Békés Megyei Népújság, 1960. május (5. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-18 / 116. szám

4 NÉP ÚJ SÄG I960, május 18., szerda Sikerűk volt!... Szarvasi színjátszók az egyik egyfel vonásos darabban: Dévai Mihály, Sár­közi János. Góg Marian, Valach Mihály. Előadásokat hallgattak a nutriatenyésztők Medgyesegyltázán 'Thai {e$y!ietímk ________•___________ V an már munkalehetőség Május 15-én, vasárnap a Ma­gyar Agrártudományi Egyesület rendezésében egésznapos alapfokú nutriatenyésztési tanfolyam volt Medgyesegyházán, amelyen a me­gye területéről 26-an vettek részt. A tanfolyamon dr. Gippert Lász­Hódi Irén. Orosháza. — Véleményünk szerint elsősorban magat a fényképek készítőjét kellene megkérdezniük, hogy miért nem küldi a ruhagyáriaknak a már kifizetett képeket? Amennyiben ez már megtörtént vofna és mégsincs eredmény, közölje, hogy hol, kinél rendelték meg a képeket, másként mi sem tudunk utánanézni a dolognak. # Demeter Zoltán, Szeghalom. — le­velét továbbítottuk a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalathoz, ahol panaszát kivizsgálják és érdemben in­tézkednek. # M. M„ Kétegyháza és I. A.-né, Gyo­ma. — Kedves sora Útra azt válaszol­hatjuk, hogy az orvosok és általában minden egészségügyi dolgozó önként vállalta a beteggyógyítás szép felada­tát. Ezt természetes kötelességüknek tekintik és nem várnak érte különö­sebb köszönetét. Mindazok a volt be­tegek, akik a gyógyulásuk felett erzett örömüket és hálájukat kívánják közöl­ni, ezt-könhyűszerrel megtehetik'élő­szóval; vagy levél útján, az újság köz­Nemrégiben részt vettem egy irodalmi pályázaton, amelyen nem nyertem. No de hát akkor, ami­kor művem szerkesztettem, ezt nem tudhattam. S miközben kedvtelve olvasgattam saját alko­tásomat, és az utolsó ékezetet is a helyére . tettem, jeligén kezdtem törni a fejem, lévén a pályázat titkos. EUindalodva rágcsáltam golyós- toliam. végét, s egyszercsak mint­ha reflektor világitana be egy el­hagyott pince zugába, felvillant előttem a:■ „Zöld kígyó". S a két szóval együtt egy másilc pályázat emléke, ahol e jeligében győztem. Régen történt. Debrecenben jár­tam iskolába, a híres Dóczi taní­tóképzőbe, s a, Darabos utcán laktunk kosztkvártélyban mi, a három, „prepa"'. A Rózanéni-féle internátus csinos és táncos ked­vű lányairól volt ismert diák­körökben. Az angyali Róza néni a diáktartásból pótolgatta férje szerény nyugdíját, de melegszívű v • A Népújág pályázatára érke­zett. ló, a Békéscsabai Állatkórház fő­orvosa a nutriatenyésztés fejlődé­séről, a nutria életmódjáról és esetleges' megbetegedéseiről, Gye- nes Zoltán, a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület nutriatenyészté­si szakosztályának titkára pedig vetítő szerepére nincs szükség. Tóváb- bi jó egészséget kívánunk. a „Kezdő kerékpározó”, Békéscsaba. — A közúti forgalomban részt vevő min­denféle járműre, tehát a kerékpárra, illetve vezetőjére is a KRESZ előírásai érvényesek. Egyetértünk önnel abban, hogy hasznos lenne kerékpárosok ré­szere egy, a legszükségesebb közleke­dési tudnivalókat tartalmazó ismerte­tőt kiadatni, a Szabó Sándorné, Gyula. — Ha valaki 30 napnál hosszabb ideig távol van lakhelyétől, fenntarthatja föbérleti la­kását, ha a lakáshivataltól mentesítést kér. A távoliét nem haladhatja