Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-11 / 137. szám

2 M ÉP ÚJ SÄG I960, június 11., szombat Amerikai a Tokióban rendőrök testükkel védték kőzáporral fogadott Hagertyt Argentína esetleg megszakítja diplomáciai kapcsolatait Izraellel, ha Eichmannt nem szolgáltatják vissza Tokió (MTI) A tokiói rendőrség központjá­ból négyezer rendőrt vezényeltek ki Haneda repülőterére, hogy órákkal James Hagerty nek, a Fe­hér Ház szóvivőjének megérkezé­se előtt zárják körül a repülőteret. A Fehér Háznak Eisenhower utazását előkészítő követét azon­ban az amerikai imperializmus ja- páni uralma ellen tiltakozók óriási tömege is fogadta. Amikor Ha- gerty gépkocsija, amelyben Doug­las Macarthur, a tokiói amerikai nagykövet is helyet foglalt, fél mérföldet tett meg a tüntetők sű­rű soraitól körülvett útvonalon, diákok csoportja vette körül s gépkocsit és megállásra kénysze­rítette. Hagerty gépkocsijának ablakait betörték, s több tüntetőnek si­került a gépkocsi tetejére kúsz­nia. Párizs (MTI) Az úgynevezett huszonegyes bi­zottság — az OEEC (Európai Gaz­dasági Együttműködési Bizottság) 18 tagjának, valamint az Egyesült A Hagerty kíséretében érkezett amerikai polgári ruhás rendőrök testükkel védték a kocsiban ülő­ket az azonnali távozásukat köve­telő tüntetőktől, ugyanakkor a közvetlen közelben nagy létszám­ban tartózkodó japán rendőrök — az AP jelentése szerint — „alig tettek valamit”, hogy megfékez­zék az amerikaellenes jelszavak­kal felvonult tömeget. A szorongatott helyzetben a gép­kocsi fölé szállott az amerikai nagykövetség helikoptere, ame­lyen korábban Macarthur nagykö­vet érkezett a repülőtérre. Az amerikai polgári ruhás rend­őrök terve az volt, hogy helyet szorítanak a helikopternek e leszálláshoz és Hagertyt, vala­mint a nagykövetet átszállítják a repülőgépbe, hogy bejuthassa­nak Tokióba. Bár igyekezetükben a japán rend­ÁUamok, Kanada és az európai t közös piac képviselőinek testületé — csütörtökön Párizsban fontoló- ; ra vette azokat a javaslatokat, amelyek a két nyugat-európai őrség is támogatta őket, a sűrű tömeggel szemben tehetetlenek voltak. A tömeg kővel kezdte do­bálni az amerikaiakat, mire ököl­harcra került sor a rendőrség és a tüntetők között. Az UPI jelentése szerint végül mégis sikerült a helikopterbe át­szállt Hagertyt és a nagykövetet „megmenteni a tömeg dühe elől”. Mint a Reuter jelenti, Tokió ut­cáin a kora reggeli óráktól a tünte­tők ezrei „Eisenhower ne gyere” és „Hagerty menj haza” felira­tú zászlókkal várták a Fehér Ház küldöttét. Az amerikai nagykövetség épüle­te előtt az új amerikai—japán szerződés ellen tüntetők zászlók­kal vonultak fel és a várakozás órái alatt forradalmi dalokat éne­keltek. gazdasági csoportosulás — az eu­rópai közös piac és az európai szabadkereskedelmi társulás — közt támadt nehézségek áthidalá­sát szorgalmazzák. Sir RoderiCh Barclay, az angol küldöttség vezetője hangoztatta, hogy Nagy-Britannia igen sok árucikk vámtarifájának világmé­retű csökkentését szeretné. Wilhelm Beutler, a nyugatné­met gyáriparosok szövetségének elnöke csütörtökön Londoniban sürgette a „szorosabb gazdasági integrációt Európában”. Hangoztatta, hogy véleménye szerint igen előnyös lenne, ha tár­gyalásokat kezdenének egy euró­pai vámunió létrehozásáról. En­nek az uniónak — folytatta — olyan országök is tagjai lehetné­nek, amelyek a politikai semle­gesség miatt nem kívánnak csat­lakozni az európai közös piac szo­rosabb közösségéhez. Buenos-Aires (MTI) Az AFP jelentése szerint az argentin külügyminisztérium­hoz közelálló körök kijelentet­ték, ha Izrael nem teljesíti Ar­gentina követelését Eichmann visszaszolgáltatására és az ,,em- berrablók" megbüntetésére, Ar­gentina megszakítja diplomá­ciai kapcsolatait Izraellel. Az AFP informátorai nem átallot­ták párhuzamba állítani Eich­mann esetét Bertold Jakob ügyével, akit 1935-ben náci ügynökök elraboltak svájci te­rületről. Svájc erélyesen tilta­kozott, Bertold Jakob vissza­szolgáltatását követelte és Hit­ler engedett. A La Razon című Buenos- Aires-i esti lap szerint, ha Ar­gentina az ENSZ-hez fordulna, számíthatna a közgyűlés sza­vazatainak többségére, mivel mellette foglalnának állást a latin-amerikai országok és több ázsiai-afrikai delegáció. Egy AP-jelentés arról számol be, hogy a nyugati hatalmakat ag­gasztja egy ilyesfajta ENSZ- vita lehetősége. Éppen ezért esetleg javasolni fogják, hogy a hágai nemzetközi bíróság dönt­sön Izrael és Argentina vitájá­ban. Ha-Argentina az ügyet az ENSZ elé terjesztené, akkor — mint az AP megjegyzi —, fonák módon az ENSZ alapokmányá­nak az emberi jogokról szóló cikkelyeire hivatkozhat — egy tömeggyilkos érdekében. Jeruzsálemi jelentés szerint a kormányhoz közelálló körök­ben azt mondják, hogy Izrael semmiképpen sem teljesíti Ar­gentina fél-ultimátumát. A nyugatnémet nagykövet Herterrei tárgyalt Washington (MTI) AP-jelentés szerint Grewe nyu­gatnémet nagykövet csütörtökön egyórás megbeszélést folytatott Herter külügyminiszterrel. Távo­zóban kijelentette, hogy az ame­rikai külügyminiszterrel a csúcs- értekezlet kudarca után kialakult nemzetközi helyzetet, de különö­sen a német kérdést tárgyalta meg. Szóba került köztük az ez idő szerint Amerikában tartózko­dó Strauss nyugatnémet hadügy­miniszter washingtoni látogatása is. Minősíthetetlen magatartás Prága (MTI) A Csehszlovák Szakszervezetek Központi Tanácsa meghívta W. Z. Fostert, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának 79 éves tiszteletbeli elnökét, hogy gyógy­kezeltesse magát a Csehszlovák Köztársaságban. Foster 12 éve sú­lyos beteg, több mint két évvel ezelőtt szélütés érte. Az amerikai hatóságok ismételten — legutóbb május 12-én — elutasították út­levél-kérelmét. Grofewohl beszéde a drezdai pártértekezleten Drezda (ADN) Otto Grotewohl miniszterelnök, a Német Szocialista Egység­párt Politikai Bizottságának tagja beszédet mondott az NSZEP Drezda körzeti pártértekezletén. A német kérdés megoldására előterjesztett népi tervről kije­lentette, hogy az NSZEP olyan utat mutatott ebben az okmányban, amelyen haladva győzedelmeskedhet a béke és megvalósulhat az ország békés egyesítése. A militarizmus felszámolásáért vívott harcban kialakulnak majd a feltételek Nyugat-Németország de­mokratikus fejlődésére, a békeszerződés megkötésére és a két né­met állam konföderációjának megteremtésére — mondotta. Grotewohl a Német Szociáldemokrata Párt jobboldali vezető­ségének politikájáról azt mondotta: Nyugat-Németországban nem utolsósorban az SPD jobboldali vezetőinek tulajdonítható, hogy még mindig a militaristák diktat úrája uralkodik. (MTI) Díszműárut, kristály dolgokat, ajándéktárgyakat vásároljon a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat ajándékboltjában. Nagy választék! 8111 Tanácskozások Párizsban a fenyegető nyugat-európai kereskedelmi háború veszélyének elhárítására (e-tfú-déde 'Hoao^m kMdég&m — Helyi tudósitónk befejező jelentése — V arró Gyuri bevezető előadása az élő magyar irodalomról maga­sain szárnyalt és lelke mélyéig meg­rázta a hallgatóságot, különösen azok­kal a részletekkel, amelyek a tíz-tizen­öt évvel ezelőtt megszűnt folyóiratok munkatársairól szóltak. Amikor pél­dául nyilvánosságra hozta, hogy a volt újholdasok most a nép felé tájékozód­nak, a vizesfási téesz legidősebb fejő­asszonya, a harmadik sorban, elsírta magát: — Ha ezt a szegény apjukom meg­érhette volna! (Nem érhette meg a boldogult, mert Doberdónál maradt az első világ­háborúban). Még ennél is nagyobb hatást váltott ki azonban az a mélyenszántó önkri­tika, amelyet Gyuri az „Írunk és Élünk” szerkesztőségének belső ellen­téted felett gyakorolt. Amikor pl. be­jelentette, hogy a „józanoknak” sike­rült a „túlbalosokat” háttérbe szoríta- niotfc, a csatárkerti „Üj Élet” elnöke boldog mosollyal bökte oldalba a bri­gádvezetőjét: — No, Andris, Soványháton most már nyugodtan megkezdhetjük a ve­tést. Azéirt még nem tartunk ott, hogy a haragos! matiné minden egyes részt­vevője olyan könnyedén eligazodott volna mai irodalmunk fontos problé­máiban, mint azt az előadó feltételez­te. Amikor ugyanis a jobb kezével mu­tatta, hogy az „újholdasok” jobbról, balkezével pedig, hogy a „túlbalosok” balról közelednek a nép felé, a Mu- ronyi Állami Gazdaság egyik baromfi- tenyésztő menyecskéje hallhatóan fel- sikoltott: — Jaj, csak a be ne kerítsenek ben­nünket! (A társnői persze menten megmagya­rázták a jótét léleknek, hogy itt jó­szándékú közeledésről van szó). Mindent egybevetve,, a tüzes beveze­tő a lelkes közönséget nem hagyta hi­degen. Mikor azonban Meleg Sadi bá­csi vette át a szót, a hangulat rögvest forróvá változott. — Jól tudom én azt — kezdte az ősz veterán —, hogy Haragos művelt tár­sadalma ismeri az én írásaimat tövi­ről hegyire, ától zéig, és akiknek az átlagosnál több a sütnivalójuk, azok a híresebb meséimet kívülről is fel tudnák mondani: nem újság ez a szá­momra, találkoztam én már ilyen je­lenséggel az ország minden zegében és zugában. Túl a Dunán épp úgy, mint túl a Tiszán. Ennek a mái nap­nak abban látom az igazi jelentőségét, hogy egyrészt az én saját számból hall­ják az igét, másrészt pedig az a meg- tiszitelés éri a publikumot, hogy ezúttal olyan művemet olvasom fel, amelyet a saját számból az ország több mint háromezerhatszáz településén még nem hallhattak. (Halljuk, halljuk! — követelte egy emberként az egész te­rem.) t s amikor a tombolás elcsitult, Sa­di bácsi felolvasta A tükrös szí­vű űrhajós-t, ami leírhatatlan elragad­tatást váltott ki az ifjúság és a felnőt­tek táborából egyaránt. (Miután a mű­vet könyvalakban mindnyájan ismer­jük, a cselekménye részletezésétől — helyszűke miatt — el kell tekintenem.) K özvetlenül a Mester után követ­kező helyet Maros Rudi — mint központi szervező — magának tartotta fenn. A műsorközlő — Rudi jegyzetei alapján — részletesen ismertette az if­jú szerző műveinek bibliográfiáját, je­lesebb elbeszéléseit, fontosabb riport­jait, emlékezetes cikkeinek főbb alcí­meit, a még kéziratban lévő egyéb írásait, majd bejelentette, hogy az író, átérezve Haragos község történetében beállott sorsfordulót, e kicsiny ünnep­ség fényéhez azzal próbál hozzájárulni, hogy készülő regényének legmegka- póbb fejezetét olvassa fel. Rudi nem lépett mindjárt a színre, kivárt egy kicsinyég, míg a várakozás feszültsége a megfelelő hőfokra emel­kedett. Akkor pirulva előállt, bujkáló üdvözlőtapstól egyetlen kézmozdulat­tal eltanácsolta a közönséget, és ott folytatta, ahol a műsorközlő abbahagy­ta: — Mi, az írók, írunk, és ti, a nép, elolvassátok, vagy meghallgatjátok műveinket. A kedves barátom, aki az imént volt szíves engem bemutatni, felsorolta néhány művem címét, és utalt arra is, hogy most minden eddi­ginél nagyobb vállalkozásba fogtam: regényt írok — mondotta ő —, törté­nelmet írok — mondottam volna én a helyében. — A nép történelmét írom meg, a ti történelmete-1 két, * u aagysá&ott>khoa méltó I művészi eszközökkel. Ám az írásmü- vészet olyan, mint az elhajított ma­lomkő: ki tudja, hol áll meg, s kit, ho­gyan talál meg? Ezért mielőtt művem kéziratát nyomdába adnám, a nép ité- lőszéke elé, a ti színetek elé bocsátom: ne a kritikusok, a nép mondjon róla véleményt, mert egyedül a nép méltó az ítéletre. E zek a szívből jövő szavak a ha­ragos! közönségét könnyekig meghatották, különösen a serdülő kor­ban lévő leányokat, mert Rudi a ter­metre délceg, külszínre hódító megje­lenésű írók közé tartozik. És amilyen lendületes szónok, olyan dinamikus elbeszélő! Alig kezdett hozzá az olva­sáshoz, máris egy világotrengető há­ború kellős közepén voltunk, ahol ágyú, akna, géppuska, gránát és min­den egyéb fegyvernem tüze villogott, az emberek hullottak, mint kasza nyo­mán a lucerna. De mégis akadt egy élőlény, egy ötesztendős kisleány, aki fittyet hányt a rohamozó tankoknak és nehézbombázóknak, semmibe vette a körülötte pásztázó puskatüzet, a front gránátverte, vértől síkos meze­jén ugraburgált pirospettyes labdács- kájával, és még azzal sem törődött, hogy kicsiny játszó pajtásai már mind­mind örök tentére hajtották borzas buksijukat. — Rudi ráment az imperialista há­borúra — súgta magyarázatképp Zol­tán Fábián az egyre jobban elképedő Patkós tanár úr fülébe, aki a hara­gosa négyes számú általános iskolában a magyar nyelvet és irodalmat oktatja. — Ez most prémiumos téma a kiadók­nál. A regényrészlet befejezéséből azt is megtudtuk, hogy a pirospettyes labda a szerző szimbólumrendszerében a szo- ctaflizmius hajnalai, jelképezi. Befejez- [ vén a felolvasást, Rudi a tőle teühető legmélyebben hajolt meg a közönség előtt, egyszer, kétszer, háromszor, s mit volt mit tenni, a kollégák megnyi­tották a tapsot. Rudi azonban nem vár­ta meg, anlíg a közönség átveszi, ha­nem torka szakadtából felkiáltott: — Köszönöm a népszavazást! Csak' az átkozott vakesetet lehet hi­báztatni, hogy ezekre a szavakra az orkán erejével nem a tapsvihar, ha­nem a kacagás tört ki a teremben. Rudi ugyanis addig hajlongott és hát­rált, amíg a hátsójával le nem verte a szemüvegét Varró Gyurinak, aki két­ségbeesett mozdultokat tett, hogy azt még a levegőben elhalássza. Ez nem sikerült neki, de Rudi menten felis­merte a helyzetet, felkapta és átnyúj­totta a szemüveget, s kezet adott az ifjú irodalomtörténésznek. Erre már mindenki szívből tapsolni kezdett, ami arra bátorította a fiatal írót, hogy né­hány szóval külön is megköszönje müve fogadtatását. Ez alkalommal fe­jezte ki elismerését afelett is, hogy a haragosi járás egyik jó hírű téeszét „Üj Blet”-nek nevezték el, nyilván nem függetlenül attól, hogy ez a foga­lom egy négy év előtti riportjában hat ízben fordult elő. A szünetben a kis Zoltán Fábián elmagyarázta az ámuldozó Pat­kós tanár úrnak, hogy Rudinak szük­sége van a nép voksára, mert erre hivatkozva nyomást gyakorol a kiadó­ra regénye elfogadását illetően, más­részt mielőbb el szeretné érni, hogy a Budapest Belvárosi Irodalmi Kör a tagjelöltfelvéteili kérelmére végre ked­vező döntést hozzon. Szünet után elsőnek Sokár Sándor költő lépett a közönség elé. Elmon­dotta önéletrajzát, mert annak ismére-

Next

/
Thumbnails
Contents