Békés Megyei Népújság, 1960. július (5. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-07 / 159. szám

4

NÉPÚJSÁG

I960, tonus V., esmunuK

Hódít a televízió Békés megyében is

— Békéscsabán közel 300 TV-készülék működik —

Valamikor hihetetlen és elképzelhetetlen rejtély volt az emberek előtt: lehetséges, hogy képet is úgy tudnak közvetítem, mint rádió-hangot ? Hatalmas volt a kételkedők tábora, később pedig, amikor már megcáfolhatatlan tények bizonyították, hogy a „képrádió” valóság, akkor az lett a kételkedés tárgya: biztos, csak foltokat látni, ide-oda ugráló, ki- vehetetlen alakokat — nem olyan az, mint a mozi!

A „hőskor“ már elmúlt

Amikor a Magyar Televízió néhány éve megkezdte kísérleti adásait, a Budapesttől távoli országrészeken — így Békés megyében is — valóban gyenge és sokszor élvezhetetlen volt a vétel. Hőskorát élte akkor még a televíziós- készülék-gyártás is, de az Orion és más gyárak első készülékei ugyanúgy tökéletesedtek, ahogyan fejlődött a TV közvetítő hálózata.

Alig néhány hónapja annak, hogy a 20 kilowatt teljesítménynyel dolgozó, francia vállalat által készített és felszerelt szentesi reléállomást üzembe helyezték. Ezzel teljes mértékben megoldódott Békés megye bekapcsolódása is az országos TV-hálózatba, és a megye egész területén a tökéletes Vétellehetőség megvalósult.

Békéscsabán, de a megye más városaiban és községeiben is ugrásszerűen megnövekedett a televízió-előfizetők száma, és a készülékeket árusító boltokban valósággal „sorban álltak” az Orion és Munkácsy készülékekért. A megyeközpontban egyre több háztetőn jelentek meg az ágas-bogas TV-antennák, s ma már közel 300 televíziós készülék működik a város kultúrotthonaiban, klubokban, családi otthonokban.

Új szerviz Orosházán

Bődy András, a RAVEL megyei kirendeltségének vezetője elmondotta, hogy az őszre nemcsak

Békéscsabán, de különösen a falvakban, községekben újabb, nagyfokú érdeklődés várható, éppen ezért a szervízhálózatot is bővítik. A csabai RAVEL Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat elnevezéssel dolgozik tovább, és még ebben az évben hasonló szerviz-kirendeltséget szerveznek Orosházán is. Mindezt a gyorsan növekvő igények tették szükségessé, és öröm, hogy megvalósítását nem kísérte különösebb huzavona.

— Nem is olyan régen — mondotta a RAVEL vezetője — Csabán alig egy tucat TV-vevő- készülék működött, a községekben ennél is jóval kevesebb. Ma már például Szarvason 30, Tótkomlóson is hamarosan 20 televízión, naponta sok száz ember nézi a műsort.

Elmondotta még azt is, hogy a megyében körülbelül 700 TV-ké- szüléket tartanak nyilván, így aztán nyugodtan megállapíthatjuk, hogy esetenként több tízezer a nézők száma.

A megyei tanács művelődésügyi osztályán Borka József, a népművelési csoport vezetője is örvendetes hírt közölt: még ebben az

évben 20 darab televíziós készüléket vásárolnak, és azokat a községi kultúr otthonok között osztják szét. Ezekből kap TV-készüléket Szarvas, Tótkomlós, Kondoros és sok más község kultúrotthona is.

A televízió tehát Békés megyében is hódít, és egészen biztos, hogy őszre kiváltja műsorvevő engedélyét az ezredik TV-tulajdo- nos is.

— ser —

A cipőiparban is tért hódítanak a műanyagok

A műaaiyagotk korszakában a cipőipar sem mentesülhet attól, hogy a hagyományos alapanyagok egy részét kiszorítsa a műanyag. Már megszokott a miikroporozus gumitalp, s mostanában újabb műtalpak térhódítására került sor: iparunk szintetikus gumi- és műgyanta keverékéből gyártja az új, könnyű, hajlékony és tartós talpat. A férfiaknak kánikula-szandál néven, saruszerű lábbelit készítenek. ívelt, védőtalpat formáltak, hogy a járás köny- nyebb legyen, s megkezdték a bársony felsőrészes műanyagtaíLpú, tüsarkú női szandál gyártását is;

Hasznos értekezlet Orosházán a gimnáziumban

Tegnap délelőtt Orosházán, a Táncsics Mihály Gimnáziumban a megye általános iskolai igazgatóinak egy csoportja értekezleten vett részt, ahol a személyzeti munka néhány kérdéséről tartott előadást Hagymási Sándor elvtárs, a megyei tanács művelődésügyi osztályának személyügyi főelőadója.

