Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

1960. június 23., csütörtök

KÉPÜJSÁg

3

Arafógépek kattogásától,

kaszák pengésétől

hangos a szeghalmi határ

^VWVWVWWWVWWWN^VWWW^iAA^AWW

Ismét a gyulai lett az ország legjobb néprajzgyűjtö szakköre

lésű község — néprajzát beKasza alá érett a gabona a szeghalmi földeken. Az első keresztek már messzire hirdetik, hogy elérkezett a legnehezebb paraszti munka egyike, az aratás. Az Üj Barázda Tsz 30 holdas őszi- árpa-tábláján két aratógép egymás után haladva úgy adogatja a dúskalászú kévéket, mint forró napon a fagytaltárus a hűsítő finomságot.

Hétfőn a délelőtti órákban kezdett munkához az egyik gép. Az első két nap még csak próbálkozás. Ilyenkor sokat állítanak rajta, igazítják, olajozzák. Nem árt az elővigyázatosság, hiszen ha az első két nap erőltetik, akkor egész aratás ideje alatt baj lesz vele.

Na de a gabonának sem árt egy-két napi érés.

— Be kell ezt tömi, mint a jő csikót — szokta mondani a gépre Hajdú Károly, a Füzesgyarmati Gépállomás aratógépkezelője.

Vagy 8—10-en is körülveszik, ha 10—15 percre megáll. Majdnem az egész tsz-vezetőség kint van az árpaföldön. A gépállomástól is vannak vagy hárman. Kíváncsiak a munkára. Joggal: hiszen

vizsga is ez az első aratás

Itt mutatkozik meg igazán, hogy alapos munkát végeztek-e a télen a gépjavítások idején?

A tsz-vezetők az árpa kalászait nézegetik. Szépek, dúsak azok a kalászok. A kora tavaszi fagyok ugyan egy kicsit meglátszanak-'tilt- -1’ — «. (jjyao

rül. Ilyenkor megigazítja még az aljat, hogy jobb fekvőhelyük legyen. Nem tesz kivételt. A tehenet is ellátja. Nézegeti őket. Szinte hizlalja a szemét. Különösen a lovakat cirógatja sokáig tekintetével. Nem hiába mondják róla a faluban, hogy a lovak bolondja. Ami igaz, az igaz. Nagyon szereti a lovat. Különösen a szürkéket. Nem is volt neki másmilyen színű világéletében. Már éppen befelé indult, amikor ugatott a kutya az udvaron. A lámpát visszaakasztotta a szegre, s kinézett. Lépéseket hallott.

— Ugyan, ki a fene járhat erre ilyenkor? — gondolta. Ekkor már a Csuli, ez a fekete pulikutya ugyancsak fogta az illetőt.

— Csiba te!

— Bacsó Pista! — dörmögte magában. A közeledő Bacsó, mert csakugyan ő volt, észrevette, hogy ott áll az istállóajtóban.

— Szólj már erre a dögre, mert még belémharap!

— Nem bánt az senkit, ha békés szándékkal közeledik. A kutya megérzi, kit kell megugatni.

A zért csak leintette. Annak

** azért örült, hogy megijesztette egy kicsit Bacsót a kutya. Öt is megijesztette máma a Vartermést takarítanak be az idén árpából, amilyen régen soha nem volt. öt-hat évvel ezelőtt ott, ahol most 15—16 mázsát várnak holdjától, csak 6—8 mázsát arattak. Duplán fizet a föld a közösben. Igaz, tettek is ezért sokat. Nem sajnálták az időt, pénzt és fáradságot. Mindent megadtak a földnek, amit az megkívánt. Javították, digózták, trágyázták. S most fizet.

Kedd délig 4 holdat vágtak le. Ez nem sok, viszont az egyik gép alig másfél órája érkezett. Jóformán be sem állt. A fiatal tsz-elnök pár percig beszél a két gépkezelővel, azután sorolnak. Ki marad ezen a táblán és ki megy át a dűlő másik oldalán lévő nagy táblába, amely már szintén kasza alá érett. A sorolás megtörténik. Az egyik gép elindul. Jó munkát kívánnak egymásnak a gépkezelők. Ez a leg. jobb, amit kívánhatnak, hiszen jó munkára van most a legnagyobb szükség. Ezt kívánják a tsz-gazdák is nekik, hiszen géppel szeretnének aratni minden szál gabonát az Űj Barázda Tsz-ben. A héten befejezik az árpát és hétfőn már a 600 holdas búzatáblához fognak hozzá. A terv szerint az Üj Barázda Tsz július 20-ig minden gabonát learat.

A Rákóczi Tsz árpaföldjén is hasonló kép fogad. Itt is két aratógép dolgozik. A Vésztői Gépállomás aratógépei sem vallanak szégyent. Csalk kedden reggel kezdtek munkához. Délután egykét órái a learatták a tanvaközga Pista, Bacsó kebelbarátja a szövetkezettel. Csak nem eszi meg a fene, ha most is ezért jött.

— Jóestét.

— Adjon Isten.

