Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

4

NÉP ÚJ SÄG

I960, június 17., péntek

Reggel azzal a gondolattal indultam útnaik, hogy minden tolira való eseményt megírok, amit e napon Gyulán látok és hallok. A fogadalom túlzás, de a látottakból a jellemző dolgokat körze adom.

A postán

egy kis bosszúság

Délelőtt 9 órakor bementem a postára.

— Kérek egy Népszabadságot és egy Népújságot — hajoltam le a kishalak előtt. A postás kisasszony készségesen átnyújtotta az egyetlen még megmaradt Népszabadságot

— Sajnos, Népújság nincs — mosolygott kedvesen.

— Miért nincs?

— Nem kértünk. Talán próbálja meg a külső terjesztőnél — ajánlotta.

— Ejnye — néztem csalódottan a hiányos hírlapállványra. — Nem túlzott ez az óvatosság?

Öröm Máriái alván

A városi pártbizottság elé értem, amikor a kapu előtt gépkocsi állt meg, vezetője éppen kiszállt.

— Jó napot, Vass elvtárs — szólítottam meg. — Mi van abban a nagy csomagban? — intettem a Moszkvics különös „utasára”.

— Televízió — újságolta. — A máriafalvai pártszervezetnek vettük — tettehozzá jókedvűen.

— Magukkal mehetek?

— Tessék, máris indulhatunk, csak beszólok még az irodába.

A területi pártszervezet helyiségében érdekes kép fogadott. A szobában apró iskolai padok sorakoztak, előttük a tábla. A tábla mellett a televíziónak készített szekrény. A helyiségben példás tantermi rend honolt.

— Ne csodálkozzon — világosítottak fel a helybeli elvtársak. — Sajnos, egyelőre nem tudtunk jobb megoldást az iskola túlzsúfoltságának csökkentésére. A párt- helyiséget délelőtti oktatásra átadtuk az elsőosztályosoknak. Mi csak déluhWr használjuk a helyiséget. 1961-ben épül majd itt két tanterem, s az majd megold valamit. Nagy a kultúra iránt az érdeklődés — mondották. — A kul- túrházat és még több tantermet is felépítenénk, ha az anyag meglenne hozzá — jegyezte meg az egyik elvtárs. — Természetesen társadalmi munkával — tette hozzá.

— Ügy tudom, ehhez az alapszervezethez 20—21 elvtárs tartozik. Miért kaptak televíziót? — kérdeztem.

— Az elvtársak többsége nyugdíjas, idős ember. Veteránok. Nehézkes lenne bejárniuk a központba. Aztán ebben a helyiségben van a KISZ-szervezet is — indokolták a helyes döntést a jelenlévők. A televízió gyorsan a helyére került s még egy kis beszélgetés után kellemes szórakozást kívánva köszöntünk el a máriafalviak- tól.

Több éves gondnak vetnek véget

— Az elnök elvtárs fontos ügyben tárgyal. Nem lehetne későbbre halasztani a beszélgetést? — ajánlották a városi tanács irodájában.

— Most nem tartom fel kérdésekkel, megelégszem a látottakkal is — vélekedtem és kopogtattam Enyedi G. Sándor elvtárs irodájának ajtaján. A fogadtatás a tőle

GYULAI HANGUIIATK.EPEH

előtt nyiratkozol, az a gyulai csa* patnak rosszat jelent — folytatták az élcelődést. Addig húzták a kedves vendégüket, hogy az már majdnem elment félig megnyírva, de visszanyomták a jókedvű fodrászok.

— Győzünk, nincs mese — mondta ki végül az ament a minden bizonnyal vérbeli drukker.

— A ktsz a fürdőnél is felállíthatna egy üzletet — kezdte a mellettem ülő vendég. — Sokan megborotválkoznának ott és a nők is megigazíthatnák a hajukat.

— Majd, ha felépül a szálloda, most még nem kifizető — vélekedett az egyik fodrász. Vitatkoztak, végülis megegyeztek abban, hogy a fürdőnél is lesz egy fodrászüzlet, csak egy kis türelem még: borbély öt perc.

— Hogy hívnak? — kérdeztem az úttörőruhás.

— Tóth János vagyok a hatodikból. Űttörő vagyok — jelentette ki büszkén. Ö meg kisdobos — mutatott a társára. — Sütő Gábor

— mutatkozott be ő is.

— Hogy vizsgáztatok?

— Jói. Négyesre.

— Jobbak is lehettek volna.

— Hátha egy kicsit megnyomjuk a gombot — válaszolták mosolyogva. — De miért tetszik felírni?

— Az újságnak.

— Aztán hol lesz, a hátulján?

— kérdezte a kisdobos.

— Hm, kiskomám, ez fogas kérdés. De ti olyan nagyszerű gyerekek vagytok, hogy előbbre tesz- szük. Jó? Most pedig menjetek, kérdezzetek meg egy másik járókelőt, mert én, sajnos, nem tudom a címet.

megszokott rövidséggel zajlott le:

— Szervusz. Ülj le. Ez téged is érdekel.

— Ördögöd van — gondoltam magamban, mindjárt azután, hogy a tanácskozás első szavait meghal, lottam.

Az elnök a Szent István utcai új iskola udvarán létesítendő napközi konyha felépítéséről, a tanács kommunális csoportjának vezetőjével és az általános iskolák gondnokságának vezetőivel tárgyalt. 1500 főre készítenek majd finom ételeket az új konyhán, s bizony az építkezésre és a berendezésre már nincs sok idő. A tervek szerint szeptember 1-re kell elkészülnie.

Hogyan? Erről beszéltek?

— A községfejlesztés bői és társadalmi munkával építünk — jegyezte meg az elnök.

— Mi lesz, ha a kétszázezer forintnyi költségvetés kimerül? — kérdezte az egyik elvtárs.

— Takarékoskodni, mozgósítani a társadalmi erőket — e két fogalomba sűrítette az elnök fő mondanivalóját. Aztán az anyagbeszerzésről, a munkaerő biztosításáról és így tovább, sorban az építkezés részleteiről tanácskoztak. Megtudtam azt is, hogy a tervek társadalmi munkával készültek el. Az iskolákból már egymás után futnak be a felajánlások. Például a máriaialviak vállalták, hogy az építkezésen ötven napot dolgoznak társadalmi munkában.

Már a héten megkezdik az építkezés helyén az alapárok ásását.

— Minden családnak érdeke, hogy a konyha mielőbb felépüljün — hangsúlyozta Enyedi elvtárs. — He felkérjük a szülői munkaközösségeket, a vállalatokat, bizonyára segítenek.

— Miből lesz a belső berendezés? — kérdezte Takács elvtárs.

— Bekecs elvtárs a megyei tanács népművelési osztályáról még a múlt évben ígéretet tett, hogy ha a konyha felépül, ők gondoskodnak a berendezésről — válaszolta az elnök, s miután minden kérdés tisztázódott, bizakodó hangulatban fejeződött be a tárgyalás.

— Már dél van ugyan, de maradj még egy percet — szólt Enyedi elv társ, s a jegyzetemre mutatva biztatott; írjad: — A tanyasi iskolák felső tagozatú tanulóit behozzuk a városba. így akarjuk nö_ vélni tanulmányi színvonalukat. A közlekedést autóbusz-járatok biztosítják és ahol ez még nincs, azok a tanulók diákotthoni elhelyezést kapnak. Persze, ezt az otthont is ezután építjük fel a községfejlesztésből és társadalmi munkával — mondotta Enyedi elvtárs; még hozzátette: Már ebben az évben a tanyasiak nagy része bejár, de jövőre már az ösz- szes, öt-hat-hét és nyolc osztályt központosítják.

A fodrásznál

A Komló előtt

— Szervusz — köszöntöttem egyik ismerősömet, ki tétován álldogált a Komló Szálloda bejárata előtt.

— Szervusz — köszönt vissza szórakozottan.

— Min tűnődsz? — érdeklődtem gondja felől.

— Nézem ezt a sok kerékpárt itt szemben. A fáknak támasztották valamennyit, egyik-másik gép a vágányoktól alig van távolabb, mint egy méter. Amott pedig a ruházati bolt előtt vaskorláthoz támasztva annyi van belőlük, hogy éppen csak nem érik el a síneket. Ott van a kisvanait megállója is. A minap be kellett szólni az üzletbe, hogy hordják el a kerékpárokat, mert a leszálló utasok nem tudnak elmenni. Azon tűnődött, hogy ezen a részen hol lehetne kerékpár-megőrzőt csinálni.

— Te mint gondolsz? — fordult felém a kérdéssel.

— Tudod mit? — válaszoltam. — Bízzuk ezt a szakemberekre. Mielőtt a vonat összezúz egy-kót kerékpárt, vagy felbotlik valaki bennük, talán az illetékesek kitalálnak valami okosat. Most pedig gyerünk ebédelni. Velem tartasz?

— Egy darabig.

— Szabadságon vagy?

— Igen.

— Nádatok mi lesz az ebéd?

— Méreg.

— Méreg?

— Igen. Az anyáim a közértben előrecsomagolt húst vett. Gombot kért rántani. Rengetegen álltak sorba, nem ért rá megnézni, örült, hogy kapott. De csak vagdaltnak tudta megcsinálni, mert sokat mondok, ha volt benne húsz deka sütnivaló. Hát ez nem méreg? — nézett rám.

— Annyi baij legyen, nem haltok meg tőle — nevettem el magam.

— Az igaz, hiszen nem megvetendő a fasírt sem, de ez az előre- csomagolás történhetne úgy is, hogy ne lenne zsákbamacska...

Hol lakik a tanár bácsi?

— Aztán jól tessék megfogalmazni — figyelmeztetett lángoló arccal Tóth Jancsi.

Akár a főszerkesztőmet hallanám — gondoltam magamban, de hangosan csak annyit mondtam: — Rendben van Jancsi, jól írjuk meg. Most aztán izgulhatok, meg lesznek-e elégedve.

Kissé magukrahagyott emberek

Még tíz perc sem telt el azóta, hogy odaérkeztem a Béke Tsz közgyűlésére, de jegyzetemből máris számos lapot teleírtam. Két óra elmúlt, a gyűlés azonban még nem kezdődött meg. így nyugodtan beszélgethettünk, volt miről bőven.

— A növénytermesztő brigád mostohagyerek — vágta elém a szavakat Németi Ferencné s meg kell hagyni, nem ok nélkül haragudott. Szó nem esett, kemény a föld, három és fél napig kapáltak egy holdat A többiekhez viszonyítva aránytalanul állapították meg a növénytermesztésben a munkaegységet.

— Nem tataijuk meg a számításunkat — panaszkodtak az asszonyok. A vezetőség csak halogatja a megoldást.»

— Tessék mondani, a nyugdíjazás hogyan van? — fordult felém kérdéssel a 68 éves özvegy Rostás Istvánná. S a választ várva odajöttek a töbiek is, a munkacsapatnak szinte minden gazdája: özvegy Mák Györgyné, özvegy Mol- dován Jánosné, özvegy Román Mihályné, s végül Baginé, a csapatvezető is bekapcsolódott a beszélgetésibe.

— Behoztam az igát és még nem kaptam rá semmit. Mikor kapok? — kérdezte Románná.

— Az idős új tagok közül még senkit sem nyugdíjaztak. Hogyan megy az? — ismételte a kérdést a hosszú évtizedek nehéz munkájában megöregedett, de még mindig mozgékony Rostás néni és hozzátette, hogy ő a növénytermesztésben dolgozik. Előriordul, hogy öt-hat kilométerre is gyalog kell

már nehezen

— Bácsi, tessék mondani, hol friennie munkára, lakik Takács Zoltán tanár? — szó- ^írja.

Ebédidőben kevesen voltak az todrász ktsz 1. sz. üzletében. Kaptam e ritka alkalmon.

— Tessék parancsolni — azonnal beültettek a székbe.

— Komám, csak nem a mérkőzésre csinosíttatod magad — ugratták utánam érkező ismerősülított meg két gyermek a Tomcsá- nyi utcában. Mindkettőjük karján egy-egy szép frissen szedett, nagy piros rózsacsokor.

— Vizsgáztatok pajtások, s most viszitek a virágot a tanár bácsinak? — tértem ki a válasz elől kérdéssel, s elővettem a jegyzet— Hanyagolják nálunk az öregeket — szólt közbe az egyik asz- szony.

— A vezetőségben nincs egyetlen asszony sem — így a másik.

— A nőtanácstól, ha kijönnek, főleg kulturális ügyekkel foglalkoznak. Minket nem hallgat meg az atyaúristen sem — mondotta

két a mesterek. — Ha a mérkőzés füzetem.

a 65 éves Moldovánné.

— Bajok vannak itt, mert nem nézik a kort — szólt közbe egyikük.

Hát bizony ez nem jól van — gondoltam magamban. Az ilyen gondokat nem enyhíti még az sem, ha Németi Ferencné jogos panaszához hozzáteszi, hogy nincs itt különösebb hiba. Általában mindenki megtalálja a számítását.

Nem csodálkoztam, hogy később a gyűlésen parázzsá vált a hangulat. No, nem azért, mert nem jó a tsz, mert hátat akarnak fordítani a közös gazdálkodásnak. Nem. Erről egy szó sem esett. De határozottan kérték a jobb munkaszervezést. A vezetőség foglalkozzon többet az emberek ügyesbajos dolgaival. Elmondották, hogy a jogos panaszokat és javas, latokat intézzék gyorsabban. Az aratási munkákra készülődve hangsúlyozták, hogy a vezetőség a reális helyzetet figyelembe véve igazságosabb munkaegység-elszámolást dolgozzan ki, melyben fokozottabban érvényre jut az anyagi érdekeltség. Ezek alapján aztán követelték a munkafegyelem betartását, a kihúzok megleckézteté- sét. A termelőszövetkezet gazdái érezték, hogy csak így számíthatnak jó eredményekre a növény- ápolásban és az aratás nagy munkájában. Hangjukból azonban kiérződött az is, hogy új útjukon ebben a felfejlődött szövetkezetben most kissé elmaradt mögöttük a párt, s( tanács és a tömegszervezetek, szakemberek hatékony segítsége. A gyűlésen a vezetőség részéről általános szólamok hangoztatása jutott kifejezésre. Kevésbé törekedtek konkrét intézkedésekre.

Miért nem beszélnek az idősebbekkel gondjaikról? Miért nem rendezték a növénytermesztésben már előbb a munkaegység-elszámolást? És így tovább. Sok „miért?” vetődött fel a gyűlésen s az egyik válasz talán az lehet, hogy; valahol nagy a megnyugvás.

Nem jött ez a megnyugvás túl koránY

Áramszünet * és az üzemiek

Délelőtt két órát álltak a gépek áramszünet miatt a harisnyagyár. ban, az elmúlt napokban mintegy hat-hét óra kiesés jelentkezett, a termelésben hasonló okokból. Tízezer pár harisnya nem készült el emiatt és ez csaknem felemésztette az eddigi tervtúlteljesítésüket. Ezt senki sem fogadta jó hangulattal.

— Meddig állunk még? — fakadt ki a türelmetlenség Fazekas Mihálynéból délelőtt folyamán a fejelőrészlegnél.

Aztán, ahogy megjött az áram, vér szökött a gépekbe, új hangulat kelt az üzemben. A műszakiak beszélgettek a csoportjaikkal:

— Ha a viharok miatt újabb áramszünet lesz, veszélybe kerül a tervteljesítés és ez a nyereségrészesedés rovására is mehet — mondották.

Aztán presztis-kérdés is a harisnyagyáriaknak a tervteljesítés,

1 hiszen már nem is emlékeznek rá, hogy előfordult volna, hogy nem teljesítették a tervet. Hamarosan megszületett tehát a közös elgondolás. A kiesést gyorsabb, jobb munkával megszüntették. A tejelőben és a többi üzemrészben a napi terven felül 10—12 harisnyával többet termelnek. A harisnyagyáriak nem hagyják elrontani a jó hangulatukat. Mélyen a tudatában vannak, hogy munka és harc közben születik a mindennapi öröm és a boldogság.

Boda Zotttn