Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-04 / 131. szám

«*»• JÜNITJS 4., SZOMBAT AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA V. évfolyam, m. SZÁM A leszerelés nem tűr halasztást, sürgősen kopogtat az ajtón Hruscsov sajtóértekezlete a Kremlben Moszkva (MTI) Pénteken, közép-európai idő­számítás szerint 9.00 órakor nagy fontosságú sajtóértekezlet nyílt nieg a Kremlben. A sajtó- értekezletet Hruscsov szovjet miniszterelnök tartotta. Tájé­koztatta a nemzetközi sajtót azokról az új javaslatokról, ame­lyeket a Szovjetunió az általá­nos és teljes leszerelésre vo­natkozóan előterjesztett. Ezek­kel a javaslatokkal egyidejűleg Hruscsov szovjet miniszterelnök a világ valamennyi kormányfő­jéhez üzenetet intézett. A szovjet kormány új javaslatai már a leszerelés első szakaszában előirányozzák minden olyan esz­köz tilalmát, amely nukleáris fegyverek szállítására alkalmas, továbbá az idegen területeken lé­tesített katonai támaszpontok megszüntetését is. Ez már az át­fogó leszferelési program megva­lósításának kezdetén is megszün­tetné azt a veszélyt, hogy atom­háború törhet ki. A javaslat be­hatóan kidolgozza a leszerelés el­lenőrzésére vonatkozó intézkedé­seket. Előirányozza, hogy már a leszerelés első szakaszának meg­kezdése előtt az ENSZ keretében nemzetközi ellenőrző szervezetet létesítsenek. A Kreml Szverdlov-termében tartott sajtóértkezleten a szovjet és a külföldi sajtóknak, távirati ügynökségeknek, rádióknak és te­levíziós társaságoknak több mint négyszáz képviselője jelenet meg, A szovjet miniszterelnök nyilat­kozatot tett az értekezleten az „ál. talános és teljes leszerelési szer­ződés” alapvető határozatairól.- Kijelentette: a szovjet kormány azért dolgozta ki ezeket a javas­latokat, hogy a kormányfőik pá­rizsi értekezlete elé terjesszék őket megtárgyalás végett. „Nagyon komolyan készültünk a csúcsértekezletre, a legjobb szándékok töltöttek el bennün­ket, s nem mentünk üres úti­táskával Párizsba — mondotta a szovjet kormányfő. — A szovjet kormány arra számí­tott, hogy a kormányfők értekez­letén sikerül majd előmozdítani a legfontosabb és legsürgősebb kérdéseknek, köztük a jelen leg­fontosabb problémájának: az álta­lános és teljes leszerelésnek a megoldását.” „Sajnos, az Egyesült Államok kormányának provokációs csele­kedetei meghiúsították a csúcsér­tekezletet, s Párizsban emiatt nem vitathattuk meg az általános és teljes leszerelés problémáját, va­lamint más fontos nemzetközi kérdéseket sem. Az Egyesült Államok szenátu­sának külügyi bizottságában fo­ganatosított vizsgálat ismételten és nyilvánvalóan igazolja, hogy az értekezlet megtorpedózását az Egyesült Államok kormánya — Herter, Nixon, Eisenhower tervezte és hajtotta végre” — állapította meg Hruscsov. Hruscsov kijelentette, hogy a leszerelés problémája nem tűr halasztást, és „sürgősen kopogtat az ajtót!” — Az atomkorszakban az interkontinentális rakéták és az elektronika korában tragikus következményekkei járhatna, ha tovább halogatnék e probléma megoldását Hruscsov emlékeztetett arra a szovjet javaslatra, amelyet a Szovjetunió az általános és teljes leszerelésről, az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán terjesztett elő, s kiemelte: „A legutóbbi ese­mények nem csökkentették, ha­nem éppen növelték az általános és teljes leszerelésnek, továbbá a népeket veszélyeztető és felesle­ges fegyverkezési verseny meg­szüntetésének szükségességét”. A szovjet kormány — folytatta Hruscsov — figyelmesen megvizs­gálta egyes országoknak, közöt­tük Franciaországnak a leszerelé­si program gyakorlati megoldásá­val kapcsolatos meggondolásait. A Szovjetunió — amely koráb­ban és most is a teljes és álta­lános leszerelés álláspontját képviseli — készen áll még az atom- és hidrogénfegyverek megtiltása előtt, a leszerelési programnak már első szakaszá­ban megsemmisíteni mindazo­kat az eszközöket, amelyek e fegyverek célbajuttatását biz­tosítják. Hruscsov kiemelte, a Szovjet­unió olyan körülmények között terjeszti elő javaslatait, hogy je­lenleg általánosan elismert fö­lényben van a legkorszerűbb és leghatékonyabb szállítóeszközök, így interkontinentális ballisztikus rakéták tekintetében is. Mi azt javasoljuk — mondotta Hruscsov —, hogy az általános és teljes leszerelés programjának megvalósítását kezdjük — még­pedig nemzetközi ellenőrzés mel­lett — a katonai rakéták, a kato­nai repülőgépek, a víz fölött és a víz alatt használatos hadihajók továbbá az atomtölteteket hasz­náló tűzésrség és a tömegpusztító fegyverek célbaj uttatására szol­gáló más eszközök betiltásával és megsemmisítésével, valamint az összes külföldi katonai támasz­pontok felszámolásával. Az álla­mok biztonságát, csak akkor lehet teljesen szavatolni, ha valameny- nyi ország fegyverzetéből kivétel nélkül kiiktatják az atom- és hid­rogénfegyverek szállítására alkal­mas eszközöket és megsemmisítik azokat. A szovjet miniszterelnök ezután hangsúlyozta, hogy a legkülönbö­zőbb, nukleáris fegyverek szállí­tására alkalmas eszközök kiküszö­bölése már az általános és teljes leszerelés első szakaszában „meg­bízható biztosítékul szolgálna a váratlan támadás ellen”. Ismere­tes, hogy a váratlan támadás megelőzéséről sok szó esik az Egyesült Államokban. Ha megvalósítják a leszerelési intézkedéseket, aligha akad majd valaki, aki kifogásolná az egyes országok területének át- repülését, történjék ez az átre- pülés akár azzal a céllal is, hogy tetszés szerinti magasság­ból, tetszés szerinti felvételeket készítsenek. Akkor azonban nem lesz senki sem, aki az így szerzett adatokat, valamely állam biztonságának hátrányára használhatná fel — mondotta Hruscsov. Hruscsov ezután közölte, hogy a szovjet javaslatok részletesen is­mertetik az ellenőrzésre vonatko­zó rendelkezéseket. Előirányoz­zák, hogy már a leszerelés első szakaszában az ENSZ keretei kö­zött nemzetközi ellenőrző szerve­zet létesüljön. Ez a szervezet a helyszínen el­lenőrizné a rakétafegyverek, a katonai repülőgépek és az egyéb olyan eszközök megsemmisítését, amelyeket atom- és hidrogénfegy­verek szállítására lehet felhasz­nálni. A szervezet felügyelete mellett történnék a rakétakilövő támaszpontok megsemmisítése is. A soron következő szakaszok­ban — folytatta Hruscsov — ki­bővülne-az ellenőrző szervezet funkciója. A nukleáris fegyverek eltiltása és megsemmisítése, a hadseregek feloszlatása stb. szigo­rú ellenőrzéssel történnék. Hruscsov kijelentette, a Szov­jetunió kormánya figyelmesen ta­nulmányozta a nyugati hatalmak­nak azt az indítványát, hogy ál­lítsanak fel nemzetközi haderőt. Ebben a kérdésben — mondotta a szovjet miniszterelnök — arra a következeteésre jutottunk, hogy a jelenlegi adottságok mellett azaz egyetlen reális lehetőség, ha a né­pek békéjének biztosítására az ENSZ alapokmányának megfele­lően szükség esetén rendőri (mi- licia) egységeket bocsátanak a Biztonsági Tanács rendelkezésére azokból a rendőri erőkből, ame­lyekkel az általános és teljes le­szerelés megvalósítása után az államok rendelkezni fognak. Az ilyen rendőri (milioia) alakulato­kat csakis a népek békéjének biz­tosítására, nem pedig a független­ségért és a szociális haladásért küzdő népek elnyomására, bel- ügyeifcbe való beavatkozásra sza­bad felhasználni. A leszerelési intézkedések meg­valósítása után beköszöntő kor­szakról szólva Hruscsov kijelen­tette, hogy akkor Eisenhower, Herter, Dil­lon és társaik, különösen Nixon majd átrepülhetnek minden olyan szovjet terület fölött, ahol csak akarnak. Mi pedig a föld­ről üdvözölni fogjuk őket. Akkor az ilyen repülések nem ve­szélyeztetik már a Szovjetunió biztonságát. A nyilatkozat felolvasása után Hruscsov felszólította a jelenlévő tudósítókat, hogy tegyenek fel kér­déseket. Hruscsov elvtárs válással Az UPI amerikai hírügynök­ség moszkvai tudósítója, Shapiro megkérdezte, hogy mi a szov­jet kormányfő véleménye Mali- novszkij marsallnak arról a be­szédéről, amelyben kijelentet­te: parancsot adott a rakéta­fegyvernem főparancsnokának, hogy határsértés esetén mérjen csapást a határsértő repülőgép támaszpontjára. — Ezt a nyilatkozatot szó sze­rint úgy kell értelmeznie, ahogyan Malinovszkij marsall mondotta — jelentette ki Hruscsov. Hogy miért adtunk ki ilyen pa­rancsot? Mert Amerika még mindig jogot formál rá, hogy — úgymond — „az Egyesült Álla­mok és szövetségeseinek »tehát csatlósainak« védelmére kémre­püléseket hajtson végre terüle­tünk felett. Mi a Biztonsági Ta­nácshoz fordultunk, az azonban nem ítélte el az agressziót, mert többsége az Amerikai Egyesült Államok szövetségese, s épp olyan haramia-módra érez, mint az USA. így nem maradt más hátra, mint az, hogy saját erőnkre tá­maszkodjunk, saját magunk' bí­ráskodjunk ebben a kérdésben, ítéletünk pedig szigorú lesz. — Ebből a nyilatkozatból min­denkinek komoly következtetése­kei kell levonnia. Mindenek előtt persze azoknak az országoknak, amelyek szomszédosak a Szovjet­unióval, s amelyeknek területén amerikai katonai támaszpontok vannak. — Ha nem adtunk volna ki ilyen parancsot, ez azt jelentette volna, hogy hallgatólagosan bele­egyeztünk abba a haramia-politi­kába, amelyet az Amerikai Egye­sült Államok velünk és szövetsé­geseinkkel, a szocialista orszá­gokkal szemben folytat. Az ilyen politikába mi nem egyezhetünk bele. Van rá erőnk, hogy ne en­gedjük meg, sőt visszaverjük az agressziót. Ezután az Izvesztyija tudósí­tója utalt Láncolt White nyilat­kozatára, mely szerint az Egye­sült Államok „teljesíti kötele­zettségeit” szövetségeseivel szemben. A tudósító megkérdez­te Hruscsovtól, mi a véleménye erről a kijelentésről. — Ismerem ezt a nyilatkozatot, s meg kell mondanom, nem tar­tom okosnak, sőt ostobának vé­lem — jelentette ki a szovjet kormányfő. Eszerint az Egyesült Államok ismét megmutatja: a régi álláspontra helyezkedik, nem is­meri el, hogy a kémrepülés ag- ressziós cselekedet. — Ez lényegében azt jelenti, hogy az Egyesült Államok így szól szövetségeseihez: „Ne ijedjetek meg, ha a Szovjetunió rakétáival megsemmisít benneteket. Ne fél­jetek! Jelen leszünk a temeté­sen. Ti csak folytassátok nyugod­tan eddigi politikátokat” — mon­dotta Hruscsov a jelenlevők ha­talmas derültsége közepette. — Remélem, hogy azokban az országokban, amelyekben ame­rikai támaszpontok vannak, akad­nak józan gondolkozású emberek, s ezek helyesen értelmezik ezt a nyilatkozatot. Megértik, hogy Láncolt White nyilatkozata csu­pán a hidegháborút és azt segíti elő, hogy a hidegháború meleg­háborúvá váljék. Ilyen háború­ban az első csapást természtesen azokra az országokra mérik, ahol támaszpontok vannak. — Az ilyen kijelentések csak bizonyítják annak a következte^ lésünknek a helyességét, hogy Pentagon agresszív körei és Her­ter, Nixon, Dillon — közbevető- leg megemlítem: ez korántsem csökkenti Eisenhower elnök fe­lelősségét — arra számítva, hogy egy új háború esetén elsősorban a szövetségesek vére folyna, a Szovjetunió szomszédos országok szenvednék a csapásokat. — Szeretném, ha a népek tuda­tában lennének, hogy mi nem a- karunk háborút, de mindent meg­teszünk hazánk szuverenitásának biztosítására. Hruscsov példának hozta fel Törökország helyzetét. Az ameri­kai támaszpontok létesítését Men- deres miniszterelnök engedélyez­te, Menderes viszont most már börtönben ül. Az új török kor­mány vezetője, Gürsel tábornok többször is kijelentette, hogy visszatér Atatürk politikájához. Ez a politika annak idején lehető­vé tette a két ország együttmű­ködését. — Mi barátságot akarunk Tö­rökországgal. Barátságban aka­runk élna más országokkal, így Angliával, Franciaországgal, Olaszországgal is, ahol a legfon­tosabb amerikai támaszpontok vannak. Én ugyan most pontosan nem tudom e támaszpontok elhe­lyezkedését, de van vezérkarunk, s vezérkarunk térképein ezeket a a támaszpontokat minden bizony­nyal feltüntetik. A Pravda tudósítója megkér­dezte a szovjet kormányfőtől, mi a véleménye azokról a nyu­gati hírekről, hogy a csúcsta­lálkozóra esetleg hat—nyolc hó­nap múlva kerülhet sor. Hruscsov hangsúlyozta: A csúcs- találkozóra nem csupán a Szov­jetuniónak, hanem minden or­szágnak szüksége van, s ha erre nem kerülhet sor hat—nyolc hó­nap múlva, ez kétségkívül elke­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents