Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-10 / 136. szám
f96fl. június 10., péntek népújsAg Érik a gabona NÉHÁNY HÉT MÚLVA felbúgnak a kombájn-motorok, pattogva kattognak az aratógépek kévekötői, pengenek a kiska- szák: kezdetét veszi a parasztember egyik legszeb, de egyben legnehezebb mezőgazdasági munkája: a betakarítás. Addig is, amíg a még zöldellő gabonatáblák megszőkülnek, igen sok tennivaló akad állami gazdaságainkban, gépállomásainkon és termelőszövetkezeteinkben. Az eléggé kedvező időjárás arra sarkall mindenkit — vezetőt és dolgozót egyaránt —, hogy jó aratási tervet készítsenek, jól kijavítsák a gépeket, szerszámokat, a betakarítási munkákat mihamarabb, minél kevesebb veszteséggel, sikeresen tudják befejezni. Megyénkben több mint 2S0 ezer hold gabona vár learatásra, s ez nem kis feladat. Különösen most, amikor a megye területének jelentős részén termelőszövetkezetekbe tömörült a parasztság, s a- mellett, hogy kevés a gépi erő, sok a széttagolt, egy-két holdas gabonavetés. Nem általános jelenség, de megyénk néhány közös gazdaságában ugyanaz a helyzet, mint a Békési Október 6. Tsz-ben, ahol a 700-nál több tsz-gazdából a kaszaforgatók száma alig közelíti meg a százat, ugyanakkor a learatásra váró terület jóval felette van az 1500 holdnak. Az o- lyan eset már gyakoribb, hogy a tsz-ek a tavaszi gabonákat saját elképzeléseik alapján egy-egy nagyobb táblába vetették — ami helyes —, viszont a korábban különböző kezelésben levő talajokon — noha a vetés ideje csaknem egy időre esett —, mégsem fejlődött egyformán a gabona. így több mint valószínű, az érési időpontok is különbözőek lesznek. Ez újabb gondot jelent. A BETAKARÍTÁSI ® MUNKA ütemének gyorsaságát követeli az a rendkívül időjárás is, ami az Alföldön, s itt, a mi megyénkben is uralkodik. A nappali erős fel- melegedések — amint azt korábban tapasztaltuk —, jégesőhöz vezettek. Hol a biztosíték arra, hogy a kasza alá érett gabonát a jég elkerüli? Ezekkel a körülményekkel nyilván számolnunk kell. Az emberek azonban nem azért szántottak, vetettek, hogy a természet e- rői arassanak, hanem azért, mert felelősséget éreztek és éreznek az ország kenyeréért. Ez a felelősségérzet arra késztet minden vezetőt, hogy most, amikor a termelőszövetkezeti mozgalom lényegesen megerősödött, az aratási munkák a korábbi évekhez képest szervezettebbek és gyorsabbak legyenek, mert így az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek hathatósabb segítséget tudnak egymás munkájához nyújtani. Az örménykúti Állami Gazdaság főagronómusának az aratással kapcsolatban olyan elgondolásai vannak, hogy erre az időre az e- rőgépek kétműszakos üzemeltetését szervezi meg. A vontatókkal nappal aratógépeket húzatnak, éjjel kombájnszalmát takarítanak be, istállótrágyát hordanak és tarlót hántanak. Nekik is kevés a gépük, ezért követnek el a tőlük telhető legtöbbet, hogy fennakadás ne legyen. Nem kétséges annak a körültekintő munkaszervezésnek a sikere sem, amelyet a Békéscsabai Gépállomáson dolgoztak ki. Az aratás idejére az egész gépállomás egy nagy komplex brigádhoz hasonlít majd. A kombájnhoz értő traktorosok, brigádterületükön kívül eső szövetkezetek búzáiban is a- ratnak. Aratás közben nem cserélgeti sem az embereket, sem a gépeket. így a kombájnos és aratógépes gárda, néhány nap leforgása alatt összeszokik, s közösen, egymást segítve addig aratnak, amíg lábon álló gabonát találnak. A HASONLÓ, JÓ 0 MUNKASZERVEZÉSSEL párhuzamosan állami gazdaságainkban és gépállomásainkon a mesteremberek — szerelők, hegesztők — éjjel-nappal szolgálatot teljesítenek, hogy az esetleges üzemzavarokat megszüntessék. Az emberek általában mindenütt tudatában vannak: mit jelent az aratás gyors befejezése, ezért legtöbb helyen a párt, a szakszervezet és gazdasági vezetők karöltve készítik el a tennivalók tervét. Termelőszövetkezeteinkben szintén megélénkültek a napirenden levő növényápolási munkák mellett az aratási előkészületek. A múlt héten csaknem mindegyik gépállomáson megbeszélések voltak a körzetbe tartozó tsz-elnö- kök és gépállomási vezetők között. Számba vették a betakarításban használható valamennyi gép teljesítményét, s azt, hogy egy-egy közös gazdaságban mekkora terület betakarítására szükséges aratópárokat szervezni. £ NÉHÁNY TSZ-BEN — mivel az aratás száz százalékos gépesítését gépek hiányában nem tudják megoldani — nyugtalanság tapasztalható. Éppen e- zért már most helyes és feltétlen szükséges nyíltan, őszintén az aratás gondjairól az emberekkel szót váltani, a párt üzemi szervezeteiben minél rövidebb időn belül megbeszélni a szükséges teendőket, hogy a kommunisták felvilágosító szava, példamutatása ragadja magával a szövetkezetek tagjait, s a nagy munkából minden tsz-gazda erejéhez, tudásához képest vegye ki a részét. Az aratást csak úgy tudjuk idejében, nagyobb szemveszteség nélkül elvégezni, ha a vezetők, a szakemberek, a brigádok és munkacsapatok körültekintően felkészülnek, előre, fegyelmezetten beosztják az embereket és a gépeket is. Ne feledjék el, hogy a jó szervezés biztos győzelem. Dupsi Károly Aratásra készen Szemlebizottság vizsgálja felül a Kondorosi Gépállomás felkészülését az aratásra. Tüzetesen megvizsgálták, hogyan vannak kijavítva azok a gépek, amelyeket néhány hét múlva be kell vetni az érett gabona betakarítására. A szemlebizottság tagjainak egybehangzóan az volt a benyomásuk, hogy apró hibáktól eltekintve, a gépállomás jól felkészült az aratásra. Külön megdicsérte a szemlebizottság a gépállomás vezetőit, dolgozóit azért, amiért szépen befestettek 13 aratógépet, nyolc kombájnt, több cséplőszekrényt. A gépállomás körzetébe tartozó hét termelőszövetkezetnek több mint 4 ezer hold kalászost arat le. Ubtytyú’Vt készülcvz ING? vezetőnek, vagy valami irodistának. Itthon, ezekkel a vénekkel? Sírnak, közben egyiknek se lenne ilyen öregkora. Amikor ezt mondja, fejébe száll a vér. — Az elnök is azt tudja csak, hogy fiatal szövetkezet vagyunk, tizennyolc fele kell takarmányozni, meg sokat kell fizetni a gépállomásnak. Vegyen gépet, meg építsenek istállót. Mit tehetetlenkednek. — A feleségére pillantott, aki már mosogat. És kémleli őt. Mosoly ül az arcán, mintha látná, hogy ott belül valami hogyan rágja őt. Hiába néz vissza keményen. Az asszony mosolya nem fagy le. — Olyan vagy, mint egy kis kölyök. Szeretnélek kádba dugni, jól megcsutakolni. — Erre ő is nevetni kezd. ESTÉNKÉNT a vonatból messziről nézegeti a falut. Jó nézni, ^ mert a tsz- új major helyén megkezdték két istállót építeni. Az egyiket vályogból, a másik szabványszerű téglából lesz. A vá- lyogosat hamar felhúzták, a szarufák is rajta vannak. Egyik nap már néhány lécet is látott. — De mintha nem szaporodna a léc — állapítja meg másnap. A téglaistálló meg abbamaradt. Embereket se lát az építkezés körül. Széjjel van minden, tán még őrizni se őrzik. — Napok óta az jár az eszébe, miért hagyták abba, hisz kellene nekik. Mindjárt más lenne... A szövetkezet úgy szövetkezet igazán. Egyszer az anyjától is, megkérdezte: — Miért nem építik azokat az istállókat? — Mit tudom én — válaszolta az öregasszony. — Az elnöktől