Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-02 / 155. szám

2 NÉPÚJSÁG 1%0. július 2., szombat A TASZSZ jelentése Hruscsov és az osztrák kormányférfiak tárgyalásairól (Folytatás az 1. oldalról.) Julius Raab szövetségi kancellár, Bruno Pittermann alkancellár, Bruno Kreisky külügyminiszter, dr. Fritz Bock kereskedelemügyi miniszter, Karl Waldbrunner köz­lekedésügyi és energiagazdálkodá­si miniszter, dr. Heinrich Drim- mel közoktatásügyi miniszter, Ferdinand Graf hadügyminiszter, Eduard Hartmann mező- és er­dőgazdaságügyi miniszter és má­sok. A kölcsönös megértés és szívé­lyesség légkörében kialakult meg­beszélésen a szovjet és az osztrák államférfiak a két országot közö­sen érdeklő kérdésekre tértek ki. A jelenlevők megállapodtak, hogy Hruscsov ausztriai látogatá­sa alatt még többször találkoz­nak. Hruscsov miniszterelnök „programon kívüli64 sétát tett Bécs utcáin B é c s (MTI) Hruscsov miniszterelnök péntek reggel egy kis ..meglepetést” szer­zett a hivatalos kísérelnek. Ami­kor pontban kilenc órakor fele­sége társaságában kilépett a szálló kapuján, ügyet sem vetve a reá várakozó gépkocsira — amely mö­gött felsorakozott már az egész gépkocsisor — „önállósította ma­gát”, átment az utca túlsó oldalá­ra, s odalépett az ott összegyűlt emberekhez. A kíséretére kiren­delt rendőrök zavartan nyitották utat neki és a miniszterelnök las­san kisétált a Ringre, s elindult az Opera aluljáró irányában. Közben sok bécsi asszony odaszaladt Hrus- csovnéhoz, hogy kezet szorítson vele. A „fehér egereknek” nevezett motoros rendőrök gyorsan elzár­ták a legközelebbi keresztezésnél a forgalmat, mert azt hitték, hogy Hruscsov be akár fordulni a Kárt- ner-Strassera. Hruscsov azonban váratlanul másfelé fordult és le­ment a lépcsőn az Operánál a Ring alatt átvezető aluljáróba. A kísérők meglepetésére rövid időre betért az itt lévő eszpresszóba. Közben a mozgólépcsőnél nagyabb tömeg gyűlt össze és lelkesen üd­vözölte a szovjet miniszterelnököt. Hruscsov végül a Kärtner-Stasse- ra nyíló kijáraton elhagyta az alulujárót. A kíséret tagjai csak néhány perc múlva érték utol a miniszterelnököt, aki most már beszállt az őt mindenütt követe’ gépkocsiba és barátságosan int«- getve visszahajtatott a szállóba­Revansista provokáció« Nyugat-Németországb3n Berlin (TASZSZ) Nyugat-Németországban a re­vansista és militarista elemek pro­vokációkat szerveznek az NDK és a szocialista tábor többi országa ellen. A „Pomerániai Németek Szö­vetsége” és a „Középnémet Szö­vetség” elnevezésű revansista szervezetek gyűléseken követelték a Német Demokratikus Köztársa­ság és a Lengyel Népköztársaság nyugati területeinek megszállását. Adenauer kancellár üdvözlő táv­iratot küldött a gyűlések résztve­vőihez, s ezzel ismét bebizonyítot­ta, hogy támogatja a revansásták provokációs követelésiéit. A Berliner Zé*.ung újabb té­nyekkel bizonyítja, hogy nyugat- berlini lakosakat toboroznak a nyugatnémet- hadseregbe. Mint a lap közli, píyugat-berlimi iskolák­ban a felsőbb osztályosok között a Bundeswehr töborzó lapját ter­jesztik. Milyen módszerekkel igyekszik felújítani az USA a légi kémkedést Mo(z)ci)« (TASZSZ) Az amerikai sz^Mateszka ismét fel akarja újítani a légi kémke­dést a Szovjetunió fölött. Erről ír Poljanszkij a Szóvjetszkij Flot- ban. Poljanszkij; rámutat: A Pen­tagon most azon töri a fejét, ho­gyan teheti ezt meg büntetlenül. Az amerikai rrülitaristák vélemé­nye szerint — mutat rá a cikkíró — erre a legjobb eszköz a mester­séges kéms’zputnyik, amelyen most lázasajh dolgoznak az