Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-02 / 155. szám
2 NÉPÚJSÁG 1%0. július 2., szombat A TASZSZ jelentése Hruscsov és az osztrák kormányférfiak tárgyalásairól (Folytatás az 1. oldalról.) Julius Raab szövetségi kancellár, Bruno Pittermann alkancellár, Bruno Kreisky külügyminiszter, dr. Fritz Bock kereskedelemügyi miniszter, Karl Waldbrunner közlekedésügyi és energiagazdálkodási miniszter, dr. Heinrich Drim- mel közoktatásügyi miniszter, Ferdinand Graf hadügyminiszter, Eduard Hartmann mező- és erdőgazdaságügyi miniszter és mások. A kölcsönös megértés és szívélyesség légkörében kialakult megbeszélésen a szovjet és az osztrák államférfiak a két országot közösen érdeklő kérdésekre tértek ki. A jelenlevők megállapodtak, hogy Hruscsov ausztriai látogatása alatt még többször találkoznak. Hruscsov miniszterelnök „programon kívüli64 sétát tett Bécs utcáin B é c s (MTI) Hruscsov miniszterelnök péntek reggel egy kis ..meglepetést” szerzett a hivatalos kísérelnek. Amikor pontban kilenc órakor felesége társaságában kilépett a szálló kapuján, ügyet sem vetve a reá várakozó gépkocsira — amely mögött felsorakozott már az egész gépkocsisor — „önállósította magát”, átment az utca túlsó oldalára, s odalépett az ott összegyűlt emberekhez. A kíséretére kirendelt rendőrök zavartan nyitották utat neki és a miniszterelnök lassan kisétált a Ringre, s elindult az Opera aluljáró irányában. Közben sok bécsi asszony odaszaladt Hrus- csovnéhoz, hogy kezet szorítson vele. A „fehér egereknek” nevezett motoros rendőrök gyorsan elzárták a legközelebbi keresztezésnél a forgalmat, mert azt hitték, hogy Hruscsov be akár fordulni a Kárt- ner-Strassera. Hruscsov azonban váratlanul másfelé fordult és lement a lépcsőn az Operánál a Ring alatt átvezető aluljáróba. A kísérők meglepetésére rövid időre betért az itt lévő eszpresszóba. Közben a mozgólépcsőnél nagyabb tömeg gyűlt össze és lelkesen üdvözölte a szovjet miniszterelnököt. Hruscsov végül a Kärtner-Stasse- ra nyíló kijáraton elhagyta az alulujárót. A kíséret tagjai csak néhány perc múlva érték utol a miniszterelnököt, aki most már beszállt az őt mindenütt követe’ gépkocsiba és barátságosan int«- getve visszahajtatott a szállóbaRevansista provokáció« Nyugat-Németországb3n Berlin (TASZSZ) Nyugat-Németországban a revansista és militarista elemek provokációkat szerveznek az NDK és a szocialista tábor többi országa ellen. A „Pomerániai Németek Szövetsége” és a „Középnémet Szövetség” elnevezésű revansista szervezetek gyűléseken követelték a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköztársaság nyugati területeinek megszállását. Adenauer kancellár üdvözlő táviratot küldött a gyűlések résztvevőihez, s ezzel ismét bebizonyította, hogy támogatja a revansásták provokációs követelésiéit. A Berliner Zé*.ung újabb tényekkel bizonyítja, hogy nyugat- berlini lakosakat toboroznak a nyugatnémet- hadseregbe. Mint a lap közli, píyugat-berlimi iskolákban a felsőbb osztályosok között a Bundeswehr töborzó lapját terjesztik. Milyen módszerekkel igyekszik felújítani az USA a légi kémkedést Mo(z)ci)« (TASZSZ) Az amerikai sz^Mateszka ismét fel akarja újítani a légi kémkedést a Szovjetunió fölött. Erről ír Poljanszkij a Szóvjetszkij Flot- ban. Poljanszkij; rámutat: A Pentagon most azon töri a fejét, hogyan teheti ezt meg büntetlenül. Az amerikai rrülitaristák véleménye szerint — mutat rá a cikkíró — erre a legjobb eszköz a mesterséges kéms’zputnyik, amelyen most lázasajh