Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-17 / 142. szám

2 NÉPÚJSÁG I960, június 17., péntek A japán kormány döntésének előzményei és az új fejlemények A japán nép legyőzhetetlen, mert igaz ügyért küzd Tokió (MTI) Tokióban a csütörtökre virra­dó éjszaka után megállapították, hogy a japán parlament előtt le­zajlott heves tüntetéseken a rend­őrség beavatkozásának 796 sebe­sült és egy halálos áldozata volt. Hivatalosan bejelentették, hogy a csütörtök esti tüntetésben 11 új­ságíró és sajtófényképész is meg­sebesült. A hivatalos adatok sze­rint a sebesültek között 272 a diák és 524 a rendőr. Az éjszaka folyamán, amikor a parlament előtt tartott szétvert tüntetés utolsó részvevője is el­hagyta a parlament környékét, körülbelül éjjel egy órakor mint­egy 6000 japán diák ülősztrájkot kezdett a parlament előtt. A csütörtök reggeli órákban már ezrével érkeztek újabb tün­tetők a japán parlament elé, a- hol a képviselők egyperces felál­lással adóztak a szerda esti tün­tetés halálos áldozata emlékének. Legújabb jelentések szerint csü­törtök reggel körülbelül 4000 rendőr vette körül a parlament épületét. Különösen erős őrséget kapott a parlament megrongál* kapuja. A tüntetés helyi i<jő sze­rint 11 órakor kezdődött, amikor újabb csoportok érkeztek a par­lament elé gyászfátyollal átkötött zászlók alatt. A tüntetők követelték Kisi le­mondását, a parlament feloszla­tását és hangoztatták: „A végső­kig harcolunk!” A tokiói rendőrség bejelentette, hogy csütörtökön este 174 diákot és 27 más tüntetőt letartóztatott, mert engedély nélkül léptek be a parlament épületébe és megaka­dályozták a rendőrséget köteles­sége teljesítésében. A Japán Kommunista Párt nyi­latkozatot adott ki, amely megbé- lyegzi a rendőrség támadását, és megállapítja, „semmi sem igazol­hatja a véres megtorlást és a gyilkosságot”. A Japán Szocialista Párt reggel kiadott nyilatkozatában a szerda esti tüntetés véres elfojtását meg­bélyegezve követeli a Kisi-kor- mány lemondását. Míg a kormány hivatalos szó­vivője — az AP jelentése szerint — Kisi miniszterelnök, Fuzsija- ma külügyminiszter és a liberális­demokrata párt több vezetőjének tanácskozása után csütörtökön reggel adott nyilatkozatában még azt hangoztatta: „Ami Japánt il­leti, semmiféle változás sem lesz Eisenhower látogatásának prog­ramjában, csupán teljes mérték­ben módosítják az Eisenhower biztonságát szolgáló intézkedése­ket”, az AP tudósítója úgy érte­sült, hogy a liberális demokrata párt tíz vezető tagja saját kezde­ményezésére táviratban kérte fel a Manilában tartózkodó Eisenho- wert, ’’Japán és az Egyesült Álla­mok barátságának megőrzése ér­kében” halassza el látogatását. A kormány döntése, amelyben a látogatás elhalasztását kéri, egész Japánban nagy feltűnést keltett. A rádió- és televíziós ál­lomások rendkívüli adásban kö­zölték a hírt a lakossággal. A parlament előtt tüntetők ha­marosan értesültek róla, hogy a sarokba szorított Kisi-kormány engedett a nép követelésének. A tüntetők óriási lelkesedéssel fo­gadták a Japán Szocialista Párt vezetőinek bejelentését a kor­mány döntéséről. A tokiói utcákon összegyűlt tüntetők ma már a „nem jön Ei­senhower, nem jön” — jelszóval vették tudomásul, hogy Kisi mi­niszterelnök részben meghajolt a japán nép akarata előtt. Az AFP értesülése szerint az amerikai biztonsági szervezet To­kióban tartózkodó képviselői szor­galmazták