— Láttam, hogy ég a lámpa az istállóban. Éppen hazafelé tartok, mondom, benézek egy kicsit.

— Mára már vége a dolognak. Gyerünk be a házba.

— Jó erőben vannak a lovaid.

— Sokat is esznek.

— Ez a fekete csánkú tán hasas?

— A tavasszal fedeztettem be. No, gyerünk. — Nem szívesen beszélt Bacsó előtt a lovairól. Hátha már ezekre is kivetették a hálójukat.

A konyhában az asszony már

" készítette a rétestésztát. A kisszobába mentek. Egyébként ezt ősztől tavaszig, mikor hidegek járnak, konyhának is, szobának is használják. Most még nem itt főz az asszony. Még megvannak fűtés nélkül is.

— Ülj le! — s széket tolt Bacsó alá.

— Köszönöm. Elfogadom, mert elég sokat mászkáltam már máma.

— Én is kigyalogoltam magam alaposan az eke után.

pont mellett lévő négy hold őszi árpát Szerdán még az árpát vágják és mire ez a riport megjelenik,

a Rákóczi Tsz befejezte az árpa aratását

Csütörtökön reggel már Földesi Sándor aratógépévei a gyönyörű sárgára érett búzát aratja. Van itt is jócskán aratni való. Az elnök azt mondja: (aki szántón ott van az árpatáblán és figyeli a gépek munkáját). — Minden kalászost nem tudunk géppel vágni. A héten még több gép dolgozik nálunk, hiszen nem minden tsz-ben lehet megkezdeni az aratást. Csak a szi- kesebb, fehérebb talajon, mint amilyen nekünk van. De a jövő héten, hétfőn szinte általános aratás kezdődik. A 40 kézikasza, amely az aratáskor „bevetésre” kerül, már kikalapálva, elkészítve várja gazdáját. Megvan már a munkarend, az aratópárok kijelölve. Ha az időjárás közbe nem szól, hétfőn hajnalban a kaszák suhogásától lesz hangos a Rákóczi Tsz területe...

Nemcsak a szeghalmi földeken aratnak már, hanem a vésztői határban is találtunk kereszteket. Igaz, hogy itt nem az aratógépek kattogása verte fel a határ csendjét, hanem a 70 éves Szöllősi Mihály kétmarokra fogott kaszájának lassú suhogása.

— Nehéz már a bácsinak a kasza nyele! — köszöntünk rá az öregre, amikor megpillantottuk a

keresztek mögött

— Erős vagyok én, bírom még a kaszát. A 30 éves kubikosság megedzette az embert. Meg tudja, azért aratok most, mert ebben az évben fogok utoljára kassát a kezembe. A 6 hold földemet odaadtam a termelőszövetkezetnek. Jövőre már nem aratok. Elég volt ebből 55 évig. Tizenöt éves koromban arattam először. Azóta minden évben. Most csak arra vagyok kicsit büszke, hogy a vésztői határban ebben az évben az ón földemen jelent meg az első kereszt!

...Megkezdődött az aratás.

Csepkó Eta

— A szántáson mi már régen túl vagyunk. Holnap kezdjük el a vetést.

— No, nekem is alig maradt

valami négy-ötszáz öl csak.

— Birod még ezt a sok strapát? Nem vagy már mai gyerek velem

együtt.

— Má’ nem úgy, mint évekkel ezelőtt, de holnap már itthon lesz a fiam is. Leszerel.

— Az ám! A Miska. A nyáron láttam utoljára, mikor szabadságon volt.

— Azóta nem is jött haza. Meg- emberesedett. Használt neki az a kis egrecíroztatás. Bár jó dolga volt. Egy éve már sofőr, vagy ahogy ott hívják, gépkocsivezető.

— Akkor már szakma is van a kezében.

— Van, van. Amit tanult, annak mindig hasznát veheti, dehát minek sofőr erre a földre?

— Kellenek az ilyen emberek nagyon. Nem muszáj neki már a földet dúmi úgy, mint te is.

Erre dacosan felnézett öreg Bokor Mihály.

— Az én fim nem hagyja el a földet, de ha eszébe jutna, akkor se engedném neki.

(Folytatjuk)

A Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium Ternyák Ferenné tanárnő által irányított és a helyi múzeumtól pártfogolt néprajzkutató szakköre másodszor is megnyerte az országos népraj zgyűjtő pályázat első díját. Az 5000 forint értékű könyv- és 1500 forint pénzjutalmat az iskola évzáró vizsgáján osztották ki a 36 tanulmánnyal pályázó 17 ifjú néprajzkutatónak. Különösen nagy figyelmet keltett a most érettségizett Kosa Lászlónak a határmenti Köte- gyán — hajdani vallon telepü„Nincs jogom, hogy a dolgozók kezdeményezése felett pálcát törjek, s ne bízzak célkitűzéseik valóra váltásában” — ezek a gondolatok jutottak eszembe minap Mezőkovácsházán, a járási tanácsnál, amikor Gabnai elvtárssal a termelőszövetkezetek közös állatállományának kialakításáról váltottam szót. Pergessük vissza a gondolkodás fonalát a koratavaszra, amikor a járási bizottság és a tanács munkatársai a közös gazdaságokkal egyetértésben olyan célok elérését tűzték a régi és az új szövetkezetek elé, hogy év végére a közös szántó minden száz holdjára hat koca jusson. Ezért több járás részéről támadás érte őket. Túl magasnak, szinte elérhetetlennek tartották célkitűzéseiket. Egyszóval: nem bíztak a tervek megvalósításában. Ebben az időszakban haug- zott el a járási bizottság első titkárától — jóllehet nem ezekkel a szavakkal, de amit mondott, annak ez volt a lényege: „Nincs jogom, hogy ..És most előkerülnek a néhány nappal ezelőtt realizált tsz termelési tervek adatai, amelyekből Gabnai elvtárs tájékoztat a közös és háztáji állatállomány alakulásáról.

— Ahhoz, hogy járásunk területén a közös használatban levő földterület minden száz holdjára hat koca jusson, terv szerint 4800 sertést kell év végéig tenyésztésbe állítani. Jóformán három hónap alatt 4000 kocával gyarapodtak a tsz-ek állatállománya.

— Ezek szerint az év hátralevő részében a 800 koca tenyésztésbe állítása nem okoz különösebb gondot — vetem közbe.

— Nem. Sőt, mi ennél több kocát szeretnénk tenyésztésbe állítani. Néhány nappal ezelőtt ezer koca vásárlására kaptunk hitelt. Ezeket is számba véve, minden lehetőségünk megvan ahhoz, hogy 1960. december 31-én a közös szántó minden száz holdjára nem hat, hanem hat és fél koca jusson.

— A háztáji gazdaságok koca- állományát is ebbe a 6,5-be számolja?

— Nem. Az utóbbi két hónapban négyszáz kocát helyeztünk ki a háztáji gazdaságokba. A tsz- gazdák jelenleg 1200 kocát tartanak. Év végére elérjük az 1500-as számot, s így ezzel együtt hét kocánál többet könyvelhetünk maid el a tsz-ek minden száz hold szántójára.

— Ha már egyszer a sertéstenyésztés került szóba, az idei árutermelésről is szólni kellene, lássuk, mi a helyzet?

— Az 1960. évi szerződéskötés jelenleg 70 százalékos teljesítést mutat. Még 15 300 sertés lekötésére számítunk. A háztáji gazdamutató értékes pályaműve, amelyért „A magyarság néprajza" című négykötetes könyvvel és több száz forint pénzajándékkal jutalmazták meg az ifjú szerzőt.

Az ország legjobb ifjúsági néprajzgyűjtő szakkörének tagjait nagy tervek foglalkoztatják a vakációban is, a nyáron a gyulai „új-város” néprajzi érdekességeit kutatják fel, amint arról dr. Dankó Imre, az Erkel F’erenc Múzeum igazgatója hírt adott.

mint amennyit vártunk. A tsz-ek szerződési terve eddig oO százalékra lett teljesítve. Több helyen süldőhiány mutatkozik. Emiatt talán lesz valam kiesés, de ez csak a darabszámot érinti. A járásból 61600 mázsa sertéshúst kell a felvásárló szerveknek átadni. Ez meglesz! Több szövetkezetben a hizlalás! súly növelésével foglalkoznak, ami viszonylag megnyugtató a népgazdaság hús- mérlegének alakulására. Így az áruértékesítési tervben nem lesz olyan kiesés, mint amilyenre egyesek számolnak.

Ezek szerint senki sem kételkedhet abban, hogy a mezőkovácsházi elvtársak célkitűzései megalapozottak voltak. Elérhető, sőt túl is teljesíthető az. amit erre az évre a száz holdankénti hat koca tenyésztésbe állításával maguk elé tűzték. Példájukat a többi járás is méltán követheti.

Hol van már a múlt?

Igen, hol van már a múlt? Vajon a

kis unokával másfél évtizeddel ezelőtt a két feketeikendős nagymama közül melyik ült volna he az eszpresszóba, faigylaltozni? Valószínű, egyik sem. S ennek megannyi oka is volt annak idején. Hogy elsőnek a leglényegesebbet említsük: a gönnyedéssel megkeresett fillérek, a néha pengő, kenyérre is alig volt elég, nemhogy olyan ruhára jutott volna, amelyikbe eszpresszóba be lehetett volna ülni. Na mag a tartózkodás. Hiszen a munkától kérges, megrepedezett kezüket is szégyelltek, melyekkel az urak asztalára minden jót előteremtettek... Csak áz ő asztalukra nem jutott.

Milyen jó, hogy ez már csak a múlt rossz emléke, hogy a munkától fáradt nagymamák, nagypapák is ott ülnek már az eszpresszók kis asztalai meglett és jól érzik magukat, mint a képen látható két nagymama, az egészségtől duzzadó kis unokával.

Igen. a nagymamáknak is helyük Ságok lényegében több sertés el- | van az eszpresszókban és mindenütt, adására kötöttek eddig szerződést, sőt nagyon is helyük van.*

Less-e a 100 holdanként hat koca?