dolgoznak az Egyesült Államokban. De a kémszput- nyik nem hészül el két-három évnél hamarabb. Ez azonban nem zavarja lehető akarja a veszélyes játékot; légi kémeket Akarnak küldeni a Szovjetunió határai mögé. Washington agresszív töm-bbeii partnereinek „kölcsönözni akar” felderít^ repülőgépeket, más szavakkal./ a Pentagon az amerikai csatlós/okra akarja áthárítani a légi kémkedés szennyes ügyét. Allan Pulles nyugat-európai útjának / egyik célja, hogy e tekintetben/ kipuhatolja a talajt. Poljanszkij) befejezésül hangsúlyozza, hogy a szovjet rakéták nem tévednek, éti eltaláljak az agresszort bármely helyen. a Pentagon vezetőit. A leggyorsabban folytatni fi szovjet kormány jegyzéke a* Egyesült Államok, IXagy-Brilannia és Franciaország kormányaihoz Moszkva (TASZSZ) N. P. Firjubin, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese június 30-án jogadta az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország moszkvai nagyköveteit és átnyújtotta nekik a szovjet kormány jegyzékét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaihoz azzal kapcsolatban, hogy a Német Szövetségi Köztársaság bevonja ka- tonai előkészületeibe Nyugat-v Berlint. A szovjet kormány jegyiekében megállapítja: a Német Szövetségi Köztársaság kormánya háborús előkészületekre igyekszik felhasználni Nyugal-Berlintj. A nyugatnémet hatóságok ny/ugat- berlim lakosokat toborozfnak a Bundeswehrbe. Nyugat-Be rlinben sok olyan katonai és poligári intézmény alakult, amely nyilvántartja a katonai szolgálatra alkalmas személyeket ésj igyekszik őket beszervezni a Biindeswehr- be. Az így toborzott csoíportok elszállításához jogtalanul felhasználják a Berlin és Nyugat-Né- metország közötti közlekedési útvonalakat. Különbőző fajta „bajtársi szövetségeket” alakítanak c- zokból a nyugat-b/erlini lakosokból, "akik már szolgálatot teljesi- -------------“ti. __________ / / A japán kormány elutasító választ adott a Szovjetunió tiltakozó jegyzékeire Tokió (MTI) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Japán pénteken elutasító választ adott a Szovjetunió három legutóbbi jegyzékére, amelyekben a szovjet kormány tiltakozott a japán—amerikai biztonsági szerződés megkötése ellen. A japán jegyzék, amely egyike a lelépő Kisi-kormány utolsó „alkotásainak”, a tények elferdítésével és félremagyarzásával vádolja a Szovjetuniót. Ugyaniakkor tovább folytatódnak a tárgyalások — egyelőre minden eredmény nélkül — az immár kilenclapos japán politikai válság megoldására. A Mainicsi című napilap megállapítása szerint az államgépezet lényegében megszűnt működni. A lap az Aszald Simbirn című másik japán újsággal egyifot követeli, hogy Ki- si lemondásával egy időben tűzzék ki az ál talártos választásokat. ' tettek a nyugatnémet hadseregnél. Ezek a „bajtársi szövetségek” valójában a Bundeswehr tartalékos alakulatai Nyugat-Berlinben. A nyugatnémet kormány a nyugatnémet felfegyverzés érdekeinek akarja alávetni Nyugat- 'Berlin gazdaságát is. 1960. január 8-án kiterjesztették Nyugat-Ber- tfnre azt a szövetségi törvényt, amelynek alapján a nyugatnémet kormány jogot formál arra, hogy katonai megrendeléseket végeztessen nyugatnémet vállalatokkal. A szovjet kormány már annak idején felhívta a figyelmet arra a provokációs tevékenységre, amelyet a nyugatnémet kormány folytat Nyugat-Berlinben, annak ellenére, hogy Nyugat-Berlin a Német Demokratikus Köztársaság területén van, sohasem tartozott és nem is tartozik a Német Szövetségi Köztársaság területéhez és a szövetségi kormány szervei nem intézkedhetnek Nyugat-Berlinben. Az újabb tények azt bizonyítják, hogy a nyugatnémet kormány nem szüntette meg ilyen irányú tevékenységét, sőt ez a tevékenység egyre veszélyesebb és kihí- vóbb jellegű. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet kormánynak azok a kísérletei, hogy Nyugat-Berlini bevonják a nyugatnémet provokációs tevékenységbe, egyetlen célt szolgálnak: rr,éginkább felszítani és veszélyes konfliktusokba sodorni a berlini és a német helyzetet. Mindez ismét meggyőző erővel tanúsítja, hogy a lehető leggyorsabban meg kell kötni a német békeszerződést és ezen az alapon normalizálni kell a nyugat-berlini helyzetet. A jegyzék befejezésül hangsúlyozza: a szovjet kormány elvárja, hogy a három nyugati hatalom kormánya, amely felelősséget vállal a nyugat-berlini helyzetért — véget vet a nyugatnémet kormány azon kísérleteinek, hogy Nyugat-Berlint bevonja háborús előkészületeibe és intézkedéseket tesz e törvényellenes cselekedetek megakadályozására. lesz Kovalík Pistával? — Úgysem nyugszom bele abba, amit a fiammal Csárdaszálláson Gajdán tanár tett... de abba sem, hogy most a mezőberényi iskolában is bukásra áll... — Halhasson csak rám, jó asz- szony... =“em hallgatok én senkire, tudóin en, mi jvan itt,.., __y?? — Az van, hogy Gajdánnak Csárda szállásról átér a ke2e a mezőberényi iskolába is... — Ne tessék már ilyet mondani... Vagy úgy gondolja, l -*gy a hét-nyolc tanár, aki Mezőbertny_ ben a maga gyermekét is tanírt, , azokkal Gajdán megbeszélte, hogy , a maga fiát tegyék lehetetlenné? Ennyire nem szabad bizalmatlannak lenni a gyermeke tárnára* iránit. Vádaskodás ez, jó asszony. __Nem vagyok én bizalmatlan, n em is vádolok senkit, de aahit tudok, azt tudom... Különben is azért jöttem most ide, hogy intézkedjenek A minisztériumban azt mondták, jöjjösk .ü -megyéhez... de úgy látszik, nem csinálnak semmit... A megyei tanács v. b.-titkárá- nak, dr. Árus Tibor elvtársnak a szobájában pergett le e párbeszéd, egy Csárdaszállásról beutazott asszony és Ózvári Tibor elvtárs között, azt követően, hogy beléptem a si2°bába. Hogy azt megelőzve már mióta tartott a nem éppen iegbarrtteágosabb „eszmecsere”, nem tu^om. Közben nyílt aafájtoT és a rrj^gyei tanács v. b. művelődésügyi osztályának egyik munkatársa,’ Kóta Pál elvtárs lépett be. De tfüntha mi sem történt Volna, a Vj4a nem hagyott alább. I Ne tessék olyat mondani, hogy n0in csinálunk semmit — próbálta higgadt szavakkal megnyugtatni p2. édesanyát Özvári elvtárs —, hiszen kell, hogy emlékezzen -a. hetekkel ezelőtti kivizsgálásba. Fia és a csárdaszállási Gajdán tit- nár közötti viszonyt, s a mezőbe rényi általános iskolában bukásra állását — amit maga azzal magyaráz, hogy Gajdán tanár keze Me- zőberónybe is átér — vizsgálta Puskás elvtárs, a békési járási tanács felügyelője, Hanyecz elvtárs, a párt békési járási bizottságának munkatársa, majd a megyei tanács v. b. művelődési osztályától éppen az itt ülő Kóta elvtárs. — Tudom, hogy vizsgálták, azt is tudom, hogy Gajdánnak kellett igazat adni, őt kellett pártolni..^ — Mi nem pártoljuk sem 'Gajdén tanárt, sem a másitaaé Ha bármelyik hibát követ eh a körmére ütünk. Azt azonf>an ne kívánja a kedves szíj,1«-') hogy azért, mert gyermeke- 32 utóbbi két évben nem tanul és Gajdán, vagy éppen a mezőberényi iskola tanárai nem adnak neki 4-es, 5-ös osztályzatot, most az illető pedagógust vagy pedagógusokat a megye, vagy az ország más részébe helyezzük — kapcsolódott a be- . szélgeteshe Kóta elvtárs. — Mert nem mernek szólni. — Nézzék csak meg Csárdaszálláson, meg a mezőberényi iskolában is, hogy nem azt az osztályzatot írják be az ellenőrző könyvbe, mint ami a naplóban van, hanem rosszabbat... pedig az én fiam tud, hiszen külön tanárt is fogadtam mellé... Még jó háromnegyed óra hosz- száig tartott a vita. Az édesanya azonban semmit sem fogadott el abból, amit a két elv tára-jó szándékkal és türelemmel' próbán -megértetni. Végül is I^óta elvtárs tartt pontot á semmi eredményt nt^m hozóit beszélgetésre.-2% Kedves szülő, itt van a kezemben a I'Jűúeíödésügyi Minisztérium’-!?.1’ levél, melyben a minisztíf’^hban elmondott panasza nyotVíán ismét ki kell vizsgálnunk- gyermeke és a tanárok viszonyát. Arra kérjük, ha táv- in-atozunk, utazzon be fiával együtt hozzánk, Békéscsabára. És néhány nap múlva már kézbesítette is a postás Csárdaszálláson Kovalikéknak a táviratot... A hetedik osztályos, szőke hajú Kovalik Pista már jó tíz perce bent ül a Békéscsabai II. számú Általános Iskola kopottas sárga padjában. Nem látni rajta az izgul ásnák még a jelét sem. Pedig már tudja, hogy próbafeleltetés, más szóval próbavizsgáztatás következik. Ugyanis úgy határozott a megyei tanács művelődésügyi osztálya, hogy idegen iskolában idegen szaktanárok feleltessék • Pistát az édesanyja, s a mezőberényi iskola igazgatója, az osztály- főnöke, s a megyei tanácstól ott lévő Kóta elvtárs jelenlétében. Amennyire Pista nem izgult, annál inkább drukkoltam én. S mi tagadás, azon töprengek: csak sikerülne neki. — Olvassál ebből — mutat az egyik olvasmányra az orosz szakos tanárnő —, és fordítsd is le magyarra. Nem megy jól az olvasás, de a mondatok magyarra fordítása, sajnos, még úgy sem. Bár lehet, hogy helytelen, de arra gondoltam: ez még nem veszélyes, hiszen minden idegen nyelvhez nyelvérzék kell. — Mit tudsz nekem elmondani Földünk kialakulásáról? — kérdezte a fölrajz szakos tanárnő. Egy-két félmondatot hallunk válaszként Pistától és semmi mást. — Beszélj talán Afrika éghajlatáról... vagy földrajzi kincseiről. Nem megy. A tanárnő az általa feltett kérdésekre kénytelen a választ is megadni. Kovalik Pista meg csak imitt-amott ismétli a tanárnő szavait. S most már kezdem elveszíteni a bizalmam. Mert ez már nem orosz olvasás, a földrajzhoz nem kell külön nyelvérzék. A mellettem ülő édesanya is kezd idegessé lenni, bár látszik rajta, hogy titkolja a kellemetlen érzést. S ami még jobban fokozta bennünk azt az érzést, hogy bajok vannak Pista felkészültségében, egész évi tanulásában: a biológiából, a történelemhez hasonlóan, a tanárnő felelt csaknem kizárólag az általa feltett kérdésekre és nem a mi kis barátunk. S a számtan? — Mi az, hogy egy aránylik az egyhez? Mit jelent az, hogy az összeg egy százaléka? Mi a tört? — rakta egymás után a tanárnő a kérdéseket. Sajnos, ez sem megy. Még úgy sem, mint az előző tantárgyak;. Baj van a számtani szabályokkal is. Mértanból a rombuszt és a romboidot egyformának -.rajzolja. A történelem-. , a fizika- „tudománya” is igét;'kicsinek bizonyult. Egyetlen tantárgyból, a magyar irodalomból felelt szépen — amiből a csárdaszailási, de a mezőberényi iskolában is megkapta csaknem mindig a 4-est. — Talán mégis meglepődött Kovalik Pista az idegen iskolában, az egymást követő ismeretlen tanárok láttán? Vagy az idegen tanárok feleltetési módszere volt más, mint Hencz Lajosé, az ő osztályfőnökéé, s a többi mezőberényi tanáré és ez zavarta I