Eisenhower látogatá­sának elhalasztásáról döntő rend­kívüli minisztertanács összehívá­sát. A japán fiatalok az ország minden részében eredeti tervük­höz híven, csütörtökön a helyi idő szerint a délutáni órákban össze­gyűltek az Eisenhower látogatá­sa ellen tiltakozó gyűléseikre, e- zeken azonban a fordulatot és harcuk folytatását vitatták meg. A Manilában tartózkodó Eisen­hower környezete értesült a Kisi- kormány elhatározásáról. Az el­nök kíséretének tagjai kijelentet­ték „Eisenhower — a japán kor­mány óhajának megfelelően — természetesen lemondja tokiói lá­togatását”. A TASZSZ jelentésében meg­állapítja, hogy a Kisi-kormány e döntésével gyakorlatilag beismer­te saját csődjét. A Nemzetközi Diákszövetség tiltakozása az iráni diákok üldözése miatt Prága (MTI) A Nemzetközi Diákszövetség prágai titkársága nyilatkozatban tiltakozott az iráni diáküidözések miatt. A nyilatkozat emlékeztet arra, hogy az iráni sah rendőri rendszere a demokraták és a diá­kok ezreit tartja börtönben. A te- heráni katonai bíróság nemrégi ben titkos tárgyaláson négy kurd hazafit ítélt el, köztük Izmail Kasszimdu főiskolai hallgatót. A szövetség a halálos ítéletek megsemmisítését és a bebörtön­zött diákok szabadonbocsátását követeli. Moszkva (TASZSZ) A „Vodnij Transzport” című lap mai számában újabb tényekkel bi­zonyítja, hogy az amerikai katonai repülőgépek megsértik a hajózás szabadságát. A lap közli a Do- linszk nevű szovjet Diesel-hajó kapitányának beszámolóját. A ha­jó Kubából cukrot szállított a ri­gai kikötőbe. „Tíz mérföldnyire Kuba part­jaitól — mondotta Dmitrijev ka­pitány — amerikai katonai repü­A japán nép aggódva figyelte a Kisi-kormány intézkedéseit, nemzetáruló politikájának kitü remkedéseit, míg végül kivonult az utcára, hogy tiltakozzék a kormány amerikabarát politiká­ja ellen. Sokan talán nem is hit­ték, hogy Japánban annyira fe­szült legyen’ a helyzet, mint ahogyan arról a tudósítók híre­ket adtak. Az amerikai elnök so­ron következő látogatása,'a japán —amerikai katonai szerződés ra­tifikálásának megakadályozása vezette a japán népet az igaz ügyért, az önálló nemzeti politi­ka követeléséért vívott harcá­ban. A nép akarata, elszántsága szi­lárdabbnak bizonyult, mint a Kisi-kormány amerikai szuro­nyokon és dollárokon fenntar­tott ügynöki rendszere. Hiába akarta félrevezetni a népet, oda­dobni az országot az amerikai katonai erőknek, a nép nemet kiáltott, s ráütött kezére, mielőtt szentesítette volna az ország te­rületének és népének áruba bo­csátását. A véres összetűzések, a rend­őrségi sortüzek már nem tudták a japán népet igazi céljának el­érésében megtántorítani. A bes­tiális gyilkosságok, a haladó erők vezetőinek elhurcolása sem tör­te meg a japán nép egységes aka­ratát, sőt szorosabb egységbe ko­lőgép jelent meg hajónk felett, mélyrepülésbe ment át és csak­nem hajónk árbocait súrolta, majd arcátlanul körülöttünk keringett. Nyilván meg akart ijeszteni ben­nünket. A hajó kapitánya közölte, hogy hazamenet Üj-Foundland térségé­ben még egy amerikai katonai re­pülőgéppel találkoztak. A repü­lőgép harci repülésben zúgott el a fedélzet felett, majd zuhanórepü­lésben fényképezte a hajót. vácsolta őket. A szerda hajnal­ban elkezdődött országos méretű sztrájk beszédes tanúbizonysága ennek. A tüntetések számai a kormány nyomására nemhogy csökkentek volna, hanem mind­inkább nőttek. Csütörtökön már az egész Japán forrongott, s az utcán folyt a küzdelem, hogy megakadályozzák Eisenhower hét végére halasztott látogatását. A rendőrség főparancsnoká­nak szigorú utasítása, amely Eisenhower ott tartózkodásakor hozott intézkedések vak végre­hajtására tartalmaztak szank­ciókat, papírkosárba kerültek. A felkelt nép nyomását, akaratát már nem lehetett figyelmen kí­vül hagyni, már neím lehetett el­odázni még amerikai parancsra sem. Az amerikai vezető körök — amelyek minden eszközt fel­használtak, hogy japán partne­reiket rábírják a néppel való leszámolásra — provokációja sem sikerült. A japán néppel nem lehet leszámolni, de áruló­ival, az ország függetlenségére törő amerikai imperialista éso- porttal igen. Erre kaptak jókora adag leckét az imperialisták Ha. gertytől kezdve egészen Eisen- howerig; a rendőrség főparancs­nokától a Kisi-kormány lemon­dásának követeléséig. Parasztok tiltakozása Costa Ricában a földesurak föidíosztó terve ellen Peking (Üj-Kíno) San Jóséból érkezett jelentések szerint a Costa Rica Guana-Caste tartományban levő San Juanillo helység hatszáz parasztja nagy tiltakozó-mozgalmat indított á földesurak mesterkedései ellen. A földbirtokosok ugyanis el akarják a parasztokat űzni az általuk megművelt földekről. A parasztok kijelentették, hogy minden ren­delkezésükre álló eszközt megra­gadnak elűzetésük megakadályo­zására. Dupsi Károly Amerikai repülőgépek megsértik a hajózás szabadságát Barátok, ha találkoznak... — ... Ni csak, hallod-e ko­mám, nem te vagy a Kotroczó Ferkó!? — Nézd a Pistit! Hét te még élsz? Fene a jó dolgodat, mióta ki- libbentél a községből, nem dugtad haza az orrod soha! Mi van ve­led? Ügy nézel ki, mint valami régi gróf. Adsza, hadd rázzam meg a kezed... A két régi barát széles mosoly- lyal ölelkezik össze, míg a moto­rosvonat elindul velük Orosháza félé. — Hát bizony, pajtás... —mond­ja a jóvágású, vasalt nadrágos Tú­ri István, miután kibontakozik az ölelésből —, van már vagy tíz esztendeje, hogy nem láttalak. — Ha nem több... Várjál csak... Ügy van, pontosan tíz éve.. Te 1950 őszén mentél Pestre, ugye? .— Akkor. A 21/1-es építőkhöz... — S még most is ott dolgozol? — Ott... csak más beosztásban. Azóta kijártam az egyetemet, tu­dod, mérnök lettem... — Hallottam... — Hát veled mi van, Ferkó? Még mindig az apád földjén kín­lódsz? — Fenét. Tavaly óta tsz-tag va­gyok. Jobb így. Nincs annyi gond... Hallod pajtás, rá sem fogsz is­merni a községünkre. Mióta el­mentél, annyira megváltozott — Mesélj — Tíz év nagy idő ám. Emlékszel arra a romos házra, amelyik Tóth Zsigáéké volt. Tudod, amelyik­ben úgy szerettünk humót játsza­ni a Bondács Ilonnal. — Igen, igen. — A helyén olyan szép iskola lett, hogy na. Ilona is ott van ben­ne, tanítónő... Hazakérte magát. — Nem ment férjhez? — Nem. Ha látnád a többi lánnyal együtt! Ejh, komám, ha néha-néha közibük csuppanok, úgy érzem magam, mint borjú a pávák között.