Egye­sült Államokban. De a kémszput- nyik nem hészül el két-három év­nél hamarabb. Ez azonban nem zavarja lehető akarja a veszélyes játékot; légi kémeket Akarnak küldeni a Szov­jetunió határai mögé. Washington agresszív töm-bbeii partnereinek „kölcsönözni akar” felderít^ repülőgépeket, más sza­vakkal./ a Pentagon az amerikai csatlós/okra akarja áthárítani a légi kémkedés szennyes ügyét. Al­lan Pulles nyugat-európai útjá­nak / egyik célja, hogy e tekintet­ben/ kipuhatolja a talajt. Poljansz­kij) befejezésül hangsúlyozza, hogy a szovjet rakéták nem tévednek, éti eltaláljak az agresszort bármely helyen. a Pentagon vezetőit. A leggyorsabban folytatni fi szovjet kormány jegyzéke a* Egyesült Államok, IXagy-Brilannia és Franciaország kormányaihoz Moszkva (TASZSZ) N. P. Firjubin, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese júni­us 30-án jogadta az Egyesült Ál­lamok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország moszkvai nagyköveteit és átnyújtotta nekik a szovjet kormány jegyzékét az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Fran­ciaország kormányaihoz azzal kapcsolatban, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság bevonja ka- tonai előkészületeibe Nyugat-v Berlint. A szovjet kormány jegyieké­ben megállapítja: a Német Szö­vetségi Köztársaság kormánya háborús előkészületekre igyekszik felhasználni Nyugal-Berlintj. A nyugatnémet hatóságok ny/ugat- berlim lakosokat toborozfnak a Bundeswehrbe. Nyugat-Be rlinben sok olyan katonai és poligári in­tézmény alakult, amely nyilván­tartja a katonai szolgálatra al­kalmas személyeket ésj igyekszik őket beszervezni a Biindeswehr- be. Az így toborzott csoíportok el­szállításához jogtalanul felhasz­nálják a Berlin és Nyugat-Né- metország közötti közlekedési út­vonalakat. Különbőző fajta „baj­társi szövetségeket” alakítanak c- zokból a nyugat-b/erlini lakosok­ból, "akik már szolgálatot teljesi- -------------“ti. __________ / / A japán kormány elutasító választ adott a Szovjetunió tiltakozó jegyzékeire Tokió (MTI) Nyugati hírügynökségek jelen­tése szerint Japán pénteken eluta­sító választ adott a Szovjetunió három legutóbbi jegyzékére, ame­lyekben a szovjet kormány tilta­kozott a japán—amerikai bizton­sági szerződés megkötése ellen. A japán jegyzék, amely egyike a lelépő Kisi-kormány utolsó „alko­tásainak”, a tények elferdítésével és félremagyarzásával vádolja a Szovjetuniót. Ugyaniakkor tovább folytatód­nak a tárgyalások — egyelőre minden eredmény nélkül — az immár kilenclapos japán politikai válság megoldására. A Mainicsi című napilap megállapítása sze­rint az államgépezet lényegében megszűnt működni. A lap az Aszald Simbirn című másik japán újsággal egyifot követeli, hogy Ki- si lemondásával egy időben tűzzék ki az ál talártos választásokat. ' tettek a nyugatnémet hadsereg­nél. Ezek a „bajtársi szövetségek” valójában a Bundeswehr tartalé­kos alakulatai Nyugat-Berlinben. A nyugatnémet kormány a nyugatnémet felfegyverzés érde­keinek akarja alávetni Nyugat- 'Berlin gazdaságát is. 1960. január 8-án kiterjesztették Nyugat-Ber- tfnre azt a szövetségi törvényt, amelynek alapján a nyugatnémet kormány jogot formál arra, hogy katonai megrendeléseket végez­tessen nyugatnémet vállalatokkal. A szovjet kormány már annak idején felhívta a figyelmet arra a provokációs tevékenységre, ame­lyet a nyugatnémet kormány foly­tat Nyugat-Berlinben, annak elle­nére, hogy Nyugat-Berlin a Né­met Demokratikus Köztársaság területén van, sohasem tartozott és nem is tartozik a Német Szö­vetségi