előbb rosszul mond­tam, ugyanis a „nem merül fel” kifejezés magyartalan. A merülés általában vízben, pocsolyában, sárban vagy híg latyakban lefelé haladást, illetve süllyedést jelent. Merülni tehát nem lehet felfelé. Felfelé csak emelkedni, azaz száll­ni, repülni vagy esetleg ugrani lehet. Sajnos, nekem még nagyon nagyon sokat kell tanul­jam a magyar nyelvet, búr elég régen élek Magyarországon. Pon­tosabban ma van harminc éve annak, hogy Almásfüzitőn egy reggel megláttam a napvilágot. Egy kis parasztházban szület­tem. Apám, anyám nagyon sze­gény emberek voltak, nem bírtak taníttatni, de a felszabadulás után..« — Khm, khm — köhécselt köz­be az elnök, miközben azon eről­ködött, hogy fémironját hegyével az asztallapra szorítva meghajlít­sa. Talán a munka meggyorsítá­sáról tanácskozzunk — kockáztat­ta meg a figyelmeztetést, megre­megve arra a gondolatra, hogy esetleg közbeszólását a parlamen­tarizmus megsértésének veszik. — Teljesen igazga van az elnök elvtársnak — folytatta Erős. mire az elnök megnyugodva hátradőlt a székben. — Éppen arról kívánok szólni — dőlt előre Erős —, hogy szerintem is teljesen rossz mód szer, ha egy ilyen fontos tanács hozáson mindenről beszélünk, csak éppen a legdöntőbb, a leg­égetőbb ügyekről nem esik szó Helyesebben, ha ilyesmiről nem beszélünk, azaz hallgatunk. Ugyanis a szó általában nem szo­kott esni. Az eső az esik. Most is esik, odakint. JÓ tenne betenni as ablakot — Akkor meg meleg tesz — szólalt meg a hátsó sorban Kávás. — Tele leszünk füsttel. Nyel­hetjük a rossz levegőt — kontrá­zott Tiszai. — Becsukjuk, vagy ne csukjuk — kapkodta a fejét az elnök és kérdően nézett széjjel. — Szavazzunk — vetette közbe valaki. — Döntsünk kézfelnyújtással — kuncogott egy hang a csoportból. — Ez nem értekezlet, hanem kabaré — kiáltotta a hangzavar­ban Józan Béla és dühösen meg­rázta a vállát. — Szeretnék ja­vaslatot tenni a kiszerelés meg­gyorsítására. — Sajnos, be kell fejezzük a gyűlést — állt fel az elnök. A je­lenlevők többsége vonathoz megy. Ha lemaradnak, akkor csak a ké­sőivel tudnak elmenni. Józan elv­társnak és azoknak. akik nem tudták elmondani a javaslataikat, azt tanácsoljuk, nyújtsák be írás­ban észrevételeiket. — En holnap Kínába utazom, kiszerelésre — jegyezte meg fél­hangosan Józan, de az elnök meghallotta és azonnal válaszolt. — Az nem tesz semmit. A re­pülőpostánk kitűnő. Eyy-fcét nap vagy hét múlva kézhez kapjuk. Csak nehogy megfeledkezzen róla, elvégre önfegyelem is van a vilá­gon. Boda Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents