Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

2 MÉPÚJSÁ6 I960, július 14., csütörtök A japán nép példája NTég el sem csitultak az meri- kaiak első kémrepülésétől felaj- zott világíelháborodás hullámai, a Pentagon kalózpolitikájának újabb légiprovokációja hozza iz­galomba a Nyugat városait. A Reuter tudósítója így ír Washing­tonról, amikor az emberek tudo­mására jutott a hír: „Ezt a fővá­rost, amelyet amúgy is felforga­tott a kubai és kongói helyzet iz­galma, velejéig megrázta hétfőn az a moszkvai bejelentés, hogy a Szovjetunió egy újabb amerikai felderítőgépet lőtt le.” De joggal tarthatja izgalomban az angolokat és a norvégokat is az újabb provokáció, hiszen ki­derült, hogy a hatmotoros RB—47. es mintájú amerikai felderítőgép angol területről szállt fel, s nor­vég területet érintve jutott el a Szovjetunió északi határáig, ahol — a leszállásra adott jelzések megtagadása után — lelőtték. Mint ahogy minden embernek, aki figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, úgy az angoloknak és norvégoknak is bizonyára az a szovjet figyelmeztetéssel kapcso­latos félelem-szülte kérdés jutha­tott eszükbe az eset után, hogy: vajon sor kerül-e a jogos megtor­lásra, annak a támaszpontnak a megsemmisítésére, amelyről fel­szállt a képrepülő A szovjet be­jelentés után ugyan megnyugod­hattak, de mint a világlapok ír­ják, mind az angolok, mind a norvégok és más nyugati orszá­gok közvéleménye is gyűlölettel fordul a Pentagon felé, amely­nek urai más országok biztonsá­gával játszanak. A megtorlás ez­úttal azért maradt el, ahogyan Hruscsov elvtárs mondotta teg- napeiőtti sajtóértekezletén, mert már kezdetben sikerült megaka­dályozni az amerikai repülőgép betörését a szovjet szárazföld fe­lé. A figyelmeztetés azonban ér­vényben marad, s a szovjet had­ügyminisztérium végre is fogja hajtani a megtorlást adott esetben. Az utóbbi hónapok során vég­képp bebizonyosodott a nyugati közvélemény előtt, hogy az ame­rikai katonai körök egyre inkább a világ zsandárjainak szerepét ve­szik át és súlyos háborús konflik­tusok felé sodorják a csatlós álla­mokat. De éppen az utóbbi hóna­pok mutatták meg azt is, hogy: ha felismerik a népek a veszélyt, ké­pesek lefogni a gyújtogatok kezét s kiutasítani azokat az eszközöket is országaikból, amelyeket hábo­rút provokálhatnak az imperialis­ták. Fényes példája ennek a hős japán nép harca, mely megakadá­lyozta a hitszegő Eisenhower baj­keverő japáni útját, s kierőszakol­ta kormányától, hogy utasítsa ki Japán területéről azokat az U—2- es gépeket, amelyekkel az első ka. lózrepülést követték el az ameri­kaiak/ Mindössze egy hónapja, hogy az amerikai parancsnokság bejelen­tette: „nem hajlandó kivonni az U—2 típusú gépteket Japánból.” A népmozgalom azonban erősebb­nek bizonyult a tábornokok kard- csörtetésénél s méltó csapást tu­dott mérni Távol-Keleten a japán —amerikai reakció háborús ter­veire. Előbb-utóbb ilyen eredménye lesz Angliában, Norvégiában — és minden országban, ahol amerikai támaszpontok vannak-a népi meg. mozdulásoknak, a békeharcnak. Az amerikai szoldateszka meggyű- lölését, s végül is az amerikai csa­patok kiűzetését idegen földről maga a jelenlegi amerikai vezetők gyűlöletes politikája segíti elő, ha ugyan maga az amerikai nép nem küldi idő előtt máshova azokat a vezetőket, akik ezt a politikát folytatják. Varga Dezs VÉRES