Köztársaság területéhez és a szövetségi kormány szervei nem intézkedhetnek Nyugat-Berlinben. Az újabb tények azt bizonyítják, hogy a nyugatnémet kormány nem szüntette meg ilyen irányú tevékenységét, sőt ez a tevékeny­ség egyre veszélyesebb és kihí- vóbb jellegű. Teljesen nyilvánvaló, hogy a nyugatnémet kormánynak azok a kísérletei, hogy Nyugat-Berlini bevonják a nyugatnémet provo­kációs tevékenységbe, egyetlen célt szolgálnak: rr,éginkább fel­szítani és veszélyes konfliktusok­ba sodorni a berlini és a német helyzetet. Mindez ismét meggyő­ző erővel tanúsítja, hogy a lehe­tő leggyorsabban meg kell kötni a német békeszerződést és ezen az alapon normalizálni kell a nyugat-berlini helyzetet. A jegyzék befejezésül hangsú­lyozza: a szovjet kormány elvár­ja, hogy a három nyugati hata­lom kormánya, amely felelőssé­get vállal a nyugat-berlini hely­zetért — véget vet a nyugatné­met kormány azon kísérleteinek, hogy Nyugat-Berlint bevonja há­borús előkészületeibe és intézke­déseket tesz e törvényellenes cse­lekedetek megakadályozására. lesz Kovalík Pistával? — Úgysem nyugszom bele abba, amit a fiammal Csárdaszálláson Gajdán tanár tett... de abba sem, hogy most a mezőberényi iskolá­ban is bukásra áll... — Halhasson csak rám, jó asz- szony... =“em hallgatok én senkire, tudóin en, mi jvan itt,.., __y?? — Az van, hogy Gajdánnak Csárda szállásról átér a ke2e a mezőberényi iskolába is... — Ne tessék már ilyet monda­ni... Vagy úgy gondolja, l -*gy a hét-nyolc tanár, aki Mezőbertny_ ben a maga gyermekét is tanírt, , azokkal Gajdán megbeszélte, hogy , a maga fiát tegyék lehetetlenné? Ennyire nem szabad bizalmatlan­nak lenni a gyermeke tárnára* iránit. Vádaskodás ez, jó asszony. __Nem vagyok én bizalmatlan, n em is vádolok senkit, de aahit tudok, azt tudom... Különben is azért jöttem most ide, hogy intéz­kedjenek A minisztériumban azt mondták, jöjjösk .ü -megyéhez... de úgy látszik, nem csinálnak sem­mit... A megyei tanács v. b.-titkárá- nak, dr. Árus Tibor elvtársnak a szobájában pergett le e párbeszéd, egy Csárdaszállásról beutazott asszony és Ózvári Tibor elvtárs között, azt követően, hogy belép­tem a si2°bába. Hogy azt megelőz­ve már mióta tartott a nem éppen iegbarrtteágosabb „eszmecsere”, nem tu^om. Közben nyílt aafájtoT és a rrj^gyei tanács v. b. művelő­désügyi osztályának egyik munka­társa,’ Kóta Pál elvtárs lépett be. De tfüntha mi sem történt Volna, a Vj4a nem hagyott alább. I Ne tessék olyat mondani, hogy n0in csinálunk semmit — próbálta higgadt szavakkal megnyugtatni p2. édesanyát Özvári elvtárs —, hiszen kell, hogy emlékezzen -a. hetekkel ezelőtti kivizsgálásba. Fia és a csárdaszállási Gajdán tit- nár közötti viszonyt, s a mezőbe rényi általános iskolában bukásra állását — amit maga azzal magya­ráz, hogy Gajdán tanár keze Me- zőberónybe is átér — vizsgálta Puskás elvtárs, a békési járási ta­nács felügyelője, Hanyecz elvtárs, a párt békési járási bizottságának munkatársa, majd a megyei ta­nács v. b. művelődési osztályától éppen az itt ülő Kóta elvtárs. — Tudom, hogy vizsgálták, azt is tudom, hogy Gajdánnak kellett igazat adni, őt kellett pártolni..