meg a 2 évet. Mentesítésre indok lehet ka­tonai szolgálatra bevonulás, hosszabb kórházi kezelés, nagy építkezéseknél vállalt munka stb. A Jakáshivatal csak ilyen és hasonló esetekben adhat ki mentesítést, feltéve, hogy a kérelme­zőnek ott, ahová távozott, nincs fő­bérleti lakása. Ellenkezőleg a mente­sítés nem lehetséges. és szigorú pótmamája volt min­den diáklánynak. A férje, Dezső bácsi, enyhén szélütött öreg ember, ideje nagy részét cédula írásával töltötte el: „Csengő”, „Lábtörlő”, „Használat után meghúzandó” és még sok más felirat figyelmeztetett min­ket a tárgyak neveire és haszná­latára. Ha beleunt a cédulaírás­ba és úgy sejtette, hogy öltözkö­dünk, váratlanul bekönyökölt az udvari ablakon, vagy kopogtatás nélkül benyitott a szobánkba. Az ijedt sikításokat roppant él­vezte, no meg a kombinés lányo­kat. Ezért később bosszúból sose sikoltoztunk, sőt beljebb invitál­tuk. — „Tessék csak bejönni De­zső bácsi, magának már sza­bad...” Kevés pénzünk és sok jóked­vünk volt. A régi házat felvertük dalunkkal, s a rekedt, öreg zon­gora hangjaival. És jött a far­sang, a bálák az Angol Királynő­ben és a Bikában... Róza néni hajnalig ült a garde-mamák pad­ján, s ctz álmosságtól félrebülent Sorozatban gyártják a répafejelő gépet A tavalyi sikeres kísérletek ét­lapján ebben az évben megkezd­ték a répafejelő gép sorozatgyár­tását a Győri Mezőgazdasági Gép­javító Vállalatnál. Az első példá­nyok már elkészültek, egyet be­mutatnak a Budapesti Ipari Vá­sáron. Az őszre, mire megkezdődik a répa betakarítása, négyszáz gépet kapnak az állami gazdaságok, gépállomások és cukorgyári gaz­daságok. Az új mezőgazdasági gép Zetorra vagy más hasonló tí­pusú traktorra szerelve a még földben lévő répáról eltávolítja a levélzetet, feleslegessé teszi a hosszadalmas kézi fejelést és a hozzákapcsolt ekevassal fellazítja a talajt, majd kifordítja a föld­ből a répát. a nutria helyes takarmányozásá­ról, prémezéséről, s a helyes fé­rőhelyépítésről tartott előadást. A nutriatenyésztés hazánkban népgazdasági érdek. Ezért a Föld­művelésügyi Minisztérium nem­csak a magántenyészeteket, ha­nem a termelőszövetkezetekben a nagyüzemi tenyésztést is támogat­ja. A prém értékesítési lehetősé­ge biztosítva van. Az átlagos prémár 270 forint jelenleg, de ki­látásban van a prémár további emelkedése. Előreláthatólag az első osztályú, 66 centiméteren fe­lüli bőr értéke 400 forint lesz. Hazánkban jelenleg még csak 800 kistenyésztő van, s ezek nem tudnak elegendő nutriabőrt ter­melni az ipar számára. Az elmúlt télen leprémezett állatok száma alig haladta meg a 100 darabot. Éppen ezért Gödöllőn megépült az első hazai nagyüzemi mintatelep. Ez a tanfolyam minden bizony­nyal hozzájárult ahhoz, hogy me­gyénkben is fellendüljön a nutria­tenyésztés, amely jövedelmező mellékfoglalkozás. Sajnos orszá­gos viszonylatban megyénk elég­gé le van maradva, különösen Budapesthez és Debrecenhez vi­szonyítva. Debrecenben ugyanis már több mint 170 tenyésztő tár­sulás működik. SZABÓ NÁNDOR Kunágota ősz haján a fekete tollas kalap. A mi bálunk, a Lilla-tea előtt csomagot kaptam hazulról. A csa­bai kolbász mellett egy szép, zöld selyem báli ruhaanyag is lapult, meg pénz a varratásra. Az első ruha, amit magam varrathattam. Félre hát a kislányos fazonokkal, majd én megmutatom, mi illik egy 17 éves lánynak. A ruha csak az utolsó percben készült el. A két lány és Róza néni, no meg a tán­cos-tartalékok már kesztyűjüket gombolgatták, míg én pongyolá­ban zokogtam, mikor befutott a varrónő. Így Róza néninek nem volt ideje megbírálni a ruhám, mert csak kabátban látott viszont. De a ruhatárban... Ott minden ki­derült. Karcsú alakomra simuló zöld selyem csak térdtől bővült ki. Elől nyakig zárt, de hátul, jó 10 centiméter mélyen egy ékalakú darab látszott ki barna hátam­ból. Róza néni feneketlen táská­jából tű, cérna került elő, s pár pillanat múlva ráncok éktelen­kedtek a szépvonalú ruhcm. Az első tánc után azonban újra rend­ben volt minden. Lakótársnőm kisollója segített rajtam. Mert már csak arra kellett vigyázni, hogyha körültáncolva az Arany Bika nagytermét Róza néni été Ma már a legtöbb termelőszö­vetkezetben azzal fogadnak ben_ nünket, ha a fiatalok után ér­deklődünk: nálunk már nincs i probléma a fiatalokkal, szeret-. i nek itt, megtalálják számításu­kat és azok is visszatérnek a tsz- be, akik évekkel ezelőtt a város­ban kerestek munkát maguknak. Nem egyedüli eset az sem, amit egy hónappal ezelőtt a mezőko­vácsházi Üj Alkotmány Tsz-ben hallottunk: — Nálunk — mondja a könyvelő — 20—22 fiatal az, aki az iáén tavasszal kérte ma­gát tagnak. Ezeknek a fiatalok­nak a szülei évekkel ezelőtt is a tsz-ben dolgoztak. A fiú vagy a lány pedig a Mezőhegyest Gaz­daságban hat-héthónapos idény­munkára szerződött. Így ment ez évről évre. Ez érthető is volt, mert a fiataloknak pénz kellett és ott biztosítva volt. Az elmúlt évben már nálunk is minden hó­napban megvolt a 10—12 forint munkaegység-előleg. S ez meg­győzte a fiatalokat is, hogy a- nyagiakban is jobban jönnek ki, ha együtt a szüleikkel dolgoz­nak. A napokban Dobozon ennek az ellenkezőjét találtuk. Szigeti elv­társ, a tsz elnöke azt mondja: — Nálunk most nem panaszkodha­tunk arról, hogy munkaerő-prob­léma van. Az aszonyak, a csa­ládtagok kisegítenek bennünket. Csak azt sajnáljuk, hogy a fiata­lok többsége 200—250-en leszer­ződtek messze. 100—150 kilomé­terre lévő gazdasághoz. Pedig az ő munkájukra is szükség volna. Ez már „hagyomány" itt a köz­ségben, hogy minden év tava­szán a törökbálinti, mezőhegyesi érünk, én ne álljak neki háttal. Rövid idő múlva ezt már tudta minden táncosom. S bár azelőtt is bőven akadt belőlük, most szin­te percről percre nőtt a táboruk. Az éppen soron lévő ideálom, egy másodéves jogász, jóformán képtelen volt táncolni velem, azonnal „lekértek”. Legtöbbet egy barna, hetykebajuszos, pal- lagpusztai gazdásszál táncoltam. A gazdászok pedig tudvalevőleg többek, mint a „paragrafusrágó” jogászok. — „Te kígyó, te kis hűtlen zöld kígyó...” — suttogta a lágy angolkeringő dallamára a jogász. S én nem is válaszolhat­tam, mert már vitt a bajuszos gazdász a prímás elé, a szupé- csárdáshoz Másnap vasárnap álmosan kuk­soltam az önképzőkört ülésen, mivel jegyző voltam. Sokat nem jegyeztem, inkább az új ideálom csinos bajszán merengtem. Csak akkor tértem magamhoz, mikor az elnök kihirdette, hogy egy ma­gát megnevezni nem akaró me­cénás 10—10 pengőt ajánlott fel egy novella- és verspályázat első díjára. A bíráló bizottság a tanári farból alakult. A pályázat titkos, 'cligés. Még aznap, a bennem zsongó és a gyulai erdőgazdasághoz szerződnek munkára. A három­négy hold földet az apa és az anya is meg tudta munkálni. A fiú vagy a lány pedig elmehetett máshová. Mivel itt nincs olyan gazdaság, ezért más megyékbe is elmentek. Az idén tavasszal, a- mikor egy nagy család lett az egész község, már másképp ala­kult a helyzet. Ma már itt helyben is megtalálnák a számí­tásukat. Sőt szakmát is tanul­hatnának. Traktorosok, gépkeze­lők, szakképzett baromfi- és ál­latgondozók kellenének nekünk. Még fizetnénk is, illetve ösztön­díjat, vagy munkaegységet ír­nánk azok javára, akik iskolára mennek, tanulnak. Szilágyi Juli- ka innen a tsz-ből ment a gyu­lai kertészeti technikumba. Szerződést kötöttünk vele, hogy érettségi után három évig itt fog dolgozni, s havonta 200 forint ösztöndíjban részesítjük. De van­nak többen is, akiknek 300—100 forint ösztöndíjat is biztosítunk. Aki egyéves iskolán van, annak napi egy munkaegységet írunk javára. Most azon dolgozunk, hogy az kapja meg a pénzt, aki dolgozik. Nem első alkalommal találkoz­tunk már a termelőszövetkeze­tekben a dobozi példához hason­lóval. Sok községben ugyan már megértették a fiatalok, hogy sa­ját tsz-ükben is lehet munkát találni, nem kell 150-200 kilomé­terre elmenni a szülői háztól, de sok helyütt még nem. A tények azonban igazolják: azok járnak jobban, akik már otthon a ter­melőszövetkezet nagy családjá­ban keresik a megélhetésüket. Csepkó Eta báli mámor ihletében megírtam életem első novelláját, a „Három ősz” címen. E novellában szere­pelt egy karcsú, vöröshajú, démo­ni Marianne nevű lány, „ki éle­tében háromszor találkozott az ősszel”. Merész kis írás volt, rengeteg pózzal, s a jelige? A jelige a „Zöld kígyó” lett. A bíráló bizottság álszenteske­déstől mentes nagystílűségére és ifjúságszeretetére jellemző, hogy e hóbortos kis írás az első díjat kapta. — Tessék, gratulálok kis Zöld Kígyó — adta át a borítékot igaz­gatónk mosolyogva a matrózru- hás démonnak. — A szép stílus mellé majd megjön a tartalmi mondanivaló is. Ha majd kiforr a bor... A 10 pengő árán a ronggyá tán­colt selyemharisnya-készletemet frissítettem fel. A maradékból még futotta két indiánerre és öt Mir­jam cigarettára is. Mert hát egy Zöld Kígyó csak cigarettázva hódíthat, mint Mar­lene Dietrich, a „Kék Angyal” cí­mű filmben... HUSZÁR ISTVÁNNÉ Szerkesztői üzenetek „Zöld kígyó" jeligére Tisztasági mozgalom Nagy lelkesedéssel vesznek részt a tisztasági mozgalomban a gyomai vöröskereszt szervezet tagjai. Az elmúlt héten az Alkot­mány Termelőszövetkezetbe látogattak el, ahol megbeszélték, hogy a szövetkezet asszonyai kitakarítj ák, kimeszelik a szövetkezet épü­leteit. Az értékelésen részt vett a járási vöröskereszt vezetője, a tisztiorvos és a megyei vöröskereszt vezetője is. A termelőszö­vetkezet asszonyai példát mutatta k a munkában. A szövetkezet ösz- szes épületét hófehérre meszelték, eltakarították az épületek kör­nyékéről a szemetet és másutt is nagytakarítást végeztek. A tisz­tasági mozgalom értékelő bizottsága megállapította, hogy a gyo­mai Alkotmány Termelőszövetkezet asszonyai végezték a legjobb munkát. Ugyancsak szép eredményt ért el a Ballai Állami Gazda­ság, ahol különösen a munkásszállások és a konyha ragyogott a tisztaságtól. Kádár Lajosné

Next

/
Thumbnails
Contents