kérdezd. — Aztán megint kezdődött a szokott marakodás. Anyja azt az időt emlegeti mindig, amikor még apja élt. — Hej, ha ma is élne. Ö ugyan sose közösködne. — Anyám, mi a fenének haragít állandóan? Azt hiszi, hogy nem emlékszem. Tudom én, nagyon jól tudom, hogy magának ennyi gönce sose volt és mindig többet dolgozott, mint most. Másnap megint az istállókat figyelte. — Megjön az eső, ezt a vályogot ha be nem fedik, tönkreteszi. A téglának se használ — gondolta. Ahogy jobban szemügyre vette az alkonyaiban a félkész épületeket, két embert pillantott meg. Ügy látta, mintha cserepet raknának egy kis kézi szekérre. Nem ismerte meg ugyan őket, de szitkozódni kezdett. — Elhordják és ezeket hagyják! — Amikor leszállt a vonatról, akkor is ez járt az eszébe. Odaért a „ Szabadság” irodája elé, hirtelen befordult az udvarra. Valaha pagasban repülő vitorlázógép repülővé teszi őket. Kiből mi lesz? — Tovább tanulunk — mondják és arra a két-három napra gondolnak, amit még itt töltenek, ebben az iskolában és utána az övéké lesz a Balaton, a sátor a parton, Szanazug, a strand, a nyár. Nem is baj ez, hogy már a könyv felett az utcára fülelnek és egy alacsonyan szálló fecske, amely hirtelen az ablaknál csippant egyet, jobban érdekli őket, mint az a+b. A tanulmányi átlagra nem lehet sok panasz, az iskola egyik legjobb osztálya az övéké, félévkor 3,68 volt az átlaguk. Csak ketten- hárman nem tanulnak tovább gimnáziumban, de ők is ipari tanulónak mennek. Záhorán vasesztergályosnak készül, Bagyinka Tamás géplakatosnak. S a ruhagyári látogatáskor már őket az érdekelte, hogy mit dolgozik a géplakatos, s mit csinál a vasesztergályos. Mi a munkaverseny ? Az első pádból feláll a kis Varga Péter, a szőke haja furcsán a homlokába lóg, s utána, mintha már kiselőadásokat tartott volna a munkaverseny szervezéséről, lényegéről, magyarázatba kezd. Mondja, mondja, szinte kikéri magának, mikor azt találom mondaraszt kastély volt. Most meg a régi virágoskertek összetaposva, ni, hogy akik versenyben vannak, az egyik közepében egy fűkasza égnek meredő rúddal, amarrább j azok biztos erőlködnek, s rosszin- félig a szín alatt egy szelektor. De mindezt alig látta. Berontott az irodába. Sós János és még ketten üldögéltek, pipázgattak. Nem köszönt, csak nyersen szólt: Néha mi, felnőttek is szeretünk játszani, és az már természetes, hogy a gyerekék még jobban. Ki ne emlékezne gyermekkorára, mikor gondolatban csodálatos kalandokat vívott a levegőben, a földön, s a víz alatt. A gyermek életéhez úgy hozzátartozik a mese, az illúzió, mint a felnőttekéhez a munka. A gyermek képzelete csodás dolgokat varázsol a hétköznap egyszerűségéből, és sokszor még a rossza is olyan csodálatos szivárvány szemüvegen nézd, amely megszépíti azt. És az élet néha furcsa dolgokat produkál, legalább olyan furcsákat, mintha álom lenne. Ki gondolná és ki tudná elmondani, mondjuk a felnőttek közül, ha csak nem azzal foglalkozik, hogyan készül az ing? De kérdezze meg bárki a békéscsabai I. számú iskola nyolcadik E) osztályának tanulóit, mert ők a ruhagyári látogatás után biztos választ adnak. Az osztályban 29-en vannak, fiúk és lányok vegyesen. Nyolc éve járnak együtt. Mi lenne, ha...? Az osztályfőnöki órán kérdésekre pontosan elmondják, hogy mit láttak a ruhagyárban. De vajon mi lenne akkor, ha hirtelen gyermeki képzeletük szárnyán már holnap mint komoly felnőtteknek kellene munkába indulni? — Semmi. Mennénk dolgozni — mondja egy fiú, és ezt olyan ter- mésztesen mondja, mintha már tudná, hol, mit tenne. — Mi a célja a ruhagyárnak? — kérdi az osztályfőnök, a kezek magasba lendülnek, s a középső padsorból az osztály kövér tanulója, Priskin Laci már mondja is: — Mert gyárilag gyorsabban készül az ing. — Miért látogattunk a ruhagyárba? — Hogy lássuk, mit, hogyan csinálnak. S a válaszok során kiderül az is; kiből, mi lesz. Pályaválasztás. Nem könnyű dolog 14 éves fejjel elhatározni valamit, hisz olyan sok csodálatos dolog történik. Egy új épülő ház láttán például szívesen lenne bárki kőműves. Emlékszem arra tavaly, mikor az Árpád ligetben fúrták a kutat a kis srácok csodálattal adóztak a kútfúrók munkájának és sokan képzeletben már maguk is kutat fúrtak valahol az utcán. Egy-egy száguldó autó már a volánt juttatja eszükbe és a ma__ 1MSZIK a CSEREPET, maguk meg itt pipáznak. — A három * ember rámeredt. Azzal nem törődött, hogy válaszolnak-e, nem-e? Miért hagyták abba az építkezést, tönkre megy minden. Vagy olyan jól megy maguknak? — Az elnök, Sós János vissza akart vágni, de sehogysem tudott gorombán felelni, csak ennyit mondott: — Nincs ember vetőnek! — Nincs? Nincs, az istent. Üldögélni van? Kőműves tagjuk is van. Es mit csinálnak egész nap az állatgondozók? Reggel meg este étetnek, de közben? Hisz egyre-egyre nem jut még tíz jószág sem. Fogják meg őket. — Sót Jánosnak valami megcsillant a szemében. Megpróbálta leültetni ezt a vadembert, de az nem hajlott, csak mondta, mondta. Áradt belőle a szó, alig győzték hallgatni. Amikor aztán kifújta mérgét, leült. Körülnézett és megjegyezte halkabban — miért tűrik maguk, hogy olyan az udvar, amilyen. Szebbnek kéne lenni, mint Lénárt idejében. Tudom, megint az emberrel jönnek — és nem hagyta szóhoz jutni őket, azok kicsit megilletődve hallgattak, mígnem a nagy hév, csendes beszélgetésbe torlódott. Amikor elváltak, Imrében nem volt harag, inkább valami melegítette a szívét. Reggel negyed négykor megi nt csengett az óra. Imre nyújtózott, aztán egy mozdulattal elzárta a csengőt. Az asszony, mint szokott, felébredt. Nem értette, hogy miért nem mozdul párja. Odafordult hozzá. — Szabadságon vagy? — Lehet. Majd meglátom. Mindenesetre azokat az istállókat oe kell fejezni — mondta csendesen és beállította hat órára a csengőt. Az asszony mosolyogva hallgatta, oldalt pillantott, embere arcát nézte és mosollyal az arcán aludt el újra, de még félálomban kinyújtotta karját és megsímogatta Imre rakoncátlan fejét. — Haza találsz? — kérdezte halkan és szerelmes asszony módjára közelebb húzódott. H. Szabó József dulatnak véli, hogy esetleg kételkedem szavaiban. Ki dolgozik a nyáron? A kezek magasba lendülnek, és már eszükbe is jut, hogy tavaly nyáron is a vasúti sínek között szedték a füvet, a kertészetnél locsolták a virágokat, és a jól jött keresettel maguk gazdálkodtak, széppé varázsolták a nyarat. Talán' nem is tudják, hogy nekik szórakozás volt, az segítség volt a szülőknek is, és egy kicsinyke kis téglát az még az országnak is jelentett. Visszatérő refrén a ruhagyár. Az iskola és a könyv mellett talán furcsa kettősséget jeleni; de 14 éves életünkben a látszólag kicsiny dolgok is nagyobb jelentőséggel bírnak és lehet, hogy néha a szemüveg, amin át nézik a világot, furcsán megtöri a fényt, torzulást okoz, az azért biztos, hogy éppen a ruhagyári látogatások jelentik nekik mégis a valóságot. Mert azon túl, hogy tudják, hogyan készül az ing, hogy odahaza édesanyjuk csak egyet csinál any- nyi idő alatt meg, míg a gyár ezreket, már vallják: a gyár a valóság — az igaz. És nevetni is jó, mert ezzel szebb az életük, és a gyerekcsínyek mosott is az életre készülnek. Dóczi Imre