^ — Mi nem pártoljuk sem 'Gaj­dén tanárt, sem a másitaaé Ha bármelyik hibát követ eh a kör­mére ütünk. Azt azonf>an ne kí­vánja a kedves szíj,1«-') hogy azért, mert gyermeke- 32 utóbbi két év­ben nem tanul és Gajdán, vagy éppen a mezőberényi iskola taná­rai nem adnak neki 4-es, 5-ös osztályzatot, most az illető peda­gógust vagy pedagógusokat a me­gye, vagy az ország más részébe helyezzük — kapcsolódott a be- . szélgeteshe Kóta elvtárs. — Mert nem mernek szólni. — Nézzék csak meg Csárdaszállá­son, meg a mezőberényi iskolában is, hogy nem azt az osztályzatot írják be az ellenőrző könyvbe, mint ami a naplóban van, hanem rosszabbat... pedig az én fiam tud, hiszen külön tanárt is fogadtam mellé... Még jó háromnegyed óra hosz- száig tartott a vita. Az édesanya azonban semmit sem fogadott el abból, amit a két elv tára-jó szán­dékkal és türelemmel' próbán -megértetni. Végül is I^óta elvtárs tartt pontot á semmi eredményt nt^m hozóit beszélgetésre.-2% Kedves szülő, itt van a ke­zemben a I'Jűúeíödésügyi Minisz­térium’-!?.1’ levél, melyben a minisztíf’^hban elmondott pa­nasza nyotVíán ismét ki kell vizs­gálnunk- gyermeke és a tanárok viszonyát. Arra kérjük, ha táv- in-atozunk, utazzon be fiával együtt hozzánk, Békéscsabára. És néhány nap múlva már kéz­besítette is a postás Csárdaszál­láson Kovalikéknak a táviratot... A hetedik osztályos, szőke hajú Kovalik Pista már jó tíz perce bent ül a Békéscsabai II. számú Általános Iskola kopottas sárga padjában. Nem látni rajta az iz­gul ásnák még a jelét sem. Pedig már tudja, hogy próbafeleltetés, más szóval próbavizsgáztatás kö­vetkezik. Ugyanis úgy határozott a megyei tanács művelődésügyi osztálya, hogy idegen iskolában idegen szaktanárok feleltessék • Pistát az édesanyja, s a mezőberé­nyi iskola igazgatója, az osztály- főnöke, s a megyei tanácstól ott lévő Kóta elvtárs jelenlétében. Amennyire Pista nem izgult, annál inkább drukkoltam én. S mi tagadás, azon töprengek: csak sikerülne neki. — Olvassál ebből — mutat az egyik olvasmányra az orosz sza­kos tanárnő —, és fordítsd is le magyarra. Nem megy jól az olvasás, de a mondatok magyarra fordítása, saj­nos, még úgy sem. Bár lehet, hogy helytelen, de arra gondoltam: ez még nem veszélyes, hiszen min­den idegen nyelvhez nyelvérzék kell. — Mit tudsz nekem elmondani Földünk kialakulásáról? — kér­dezte a fölrajz szakos tanárnő. Egy-két félmondatot hallunk válaszként Pistától és semmi mást. — Beszélj talán Afrika éghajla­táról... vagy földrajzi kincseiről. Nem megy. A tanárnő az általa feltett kérdésekre kénytelen a vá­laszt is megadni. Kovalik Pista meg csak imitt-amott ismétli a tanárnő szavait. S most már kez­dem elveszíteni a bizalmam. Mert ez már nem orosz olvasás, a föld­rajzhoz nem kell külön nyelvérzék. A mellettem ülő édesanya is kezd idegessé lenni, bár látszik rajta, hogy titkolja a kellemetlen érzést. S ami még jobban fokozta ben­nünk azt az érzést, hogy bajok vannak Pista felkészültségében, egész évi tanulásában: a biológi­ából, a történelemhez hasonlóan, a tanárnő felelt csaknem kizárólag az általa feltett kérdésekre és nem a mi kis barátunk. S a számtan? — Mi az, hogy egy aránylik az egyhez? Mit jelent az, hogy az összeg egy százaléka? Mi a tört? — rakta egymás után a tanárnő a kérdéseket. Sajnos, ez sem megy. Még úgy sem, mint az előző tantárgyak;. Baj van a számtani szabályokkal is. Mértanból a rombuszt és a romboidot egyformának -.rajzol­ja. A történelem-. , a fizika- „tudománya” is igét;'kicsinek bi­zonyult. Egyetlen tantárgyból, a magyar irodalomból felelt szépen — amiből a csárdaszailási, de a mezőberényi iskolában is meg­kapta csaknem mindig a 4-est. — Talán mégis meglepődött Kovalik Pista az idegen iskolá­ban, az egymást követő ismeret­len tanárok láttán? Vagy az ide­gen tanárok feleltetési módszere volt más, mint Hencz Lajosé, az ő osztályfőnökéé, s a többi mező­berényi tanáré és ez zavarta I

Next

/
Thumbnails
Contents