Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-11 / 137. szám
i960, június II., szombat népújság Ma tartja a küldött-közgyűlését a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa Jövőre már az új üzemben sütik a kenyeret Gyomén Egy hónappal a határidő előtt adják át az épülő sütőüzemet A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa június 15-én, szombaton délelőtt 9 órakor tartja IV. küldött-közgyűlését Békéscsabán, az Építők Trefort utcai Kultúrott- honában. A küldött-közgyűlésen a szakszervezetek megyei tanácsának vezetői beszámolnak a múlt .évi munkáról és megjelölik az ez — Az intézetek — amint azt a Művelődésügyi Minisztériumban az MTI munkatársának elmondották — az első évben sikerrel oldották meg feladataikat. Az idei tanév tapasztalatai a-zt bizonyítják, hogy a képzők vezetői általában jól megállják helyüket. — A tanító- és óvónőképzők szoros, gyümölcsöző kapcsolatot építettek ki a helyi párt- és tanácsi szervekkel, továbbá a többi tömegszerve zettel. A megyei pá funkcionáriusok rendszeresen előadásokat tartanak, arukétokat, vitákat vezetnek az intézetekben. A képzők pedagógusai és növendékei igen aktívan vesznek részt városuk, megyéjük politikai és kulturális életében. A jászberényi tanítóképző tanárai és hallgatói segítséget adtak a közös gazdálkodás útjára lépő dolgozó parasztoknak. Sopronban a határőrség énekkarát vezetik az óvónőképző énekszakos tanárai. Jászberényben megszervezték a munkáskórust. Szegeden a tanítóképző gyakorló iskolájában bemutató tanításokat tartanak a város pedagógusainak, hogy ezzel is segítsék új, korszerű pedagógiai módszerek kialakítását, az oktató-nevelő munka továbbfejlesztését. Ugyancsak a szegedi képző hallgatói rendszeresen kijárnak a népművelési autóval’ a város környékére a falvakba, tanyákra — és segítenek az ismeretterjesztő munkában. Elmondották még' a minisztériumban, hogy változatlanul nagy az érdeklődés az új felsőfokú oktatási inte szerinte elengedhetetlenül szükséges költeményei megértéséhez, öt hosz- szab versét olvasta fel, sejtelmes képek, titokzatos fogalmak, nagyon mélyre rejtett jelentések áradtak ajkáról, s a kegyelet, mint egy spiritiszta szeánszon, néma tiszteletet parancsolt az emberekre, Amikor abbahagyta, sokan tapsoltak, talán azért is, hogy ne legyen feltűnő, hogy egy kukkot sem értettek az egészből. Csupán Patkós tanár úr nyilatkozta azon melegében: — Olyan volt ez, mint egy csodálatos léggömb burok nélkül — súgta a fülembe. Az ő véleménye azonban nem mérvadó, mert tudott dolog, hogy nem tiszteli eléggé a tekintélyeket. Maros Rudi a Sokár-versek hallgatása közben is élénk tevékenységet fejtett ki. Megtudakolta a helyi főkönyvtárnoktól, hogy az írók tiszteletére rendelt bor jól be van-e hűtve, nem lesz-e túl zsíros az ebéd, és cédulát küldött Tüzér Rezsőnek, Szik Máténak és a kis Zoltánnak, hogy: ,,Csak röviden, mert kifutottunk az időből!” Máténk ezt nagyon zokon vette s megkérdezte a kedves Zoltántól: — Azt jelenti ez, hogy az elbeszélésemnek csak a felét olvassam fel? — Ismerni kell Rudit! — nyugtatta meg a kérdezett. T üzér Rezső megyeszékhelyi költő kötetének címadó poémáját, az „Inkább a halál, mint a formabon- tás”-t olvasta fel. A költeményből olyan szenvedélyes pátosz áradt, s a költő olyan elsodró erővel adta elő, hogy a tarhosiak és muronyiak széksoraiban nyugtalanság keletkezett. S amikor a befejezéshez közeledett, e elrettentő, bár reális színekkel festetévi feladatokat. A beszámolót Kocsis József SZMT elnök tartja, majd a számvizsgáló bizottság ismerteti észrevételeit. A közgyűlés ezután újjáválasztja a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának vezetőit és megválasztja a SZOT kongresszus küldötteit. tézmények, a pedagógus pálya iránt. A jövő tanévben rendelkezésre álló ezer helyre 1600-an pályáznak. Közülük 960 munkás vagy paraszt származású fiatal. (MTI) Telekgerendás a fejlődés útján Telekgerendás az elmúlt hat-nyolc év alatt sokikal többet fejlődött, mint az elmúlt rendszerben a legtöbb község évtizedeik alatt. Az új tanácsháza. postahivatal és iskola ezekben az években épült fel. Még az idén építenek az MSZMP alapszervezet részére egy új székházat, a (következő tanév megkezdéséig pedig egy négytantermes iskolát. Az elmúlt évek alatt vezették be a villanyt is a községbe, és a napokban gyulladt ki a fény a vasútállomáson. A község fejlődéséhez hozzátartozik a járda építése is. Még ebben az évben több mint három kilométeres szakaszon építenek új járdát, többek között a vasútállomás felé vezető úton is. A következő Öt évre pedig részletes programot dolgozott ki a tanács a község- fejlesztésre. Ennek alapján öt év alatt egy kéttantermes óvodát, új egészségházat, gyógyszertárat, filmszínházat, húsboltot és egyéb épületet építenek. te meg a formaiborítás következményeit, hogy: A gyermekeknek nem nő majd’ [hajuk, Mert fejtik sem . lesz nekik... az egész terem egy felháborodássá változott, Király Lali, a nagy kocsmád verekedő megragadta komájának, a mindig kaittyas Béka Pityunak a gallérját: — Te is mindig a formabontók nótáját fújod! — Ugyan, ne mocskolj mán. Világéletemben a klasszicizmus híve voltam — bújt ki a megszorított a pofon elől. Ha ekkor egy formabontó betéved a terembe, egy lyukas garast nem adtam volna az életéért. A kedves Zoltán Fábián egy mai témájú, finom hangulatú házasságtörési történetét olvasta fel, őszinte átéléssel. Többen — férfiak és nők vegyesen — mélyen elérzékenyültek, s az sincs kizárva, hogy szent fogadalmat tettek a tiltott örömöktől való tartózkodásra. Amikor a műsorközlő bejelentette, hogy utolsó számként a haragosiak büszkesége, Szák Máté következik, dübörgő taps köszöntötte az ifjú, teltkarcsú irodalmárt. Az előlegezett bizalom indokolt volt, mert Máténk ezúttal nem a kórházi történetét olvasta fel, amelyikben a főorvos megope- ráílja betegét, de a nehéz műtét utón kiviszi a kórház árkába és géppisztollyal kinyírja, mert pirosköny- vesnefc nézi, hanem a másikat, amelyMár több mint fél éve annak, hogy Széplaki elvtárssal, a gyomai sütőüzem építésvezetőjével arról beszélgettem, hogy milyen nagyszerű üzem lesz Gyomán az új sütöde. Azóta magasba emelkedtek a falak, s lassan-lassan a tervrajzot csak ellenőrzésre használják. A napokban ismét Gyomán jártam s újból láttam, amint a gőzölgő kenyeret Endrődről szállították, megint hallottam az asz- szonyok türelmetlen hangját: „Soká lesz kész ez a péküzem?!” Soká? Ami nagyon hiányzik, az, ha azonnal meglenne, talán még akkor is megkapná a „soká” szót. Hiába, türelmetlenek a gyomaiak. Igaz, jogosan, hiszen már két éve, hogy — mint mondják — máson „élősködnek.” Most azonban a türelmetlenséget jelentő „soká”- ban nincs igazuk. Nincs, mert a- hogy ismét az új épület melletti kis irodában érdeklődöm Halmosi Márton művezetőtől, azt tudom meg, hogy sokszor előbbre járnak az építéssel, mint ahogy azt a terv engedi, megszabja, s bizony nem egyszer anyaghiány miatt is csökkenteni kell az ütemet. Mit mond a művezető? — Nagyon sok építkezésnél dolgoztam már eddig — mondotta Halmosi elvtárs —, de ilyen emberekkel annál kevésbé. __ ? — 1 No, nem rossz munkára gondoltam! Jól, nagyon jól dolgoznak. De sokszor gyorsan, úgy, hogy előre nem is tudjuk kiszámítani egy-egy munka befejezését. Nem volna ez baj, ha csak mi dolgoznánk itt, de rajtunk kívül másnak is van mit tenni ezen az építkezésen. Ritkán lehet hallani ilyen „panaszt.” Igaz, nem azért, mert másutt lassan dolgoznak, hiszen ö- rülni lehet, s örülünk a lelkesedésnek. Itt azonban igaza van a művezetőnek. Hiába húzták fel a falat határidő előtt, a kemencekészítők nem tudtak előbb jönni, s így aztán a belső pucolással várgossá váljék, hogy ki az ellenség, a barbárok a tankágyúiikkal tíz méterről sortüzet adnak egy ötéves lánykára, aki megtagadta a haditiitkok elárulását. A helyi főkönyvtámok a mindvégig forró hangulatú matinét azzal zárta be, hogy az nyilván elősegíti majd a haragos! termelőszövetkezetek megszilárdítását. A közönség fegyelmezetten, rendzavarás nélkül távozott. A díszebédet követő poharazás azonban, ahol a haragosi irodalmárok bar- rátkoztak a vendégekkel, már nem zajlott le minden izgalom nélkül. Varró Gyuri irodalomtörténész ugyanis — az ötödik vagy hatodik pohár után — megpillantotta a könyvtárszoba üveg- szekrényében lapuló Jókai-sorozatot és epésen megjegyezte: — A hátsó sorba kellene pakolni az öreget: nincs benne forradalmiság és ‘meggyalázta a szabadságharc emlékét. — Bár magában lenne annyi forradalmiság, barátocskám, mint amennyi például csak az Eppur sí muove-ban feszül — csattant rá Patkós tanár úr hangja. És. talán A kőszívű ember fiaiban gyalázgatja Jókai a forradalom emlékét? — Ehhez a két regényhez még nem jutottam hozzá. De ha már egy haragosi tanerő felhívta rá a figyelmem, okvetlenül pótolom a mulasztottakat — vágott vissza Gyuri, igen szellemesen. A hangulatot Meleg Sadi bácsi oldotta fel, hasznos tanácsokat adván a vendéglátóknak: ni kell. De vonatkozik ez más munkára is, hiszen az alvállalkozók egész sora talál itt munkát. Dolgoznak az építkezésen kéményépítők, malomipari munkások, vízvezeték- és villanyszerelők, kútfúrók, s ki tudja hirtelenjében, hányféle-fajta szakág munkásai. így aztán érthető a művezető „panasza”. — Persze, azért munka akad mindig. De az biztos, hogy a-tervnél általában előbb járunk. December 31. az átadási határidő, mi azonban már december 1-re át akarjuk adni a gyomaiaknak, a gyomai járásnak ezt az új, korszerűen berendezett sütödét. 1961- ben már nem Endrődről kell kenyeret szállítani, hanem innen — mutat a még vakolatlan épületre Halmosi elvtárs — Endrédre és a többi közeli községbe. Az építőipar akrobatái Nem alaptalan a bizakodás, hiszen a félév előtti tervrajzok helyett ma már magas falak között szemlélhetjük a munkát, s kereshetjük a művezető szavait bizonyító tényeket. Még kerülgetni kell a tégla- és földcsomókat, lépcső helyett még rögtönzött létrán juthatunk fel a tetőre, de a csupasz falak által visszavert hangok, s olykor dallamok, a munkások jókedvét, a munkát jelzik. A tetőn még tikkasztóbb a meleg, mint alant. Sehol árnyék, ahova behúzódhatnának, ha csak az é- pülő kémény alig félméter széles árnyékába nem. — Ök a mi „akrobatáink” — mondja a kísérőmnek vállalkozó művezető, s a kéményépítőkre mutat. A földtől már hat-hét méterrel vagyunk feljebb, de az „akrobatákkal” még így is csak kiabálva válthatunk néhány szót. — Téglát adjatok — szól le tíz méter magasból Karcz József, és lentről téglacsomó emelkedik a magasba, hogy aztán egy-két fokkal, centivel magasabban hirdesse a kémény egy új üzem születését. Csimu József, Haragos-Csatár kerti költő mélyen elgondolkozott a hallottakon és megikocflcáztatott egy kérdést: — Árulja el, Mester, hogy mi az írás titka! — Illetékesebb helyről ezt nem is kérdezhette volna — kezdte a felvilágosítást Sadi bácsi. íme a titok: nemcsak az a fontos, hogy miről ír az ember, hanem az is fontos, hogy hogyan. Jegyezze ezt meg jól, s amíg meg nem emésztette, ne vegyen írószerszámot a kezébe. Bölcs szavaik voltak ezek, s bizton remélhetjük, hogy az újabb Csimu- versekre felemelő hatással lesznek. M indezek ellenére az országlátott Sadi bácsit mégis érte egy kis meglepetés Haragoson. Amikor ugyanis a leánykollégiummal dicsekedtünk neki, Széchenyi-díjasunk alaposan szemügyre vette Irénkét, az igazgatónőt, és megkérdezte tőle: — Ugye, itt ismerik Sámsont? — Hogyne ismer nők. Békéssámsont. Voltunk is ott kirándulni — hangzott a kiábrándító felelet. (Irénke szegény nem sejtette, hogy Sámsonban a Mester főművét tiszteli az ország.) De megkapta érte a magáét! Megkérdezte — vesztére —, hogy mi tetszett legjobban az író úrnak Haragoson? — Az, hogy itt minden vénkisasz- szonynak mócsingos a tokája — felelte Sadi bácsi mogorván és megadta a jelt az indulásra. Akárki akármit gondol is, ez az irodalmi matiné sokáig emlékeztes marad Haragos dolgozó Qépe számára. S. Még a felénél sem tartanak, hiszen 23 méter magas lesz a kémény. Iparkodnak, mert ezt befejezve újabb munka várja őket. Vándorolnak, s ahol szükség van rájuk, megjelennek. Gyomáról Békéscsabára jönnek, hogy a megyeszékhely kenyérgyárának 40 méternél magasabb kéményét is megcsinálják. Veszélyes a munkájuk. Nagy figyelmet és szakértelmet kíván, hiszen egy óvatlan pillanat, és leeshetnek, egy rosz- szul betett tégla miatt leomolhat a kémény. A munkájuk veszélyessége miatt nevezik őket az építőipar „akrobatáinak”. Akikről a „panasz“ szólt Amikor újra a deszkákból gyorsan összetákolt létrán ereszkedünk lejjebb, Halmosi elvtárs szavai nyomán szinte megelevenednek a szobák, mintha máris 1961-ben járnánk. Az emeleten irodák, kissé odébb női öltöző, zuhanyozó, s ugyanez a férfimunkások számára is. Az egyik terem padlóján hatalmas lyuk, a szita helye. Alattunk zúg a gép, a csövekben a liszt, mint pihék szállnak fel az emeletre, hogy aztán a szitákon át újra a földszintre kerüljenek a kádakba, ahol dagasztógépek dolgozzák finom tésztává. A kelesatők melletti szobában pedig a frissen sült kenyér és sütemény illata terjeng, s az emeletes kemencékből egymás u- tán kerül ki a szép, piros, barnára sült vekni és kifli. Amint abbahagyja Halmosi elvtárs a felsorolást, elhal a gépzúgás is és az írógépek kattogása helyett, a munkások kalapácsainak ütése hallik, az állványokat készítik. A földszintre érve tehát újra a jelenben vagyunk, azok között, akikről az előbb a művezető „panasza” szólt. A Kupecz Pál brigád dolgozik itt. Tizemketten vannak, de alig látni egyet-kettőt közülük. — Ott fent is ők dolgoznak — mutat a magasba a brigádvezető s tekintetemmel követve ujjhegye irányát, félmeztelen munkásokat látok, amint öt-hat méter magasban a falról kihajolva szögeinek. — Semmi biztonsági öv? Köny- nyen leeshetnek — szólok én. — Ök? Ügy mondják, hogy a jó magyar két percig a levegőben is megáll. Le sem lehetne lökni őket — válaszol nevetve a művezető. Mellettünk hatalmas pallókat visz egy alacsony ember, odébb az ajtónyílásban ketten is vésik a követ, maltert kevernek, s mintha kedvenc szórakozásuk közben látnánk őket: fütyörész- nek. Mintha nem is nyolc órai nehéz fizikai munka volna mögöttük, frissen mozognak, dolgoznak, pedig a munka nehéz, mert — és ez így igaz — a legkorszerűbb gépük a talicska. A többit két kezük helyettesíti. Ezekről az emberekről szólt a művezető előbbi „panasza”: jól, nagyon jól dolgoznak ... Majnár József Megnyitás előtt Európa legnagyobb ussodája Moszkva (MTI) Megnyitás előtt áll Moszkvában Európa legnagyobb uszodája, amelyet a Moszkva-folyó partján, a szovjet főváros központjában építettek. A kör alakú medence átmérője 130 méter. A medence közepén külön versenyzési célokra alkalmas úszó- és műugró-me- dencét építettek. A vizet külön szivattyú-állomásokon szívják és nyomják a medencébe. Télen-nyáron egyaránt 26—27 fokra melegítik fel az uszoda vizét. Az til uszodát egyszerre Aíitezrein vehetik igénybe. ben egy barbár horda lerombol és felperzsel egy békés várost. S hogy ne vádolhassák a szerzőt objektÄzmus- sad, és hogy mindenki számára vilá— Ne verset írjanak, barátaim, hanem prózát. Az jobban ereszt. S ha j már próza, legyen minél hosszabb. Az i többet hoz a konyhára, 1 Működésük első évében sikerrel oldották meg feladataikat az új típusú tanító- és óvónőképző intézetek Tanító- és óvónőképző intézeteink a tanév kezdetén léptek a felsőoktatási intézmények sorába. Az országban 11 új tipusú — felsőfokú — tanítónőképző és három — ugyancsak felsőfokú — óvónőképző kezdte meg működését. Ezzel tartalmában és módszerében egyaránt átalakult pedagógus-képzésünk. GAM. JANOS kovács kalman J
