Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-08 / 160. szám

BÉKÉS MEGYEI

Világ proletárjai egyesüljetek !

I960. JULIUS 8., PÉNTEK AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM

A szabadság* a szocializmusban nem jelszó,

hanem a társadalom lényege

Hruscsov elvtárs beszéde a bécsi televízióban

Becs (MTI) N. Sz. Hruscsov elvtárs csütörtökön délután háromnegyed 7 óraikor kezdte meg Becsben televíziós és rádióbeszédét. A szovjet miniszterelnök elöljáróban megelégedéssel nyilatkozott ausztriai benyomásairól, és azokról a megbeszéléseikről, amelyeket a vezető osztrák személyiségekkel folytatott.

— A semlegesség — mondotta —. amely az osztrák államot politikájában vezérli, lehetővé teszi az Önök népének, hogy az ország gazdasági és kulturális életét békeszerető alapon fejlesszék, továbbá, hogy széleskörű gazdasági kapcsolatokat létesítenek a világ valamennyi országával. E néhány nap alatt alkalmunk volt sok osztrákkal beszélni, sőt nemcsak beszélgetni, hanem vitatkozni is. Az is előfordult, hogy mi is, ók is megmaradtak nézeteik mellett.

Nyugaton sokan még ma is megpróbálják befeketíteni és úgy beállítani a mi szovjet életünket, mintha a Szovjetunió és a szovjet nép agresz- szív volna, mintha idegen területeket akarnának meghódítani és akaratunkat, valamint rendszerünket másokra is rá akarnánk erőszakolni.

A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke ezután ismertette a Szovjetunió gazdasági, politikai, társadalmi helyzetét. Beszélt azokról a mélyreható változásokról, amelyeket a szocialista szovjet állam a forradalom után elért. Hosszabban fejtegette a kommunista társadalmi rend lényegét.

— Mi a 'kommunizmus ? Mire törekszünk? — tette fel a kérdést, majd így folytatta:

— Bgy jobb életre törekszünk, a legszebb életre a földön, arra, hogy az ember szegénység nélkül élhessen, hogy mindig legyen munkája, amelyet szeret, hogy az ember ne félve gondoljon a holnapra, hogy ne legyen bizonytalanságban afelől, lesz-e betevő falatja, vajon gyermekednek lesz-e mit enniük, vajon tudja-e fűteni lakását, és egyáltalában lesz-e lakása.

— Arról már nem is beszélek, hogy mi arra törekszünk:

az emberek élvezhessék az összes kultúrjavakat, tanuljanak, színházba és hangversenyekre járjanak, múzeumokat látogassanak, más szóval: szép és magasztos életet élhessenek, ne kelljen csupán tengődniük és vegetálniuk.

— De milyen társadalmi rend tud minden embernek ilyen életet biztosítani! Talán a kapitalista társadalom? Mi saját tapasztalatunkból győződtünk meg arról, hogy az nem képes erre, a kapitalizmusban a termelőeszközök esek egy kis embercsoport tulajdonában vannak, más szóval övéké a tőke.

Természetesen, ez a csoport jól éi és sokan a belőlük élők közül

sem élnek rosszul. De az emberek túlnyomó többségének élete azoktól függ, akiké a tőke: a főnök alkalmazhatja a munkást, több bért is fizethet neki, de minden pillanatban el is bocsáthatja. S akkor a munkás ittmarad kenyér nélkül, mint mondják, sorsára bocsátva.

Ez azonban szörnyű sors egy ember számára. Ezt az életet változtatta meg a mi népünk és tette tehetővé, hogy minden termelőeszköz, az ország minden gazdasága a népé legyen és mindez az egész nép javára szolgáljon.

Mi most a kommunista társadalmat építjük fel, hogy képletesen fejezzem ki magam, ez a társadalom mindenki számára hozzáférhető tál lesz és ez a tál színültig telve lesz a fizikai és szellemi munka gyümölcseivel.

— Azok az emberek, akik e tekintetben kevéssé tájékozottak, félnek attól a szótól, hogy „kommunizmus”. Sokan, ha ezt a szót hallják, keresztet vetnek magukra és aggódva néznek körül. Azt mondják magukban: Isten mentsen a kommunizmustól! Én ezeknek az embereknek a következőket mondanám: Isten bocsásson meg nekik, amint ezt a hívők mondják. Most elítélően nyilatkoznak a kommunizmusról, mert nem tudják, mi az.

— Ha azonban ezek az emberek megtudják az igazat, szégyellni fogják szavaikat. Mint kommunista azt mondom: senki sem fog nekik ezért szemrehányást tenni. Minden ember a maga idején érik meg.