HARCOK a balga és a koagói csapatok között Leopoldville (MTI) Kongóban heves harcok törtek ki a belga csapatok és a kongói katonaság között. Katanga tartomány fővárosától. Elisabethvilletől néhány mérföld- nyire a kongói katonák megüt­köztek a belga ejtőernyősökkel Jadotvilleben szintén nagyobh összecsapásra került sor. A belga gyarmatosítókat körülvették és lefegyverezték. A kongói fegyve rés erők matadi térségében lelőt­tek egy belga repülőgépet. Leo­poldville és a rhodéziai határ kö­zött megszakadt a vasúti összeköt­tetés. Luluaburgban a kongóiak és a belgák összecsapása során 55 bel ­ga meghalt. Később belga ejtőer­nyősök érkeztek a térségbe és el­foglalták a várost. Elisabethvilleben a város stra­tégiai pontjait belga ejtőernyősök ellenőrzik. A kongói kormány szóvivője kedden kijelentette, nem ismerik el a független katangai kormányt, a tartományt továbbra is az or­szág részének tekintik. A szóvivő elítélte, hogy a katangai hatósá­gok Rhodéziához fordultak és an­gol csapatok beavatkozását kér­ték. Nyilatkozott Csőmbe, a katan­gai tartományi kormány minisz­terelnöke is. Kissé visszakozott korábbi kijelentéseitől, hangoztat­ta. hogy a tartományi kormány fő feladata a rend és a nyugalom helyreállítása. Katanga politikai jövőjéről majd később fognak ta­nácskozni. Mint már jelentettük, Lulumba és Kaszavubu kedden repülőgé­pen le akart szállni Katanga fő­városában. A helyi hatóságok azonban nem engedték meg, hogy a központi kormány képviselői leszálljanak. A repülőgép ezután továbbre­pült Luluaburgba. Az UPI jelen­tése szerint állandóan újabb bel­ga csapaterősítések érkeznek a Kongói Köztársaságba. Kedden 350 belga ejtőernyős érkezett Brüsszelből, szerdára újabb négy század érkezését várják, a Belgi­umból Kongóba szállított belga katonák száma már csaknem 3500. Eddig még nem sikerült kijelölni Kísi utódját Tokió (Reuter) Japán kormányzópártjának, a Liberális Demokrata Pártnak vezetői szerdán ötórás tárgya­lás után bejelentették, nem tudnak megegyezni Kisi mi­niszterelnök és pártelnök utód­jának személyében. Amikor a párt vezetői bejelentették, hogy csütörtök reggelre napolják el a tárgyalásokat, a jelenlevők méltatlankodó felkiáltásokkal oszlottak szét. 4 Több fontos okmányt fogadott el a Béke-Világtanács Irodája Stockholm (TASZSZ) Stockholmban véget ért a Bé­ke-Világtanács Irodájának ülés­szaka, amely több dokumentu­mot fogadott el. Ezek között el­ső helyen kell megemlíteni a világ nepeihez intézett felhívást és az általános nyilatkozatot, to­vábbá a leszerelésért és a béke megszilárdításáért indítandó vi­lágmozgalom szervezésére tett javaslatot. A Béke-Világtanács Irodája külön határozatban fog­lalkozik a kongói és a kubai helyzettel. A világ népeihez intézett fel­hívásában a Béke-Világtanács követeli, hívjanak össze nem­zetközi konferenciát, amelyen vegyen részt vala­mennyi állam, akár tagja az ENSZ-nek, akár nem. Ezen a konferencián kössék meg a szakaszonkénti megoldásra kerülő ellenőrzött általános leszerelésről szóló egyez­ményt. Valamennyi kormány jelentse ki: kész részt venni az említett értekezleten és hajlandó konk­rét intézkedéseket tenni. A ha­tározat felhív minden kor­mányt, kerülje az olyan lépése­ket, amelyek fokozhatják a hi­degháborút és tekintsen el az atomfegyver-kísérletekről, tart­sa tiszteletben más államok szu­verenitását. A Béke-Világtanács Irodája úgy dönött hogy széleskörű világmozgal­mat indít a leszerelésért és a béke megszilárdításáért azzal a céllal, hogy a világ vala­mennyi népének lehetőséget adjon az adott kérdésről alko­tott véleményének kifejtésé­re. A kongói helyzettel foglalko­zó határozatában a Béke-Világ­tanács Irodája felhív minden népet, gyakoroljon nyomást a belga kormányra, hogy az ki­vonja csapatait Kongóból és hogy az ifjú köztársaság füg­getlenségének biztosítása céljá­ból felszámolják a katonai tá­maszpontokat. (MTI) A FÜRÉ Csak a gyakorlott szak­munkás nem jön zavarba, ha munka közben valaki mellé áll — történetesen egy újságíró —, és beszélgetés közben lesi minden mozdulatát. Nem csoda tehát, ha Tóth András, a gépipari techni­kum jövendő hallgatója, jelenleg lakatos-gyakornok, nem nagy hig­gadtságról tanúskodik, amikor szóba elegyedünk vele a Vas- és Kályhaipari Vállalat II. sz. üze­mének egyik fűrészgépe mellett. Egyébként Andris 15 éves, jóvá­gású legény. Lelkiismeretemre mondom, hogy ha valaki szobrot akarna mintázni a lakatostanuló­ról, feltétlen Tóth Andrást aján­lanám. Korához mért, arányos termet, íjta rövid nadrag, könnyű nyári ng, melyet már megfestett a munka. Formás, élesvonalú, értel­met sugárzó arc — az elmaradha- atlan olajfoltokkal —, elvégre nem szokhatja meg az ember lyan hamar, hogy bármihez nyúl, minden olajat eszik — első lá­tásra így jellemezhetem Andrist. — Ejnye, az a fémmérce se- hogysem akar végigfeküdni azon a 22-es gömbvason, hogy a levá­gandó 1250 millimétert lemérje — gondoltam magamban, miközben néztem Andris munkáját. — Ez a bakk nem állítható és alacsonyabb a kelleténél — ma­gyarázta és közben vissza-vissza- igazította a mércét a vasra. De közben a fűrészt le kellett enged­nie vágóállásba. A kihúzott mé­rőszalagot zavartan a földre dob­ta. Aztán újra mért vele, majd megint máshová ejtette le. — A mércét nem szokás ilyen munkánál a földre dobni — szól­tam oktató hangon. — Az első darabot pontosan vágtad? — Igen. — Akkor a beállítást a sablon segítségével, magyarul a minta­darabbal is megcsinálhatod — folytattam. — Nem akartam emelgetni — válaszolta beismerően, de azért a következőt már a mintával mérte. — A sablont odateheted a ke­zed ügyébe, ahol nincs útba — mutatam egy alkalmas helyre. — Ha ráérsz, ha nem érsz rá, min­dig úgy dolgozz, hogy a legkeve­sebb fáradsággal minél több le­gyen az eredmény. Kerüld a feles­leges mozdulatokat, mert az csak megzavar, fáraszt, a munkádat hátráltatja — magyaráztam a -rakma „titkait”. értelmes barna szemeivel kutatóan nézett rám. Valószínű arra gondolt, nem ugratásból ok­tatom-e. SZGÉP M — Nehogy azt hidd, hogy a pisz- kálódásban kedvem telik — ne­vettem el magam, látva gyanak­vását. — Csak tudod, én is vasas voltam, és szeretném, ha igényes szakember lenne belőled. Hogyan kerültél az üzembe? Hogy érzed magad? — érdeklődtem, miután három nehezéket rakott a gép fe­jére és elindította a fűrészt oda-' vissza útjára. — Már voltam itt tavaly is. Most is szünidőben jöttem ide, gyakorolni — beszélt Andris anél­kül, hogy tekintetét levette volna a mozgó gépről, folytatta: — Napi hatórás munkaidőm van, és egy hónap alatt a gyakorlat mellett keresek is négy-ötszáz forintot. Azért tanulok itt, mert a gépipari technikumban szükségem lesz rá. Közben megkeresem a ruhára va­lót, hogy ne legyek olyan nagy teher édesanyámnak. — Szeretsz tanulni? — Szeretek. Jeles voltam. A technikumban is jeles vagy kitű­nő akarok lenni. Akkor megka­pom a legmagasabb ösztöndíjat. Ez is segítség lesz anyunak. O most otthon dolgozik. Varr. Miat­tam maradt otthon, de ha a kol­légiumban leszek, akkor bemegy a szövetkezetbe. Ahogyan Andris édes­anyjáról és édesapjáról be­szélt — aki autóvillamossági sze­relő, de minden géphez ért —, meggyőződtem róla, hogy derék, igaz szívű fiatalemberrel társal­gók. — Hopp! Vigyázz! — szóltam hirtelen, mert a fűrész elvágta a gömbvasat, és leszórta magáról a nehezékeket nagy zökkenéssel le- csuklott és a súlyos vasak hup- panással dobbantak a lábunk kö­rül. — Mondd, miért csuklik le a fűrész? — Mert ez az ütköző már el­görbült. Kikapcsolja a gépet, de tovább csúszik, nem talál ellen­állásra — mutatott Andris a hi­bás alkatrészre. — Ez bizony nem valami biz­tonságos — állapítottam meg. — Pedig könnyen ki lehetne javítani. Én bizony vagy megcsináltam volna már, vagy szóltam volna, hogy hozzák rendbe. — Hát ha én dolgoznék vele mindig, az más lenne, de így...? Van itt egy egész jó fűrészgép is. Ezzel nem sokat törődnek. — Úgy látom, Te is bosszan­kodsz a gép hibáján. Aztán, ha ELLETT szakember leszel, ne nézd el az ilyesmit egy percig sem — vet­tem át megint az „oktató” szere­pet és megjegyeztem: — Mindig úgy készítsd el a munkafolyamat feltételeit, hogy semmi ne bosz- szanthasson, ne veszélyeztessen. Nézd csak! Itt milyen rendelle­nességeket látsz? — mutattam a földre. — A hűtővizet is el kellene ve­zetni, mert így tócsát csinál — mondotta Andris hozzáértőn. — Te pedig beletetted a sárba a levágott vasakat. Aki utánad munkába veszi, az törülgetheti majd bosszankodva. Aztán nézd csak. Itt van ez a csavar, mellyel a fűrész satuját megszorítod. Eh­hez mindig elő kell venned a csa­varkulcsot. Ha a csavarra egy kar lenne hegesztve olyanformán, mint ahogy satukon szokás, nem lenne szükség a kulcs emelgeté- sére és illesztgetésére, vagyis ez is könnyítené a munkát. Aztán még egy: minek itt a lábad alatt ez a csődarab, amott egy doboz, nézd, emitt szinte észrevétlen négy gömbvas hegye áll ki a földből. Valószínű, a különböző anyagok elválasztására verte le valaki. Nem gondolt arra, hogy a munkagép közvetlen közelébe nem jó ilyesmit tenni. Az előbb, amikor leestek a nehezékek, mindketten félreugrottunk, és ha egyikünk ezekre a vasakra lép, megtörténhet a baleset. Andris rám nézett és oda, ahová mutattam. Észrevétel Imet megint azzal nyugtázta, hogy másként lenne, ha ő mindig ezt csinálná. — Ha mondjuk két napra való munkát egy-két óra alatt jól elő­készítesz, vagyis megcsinálod a hibás gépet és rendbehozod a munkahelyet, könnyebben dolgoz­hatsz. Ugyanannyi, sőt rövidebb idő alatt elvégezheted a felada­tot — jegyeztem meg arra céloz­va, hogy rövidebb időre is érde­mes kulturált munkakörülmé­nyekről gondoskodni. — Ez igaz — hagyta helyben véleményemet, s miután delet harangoztak, elbúcsúztunk, és ő kézfogással, mosolyogva köszönte meg a beszélgetést. Én pedig, miután kiléptem az üzem kapu­ján, azon gondolkodtam: vajon a művezető, amikor kiadta a mun­kát és a párttitkár elvtárs, ami­kor beszélgetett Andrissal, gon­dolt-e arra, hogy egy ilyen egyszerű munkánál is van mit. elárulni a szakma „titkaiból?” Boda Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents