Békés Megyei Népújság, 1960. június (5. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-21 / 145. szám
4 I960, június 21., kedd NÉP ÚJ SÄ a FIATAL ESZPERANTISTÁK VIZSGÁJÁN Mtikéní lapiwiRbain rctofden már közöltük, nem mindennapi esemény tanúi voltunk a napokban a gyulai Erkel Ferenc gimnáziumban. A színhely — a harmadik emeleten levő egyik tanterem — mindössze annyiban különbözött hétköznapi külsejétől, hogy a virággal díszített tanári asztal körül, a vizsgáztató Kádár Imre pedagógus mellett ott ült még Dumitrás Mihály, a Békés megyei Eszperantó Bizottság elnöke és dr. Sze- menyéi Bálint, a bizottság titkára. Ebből a körülményből, valamint a táblán ékeskedő feliratból — Eszperanitóval a válágbékéértl — sejteni lehetett, hogy itt valamiféle eszperantó história készül. A leírtak előzményéül any- nyit, hogy megyénk középiskolái közül a gyulai Erkel Ferenc gimnázium az első, ahol a diákok eszperantóból is vizsgázhatnak. Annak idején az iskola igazgatója, Jeges Sándor lehetővé tette, hogy a választható idege n nyelvek között az eszperantó is szerepeljen. Igaz, támogatókra lelt a KISZ városi és iskolai bizottságában. Ennek eredményeként az 1959/60. tanévben 18 fiatal vállalta, hogy ebből is vizsgázik. Az első vetés most beérett. Dumitrás Mihály elnök, megnyitójában arra buzdította a diákokat, hogy továbbra is legyenek hűek a munkás-világnézet terjesztése szempontjából oly hasznos és a béke ügyét segítő eszperantóhoz. Alig hangzottak el szavai, már a bizottság előtt állt az első vizsgázó, Török Erzsébet. Bevezetésként egy eszperantóra fordított kínai verset szavalt, Az ifjúság éneke címűt. A vizsgáztató Kádár Imre az olvasókönyv anyagából és a nyelvtan köréből merítette kérdéseit. Hibátlanul gördültek a feleletek. Az a bizonyos „vizsgadrukk” azért érződött kissé. Nem mindegyik felelő beszélt olyan bátran, lendületesen, mint ahogyan ezt ez a dallamos, zengzetes nyelv megkívánja. — Fordítsa kérem — intézte a szót a vizsgáztató az egyik vizsgázóhoz, aki éppen egy eszperantó mondatot kanya- ritott szép kerek betűkkel a táblára: — Az ország egyik legszebb kisvárosa Gyula — hangzott a fordítás. — Lám, nemcsak megtanulták a nyelvet, hanem „idegenforgalmi propagandára” is felhasználják — jegyezte meg tréfásan valaki. A vizsga végén egy szép és komoly tekintetű szőke lány, Metz Anna, Vilkó Setglä finn eszperantista és békeharcos Mi szebb? című költeményét tolmácsolta szívvel és hibátlanul. A vizsgán elhangzottakat egyébként teljes egészükben hangszalagra vették, hogy az „erkelis- ták” erne hasznos kezdeményezése másutt is felidézhető lehessen és követendő például szolgáljon. A kedves esemény befejezéseként a vizsgáztató és a hallgatók kölcsönösen megajándékozták egymást virággal, illetve eszperantó nyomtatványokkal, irodalommal. Ezt követően kérdéssel fordultunk a nyelvtanfolyam vezetőjéhez, Kádár Imréhez, aki a Békés megyei Es-zpeAz egyik a 18 eszperantó nyelvszakos közül. — Törő Emőke a vizsgabizottság előtt rántó Bizottság ifjúsági titkára is egyben. Aziránt érdeklődtünk, hogy miben segítheti - gimnázium diákjainak eszperantó nyelvtudása a békemozgalmat? — Iskolásaink — hangzott a válasz — amint elérik a levelezéshez szükséges for kot, máris bekapcsolódnak a mozgalomba. Mégpedig egyszerűen úgy, hogy leveleznek a Föld különféle tájain élő eszperantistákkal. Ez ma már nem probléma, mert hiszen bolygónkon sok millió azoknak á száma, akik megértve az idők szavát, elsajátították ezt a minden népet egybekötő nyelvet. Ma már nem szükséges egy sereg idegen nyelv tanulásával bajlódni, kivéve, ha eredetiben kívánja valaki megismerni más népele irodalmát. Mint érdekességet megjegyzem, hogy az „Erkel év” alkalmából Gyulára érkező szovjet, bolgár, román és dán vendégeink idegenvezetését már tanulóink látják el. Megkérdeztük, hogy mutatkozik-e Gyulán az ittenihez hasonló nagy érdeklődés az eszperantó tanításának rendszeressé tétele iránt más tanintézetek és intézmények részéről is? — Ezzel kapcsolatban hivatalosan n:ég nem nyilatkozhatom — felelte Kádár Imre —, azonban mindent elkövetünk, hogy az esziperantót a középiskolákban is mielőbb, rendszeresen tanítsák. Ez nem egyszerű helyi, vagy akár országos kívánalom csupán, hanem a mind lüktetőbbé váló nemzetközi élet reális követelése, mely elől hovatovább sehol, senki sem térhet ki. Bizonyíték erre az, hogy olyan tekintélyes nemzetközi szerv, mint az UNESCO az eszperantó mozgalom célkitűzéseit hivatalos programjában szerepelteti és a nyelv minden ország tanintézeteiben való tanítását szorgalmazza Ami á gyulai lehetőségeket illeti, csak elismeréssel szólhatok a KISZ-szervezetékről, a városi és a gimnázium vezetőiről, akik az eszperantó mozgalom ügyét nemcsak szavakban, hanem minden tőlük telhető módon segítik. A gimnázium igazgatójának a hasznos kezdeményezése nemcsak ebben a vizsgában realizálódott. A W fiatal példáján felbuzdulva az 1960/61. tanévre negyvennél is többen jelentkeztek az eszperantó nyelv tanulására. Roszár Rezső Emberpalánták kozott... — Évzáró a Gábor Áron utcai óvodában Szívderítő, kedves ünnepség színhelye volt vasárnap délután a MÉSZÖV Petőfi utcai kultúrterme: a Gábor Áron utcai óvoda emberpalátáinak évzáró ünnepségét nézte, hallgatta meg több száz szülő és érdeklődő. Már az előadás előtt zsúfolásig megtelt a nézőtér. Ez alatt a kis óvodások — mit sem törődve azzal, hogy rövid időn belül fel kell lépniük „a világot jelentő deszkákon” — vidáman kergetőztek a kultúrház uvarán... Kárpáti Jánosné vezető óvónő, aki egyben az óvodások a. n. „középcsoportjának” nevelője, nem vallott szégyent a kis emberpalántákkal. Sok-sok türelemre, magyarázatra, szeretetne volt szükség ahhoz, hogy a 3—6 éves emberkék nyiladozó értelmébe beleplántálják mindazt a sok szépet és jót, amiről az apróságok e „vizsgán” számot adtak. A középcsoportosok műsorából nagyon tetszett a kis szöszi Fekete Laci szavalata, a „Ki a legény a gáton” c. szavalat, amelyet 12 kisfiú adott elő, a „HétMi az, születésnapja van? IMÉ A, csak vizsganap volt. színvirág” című mesejáték, a „Pámatánc” közópesoportos leánykák előadásában. Kazár Jánosné, a legkisebbek népszerű „Erzsiké óvónénije” apróságai aratták talán a legnagyobb sikert Érthető ez, hiszen a 3—4 évesek komolykodó igyekezete önmagában véve is kedves, derűs légkört fakasztott. A virágoknak és pillangóknak öltözött kisfiúk és kislányok kedves tánca vastapsot kapott. Bájos volt G sávás Katika és Baji Sanyi ka ,,Hús- ka és Cicuska” e. jelenete, nemkülönben a „Török és a tehenek” című kórus szavalat és az ugyancsak a legapróbbak előadáséban elhangzott „Héja” c. játék. Őszinte elismerés kísérte a „nagycsoportosok” szereplését is. Velük ez évben Hadnagy Lászlóné óvónő foglalkozott s — nyugodtan elmondhatjuk —, komoly sikerrel. Szép volt a nagycsoportos fiúk tánca, az énekkar műsora és igen tetszetős, színpompás volt a nagycsoportos leánykák által előadott „Karikatánc”. A jövő ígéretei, a käs óvodások kitettek magukért ezen a családi hangulatú ünnepségen: a jelenlévő szülők számára felejthetetlen élményt szereztek ezen a délutánon. A szülőik, érdeklődők között több „alkalmi” fotóriporter is akadt s a műsort az udvaron vidám fényképezés követte, az apróságok nem kis örömére... —km— flz 1960. évi országos középiskolai tanulmányi verseny eredményéből A történelem egyéni versenyben III. díjat s a vele járó 500 forintot Heide.» István, az Orosházi Táncsics Gimnázium IV. osztályos tanulója nyerte, a könyvvitel mezőgazdasági részének I. díját (1000) forintot Hoffmann Mária, a Békéscsabai Közgazdasági Tech nikum tanulója szerezte meg. 'Thai iegyúetünlt Bosszantó „A harmincas években Gyulaváriban tanítottam. Míg élek, soha nem tudom feledni azokat a nehéz éveket. Soha nem felejtem, hogy reggelenként a Dobra-gyerekek és a hozzájuk hasonlók már a hűvös tavaszi napokon mezítláb, éhségtől tántorogva jöttek az iskolába. Arra is emlékszem, hogy szinte naponként lett rosszul taníványaim közül valamelyik. Feleségemmel jó ideig kerestük ennek az okát. Amikor a rosszul lett gyermeket lakásomba bevittem, s egy pohár tejjel vagy más egyébbel meguzsonnáztattam, mindjárt rendbejött. Ma már a fiatalok előtt talán hihetetlennek hangzik, de az idősebb édesapák, édeseanyák jól emlékeznek még rá, hogy az éhség kínozta a rosz- szullétig eljutott gyermekeket. Vagy éppen a főtt kukorica. Igen, a főtt kukorica. És itt el kell mondanom valamit~ Az első taítási év kezdetén nem tudtam elképzelni, vajon mit hoznak tarka kendőbe kötve a szegény emberek gyermekei. Ugyanis a kendőbe kötött „valaminek" csepegett a leve. Amikor már többen rosszul lettek tanítványaink közül, egy kislánynak megnéztem a „csomagját”. Főtt kukorica volt a tarka kendőbe kötve — még uzsonnára is...’’ Egy volt gyulavári tanárembertől hallottam e szavakat, jő két héttel ezelőtt, melyek a vasárnapi iskolai—óvodai évzárókon jutottak eszembe, miközben selyem, nylon ruhákba, fekete lakk és fehér nübuk cipőikbe és egyéb drága holmikba öltözve sereglettek az iskolákba, az óvodákba a gyerekek. S amikor magam előtt láttam az iskiások \ és az óvodások csoportjait, a valóságos gyermekdivat-bemutató- kat, nemcsak tanárismerősöm szavai jutottak eszembe, hanem Marosán elvtárs szavai is, aki nemegyszer utalt már hazánkban tapasztalható gyermek-kultuszra. Igen: másfél évtizeddel ezelőtt csak főtt kukoricára jutott, ma már selyem- és nylon-rúhára, akkor mezítláb, ma lakk és nu- buk cipő. így van ez jól és így is kell, hogy legyen — mondják sokan. Igen, így van jól. Csák egy kicsit bosszantó, ha a szülök úgy vélekednek, mint a vasárnapi évzárón az egyik édesanya: „Nem kaptam kislányomnak fekete lakkcipőt, csak fehér nubukot. Végigjártam a boltokat. össze is vitatkoztam az eladókkal, pedig már tudom, hogy nem ők az okai, hanem ott Pesten...’* Csák annyit kérdeztem tőle halkan: vajon 15 évvel ezelőtt milyen cipőt vett az akkor még iskolás, de most már nősülés előtt álló fiának? így felelt erre: „Az akkor volt, arról ne beszéljünk, most más mlágbam élünk,„H Igen, más világban* S most már úgy látszik, szégyen megmondani, hogy akkor mezítláb ment fia az évzáróra? Hát ez a bosszantót De vajon milyen emberek lesznek az olyan szülők gyermekeiből, akik szégyellik a gyerek előtt, hogy másfél évtizeddel ezelőtt nem jutott selyem- és nylon-ruhára, lakk- és nubuk-cipő- re, hogy régen a nyomor világában sokszor kenyérre is álig futotta? B alkus Imre HAUN0J TUDNIVALÓK Szállítási szerződés felbontásának lehetősége Egy beruházó vállalat beruházási tervében szereplő gépet rendelt meg egy gépgyártó vállalatnál, amely a megrendelést terven felüli'gyártásra elfogadta. Ezt követően a beruházó vállalatnak alkalma nyílott arra, hogy a gépet egy másik vállalattól rövidebb időn belül beszerezze. Ezért megállapodott az eredeti szállító vállalattal abban, hogy a szállítási szerződést kötbérmentesen felbontják. Miután ez megtörtént, a beruházó szerződést kötött az új szállítóval, amely pedig a gépet határidőn belül leszállította. Felmerült az a kérdés, hogy a feleknek joguk volt-e a szerződést — a döntő bizottság beavatkozása nélkül — kölcsönös megállapodással felbontani. A szállítási szerződésekről szóló 50/1955. M. T. számú rendelet úgy rendelkezik (13. §. (2) bek.), hogy a felek a szerződést a teljesítési határidő előtt írásbeli megállapodással felbonthatják, ha ez Jóváhagyott tervüket nem érinti. A szerzőrés felbontása az adott esetben nem érintette a szállító tervét, mert a gyártást terven felül vállalta. A felbontás és az új szerződés kötése azonban a megrendelő tervének teljesítését sem érintette, mert a beruházási tervében szereplő gépet az egyik szállítóval megkötött szerződés felbontása mellett egy másik szállítónál rendelte meg, mégpedig az eredeti szerződésben kikötött határidőnél rövidebb szállítási határidőre. Ez még előnnyel is járt, mert a beruházó hamarabb jutott hozzá a szükséges géphez. A felek eljárása tehát megfelelt a szállítási szerződésekről szóló rendelet rendelkezéseinek, az eredeti szállítási szerződés kötbér- mentes felbontásában a felek — az ismertetett feltételek mellett — megállapodtak. Gyulai Cipész Kisipari Termelőszövetkezet a lakosság szolgálatában Keresse fel méretes üzletünket és adja fel mielőbb nyári cipőire rendeléseit’ Választékos bőranyag és figyelmes kiszolgálás! Mindennemű javítási munkát javítórészlegeink gyorsan és pontosan végeznek
