Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-14 / 165. szám

2

MÉPÚJSÁ6

I960, július 14., csütörtök

A japán nép példája

NTég el sem csitultak az meri- kaiak első kémrepülésétől felaj- zott világíelháborodás hullámai, a Pentagon kalózpolitikájának újabb légiprovokációja hozza izgalomba a Nyugat városait. A Reuter tudósítója így ír Washingtonról, amikor az emberek tudomására jutott a hír: „Ezt a fővárost, amelyet amúgy is felforgatott a kubai és kongói helyzet izgalma, velejéig megrázta hétfőn az a moszkvai bejelentés, hogy a Szovjetunió egy újabb amerikai felderítőgépet lőtt le.”

De joggal tarthatja izgalomban az angolokat és a norvégokat is az újabb provokáció, hiszen kiderült, hogy a hatmotoros RB—47. es mintájú amerikai felderítőgép angol területről szállt fel, s norvég területet érintve jutott el a Szovjetunió északi határáig, ahol — a leszállásra adott jelzések megtagadása után — lelőtték. Mint ahogy minden embernek, aki figyelemmel kíséri a nemzetközi eseményeket, úgy az angoloknak és norvégoknak is bizonyára az a szovjet figyelmeztetéssel kapcsolatos félelem-szülte kérdés juthatott eszükbe az eset után, hogy: vajon sor kerül-e a jogos megtorlásra, annak a támaszpontnak a megsemmisítésére, amelyről felszállt a képrepülő A szovjet bejelentés után ugyan megnyugodhattak, de mint a világlapok írják, mind az angolok, mind a norvégok és más nyugati országok közvéleménye is gyűlölettel fordul a Pentagon felé, amelynek urai más országok biztonságával játszanak. A megtorlás ezúttal azért maradt el, ahogyan Hruscsov elvtárs mondotta teg- napeiőtti sajtóértekezletén, mert már kezdetben sikerült megakadályozni az amerikai repülőgép betörését a szovjet szárazföld felé. A figyelmeztetés azonban érvényben marad, s a szovjet hadügyminisztérium végre is fogja hajtani a megtorlást adott esetben.

Az utóbbi hónapok során végképp bebizonyosodott a nyugati közvélemény előtt, hogy az amerikai katonai körök egyre inkább a világ zsandárjainak szerepét veszik át és súlyos háborús konfliktusok felé sodorják a csatlós államokat. De éppen az utóbbi hónapok mutatták meg azt is, hogy: ha felismerik a népek a veszélyt, képesek lefogni a gyújtogatok kezét s kiutasítani azokat az eszközöket is országaikból, amelyeket háborút provokálhatnak az imperialisták. Fényes példája ennek a hős japán nép harca, mely megakadályozta a hitszegő Eisenhower bajkeverő japáni útját, s kierőszakolta kormányától, hogy utasítsa ki Japán területéről azokat az U—2- es gépeket, amelyekkel az első ka. lózrepülést követték el az amerikaiak/

Mindössze egy hónapja, hogy az amerikai parancsnokság bejelentette: „nem hajlandó kivonni az U—2 típusú gépteket Japánból.” A népmozgalom azonban erősebbnek bizonyult a tábornokok kard- csörtetésénél s méltó csapást tudott mérni Távol-Keleten a japán —amerikai reakció háborús terveire.

Előbb-utóbb ilyen eredménye lesz Angliában, Norvégiában — és minden országban, ahol amerikai támaszpontok vannak-a népi meg. mozdulásoknak, a békeharcnak. Az amerikai szoldateszka meggyű- lölését, s végül is az amerikai csapatok kiűzetését idegen földről maga a jelenlegi amerikai vezetők gyűlöletes politikája segíti elő, ha ugyan maga az amerikai nép nem küldi idő előtt máshova azokat a vezetőket, akik ezt a politikát folytatják.

Varga Dezs

VÉRES HARCOK

a balga és a koagói csapatok között

Leopoldville (MTI)

Kongóban heves harcok törtek ki a belga csapatok és a kongói katonaság között.