Hruscsov ezután emlékeztetett arra, hogy Oroszországot egykor becsmérlően „szamovár-országnak” nevezték. — Az úgynevezett felvilágosult Európában úgy beszéltek és gondolkoztak rólunk, mint holmi távoli medvebarlangban lakó emberekről — mondotta.

Hihette volna-e valaki 42 évvel ezelőtt, hogy a Szovjetunió eljuttatja zászlaját a Holdra, hogy először hatol a világűrbe, atomjégtörőt épít és évenként a traktorok, a gépkocsik százezreit, a legkorszerűbb gépek tízezreit

Moszkva (TASZSZ) 1960. július 7-én másodízben sikeresen bocsátottak fel a Szovjetunióban űrrepülési célokra szolgáló új típusú, nagy teljesítményű, több fokozatú ballisztikus rakétát.

A rakéta kilövése pontosan a megadott időben történt — a rakéta pályája szigorú összhangban állt az előre megadott pályával.

A szovjet flotta mérőműszerekkel felszerelt különleges hajóinak mérési adatai szerint a rakéta

gyártja majd, és hogy a világon először a szovjet léglö- késes repülőgépek szállnak majd menetrendszerűen a nemzetközi légiutakon?

És már most az első helyet foglalja el a Szovjetunió Európa ipari termelésében és a második helyet a világon. És már nincs messze az idő, amikor hazánk túlhaladja az Amerikai Egyesült Államokat és kivívja a világelsőséget.

1959-ben 60 millió tonna acélt termeltünk, 1965-ben acéltermelésünk 86—91 millió tonna lesz. 1959-ben 264 milliárd kilowattóra áramot állítottunk elő, és 1965-ben áramtermelésünk 500—520 milliárd kilowattóra lesz. 1959-ben

37,2 milliárd köbméter földgázt termeltünk ki, és 1965-ben földgáztermelésünk 150 milliárd köbméter lesz. 1

Három év alatt a Szovjetunió keleti területein harmincmillió hektár szűzföldet szántottunk fel és tettünk termővé. Ez Ausztria egész vetésterületének huszonkétszerese.

Hát vajon képes lett volna-e ennek végrehajtására egy nép, a- mely nem szabad? Ahogy mondani szokták: tessék, próbálja meg, aki akarja!

A szocializmus igazi szabadságában az ember alkotó munkában fejtheti ki minden képességét és tehetségét. A szabadság a szocializmusban — ez nem jelszó, hanem a társadalom lényege.

Nemrég ülésezett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Milyen törvényeket fogadott el ezen az ülésszakon? Megszüntették a bérek és a fizetések adóját. Néhány éven belül a Szovjetunió olyan ország lesz, amelyben teljesen megszűnik a lakosság adóztatása. Országunk dolgozói már ez év végétől naponta csak hét órát fognak dolgozni és a nehézipar több ágában csak hat órát. 1964-ben kezdünk áttérni a 6 és 5 órás munkanapra. A bérek pedig nemcsak, hogy nem lesznek alacsonyabbak, hanem ellenkezőleg, növekednek. Hát nem lesz kellemes, nem lesz öröm ilyen országban élni?

Hét év folyamán tizenötmillió

utolsó fokozatának utánzata közvetlenül a megadott becsapódási pontnál érte el a vízfelszínt.

A rakétát mintegy 13 ezer kilométer távolságra lőtték ki.

A nagy teljesítményű, több fokozatú hordozórakéta új változatának július 5-i és 7-i sikeres felbocsátásával kimerült az új rakétaváltozat kipróbálásának tervbe vett programja. A felbocsátások I eredményeképpen minden szük- I séges adatot megkaptak a világűr

lakást és vidéken csaknem hétmillió lakóházat építünk. A szovjet emberek joggal büszkék arra, hogy országunkban az egész lakosság ingyenes orvosi ellátásban részesül.

A dolgozók társadalombiztosítására, az orvosi ellátásra és egyéb kedvezményekre 1959-ben 230 milliárd rubelt fordítottunk, csaknem kétszeresét a katonai kiadásoknak. A könnyűipar, valamint az élelmiszeripar fejlesztésében is úgyszólván sarkában vagyunk az Amerikai Egyesült Államoknak.

Most, amikor terveinkről és valóságunkról röviden beszéltem Önöknek, könnyen megérthetik, hogy a szovjet nép békét akar.

— Mi békét akarunk, de nem könyörgünk érte. A Szovjetunió jelenleg katonailag a legerősebb ország. És bár katonailag a legerősebb ország vagyunk — és ez most általánosan elismert, vitathatatlan tény —, senki ellen sem vonulunk harcba és senkit

sem fenyegetünk.

— Egyesek persze, most azt mondhatnák Önök közül, mindez szép és jó is, de miként lehet megtudni, hogy kinek van igaza. Jönnek hozzánk Nyugatról emberek és art mondják, hogy ők a béke mellett vannak, és a Szovjetunió akar háborút. Most Hruscsov jön, és azt mondja, hogy a Szovjetunió áll a béke oldalán. Kinek higgyünk?

— Csak a tényeknek kell hinni. Vajon emlékeznek-e olyan esetre, hogy a nyugati hatalmak részéről bármilyen konkrét intézkedés is történt volna

a fegyverkezési verseny megfékezésére és ésszerű leszerelési egyezmény megkötésére? Csak nem gondolja bárki is komolyan, hogy a már öt éve újra és újra előhozott „nyúí ég” javaslatnak bármilyen köze is lenne a leszereléshez? A szovjet terület felett lelőtt kémrepülőgép agresszív berepülése elég meggyőzően igazolja, hogy kinek és milyen cél érdekében van „nyílt égre” szüksége. Nézzük meg, hogy mit tesz a Szovjetunió a leszerelésért.

további meghódításához szükséges hordozórakéta kidolgozásához.

A két rakétafelbocsátás jó eredményei révén e változat kipróbálásának folytatása feleslegessé vált.

A TASZSZ-t felhatalmazták annak közlésére, hogy az 1960. június 29-ei közleményében meghatározott terület az eredetileg megjelölt időpont előtt, már július 8-tól szabaddá válik a tengeri hajózás és a légiforgalom számara.

emlékeztet arra, hogy a legutóbbi

négy évben a Szovjetunió haderőit egyoldalúan 2 140 000 fővel csökkentette.

— Mi a részleges leszereléstől kezdve az általános és teljes leszerelésig a leszerelés megvalósításának legkülönbözőbb változatait javasoltuk

— folytatta Hruscsov. — Ugyanakkor minden alkalommal kifejeztük készségünket, hogy eme intézkedések végrehajtásának biztosítására a lehető legmesszebbmenőbb és átfogóbb nemzetközi ellenőrzést létesítsünk.

Sajnos, minden eddigi javaslatunk süket fülekre talált és elutasításban részesült.

Június elején új leszerelési javaslatokat tettünk. Ezeket eredetileg a kormányfők párizsi értekezletének vitatárgyául szántuk. Ezek a javaslatok engedményeket tesznek azoknak az elképzeléseknek, amelyek mellett korábban a nyugati hatalmak és különösen De Gaulle tábornok foglalt állást.

— A nyugati hatalmak képviselői azonban ezúttal is elzárkóztak az elől, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok javaslatait érdemben megvitassák. Köztük voltak azok a javaslatok is, amelyeket korábban ők maguk terjesztettek elő.

A szovjet kormányfő ezután kijelentette:

A nyugati országok képviselői a tízhatalmi bizottságot, amely elé az ENSZ az általános és teljes leszerelésről szóló szovjet tervet utalta, úgynevezett üres fecsegés színhelyévé tették, hogy félrevezessék a népeket. Éppen ezért a Szovjetunió és más szocialista államok képviselői kénytelenek voltak a leszerelés kérdését, * valamint az ENSZ-határozat tekintetében előállott helyzet kérdését az ENSZ-közgyűlés legközelebbi ülésszaka elé terjeszteni.

A szovjet miniszterelnök befejezésül kijelentette:

— Kísérőim nevében és saját nevemben is teljes szívemből köszönetét mondok mindazoknak az osztrákoknak, akik szívélyes üdvözlő leveleket és táviratokat küldtek a szovjet népinek.

— Hazánkba visszatérve elfogjuk mondaná, hogy Ausztriában sok jó és hű barátunk van, hogy az osztrák nép eltökélten akar küzdeni a népek békéjéért és barátságáért. Engedjék meg, hogy tiszta szívből minden jót kívánjak önökrek, sok sikert kívánjak munkájukhoz és azt kívánjam, hogy sok boldogságban legyen részük, békés országunk pedig tovább virágozzék.

Hruscsov „Frieden und Freundschaft!” (Béke és barátság). ,,Auf Wiedersehen!” (A viszontlátásra!) — köszöntéssel búcsúzott a televízió nézőitől és a rádió hallgatóitól.

Hruscsov ezzel összefüggésben

A TASZSZ közleménye az újabb szovjet rakétakísérletről