Részletesen elemezte az iskoláinkban folyó kádermunka és személyzeti munka néhány taVannak még olyan emberek, akik néha helytelenül úgy vélekednek, hogy a szakszervezet nem sokat segít. Nagyon tévednek. Ezt számtalan példával lehet bizonyítani, mint a különféle segélyek, az üdültetés és egyéb szociális juttatások. A szakszervezet nem könyöradományokat juttat a rászorulóknak.

Egy ilyen kis történetet szeretnék elmondani. Kupkai Ádám, a békéscsabai VII. pályamesteri szakasz dolgozója nemrégiben egy 3 ezer forint értékű halló-készüléket kapott a szakszervezettől. Amikor nála jártam, örömtől sugárzó arccal beszélt az értékes ajándékról, amely lehetővé tette elvesztett hallásának visszaszerzését. — Nem is tudom — mondta —, hogyan köszönjem meg ezt az értékes ajándékot. Annyit ígérek, hogy jó munkával hálálom meg a segítséget.

íme, csak egyetlen példa arról, hogyan segít a szakszervezet az arra rászoruló tagjának,

BOLDIZSÁR GYULA

SZÓ SZERINT

GOLYÓSTOLL

FEJESVONALZÖ

paisztalatát. Foglalkozott az igazgató-helyettesek feladataival, a tantestületi közösség kialakításával, s az előléptetések néhány problémájával. Előadásában beszélt arról is, hogy az iskolán kívüli munka arányos elosztása is a jó kádermunkához tartozik.

Hagymási elvtárs befejezésül elmondotta, hogy a pedagógusokat végzett munkájuk és magatartásuk alapján kell megítélni. Arra kell törekedni, hogy pedagógusainkat helytállásra neveljük, türelmes, alapos felvilágosító munkával,

Hagymási eivtárs referátuma után egymás után szólaltak fél az iskolaigazgatók, s mondották el véleményüket. Az értekezlet sok hasznos tapasztalattal járt, ami biztosan segíti majd az iskolánkban folyó személyzeti munka magasabb szintre való emelésé ti

Miért

nincs,

ha

van í

?l

Lapunkban többször megírtuk már, azóta is sok száz, kényelmes utazásra vágyó dolgozó naponta teszi szóvá azt a fonák helyzetet, amely az Erzsébethelyt a várossal összekötő helyi autóbuszjáratokon alakult ki. Ismeretes ugyanis, hogy az AKÖV „önköltségcsökkentést” célzó bölcs megfontolásból csúcsforgalomban sem üzemelteti a korábban már oly jól bevált pótkocsikat. Különösen a reggeli „munkábainduló” járatokon jelentkezik szinte naponta zsúfoltság. Ilyenkor a Kazinczy utcán végigpöfögő „l”-es jelzésű busz egymásba kapaszkodó utasai csodálkozva látják, hogy az AKÖV telepei előtt 5— 6 „leakasztott” pótkocsi hever. Egyik-másik pótkocsi mintha meg is kérdezné: „Hát engem csak a Népújság ’húz’?!...” Az utasok pedig — a sok heverő szállítóeszköz láttán —• szomorkásán motyognak maguk elé: „Miért nincs, ha van?!...” Szóljunk egy-két szót « MALEV-ról is, amely oly’ hűtlen lett városunkhoz, mint szerető a megúnt kedveséhez... Igen, hiszen jól tudjuk, hogy 1957 előtt biztosan „szeretett” bennünket! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy városunkat naponta két légijárat kötötte össze a fővárossal: Budapest—Szeged—Békéscsaba és Budapest— Békéscsaba —Debrecen viszonylatban. S emlékeznek-e még kedves „értekezlete- sek” (mármint igazgatóki főkönyvelők, tetvesek stb., akik gyakran járnak ma is Pestre), sokszor napokkal előbb kellett a MALÉV-irodánál előjegyzést leérni, hogy repülőjegyet kapjon az ember?! Érdeklődés volt hát, s e két járatot — az országban egyedülállóan! “ isten tudja miért, mégsem állították vissza. Pedig a rádió és sajtó egyre- másra ad hírt arról, hogy újabb belföldi légi járatokat állít be, a meglévőket újabb gépekkel erősíti meg a MALÉV„. Van tehát megfelelő gépparkunk („országosan”), csak éppen légijáratunk nincs („városi szinten”). S a „repülőkedvelő értekezleteik” e

Hogyan lehet hatszáz schillingből megélni?

Az Arbeiter Zeitung június 23-i száma vezércikket szentel az osztrák nyugdíjasok problémájának és felveti a kérdést: „Hogyan lehet 600 schillingből megélni?” A vezércikk megállapítja, hogy jóllehet a konjunktúrából élők nem egyszer havi 600 schillinget költenek autótartásra, ugyanakkor ebből az összegből igen sok nyugdíjasnak egy teljes hónapig fedeznie kell összes megélhetési költségeit.

Az osztrák nyugdíjas munkások 70 százaléka 600 schillingnél nem kap többet havonta, holott — mint a lap megállapítja — „egyenesen művészet ilyen összegből Ausztriában megélni és sokan meg sem értik, miként lehetséges”. A cikk írója megkérdezi a közparkokban napozgató nyugdíjas öregasszonyokat, hogyan tengeti életét ebből az összegből?

A házbér kifizetése után aprólékosan be kell osztani minden fillért: a táplálék* zömét a kenyér és az olcsó krumpli biztosítja. Vasárnaponként telik egy-egy

bögre kávéra, néhanapján darabka húsra vagy egy kevés friss zöldségre. Az őszi és téli napok, amikor nem lehet annyira spórolni a villannyal, teljességgel felborítják a költségvetést, amelynek egyensúlyban tartásához amúgyis akrobatikus ügyességre van szükség. A rádióelőfizetés, egy-egy pár új harisnya megvásárlására, vagy éppenséggel a téli tüzelő beszerzése hallatlan problémát okoz.

('Az „Arbeiter Zeitutig”-bó!)

híreket hallván gyakorta Imigyen zümmögnek: „Miért nincs, ha van?!...” Kedves MALÉV- kartársak! Nem kaphatna a „Viharsarok fővárosa” is legalább egy, csak egyetlenegy légijáratot? Vagy Önök talán az egekben járnák?!.-,.

De nézzük tovább a sort! Itt van például az utasszállítás „mammutvállalata”... Eltalálta, nyájas olvasó, a MÁV-ról van szó. Mert ugyebár, kezdetben vala Békéscsaba—Budapest viszonylatban egy éjszakai személyvonat-pár és hozzákapcsolva — egy hálókocsi. A másnap fontos ügy eh intéző békéscsabai honpolgár este 9 óra körül beszállt, helyesebben befeküdt a „bumlizásáról” nevezetes személyvonat hálókocsijába és reggel pihenten indult útnak a Keletiből... Nos, személyvonatpár most is van, de hálókocsit már hosszú évek óta nem láttunk! Miért? Eleinkről mondották vala, hogy „lovasnemzet” vagyunk, és e sajátos szokásunkhoz, tradíciónkhoz híven — ma is szeretünk utazni, méghozzá kultúráltan, kényelmesen! Hogy megvan-e erre a lehetőség? Arról is szoktunk olvasni, hogy vagongyártásunk is egyre fejlődik, mind több és több modem utasszállító kocsit hoz forgalomba... A refrén tehát ugyanaz: „Miért nincs, ha van?!,,,”De most már kérünk! Mert az elmondottakban csupán olyan „igényeket” támasztottunk, amelyeknek előnyeit, kényelmét már voltunk bátrak élvezni. Az igény legyen bár szerénytelen, hiszen minden egyébbel együtt az igények is növekednek, kérem !— nálunk ott kezdődik, hogy a fővárost Miskolccal összekötő gyorsjáratú motoros „Borsod- express’ mintájára állítsanak be városunk és Budapest között is ilyen gyorsjáratú „Békés-ex- pressz”-t. S ha bármely jámbor állampolgár utópiának tisztelné eme bátor kívánságot, azt a világ legtermészetesebb hangján visszakérdezzük: „Miért ne volna, ha lehet?!,,’’

km s

MEGSZÉPÍTETT

otthonba térnek vissza a gyerekek

A Gyulai Állami Gyermekotthon remetei épületében a nyári szünidő alatt nagy tataro^ási munkák folynak. Az 1958-ban létesült gyermekotthon szobáit ki- vül-belül tatarozzák, átfestik az ajtókat, ablakokat. Az otthon tatarozására mintegy 300 000 forintot fordítanak, és mire a gyermekek a szülőktől és nevelőszülőktől visszatérnek az otthonba, egészségesebb körülmények közé kerülnek.

Ipari képesítéssel rendelkező Ír 2 2, nrm «Twr£k 1

HOil J I CIOl

azonnali belépésre keresünk „FÉRFI MUNKAERŐ’* jeligére az Orosházi Hirdetőbe.

9099