Katanga tartomány fővárosától. Elisabethvilletől néhány mérföld- nyire a kongói katonák megütköztek a belga ejtőernyősökkel Jadotvilleben szintén nagyobh összecsapásra került sor. A belga gyarmatosítókat körülvették és lefegyverezték. A kongói fegyve rés erők matadi térségében lelőttek egy belga repülőgépet. Leopoldville és a rhodéziai határ között megszakadt a vasúti összeköttetés.

Luluaburgban a kongóiak és a belgák összecsapása során 55 bel ga meghalt. Később belga ejtőernyősök érkeztek a térségbe és elfoglalták a várost.

Elisabethvilleben a város stratégiai pontjait belga ejtőernyősök ellenőrzik.

A kongói kormány szóvivője kedden kijelentette, nem ismerik el a független katangai kormányt, a tartományt továbbra is az ország részének tekintik. A szóvivő elítélte, hogy a katangai hatóságok Rhodéziához fordultak és angol csapatok beavatkozását kérték.

Nyilatkozott Csőmbe, a katangai tartományi kormány miniszterelnöke is. Kissé visszakozott korábbi kijelentéseitől, hangoztatta. hogy a tartományi kormány fő feladata a rend és a nyugalom

helyreállítása. Katanga politikai jövőjéről majd később fognak tanácskozni.

Mint már jelentettük, Lulumba és Kaszavubu kedden repülőgépen le akart szállni Katanga fővárosában. A helyi hatóságok azonban nem engedték meg, hogy a központi kormány képviselői leszálljanak.

A repülőgép ezután továbbrepült Luluaburgba. Az UPI jelentése szerint állandóan újabb belga csapaterősítések érkeznek a Kongói Köztársaságba. Kedden 350 belga ejtőernyős érkezett Brüsszelből, szerdára újabb négy század érkezését várják, a Belgiumból Kongóba szállított belga katonák száma már csaknem 3500.

Eddig még nem sikerült kijelölni Kísi utódját

Tokió (Reuter) Japán kormányzópártjának, a Liberális Demokrata Pártnak vezetői szerdán ötórás tárgyalás után bejelentették, nem tudnak megegyezni Kisi miniszterelnök és pártelnök utódjának személyében. Amikor a párt vezetői bejelentették, hogy csütörtök reggelre napolják el a tárgyalásokat, a jelenlevők méltatlankodó felkiáltásokkal oszlottak szét.

4

Több fontos okmányt fogadott el a Béke-Világtanács Irodája

Stockholm (TASZSZ)

Stockholmban véget ért a Béke-Világtanács Irodájának ülésszaka, amely több dokumentumot fogadott el. Ezek között első helyen kell megemlíteni a világ nepeihez intézett felhívást és az általános nyilatkozatot, továbbá a leszerelésért és a béke megszilárdításáért indítandó világmozgalom szervezésére tett javaslatot. A Béke-Világtanács Irodája külön határozatban foglalkozik a kongói és a kubai helyzettel.

A világ népeihez intézett felhívásában a Béke-Világtanács követeli, hívjanak össze nemzetközi konferenciát,

amelyen vegyen részt valamennyi állam, akár tagja az ENSZ-nek, akár nem. Ezen a konferencián kössék meg a szakaszonkénti megoldásra kerülő ellenőrzött általános leszerelésről szóló egyezményt.

Valamennyi kormány jelentse ki: kész részt venni az említett értekezleten és hajlandó konkrét intézkedéseket tenni. A határozat felhív minden kormányt, kerülje az olyan lépéseket, amelyek fokozhatják a hidegháborút és tekintsen el az atomfegyver-kísérletekről, tartsa tiszteletben más államok szuverenitását.

A Béke-Világtanács Irodája úgy dönött

hogy széleskörű világmozgalmat indít a leszerelésért és a béke megszilárdításáért azzal a céllal, hogy a világ valamennyi népének lehetőséget adjon az adott kérdésről alkotott véleményének kifejtésére.

A kongói helyzettel foglalkozó határozatában a Béke-Világtanács Irodája felhív minden népet, gyakoroljon nyomást a belga kormányra, hogy az kivonja csapatait Kongóból és hogy az ifjú köztársaság függetlenségének biztosítása céljából felszámolják a katonai támaszpontokat. (MTI)

A FÜRÉ

Csak a gyakorlott szakmunkás nem jön zavarba, ha munka közben valaki mellé áll — történetesen egy újságíró —, és beszélgetés közben lesi minden mozdulatát. Nem csoda tehát, ha Tóth András, a gépipari technikum jövendő hallgatója, jelenleg lakatos-gyakornok, nem nagy higgadtságról tanúskodik, amikor szóba elegyedünk vele a Vas- és Kályhaipari Vállalat II. sz. üzemének egyik fűrészgépe mellett. Egyébként Andris 15 éves, jóvágású legény. Lelkiismeretemre mondom, hogy ha valaki szobrot akarna mintázni a lakatostanulóról, feltétlen Tóth Andrást ajánlanám.

Korához mért, arányos termet, íjta rövid nadrag, könnyű nyári ng, melyet már megfestett a munka. Formás, élesvonalú, értelmet sugárzó arc — az elmaradha- atlan olajfoltokkal —, elvégre nem szokhatja meg az ember lyan hamar, hogy bármihez nyúl, minden olajat eszik — első látásra így jellemezhetem Andrist.

— Ejnye, az a fémmérce se- hogysem akar végigfeküdni azon a 22-es gömbvason, hogy a levágandó 1250 millimétert lemérje — gondoltam magamban, miközben néztem Andris munkáját.

— Ez a bakk nem állítható és alacsonyabb a kelleténél — magyarázta és közben vissza-vissza- igazította a mércét a vasra. De közben a fűrészt le kellett engednie vágóállásba. A kihúzott mérőszalagot zavartan a földre dobta. Aztán újra mért vele, majd megint máshová ejtette le.

— A mércét nem szokás ilyen munkánál a földre dobni — szóltam oktató hangon. — Az első darabot pontosan vágtad?

— Igen.

— Akkor a beállítást a sablon segítségével, magyarul a mintadarabbal is megcsinálhatod — folytattam.

— Nem akartam emelgetni — válaszolta beismerően, de azért a következőt már a mintával mérte.

— A sablont odateheted a kezed ügyébe, ahol nincs útba — mutatam egy alkalmas helyre. — Ha ráérsz, ha nem érsz rá, mindig úgy dolgozz, hogy a legkevesebb fáradsággal minél több legyen az eredmény. Kerüld a felesleges mozdulatokat, mert az csak megzavar, fáraszt, a munkádat hátráltatja — magyaráztam a -rakma „titkait”.

értelmes barna szemeivel

kutatóan nézett rám. Valószínű arra gondolt, nem ugratásból oktatom-e.

SZGÉP M

— Nehogy azt hidd, hogy a pisz- kálódásban kedvem telik — nevettem el magam, látva gyanakvását. — Csak tudod, én is vasas voltam, és szeretném, ha igényes szakember lenne belőled. Hogyan kerültél az üzembe? Hogy érzed magad? — érdeklődtem, miután három nehezéket rakott a gép fejére és elindította a fűrészt oda-' vissza útjára.

— Már voltam itt tavaly is. Most is szünidőben jöttem ide, gyakorolni — beszélt Andris anélkül, hogy tekintetét levette volna a mozgó gépről, folytatta: — Napi hatórás munkaidőm van, és egy hónap alatt a gyakorlat mellett keresek is négy-ötszáz forintot. Azért tanulok itt, mert a gépipari technikumban szükségem lesz rá. Közben megkeresem a ruhára valót, hogy ne legyek olyan nagy teher édesanyámnak.

— Szeretsz tanulni?

— Szeretek. Jeles voltam. A technikumban is jeles vagy kitűnő akarok lenni. Akkor megkapom a legmagasabb ösztöndíjat. Ez is segítség lesz anyunak. O most otthon dolgozik. Varr. Miattam maradt otthon, de ha a kollégiumban leszek, akkor bemegy a szövetkezetbe.

Ahogyan Andris édesanyjáról és édesapjáról beszélt — aki autóvillamossági szerelő, de minden géphez ért —, meggyőződtem róla, hogy derék, igaz szívű fiatalemberrel társalgók.

— Hopp! Vigyázz! — szóltam hirtelen, mert a fűrész elvágta a gömbvasat, és leszórta magáról a nehezékeket nagy zökkenéssel le- csuklott és a súlyos vasak hup- panással dobbantak a lábunk körül.

— Mondd, miért csuklik le a fűrész?

— Mert ez az ütköző már elgörbült. Kikapcsolja a gépet, de tovább csúszik, nem talál ellenállásra — mutatott Andris a hibás alkatrészre.

— Ez bizony nem valami biztonságos — állapítottam meg. — Pedig könnyen ki lehetne javítani. Én bizony vagy megcsináltam volna már, vagy szóltam volna, hogy hozzák rendbe.

— Hát ha én dolgoznék vele mindig, az más lenne, de így...? Van itt egy egész jó fűrészgép is. Ezzel nem sokat törődnek.

— Úgy látom, Te is bosszankodsz a gép hibáján. Aztán, ha

ELLETT

szakember leszel, ne nézd el az ilyesmit egy percig sem — vettem át megint az „oktató” szerepet és megjegyeztem: — Mindig úgy készítsd el a munkafolyamat feltételeit, hogy semmi ne bosz- szanthasson, ne veszélyeztessen. Nézd csak! Itt milyen rendellenességeket látsz? — mutattam a földre.

— A hűtővizet is el kellene vezetni, mert így tócsát csinál — mondotta Andris hozzáértőn.

— Te pedig beletetted a sárba a levágott vasakat. Aki utánad munkába veszi, az törülgetheti majd bosszankodva. Aztán nézd csak. Itt van ez a csavar, mellyel a fűrész satuját megszorítod. Ehhez mindig elő kell venned a csavarkulcsot. Ha a csavarra egy kar lenne hegesztve olyanformán, mint ahogy satukon szokás, nem lenne szükség a kulcs emelgeté- sére és illesztgetésére, vagyis ez is könnyítené a munkát. Aztán még egy: minek itt a lábad alatt ez a csődarab, amott egy doboz, nézd, emitt szinte észrevétlen négy gömbvas hegye áll ki a földből. Valószínű, a különböző anyagok elválasztására verte le valaki. Nem gondolt arra, hogy a munkagép közvetlen közelébe nem jó ilyesmit tenni. Az előbb, amikor leestek a nehezékek, mindketten félreugrottunk, és ha egyikünk ezekre a vasakra lép, megtörténhet a baleset.

Andris rám nézett és oda,

ahová mutattam. Észrevétel Imet megint azzal nyugtázta, hogy másként lenne, ha ő mindig ezt csinálná.

— Ha mondjuk két napra való munkát egy-két óra alatt jól előkészítesz, vagyis megcsinálod a hibás gépet és rendbehozod a munkahelyet, könnyebben dolgozhatsz. Ugyanannyi, sőt rövidebb idő alatt elvégezheted a feladatot — jegyeztem meg arra célozva, hogy rövidebb időre is érdemes kulturált munkakörülményekről gondoskodni.

— Ez igaz — hagyta helyben véleményemet, s miután delet harangoztak, elbúcsúztunk, és ő kézfogással, mosolyogva köszönte meg a beszélgetést. Én pedig, miután kiléptem az üzem kapuján, azon gondolkodtam: vajon a művezető, amikor kiadta a munkát és a párttitkár elvtárs, amikor beszélgetett Andrissal, gondolt-e arra, hogy egy ilyen egyszerű munkánál is van mit. elárulni a szakma „titkaiból?”

Boda Zoltán