^ < — Ha-ha-ha! — nevet jóízűen István az ironikus hasonlaton. — Aztán miért? — kérdi. — Talán te nem tudsz kiöltözködni? — Sohasem szerettem kinyalni magamat. Hiszen emlékezhetsz, a nyolcadikos vizsgára is mezítláb mentem el. Ki is csúfoltatok érte, pedig új cipőt kaptam, de mikor kimentek apáméfc az istállóba, mezítláb léptem meg hazulról. — Ne beszélj már — viccelődik a másik. Tellett is nektek ak­kor új cipőre! — Hát — szomorodik el Ferkó — igaz, hogy a süldőnktől vált meg apám, hogy kiruházzon en­gem a vizsgára. Azt mondta, majd lesz másik, s bizony évekig nem is vágtunk utána. — ... Te sofőr akartai lenni Ferkó, nem? — Az — borul el ismét Kotro­czó —, de nem engedett el maga mellől az apám. Azt mondta, sok neki egyedül a nyolc hold. Majd­nem elszöktem hazulról elkesere­désemben, hiszen tudod, akkor ment el Ilona is Szegedre a kép­zőbe. Ügy éreztem... No de ko­mám, nemsokára azért sofőr le­szek! — Hogyan, nem értem. — Hát úgy, hogy a tsz most ve­szi meg a második teherautóját és megengedték, ha sikerül levizs­gáznom, én vezethetem. — Akkor neked is teljesül az álmod... Mondd csak, milyen lány lett az Ilonából? — Ejh, igen helyre! — sóhajt Ferkó, aztán rosszat sejtve hirte­len elcsendesül s lesunyított sze­mét egy villanásra Pistára veti: „Vajon, miért érdeklődik utána?” Fellobban benne a féltékenység, s kissé rekedten lódítja: — Ügy ter­veztük, őszig még várunk, aztán... Pista észreveszi barátja hangu­latváltozását, sejti, mi fordult meg a másik fejében, s mókázva ugratja: — Kár, hogy nálunk nincsenek keleti szokások, mert akkor meg- viaskodnók veled Ilonáért. — Miféle keleti szokások? — mordul fel Ferenc. — Hát hogy lehetne két felesé­ge is az embernek. — Neked van már? — kérdi élénkebben a másik. — Van ám, nézd csak — s elő­veszi a fényképét. — No, milyen? S egy másik fényképet is előszed, a kislányáról. Ferkó örömmel szemléli a képe­ket s rögvest helyrebillen lelki egyensúlya. Már újból a régi, őszinte fény csillan szemeiben, amikor barátja felé fordul. — Miértj nem hoztad őket ma­gaddal?! Nekem, komám, ha ilyen lányom lenne, egy percre sem vál­nék meg tőle. De miért is jöttél most haza, még meg sem montad. — Hozzátok jöttem. — Hozzánk? — Igen, a termelőszövetkezetbe Józsi bátyám írt egy lapot, hogy elkelnék egy-két hónapig itt, mi­velhogy sok építeni való lenne és igy olcsóbban megoldhatnák. — Az már igaz. Nincs süldőszál­lásunk. De még fiaztatónk sem elég. Pedig maholnap már fialnak a kocák. Aztán az ősz is közeleg, itt lesz hamarosan s a behozott marhák sem maradhatnak szabad szálláson... — Mondd csak — élénkül meg Pista — abban a Martincsek-féle majorban van még a régi marha- istálló, amelyiknek hátsó fpté^ez hordták azelőtt a trágyát? — Ott.. Miért kérded? — .„Ss a trágyagödör is ugyan­ott van ? — Ott hát. De mire akarsz ki­lyukadni...? — No, akkor jól számítottam — folytatja Pista —, nincs akkor különösebb akadálya az új istálló építésének. — Miért, már miért .ne len­ne? — idefigyelj pajti. Arra még nem gondoltatok, hogy ahhoz a régi falhoz ragasszatok egy fél oldalt, vagyis egy másik istállót? — Ja, értem. Volt erről szó, csak faanyagot nem tudott szerezni a vezetőség. — Abban sem lesz hiány... Ami­kor Pesten a vállalatnál megmu­tattam Józsi bátyám levelét, azt mondta az igazgató: — Menjen csak mérnök elvtárs, kötelessé­günk segíteni a falun. Ha nem elég a szabadsága, majd megtold- juk valahogy egy-két héttel. Az­tán, ha valamire szüksége lesz, csak írjon, küldünk, amink van... Majd kérjük a segítségüket — mondja István s visszatér komája első kérdésére: — Ami pedig a családomat ille­ti, megláthatod őket nemsokára személyesen. Hét végén utánam jönnek nyaralni. Azt hiszem, lesz hely édesanyáméknál. — ...Ha nem lesz. pajtikám, be­fogad titeket bárk: szeretettel a községben... Varga Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents